34. rész

Reni szemszöge*

Még mindig csak álltam egy helyben és kicsit sem feltűnően figyeltem őket. Luke megfogta a kezem és arrébb akart húzni, de kirántottam a kezem és elindultam feléjük. Hála a jó égnek Luke nem hagyta, hogy hülyeséget csináljak és visszarántott.
- Reni, mit csinálsz? Odamész és mit mondasz? Lekiabálod a fejüket mert randiznak? -suttogta nyugodt hangon a fülembe, majd mikor látta, hogy lecsillapodtam mosolyogva átkulcsolta az ujjainkat és kivonultunk a kávézóból. Nagyjából akkor kezdtem felfogni az egészet amikor a tömegben sétáltunk más helyet keresve.
- Úristen, de hülye voltam. Köszönöm, hogy lefogtál -fogtam a fejem szégyenemben. Igen, meglepődtem nem is kicsit, de attól még nem kellene elrontani az összejövetelüket, hiszen gondolom ők is ugyan azért jöttek el otthonról, mint mi. És hogy miért nem szóltak erről? Azt még nem tudom, de mindent a maga idejében. Aztán ránéztem Luke-ra és leesett valami. Egyáltalán nem volt meglepődve a Starbucks-ban.
- Te tudtaaad!!!! -szólaltam meg megvilágosodva. Ő erre csak elvigyorodott és megvonta a vállát.
- Igazából nem, de már akkor gondoltam, hogy ezek összejönnek egyszer amikor Calum vigasztalta Vikit.
- És miért nem szóltál róla? -dobtam be a "durcit".
- Mert aranyos volt ahogy próbáltál rájönni -bökött oldalba.
- És Michael? Ő is aranyos volt? -húztam fel a szemöldököm.
- Hát, öhm... Ő nem -röhögött velem ő is majd adott egy puszit a fejemre és bementünk a Mekibe, ahol kaptam egy epres shake-t. Mint mindig amikor Luke-kal vagyok boldognak érzem magam. Az egyik pillanatban elolvadok tőle milyen aranyos velem, aztán a másikban pedig behúz egy játék boltba és vesz egy x-box játékot  és ezt mondja:
- Mit szólnál ha este a srácokkal rendeznénk egy x-box estét? -kérdezte egy vigyorral a száján miközben mentünk a parkoló felé.
- Rendben, de én nem fifázok még egyszer veled az biztos -mutattam fel nevetve a mutató ujjam és beültem a kocsiba.
- Mi az csak nem félsz? -nézett rám egy féloldalas mosollyal. Erre felhúzott orral meglöktem. Majd mind ketten elkezdtünk nevetni, aztán elindultunk haza. Mikor beléptünk az ajtón, egyből megláttuk Calum-ot és Vikit a kanapén ülve egymástól jó távol. Nyitottam volna a számat, amikor Luke befogta.
- Ö... Sziasztok, mindjárt jövünk egy perc -mondta egy olyan "nincs semmi probléma csak véletlen van a száján a kezem" vigyorral és arrébb csoszogtunk a konyhába. Ő leült egy székre én meg elé álltam így dühösen néztem le rá.
- Most miért csináltad? -értetlenkedtem - Nem akartam ordibálni és most nem is szakítottam meg volna semmit. Jó hogy nincs az egyik a pincébe a másik meg a tetőn -mutattam feléjük.
- Én megértem, de nem kellene várnunk amíg elmondják maguktól? -húzta fel a szemöldökét miközben nevetve a vörösödő fejemet nézte.
- És annak mi értelme? Addigra megöregszünk! -forgattam a szemem.
- Nyugi édes -mosolygott aztán megfogta a csípőm és egy puszit nyomott a hasamra. Itt megtört a jég, elnevettem magam és megöleltem. Majd a másik percben hirtelen Michael csusszant (szó szerint) be hozzánk.
- Calum és Viki együtt jöttek haza, de külön-külön mentek el. -adta a friss infókat.
- Együtt vannak -mondtam lazán Luke ölében ülve.
Azért az arckifejezésért amit Michael az előbb levágott milliókat lehetne keresni azért, hogy megnézhessék. Az a tipikus "miafasz?" fej.
- Te most csak szívatsz - húzta össze a szemét.
- Nem tényleg igaz, láttuk őket a Starbucks-ban -állt mellém Luke.
- Na neee -fogta a fejét a két keze közé és valahogy lehúzta az arcát így látszódott a szeme alatt az az undorító rész. Elkezdett röhögni de közben örült is, szóval ha eddig még nem, most biztos megőrült.

Minden esetre előkerítettük Ashton-t is, aki elmondása szerint már túl  van Vikin (remélem ez igaz, mert ha megtudja, hogy együtt vannak az nem biztos hogy jót tesz a bandának) Bencét is előszedtük a szobájából majd este hét óra körül összegyűltünk pizsiben a nappaliban ki-ki a kanapén, vagy a kanapé elé és xbox-ozni szerettünk volna, ha dűlőre jutottunk volna ki mit akar.
- Szerintem először fifázzunk utána tegyük be az Outlast-ot -javasolta Calum.
- Muszáj fifázni? -szólalt meg Ashton, és valami nagyon rosszat mondhatott mert az összes srác nagyon csúnyán nézett rá. Mi Vikivel csak csendben figyeltük és azon gondolkodtunk hogy vajon milyen nyelven is beszélhetnek? Kínai egy kis némettel keverve? Esetleg orosz néhány angol szóval fűszerezve?
- Nee előbb legyen az Outlast aztán a fifa -hisztizett Bence.
- És ha úgy lenne ahogy Calum mondta? Először kezdjük lájtossal, mivel a lányok még nem játszottak egyikkel sem, aztán az Outlast. Hogy nagyobb meglepetés legyen -vigyorgott gonoszan Michael ránk nézve.
- Milyen meglepetés? -kérdeztük egyből.
- A meglepetés az azért meglepetés mert... mert meglepetés, na! -túrt bele piros hajába.
- Oké én benne vagyok -döntött Luke. Három a kettő ellen szóval elkezdtünk fifázni, ami mint kiderült egy focis játék. A kanapén úgy fértünk el, hogy a jobb oldalon a legvégén ült Luke az oldalán velem, mellettem Michael, aztán Viki és Calum véletlen sem hozzáérve a másikhoz. Majd előttünk ült Bence és Ashton elterülve a földön.
- Akkor fel kellene írni a neveket egy papírfecnire és párokat alkotni majd a győztesek játszanak együtt. Tudjátok ahogy szoktuk -állt fel Bence.
- Rendben és most Ash is játszik -kötötte ki Luke.
- Minek? Úgy is vesztek -csapott a combjára reménytelenül.
- Ash mi még soha nem játszottunk semmilyen videó játékkal és mégis játszunk. Mi esetlenek fogjunk össze -tettem a kezem Ash vállára nevetve. Ő is csatlakozott majd végül belement  a játékba. Nem sokkal később visszajött Bence egy sapkával amiben papírgalacsinok voltak, ám abban a pillanatban csöngettek is.
- Á megjöttek! -pattant fel Mike mire mindannyian értetlenül néztünk rá. Ő kiment ajtót nyitni mi meg ott maradtunk tudatlanul.
- Hívott vendégeket? -húzta össze a szemöldökét Calum és kihajolt, hogy lássa az ajtót. Pár perc múlva hangos beszélgetést hallottunk aztán már a gazdájukat is megláttuk. Nem ismertem őket, de ahogy láttam a srácok igen. Mind egyből felpattantak, hogy egy pacsival köszöntsék egymást. Lassan odahajoltam Bencéhez és megkérdeztem:
- Kik ezek? -suttogtam.
- A régi haverjaik, jó fejek nyugi -válaszolt majd Vikivel felálltunk mi is, hogy bemutatkoztunk. Ők egyből észrevettek és kérdőn néztek a fiúkra.
- Ja igen, ő itt Viki és Reni -mutatott ránk Calum - Reni Bence húga, Viki meg a barátnője. Mármint nem Bencének. Hanem Reninek. Ja és Reni Luke barátnője -tette hozzá mosolyogva.
