A repülőút úgy telt el, hogy mind ketten betettük a fülünkbe a fülhallgatót és aludtunk. :D Aztán amikor már kialudtam magam, megnéztem hány óra. Még 35 perc van hátra. Viki még aludt, ezért felnéztem facebookra. Bence küldött egy üzenetet, hogy ott vár minket a reptéren. Visszaírtam, aztán amikor láttam, hogy nincs semmi érdekes kiléptem. Újra a zenék közt kezdtem keresgélni, ami eltartott egy ideig. Pontosabban addig amíg bemondták, hogy a leszállást megkezdik ezért az öveinket kapcsoljuk be. Felébresztettem Vikit és már megpillantottuk Ausztráliát. Pár perc alatt le is szálltunk, így kicsatoltuk magunkat, összeszedtük a cuccainkat és mehettünk is le. Mikor megláttuk Bencét azonnal rohanni kezdtünk felé. Megöleltem, mire felemelt és a levegőben megpörgetett.
- Szia! -mondtam.
- Szia! Jajj de hiányoztál! -szorított meg -Milyen nagyot nőttél -nézett végig rám. Aztán Vikit is megölelgette. Egyből mesélni kezdtünk neki, mindenről ami történt velünk életünk során. Bár a nagyrészében ő is ott volt de kit érdekel. :D Szóval beszélgettünk míg megkaptuk a csomagokat aztán betettük a kocsiba.
- Arra gondoltam, hogy mivel most fáradtak vagytok a repülőtől, holnap elmehetnénk a McDonald's -ba.
- Benne vagyunk! -válaszoltunk együtt. Majd úgy 20 perc múlva megálltunk egy ház előtt. Megláttam a lakást és valami nem volt világos. Ez mondhatni egy luxus ház volt.
- Bence, minek álltunk itt meg? -kérdeztem.
- Miért te nem házban akarsz lakni?
- De hol a te házad? -érdeklődött Viki is.
- Ez az! -jelentette ki. Pár másodpercig néma csendben voltunk aztán egyszerre szakadt ki belőlünk a
- Persze, én meg tudok repülni! -nevetett Viki.
- Tényleg az enyém! Nézzétek meg még kulcsom is van ami kinyitja -szált ki és nagy meglepetésünkre kinyílt az ajtó. Ledöbbenve szálltunk ki mi is. Bementünk a nappaliba ahol egy piros kanapé volt, plazma TV-vel, konyhával és mindennel ami csak kell. Nem akartam hinni a szememnek. Én felmentem az emeletre, Viki meg az alsó szintet tanulmányozta. Addig Bence behozta a csomagjainkat. Az emelet is nagyon gyönyörű volt. 9 háló szoba volt. De minek ennyi? Sőt mindegyikhez volt fürdőszoba is. Aztán benéztem az állítólagos szobámba. Majd hirtelen egy sötét hajú fiút láttam meg az ágyon telefonozva. Egyből becsuktam az ajtót. Ki ez és mit akar? Miért van itt? Jajj és most meglátott. Szépen lassan hátrálni kezdtem amikor beleütköztem valamibe. Vagy inkább valakibe. megfordultam és egy szőke, kék szemű srác karjaiban találtam magam. Már nem tudtam visszatartani sikítottam egyet.
- Úristen de megijesztettél! -mondtam levegő után kapkodva.
- Bocs. Te vagy Reni, ügye? -kérdezte mosolyogva.
- Igen, de te ki vagy és miért vagy itt? És ki az aki a szobámban van? -bombáztam kérdésekkel.
- Ja igen. Én Luke Hemmings vagyok, és aki a szobádban van pedig Calum Hood. Sajnáljuk ha megijesztettünk.
- Hát nem kicsit, de még mindig nem válaszoltál arra, hogy miért vagytok itt?
- Itt lakunk. Bencével, a tesóddal -mondta lazán, aztán az említett Bence jött fel a lépcsőn és ahogy meglátott minket lefagyott. Ja még mindig a karjaiban voltam. Egyből szétrebbentünk.
- Khm... Bence nem felejtettél el, elmondani valami apróságot? -mutattam a kezemmel.
- Ja tényleg! Fiúk! -kiáltotta. Senki sehol... Még mindig nem értettem semmit. Majd hirtelen újabb sikítást hallottunk. Viki volt az.
- Hol van? -kérdezte tőlem Bence.
- Asszem a konyhában.
- Akkor Ashtonnal találkozott -mondta a még mindig itt lévő szőke. Vagyis Luke. Leszaladtunk és megnyugtattuk Vikit is, hogy Ashton nem betörő. :D Szóval, mert Bencét nem hallották, Luke rángatta ki a többi srácot.
- Lányok. Ők itt a 5 Seconds Of Summer banda -mutatta be őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése