33. rész

Hahaha (*ördögi kacaj*) igen, nem szabadultok tőlem, ugyanis itt a következő részt, amit már csak azért is megírtam! :P Jó olvasást.
Reni szemszöge*

Másnap hála a jó égnek már reggel elbúcsúztunk anyutól és Márktól. Vagyis én csak anyutól Márknak csak egy grimaszt vágtam. Hogy miért nem mondtam el anyának és bárkinek a tegnap történteket? Nem tudom, valahogy éreztem, hogy nem kellene. Nem azért mert félek, tőle bár kitudja milyen egy pszihopata, de tudtam, hogy anyunak milyen fontos. Lehetséges, hogy vele normális, csak velem egy seggfej. 
Bence is már-már belenyugodott, mivel ő jobban ismerte aput mint én, ezért neki nehezebb is, de amíg anya biztonságban van addig okés. Minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Mi megyünk a suliba, Bence dolgozik és a srácok sem voltak otthon, mert a Good Girls videó klipjét tervezgetik. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok. Bence a hét elején megkérdezte, hogy ne írjon nekem kikérőt, de inkább nem kértem. Hátha a többiek elfeledtetik velem. Ami részben igaz volt, mert szünetekben mindig körülöttem ugráltak, pedig nem tudták mi bajom van, csak látták rajtam. Na meg, hogy tegnap leléptem.  De órákon nem tudtak foglalkozni velem. egyfolytában a konyhabeli beszélgetésünk járt a fejemben. Ha olyan az igazi énje, nem pedig a nyálas flörtölős undorítóság, akkor én kicsinálom. ajánlom, hogy amíg nem vagyunk ott és nem látjuk jól bánjon anyuval, mert megkeresem. Igazából addig simán élhetném tovább az életem. 

Nos, az elhatározásom. félig bejött félig nem. Esténként egyfolytában kattogott az agyam, a telefon beszélgetések száma megduplázódott. De! És most jön a de. Luke, Michael, Calum, Ashton és Viki összefogtak a hátunk mögött és minden erejükkel a mi felboldogításunk volt a cél. A srácok ahogy hazajöttek a stúdióból, koncertről vagy fotózásról nem pihentek le, hanem minket istápoltak. Reggelit és vacsorát készítettek, hülye játékokat szerveztek nekünk, karaoke-t, twistert (ami különösen is

mulatságos volt, mikor Ashtonnak elszakadt a nadrágja) házimoziztunk és este amikor már alig voltak kint az utcán, elmentünk sétálni a városban. Minden olyan csodálatos volt, annak ellenére, hogy lefagyott a fülem is az ujjaimmal együtt. Olyan fantasztikus este a város, tele fényekkel mint a mesében. Egész héten alig bírtam hálálkodni nekik. Annyira boldog voltam, hogy itt vagyok ezekkel a fiúkkal akik teljesen olyanok mint a hétköznapi emberek de mégis mások.
Hétvégéken (de szigorúan csak akkor, ha kész volt a házim) elvittek magukkal (meg persze Vikit is) a Good Girls forgatásaira. Része voltam a bohóckodásaiknak amik azok ott össze csaptak szünetekben. Michael és Calum állandóan azokkal a hangos bemondókkal szórakoztak, még a fülembe is belesípoltak amikor nem figyeltem, ennek köszönhetően Luke nyakába kötöttem ki.
- Hülyék vagytok!!! -csapkodtam őket nevetve, mire elfutottak és onnan kiabáltak vissza a hangosbemondóval. Aztán Ashton rajzolt a homlokomra pirossal egy nagy x-et ami a klipben is megjelenik párszor.
Mikor pedig el kellett utazniuk más országokba, az osztálytársainkkal lógtunk, vagy Bencével mentünk el bowlingozni pár haverjával.
Ám ez a nap sem volt semmi. Pár napja észrevettem, hogy Viki egyfolytában mosolyog. Jó máskor is szokott, de nem így. Ismerem már... ovi óta! Tudom melyik arckifejezés mit jelent, tudom mikor van elege, tudom mikor boldog, láttam már szerelmesnek is, dühösnek és unottnak. De ezt nem. ez valami új. Mostanában sűrűn elvarázsolt. Például kérdezek tőle valamit. Várom, hogy válaszoljon, de semmi. Odanézek rá és vigyorogva bámul maga elé. Aztán mikor hozzádobok egy párnát megrázza a fejét és zavartan visszakérdez, hogy mi?.
Ma azonban elhatároztam, hogy kiderítem. Oké igazából nem én, hanem Michael, mert tegnap este éppen azon tanakodtunk mi lehet vele, amikor szóba hozta, hogy kémkedjünk másnap egy kicsit. Én belementem és ezennel megalapítottuk a DKMAFBVV-t. (Vagyis Derítsük Ki Mi A Franc Baja Van Vikinek egyesületet)
Reggel, aztán arra ébredtem, hogy lefröcsköltek vízzel. Egyből kinyitottam a szemem és mérgesen támaszkodtam alkarra.
- Mi a...? Mit csinálsz Michael? -néztem rá összehúzott szemmel. Igazából azért mert még álmos voltam és a fényt nem szoktam meg, de lehetett mérges fejnek is mondani. Ránéztem az órára majd vissza - Még csak hajnali hat van. És szombat! Attól, hogy neked ez semmit sem jelent megsúgom én még gimibe járok és legalább a szombatot és a vasárnapot hagy aludjam végig!
- Tévedsz. Már 55 van, nem sokára 7 -tette fel a mutató ujját.
- De az még 6 óra! - huppantam vissza és a párnát a fejemre nyomtam.
- Hát rendben te akartad -mondta és kiment. Furcsálva néztem ki fél szemmel a párna alól. Már mikor azt hittem tényleg hagy aludni, visszajött egy vizipisztollyal. De nem azzal a kis pici szarral, hanem egy hatalmassal. Kicsit sem ijedtem meg. Olyan gyorsan még sosem keltem fel, mint akkor és hátráltam.
- Nem mered -lépkedtem hátra de a falnak ütköztem.
- Hogyne merném -vigyorgott ijesztően.
- Akkor sem vagy olyan szenya -ültem vissza az ágyamra, mert meggyőződésem volt, hogy tényleg nem meri.
- Öltözz fel és megyünk, mert csipkerózsikánk is felébredt az előbb.
- Nem öltözök -vontam meg a vállam flegmán. Erre rám spriccelt. És tényleg meg merte. Nem kicsit lettem vizes - Oké, megyek már, öltözök is, hagyjál már! -álltam fel és kivettem valamit a szekrényemből amit nem is láttam.
- Szedd a lábad -spriccelt szakadozva.
- Szedem már -szaladtam be a fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Aztán kikiabáltam.
- Kimegyek, de akkor ígérd meg, hogy egy csepp víz nem lesz a ruhámon!
- Megígérem -kiabált vissza. Kinyitottam a zárat és óvatosan kinyitottam. Résnyire volt az ajtó, mikor láttam, hogy Mike az ágyon ül a kezében a pisztollyal amit felemelt és lelocsolt. Egyből visszaugrottam és visszazártam az ajtót.
- De egy.... izé vagy! Megígérted!
- Nem egy csepp van a ruhádon, hanem több. -válaszolt szórakozottan. Ilyenkor megtudtam volna fojtani. Ezt utálom a legjobban - Bocs, de máskor fogalmaz pontosabban -mondta, mire a fogaim között szitkozódva kerestem egy másik ruhát. Majd Luke nyitott be álmosan. Egy szál alsóban volt.
- Mi folyik itt? -dörmögte reggeli hangján. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Odamentem hozzá egy csókért és a ruhámra mutattam.
- A haverod lelocsolt -mutattam Mike-ra aki egy széles vigyorral intett. Luke is leült az ágyamra még mindig a szemét törölgetve. Majd felemelte a kezét és összepacsizott Michael-el.
- Luke! -csaptam meg a pólómmal lágyan, hogy azért ne fájjon neki. Elnevettük magunkat és vigasztalásképp az ölébe húzott  és ismét megcsókolt. Majd az ölébe szembe fordultam vele és a lábamat átkulcsoltam a derekán.
- Oké akkor én megyek, 5 perc, kis csaj -mutatott ki és kiment. Luke összeráncolt homlokkal nézett rám, mire elmondtam a tervünket.
- Akarsz csatlakozni?
- Hát ha nem baj, most kihagyom. Úgy is elmondjátok -mosolygott és inkább a nyakamat puszilgatta. Pár percig elvoltunk így, aztán eszembe jutott, hogy én még csurom víz vagyok.
- Luke, át kéne öltöznöm -suttogtam mosolyogva két csók közt.

- Csak nyugodtan -engedett el vigyorogva és hanyat dőlt.
- Luke! -csaptam felkaron nevetve.
- Jó, akkor segítek -húzott magához és miközben csókokkal árasztott el megragadta a pólóm alját. Benyúlt alá és az oldalamat simogatta amitől libabőrős lettem, amit Luke is észrevett. Elmosolyodott ezen majd a másik pillanatban lekapta rólam az anyagot és eldobta.
- Reniiii! -kiabált be Michael.
- Ahh.... -sóhajtott Luke, majd elmondott egy jó hosszú káromkodást. Elkuncogtam magam rajta, majd lenézett és végig nézett rajtam.
- Elképesztő vagy -suttogta majd hosszú csókba forrtunk össze. Aztán megfogta a száraz pólóm és rám adta. Jó igaz, hogy kicsit bénázott, mivel fent elakadt a póló a fejemnél, de azért cuki volt.
- Inkább maradok a levetkőztetésnél -kacsintott Luke és miután adott egy puszit a fejemre otthagyott elpirultan.
Michael-el a nappaliban beszéltük meg mik lehetnek az esetleges okok. Szóval leírtam, hogy a lányok mitől tudnak igazán boldog lenni.
- De ha akármelyik is lenne miért nem mondaná el neked? -kérdezett rá Mike.
- Én sem értem... -temettem az arcom a tenyerembe. Majd pár percig csöndben voltunk, ami alatt végig pörgettem az elmúlt heteket. Hirtelen beugrott valami és véletlen eldobtam a tollat. - Meg van!!!! -vettem el Michael-től az ő ceruzáját és bekarikáztam azt az egy okot.
- Szerelmes? -húzta fel a szemöldökét miközben elolvasta.
- Igen, hát persze! A múltkor rákérdeztem és azt mondta, hogy van egy fiú de semmi komoly -vigyorodtam el. Úgy örültem ennek, mintha most jelentették volna be, hogy megszüntetik az iskolát.
- De most miért vagy ilyen boldog azt mondta semmi komoly értetlenkedett. Erre megfogtam a lapot, összegyűrtem és hozzádobtam. - Au, ezt most miért kaptam?
- Gondolkozz egy kicsit lány fejjel!
- Előbb oldok meg egy egyenletet, pff... -nevette el magát.
- Ha egy lány azt mondja, hogy semmi komoly az igenis rohadt komoly!!!! Ez olyan mint amikor mondjuk, hogy ne hívj fel, és ne kérj bocsánatot akkor igenis elvárjuk, hogy fel hívjatok és bocsánatot kérjetek!
- Oóóó. Akkor már értem miért dobott ki az a csaj -világosodott meg.
- Milyen csaj???
- Hát már nem tudom, rég volt. A nevére sem emlékszek -ráncolta a homlokát próbálva visszaemlékezni. Én erre csak vágtam egy "fiúk..." arcot és öntöttem magamnak inni.
- És, hogy jövünk rá ki az?
- Azt még nem tudom. Hihetetlen, hogy nem szólt róla...
- Nem lehet, hogy Ash az? Hiszen Vikinek tetszett Ashton és utána Ashtonnak is tetszett Viki. Lehet, hogy mégis összejött a dolog -jutott eszébe.
-Hát nem tudom... Vikit tényleg megbántotta és szerintem már Ashton is túl van Vikin.
- Igaz... -húzta el Mike a száját aztán hallottuk, hogy valaki trappol a lépcsőn. Egyből elhallgattunk ugyanis Ashton, Viki és Calum (szerintem még félig aludva) jelentek meg.
- Reni nem baj ha most lefújjuk a szombati Teen Wolf maratont? -állt meg előttem Viki nagy álmos szemekkel.
- Persze, hogy nem baj. Hogyhogy? Programod van? -mosolyodtam el és boldogan megfogtam a kezét.
- Igen, de nem olyan nagy szám csak Ashley segít a matekban -legyintett.
- Rendben, mikor mész?
- Ebéd után indulok.
- Okés, akkor elhalasztjuk vasárnapra.
- Rendben, de mikor fogsz tanulni? Vagy igazából te szoktál olyat? -nevette el magát.
- Hát ritkán, de szoktam -húztam ki magam büszkén.
- Ez az én barátnőm -ölelt meg mosolyogva.

2 órával később*
Mivel ma a srácoknak az egész napjuk szabad volt, Luke úgy döntött elvisz moziba és utána bemegyünk a Starbucks-ba. Egyből felkaptam magamra valami normális ruhát, kihúztam a szemem tussal és egy piros rúzst tettem a számra. Sajnos nem sokszor tudunk kettesben lenni pont ezért is kötötte ki a többieknek, hogy senkit nem hoz el. :)
Út közben azon tanakodtunk mit nézzünk meg, ami nem volt egy egyszerű feladat, mert Luke is mást akart és én is, végül kiválasztottuk az összes olyan filmet ami időben és úgy tartalmilag is jó majd ki "ecc pecc"-eztük és végül egy harmadikra esett a választás. Tök jó, hogy még ennyi idősen is így döntjük el mit akarunk.
Miután kiszálltunk a kocsiból Luke felvette a napszemüvegét "elrejtve" magát.
- Ügye tudod, hogy ettől még felismernek? Directionerként biztosítom, hogy a rajongók még akkor is felismerik a kedvencüket, ha egy zsákban vannak -nevetve néztem rá, miközben átkulcsolta ujjainkat.
- Tudom, de attól még jól néz ki -nevettünk egyszerre. Mikor bementünk még mindig Luke-ba csimpaszkodtam, amikor a szemem sarkából láttam, hogy pár lány már összesúgott, de nem jöttek oda hozzánk.
Először megvettük a jegyeket, aztán leültünk egy asztalhoz a kukoricákkal és az üdítőkkel mert még volt egy kis időnk.
- Luke emlékszel amikor még régen itt voltunk és kiöntötted a teát? -mosolyodtam el az emléken.
- Uh, igen. Olyan béna voltam -sütötte le a szemét elpirultan.
- Dehogy voltál, nem direkt volt  -fogtam meg a kezét.
- Hát nem, de utána... Megakartalak csókolni... -suttogta még mindig a földet pásztázva. Láttam rajta, hogy totál zavarban van. Ezen elmosolyodtam és megsimítottam az arcát majd felemeltem.
- Én meg most téged -vigyorodtam el és lassan odahajoltam hozzá. Luke belemosolygott, aztán az ölébe húzott.
- Mi lenne velem nélküled? -sóhajtott és átkarolta a derekam.
- Amúgy megtetted volna, ha nem jön a fotós? -kíváncsiskodtam. Sokat gondolkodtam ezen akkor és most végre van rá alkalmam.
- Nem tudom. Már akkor is be voltam szarva, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Azt hittem, hogy majd eltávolodsz tőlem és vége mindennek - mesélte szégyenkezve.
- Hogy gondolhattál ilyet? -nevettem.
- Hát nem nagyon adtad jelét annak, hogy szeretsz -nézett a szemembe mosolyogva.
- Jó, mert én sem tudtam. Rajtunk kívül viszont mindenki sejtette -kulcsoltam át a nyaka körül a karom. Eddig még nem nagyon gondolkoztam azon az időkön amikor még Luke-kal nem voltunk együtt. Kíváncsi voltam, hogy élte meg az a korszakot Luke, mert hogy máshogy mint én az biztos.
- Olyan jó, hogy már nem kell gyomorgörccsel kelnem -ölelt magához.
- Sajnálom -mondtam ki halkan.
- Tessék? Mit sajnálsz? -húzódott el egy kicsit, hogy rám tudjon nézni.
- Mindent. Hogy ilyen sokat szenvedtél értem. Tudom, hogy nem voltam és nem is vagyok könnyű eset -biggyesztettem le a szám.
- Jajj Reni, ezt nem azért mondtam. Életem legjobb dolga volt érted harcolni. Tudod, minden rossz után jön valami jó -simogatta a hajam.
- Szeretlek Luke Hemmings -jelentettem ki a szemébe nézve.
- Én is szeretlek téged Lawson Renáta -mondta ki majd hosszan megcsókolt.

Film után*

Mikor vége lett a filmnek kézen fogva jöttünk ki. Nem, most kivételesen nem dobálóztunk semmivel.:) Mint mindig minden film után megbeszéltük kinek, hogy tetszett. Majd ahogy elterveztük a Starbucks felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk, hogy rendeljünk valamit megakadt a szemem egy asztalnál. Nem akartam hinni a szememnek... A sarokban két ember nevetgélt. De nem mindegy, hogy kik ugyanis Viki és Calum volt. Fogták egymás kezét és messziről látszódott rajtuk, hogy szerelmesek.

32. rész

Reni szemszöge*

Ugyan még szokjuk az iskolát és a diákokat, de lassan már kezdjük kiismerni ezt az Ausztrál fajta gimis dolgot. Oké, igazából tök ugyan olyan mint a többi csak kicsit modernebb. Ami más az az, hogy az általánost itt 5-6 éves kortól kezdik ezért mi egyel feljebb vagyunk mint kéne, ezért nekünk kicsit nehezebb és fel is ajánlották, hogy akkor eggyel lejjebb tesznek, de oly annyira összebarátkoztunk már nagyjából az osztállyal, hogy inkább felajánlották, hogy segítenek csak ne menjünk el. Ez nagyon kedves tőlük így 2 hét elteltével. 

Bevallom néha csak így ülök és gondolkodok, hogy most vajon miről is lehet szó, mert még vannak olyan szavak amikről nem hallottam, de szerencsére segítenek a tanárok. Matekból magyarul és angolul is sötét vagyok, szóval azt inkább hagyjuk. Viszont amit imádok (és remélem most meglepődtök :D) az az irodalom. Imádom! Alapból szeretek olvasni és írni is. Mostanában angolul is nagyon sokat olvasok és amióta itt vagyok nagyon sokat fejlődtem angolból. Amikor jöttem kicsit azért paráztam, hogy hogy fogok én itt élni, hogy azért nem vagyok annyira profi angolból de tényleg igaz, hogy simán meg lehet tanulni ha itt vagy. Nekem elég volt egy nyár. Egy csodálatos nyár. 

Visszatérve az irodalomhoz, egyszer írnunk kellett egy 2 oldalas házi dolgozatot természetesen a nyári szünidőről és a tanár nagyon megdicsért, mert én írtam az egyik legszebben megfogalmazott dogát. Ennek nagyon örültem és hát ő lett az egyik kedvenc tanárom. A tesi is jó, bár 1 kör után már olyan vagyok mint egy maratont futott kutya, de az ilyen gimnasztikák mennek, mivel 6 éve táncolok hip-hop-ot. Tényleg ha már itt tartunk keresni kéne itt is egy egyesületet. 

Szóval olyan közepes vagyok. Van amiből tényleg jó vagyok, na meg vannak amiből nem... Persze a srácok sokat segítenek főleg Luke a matekba. Vikinek azért már kicsit jobban áll a tanulós tantárgyakból, bár ő otthon is jobb volt. Viszont ki nem állhatja a tesit. Nagyjából eddig ezek történtek. 

Az osztályból már szinte mindenkivel jóban vagyok és tényleg nem azért mert Luke-nak a barátnője vagyok, hanem tényleg önmagunk miatt szeretnek. Na ez viszont nem igaz az egész iskolára. Sokan vannak akiket csak a srácok érdeklik és egyfolytában kérdezgetnek róluk meg ilyen kis hülye cuccokat adogatnak nekem, hogy adjam oda nekik. Ahh, jesszus... -.- 

A hajamra sokan felfigyelnek, még a tanárok is. Hát igen nekik annyira nem tetszik, de fejet hajtanak előtte. Furcsa mert nem mindenhol engedik meg. 

Ó hát és ami a kedvencünk, hogy van iskola busz!!! Woah, hát tényleg nagyon menő. Csak hát van amikor kicsit későn kelünk akkor Bencéjék elvisznek és Luke is ragaszkodik, hogy néha-néha elkísérjen. 

A fiúk mikor hazamegyünk és otthon vannak mindig az az első kérdésük, hogy "Na mi volt a suliban?" Ilyenkor legszívesebben hozzájuk vágnák egy párnát. Örülök, hogy végre véget ért, nem, utána még fel is hozzák, hogy emlékezzünk rá. Komolyan olyanok mint az anyám. Pff... 

Persze ilyenkor szívesen mondanánk, hogy semmi, de mindig tudni akarják mi van velünk. Elmondásuk szerint így kicsit újra járják az iskolát velünk. Tényleg nagyon sokat segítenek és az osztálytársaink neveit is majdnem kívülről tudják, mert mindenképp akarták tudni, hogy kik boldogítanak minket reggel 8-tól az utolsó óráig. Így hát leírtam nekik. :D

-Josh

-Molly

-George

-Tristan

-Daniella

-Emily

-Nathan

-Vanessa

-Jade

-Austin

-David

-Zoe

-Taylor

-Ashley

Nem vagyunk sokan egyáltalán, de ez nem is akkora nagy baj. 

Michael haja most piros lett, majdnem olyan mint nekem csak neki élénk piros. Ashton teljesen olyan mint régen, csak kicsit sajnálja ezt az egész dolgot Vikivel, de beletörődött. 

Akárhányszor kérdezgetem Vikitől azt a múltkori dolgot, amikor mondta, hogy egy fiú miatt ilyen boldog, de mindig lelegyint. Tehát még mindig nem tudom ki is az a különleges személy. Az idő kicsit kezd hűvösebb lenni, meg néha esik is de amúgy tűrhető. És azt hittem, hogy minden jól fog menni. Járok rendes suliba, van egy nagyszerű pasim, csodálatos barátaim, jó osztályba járok, boldogak vagyunk. Ja igen... Egészen a mai napig.