- Igen, csakis az enyém -karolta át a derekam Luke majd egy puszit nyomott az arcomra aki csak az utolsó mondatot hallotta. Én is mosolyra húztam a szám aztán a srácra néztem akinek ezt az egészet magyarázta.
- Sziasztok én Conor vagyok -nyújtotta ki a kezét barátságosan. Rajta kívül még négyen jöttek, Matty, Adam, Joe és barátnője Bella. Mind nagyon kedvesek és dilisek akárcsak a fiúk.  Játszani jöttek  úgyhogy ők is csatlakoznak hozzánk. Helyet foglaltak a két kétszemélyes "kanapén" Ashton hozott kaját Bence meg még hozzádobta a nevüket a sapkába és elkezdtünk sorsolni. Luke gyorsan elment hozni innit így Matty-vel maradtam.
- Na és mióta ismeritek egymást a srácokkal? -próbáltam kedveskedni.
- Hát kb. úgy 7-8 éve. Viszont én téged is szívesen megismernélek -kacsintott mire, egyből megbántam, hogy hozzá szóltam. Egyből levágtam, hogy Matty egy nyomulós srác, aki még a kutyánál is nyálasabb.
Kicsit meghőköltem, de nem akartam bunkó lenni, csak kicsit megfontoltabban viselkedtem.
- Hát nem vagyok olyan nagy szám... -nevettem kínosan a pólóm ujját húzogatva.
- Jó, most láttalak először, de ez biztos nem igaz.
- Dehogynem. Teljesen átlagos vagyok -mondtam mire nem mondott semmit, majd egyszerre tőrt ki belőlünk a nevetés. Teljesen átlagos vagyok, világhírű srácok lakásában lakok akik nem mellesleg a legjobb barátaim ja, és az egyik a pasim.
- Szóval humorod az van -vigyorgott, majd kinyitotta a száját, hogy újra mondjon valamit, de Bence megelőzte és felsorolta a párokat. Én Conor-ral fogok játszani.
Amíg Viki és Luke játszottak oda szerettem volna menni Ashton-hoz aki csak unottan nézte a képernyőt, de valaki elém állt.
- Folytatjuk a beszélgetést, amíg sorra nem jövünk? Gondoltam legalább addig legyen jó társaságom -villantotta elő fehér fogsorát.
- Tudod én... -vakargattam a tarkómat de ő kézen ragadott és leültetett a kanapéra.
- Tehát azt tudom, hogy gyönyörű vagy és vicces. Hát még? -ült le közvetlen mellém. Kicsit hátrább csúsztam és a válaszon gondolkodtam.
- Hát... 16 vagyok, Bence a bátyám ezért vagyok itt.
- Itt is laksz?
- Igen, nyár elején költöztem ide Magyarországról. Most itt kezdtem a tanévet és járok is rendszeresen iskolába... -ecseteltem, de félbeszakított.
- Nem a környezeted érdekel, hanem te. Milyen vagy te?
- Hát öhm... -tördeltem az ujjaimat feszülten. Most miért kell ilyen hülye kérdéseket feltennie? - Nem is tudom... -néztem körbe mikor megállapodott a tekintetem Michael-en - Erről szerintem Michael többet tudna mesélni -pattantam fel és lehúztam a helyemre Matty mellé. Mike ijedten nézett rám én pedig próbáltam sugallni, hogy segítsen. Mint kiderült megértette, és elkezdte mesélni milyen vagyok (?) addig is én észrevétlenül eltudtam surranni. Tudom, hogy ez így egy kicsit bunkóság, hogy még nem is ismerem, de már a szőr feláll a hátamon tőle, de mindenkinek van legalább egy olyan ember az életében akire csak ránéz és undorodik tőle. Na nekem Matty ilyen. Az a tipikus össze vissza zselézett haj, tökéletes vakító fehér fogak, méreg drága cuccok és persze airmax. Megálltam Calum mellett és leguggoltam. De nem a kanapéra, ugyan, az olyan normális lenne. Hanem a kanapé mellé a földre, amikor ott van Cal mellet 4 hely. Összeráncolt szemöldökkel nézett le rám.
- Megkérdezzem, vagy ne akarjam tudni? -szólalt meg szórakozott hangon.
- Matty elől bújkálok -suttogtam és próbáltam teljes takarásban lenni.
- Nyomul? -kérdezte egyből nevetve.
- Jah -forgattam a szemem.
- Hát igen, ő ilyen. Minden csinos lány tetszik neki akiknél be is próbálkozik, de egyikbe sem szerelmes. Tudod a tipikus szívtipró. De amúgy jó fej. -bólogatott, majd beállt egy pár másodperces csönd, mire megszólaltam.
- Miért titkoljátok?
- Hogy micsoda? Miről beszélsz? -dülledt ki a szeme és szerintem egy kicsit leverte a víz. Én csak olyan "tudod miről beszélek" nézéssel ajándékoztam meg. - Honnan tudod?
- Luke-kal láttunk titeket a Starbucks-ban.
- Ó. Hát tudod... Mi el akartuk mondani csak, sok volt a zűr. Az anyukátok, ez a Márk fickó és nem akartuk, hogy úgy nézzen ki, hogy ameddig ti anyukátok miatt aggódtok mi boldogan és szerelmesen viháncoljunk. Nagyon sajnáljuk, remélem nem haragszol.
- Hülyéskedsz? Ez fantasztikus! -kiálltottam fel és a nyakába ugrottam. Kicsit túlságosan is hangos voltam mert kb. mindenki felénk nézett. Elpirulva engedtem el, majd mikor mindenki folytatta dolgát, suttogva folytattam.
- Hatalmas öröm, hogy végre Vikinek is összejött. És pont veled, te tökéletes vagy neki. De nem ajánlom, hogy megbántsd -nyújtottam fel a mutató ujjam fenyegetően.
- Most meg kellene ijednem? -nevetett, majd mikor látta, hogy nem pont ezt a választ vártam, helyesbített - Csak vicceltem. A világért sem bántanám meg szándékosan. Tudom mostanában ez elcsépelt mondtat amivel minden tizenéves dobálózik de én komolyan gondolom. Szeretem Vikit -mondta ezt a gyönyörű és megható szerelmi vallomást, mire próbáltam érzelgős fejet vágni akárcsak a filmekben, de ebben valaki megzavart. Pontosabban Matty Levakarhatatlan Demond.
- Itt vagy? Már mindehol kerestelek -Akkor keres még egy kicsit -mondtam magamban erőt gyújtve, hogy egy-egy ilyen ki ne csusszanjon a számon.
- Jössz? -kérdezte az előbbi helyünkre mutatva.
- Igazából mi Calum-mal egy fontos beszélgetés közepén vagyunk -rögtönöztem. Már azt hittem tényleg beveszi és megértően magunkra hagy, amior Cal megszólalt.
- Nem, már befejeztük nyugodtan menj -vigyorgott gonoszan, majd a másik pillanatban Matty már húzott is beszélgetni. Egy olyan "fúú ezt még visszakapod" fejjel néztem vissza rá, de ő csak szemtelenül kinyújtotta a nyelvét és élvezte ahogy szenvedek.  

*

Fél órával később Matty még mindig csak beszélt és beszélt. Oké azt leszámítva, hogy pár percet játszottam Conor-ral aki természetesen porrá alázott a fifában, de ez várható volt. Néha már meg sem próbáltam érteni mit mond, úgyis válaszol helyettem a saját kérdésére akkor meg minek? Rajtam kívül szinte mindenki jól érezte magát, egyedül az én nyakamon lógott Matty. 

Szerencsére mikor végeztünk a fifával, (Joe nyert) elkezdtük az Outlast, amihez a srácok lekapcsolták a lámpát. Először nem értettem mi értelme ennek, de persze később erre is rájöttem. 

Amikor mindenki elhelyezkedett kisorsoltuk ki kezdi a játékot (Adam) Luke megállt előttünk és lehajolt hozzám egy csókért majd az elfehéredett Matty-hez fordult. 

- Örülök, hogy ennyire jóba lettetek, de azért fogd vissza magad haver -kacsintott rá, majd leült mellém és az ölébe ültetett. Hatalmas vigyor terült el az arcomon, ami kicsit gonosz volt, de alig vártam ezt a pillanatot. Matty egy perc hebegés után tudott csak kibökni egy épp kéz láb mondatot. 

- Ti együtt vagytok? - mutatott ránk. 

- Jah, már egy ideje -válaszolt simán Luke. Erre Matty megmukkanni sem tudott, bár az kicsit ijesztő volt, hogy pislogni sem pislogott. 

Ezek után egy ideig leakadt rólam, ami abból állt, hogy nem szólt hozzám de egész végig próbált a szemével megfojtani minket. Mindegy, mi azért élveztük. :) 

Tehát Outlast. Lényegében összefoglalva, összesen 5-ször ugrottam Luke nyakába, háromszor a hirtelen és hangos zenétől 2-szer Michael és Ashton miatt akik azzal szórakoztak, hogy felvettek egy maszkot és hátulról azzal ijesztgettek, egyszer meg azért mert Luke megpuszilta a nyakam. :D De nem csak én voltam enyhén sokkos állapotban a játék végére, Vikit és Bellát sem kímélték a srácok. 

Conor-ék úgy hajnali 2-kor mentek el taxival. Amíg Ashton kikísérte őket én a konyhában ültem, amikor megláttam egymagában üldögélve Michael-t. Elaludt. Hangtalanul felálltam és lábujjhegyen elosontam a hülye ijesztő bohóc maszkért amit a fejemre tettem. Megnéztem, hogy nyitva van-e a szeme, majd mikor megbizonyosodtam, hogy nem leültem mellé. Erre ő álmában oldalra fordult felém és mint egy plüss macit átölelt. Aztán érezte gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok plüssből ezért tapogatni kezdte az arcom, és csak azután nyitotta ki a szemét. Mikor meglátott akkorát ugrott ijedtében, hogy leesett a kanapéról sikítva (!). Eddig nem hallottam őt így ordítani, de megérte mert sírtam a röhögéstől. 

- ******* Reni, a ***** ****** de megijedtem! -kapkodta a levegőt miközben lerántottam a maszkot. Egy percig megszólalni sem tudtam, mert akárhányszor próbálkoztam elröhögtem magam és érthetetlen makogás lett belőle. 

- Mi ilyen vicces? -jött be Calum a nappaliba, de egyből levágta a szitut. Michael a földön kezét a szívére rakva, én a kanapén a kezemben a bohóccal és a nevetéstől sírva. nehéz nem kitalálni. 

Nem sokára mindenki elszállingózott mosakodni, majd összegyűltünk a kanapé körül. Igen, nekünk még volt egy kis dolgunk hajnali fél 3-kor. 

Calum és Viki semmit sem sejthetett az egészről, hogy mi a francért vagyunk még lent a földszinten ahelyett, hogy fent aludhatnánk az ágyunkban, de próbáltunk természetesen viselkedni, ami abból állt, hogy néztük szótlanul a TV-t. Kicsit sem volt fura, hogy akárhányszor felálltak megkérdeztük hova mennek. 

Éppen Viki jött vissza amikor Luke-ra néztem, és a megbeszélés alapján próbáltam szemkontaktussal, hogy el kéne kezdeni mert egyszer elegük lesz és bedobják a szunyát. Luke bólintott és elkezdte. 

- Na és Calum, veletek mi van? -kérdezte csevegő hangon. Cal kicsit meglepődött de válaszolt. 

- Megvagyok, kösz.

- És veled Viki? -vette át a szót Ash. Calum ekkor már sejtett valamit és ijedten rám nézett. Ja tényleg ő csak arról tud, hogy én tudom. Én mintha erről az egészről mit sem tudnék megvontam a vállam. 

- Én is jól vagyok -húzta Viki mosolyra a száját. 

- Az jó, de én azt kérdeztem, hogy TI hogy vagytok! -erősködött Luke, mire Calum és Vik egymásra néztek. 

- Ajj ne csináljátok már basszus, mindenki tudja, hogy csőröztök amikor nem látunk! -pattant fel kitörve Mike, ami persze nem volt megbeszélve ezért értetlenül néztünk rá. Tényleg azt mondta, hogy csőröznek? Ez tiszta hülye. :)