Mikor kicsöngettek az első óráról elmentünk Vikivel a büfébe venni valami reggelit. Én kértem egy melegszendvicset, Viki pedig fánkot és már mentünk is vissza a teremhez, aztán egyszer csak megragadta valaki a karomat és visszarántot. Ennek köszönhetően a szendvics kiesett a kezemből. Tátott szájjal bámultam a földön szétplaccsant kaját, majd mérgesen felnéztem a tettesre. Ha nem is merném majdnem mindenkinél jobban nem ismertem volna meg. Napszemüvegben volt (pedig nem is sütött a nap, főleg nem az épület belsejében) és a kapucnija majdnem eltakarta az egész fejét. De az öltözéke ugyan olyan volt mint eddig. Bakancs, szűk farmer és egy nagy trikó szerűség.
- Mit keresel itt Michael? És miért lökted ki a kezemből? -szóltam rá dühösen.
- Sssss! -fogta be a számat a kezével és Vikivel együtt arrébb húzott ahol kevesen voltak. Levette a szemüvegét és suttogni kezdett.
- Baj van -bökte ki. Az arca tényleg rémületet tükrözött és a hangja olyan halk volt, hogy egy légy zümmögése is elnyomta volna. Vikivel összenéztünk. Ha Mike ilyen akkor tényleg nagy baj lehet.
- Mi történt? -kérdezte Viki.
- Vendégeink vannak otthon. Az édesanyád -fordult felém. Először kikerekedett szemmel bámultam rá, aztán rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy dolog. Oké furcsa és meglepő, hogy New York-ból eljött ide és csak nem is szólt, de örülök neki.
- Most komolyan ezért jöttél ide? Oké tudom néha totál ki tudja készíteni az embereket, de ott van Bence. Csak kordában tudja tartani amíg haza nem megyünk -nézek rá értetlenül.
- Nem úgy értem. Bence teljesen ledöbbent és meg sem tud szólalni...
- Mert? -érdeklődik Viki helyettem.
- Mert nem egyedül jött... -jelenti ki egy kis hatásszünet után.
- Kivel? -kérdeztük egyszerre.
- Ööö... -akadt el Michael hangja. Ilyet még nem nagyon láttam... O-ó.
- Ahj, mond már!!! -kiabáltam rá. Nem igaz, hogy nem lehet kimondani egy nevet, ahj anyám!
- Oké, oké de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
- Oké, oké csak gyerünk már, mert éhes vagyok.
- Egy pasival. Luke szerint el kellett, hogy mondjam, mert Bence eléggé kiakadt és csak te tudnál beszélni vele.
- Hogy mi van??? Egy pasi? Mármint anyunak a pasija? -fintorodtam el.
- Igen...
 Na álljunk csak meg! Egy pasi. Aki összejött anyával. Fúj. Aki apáskodni akar nekünk? Köszönöm szépen, nem kérek. 16 évig éltem apa nélkül, ezután is túlélem.  És erről anya miért nem szólt amikor meglátogattuk?
- És most mi van otthon? -próbálom vissza fogni magamat.
- Luke próbál beszélgetni velük, amíg Calum és Ashton Bencét noszogatják, hogy menjen le.
- Oké, elmegyek. Viki mond meg az ofőnek, hogy családi okok miatt el kellett mennem -öleltem meg, aztán karonragattam Michael-t és elindultunk a kocsi felé. Mivel Mike elfelejtette visszavenni a szemüveget, egyből lebukott, de  egy szempillantás alatt elmúlt a jókedvem és lekiabáltam a fejüket.
- Jajj kérlek, legalább most hagyjátok békén, nem jó időpontot választottatok a sikítozásra. Majd máskor úgy is jön még! -kiabáltam. Nem érdekelt, hogy majd az összes rajongó ezzel fog jönni, hogy milyen egy bunkó vagyok, de nem érdekelt. Most hullik szét a családom ami amúgy sem volt egyben. Szó nélkül vezetett haza engem Michael, majd mikor megállt kipattantam a kocsiból és feltéptem az ajtót. Érkezésemre, mindenki felkapta a fejét. Anya és a pasi a kanapén ültek, előttük pedig Luke állt. És a többiek gondolom meg fent voltak. Ahogy megláttam anyuékat kicsit könnybe lábadt a szemem. Nem tudom miért, de nagyon rosszul érintett ez az egész.
Anya felállt és meg akart ölelni de én nem öleltem vissza. A pasas is felállt bemutatkozni.
- Szia, biztos te vagy Reni. Én Márk vagyok -nyújtotta ki a kezét, de én csak fintorogva elfordultam tőle. Ránézésre sem szimpatikus.
- Kicsim, ne csináld ezt te is. Kedves ember. Tudom, hogy meglepett, de ez nem garancia arra, hogy ilyenek legyetek -kelt ki magából anya.
- Szólni nem tudál volna, hogy hahó basszus jövök meglátogatni az új barátommal akiről nem is szóltam! - mentem fel az emeletre. Benyitottam Bence szobájába, ahol ő ült az ablaknál kifele nézve, Ashton és Calum pedig az ágyon magyaráztak neki. Ahogy beléptem ők is rám néztek.
- Reni, nagyon sajnáljuk -öleltek meg miután felálltak az ágyról. A fejem már nagyon fájt, azt sem tudtam mi van és mit csináljak. Odabújtam Bencéhez, és lecsöppent az arcomon egy könnycsepp. Aki most itt ebben a percben megért, az csak is a Bence volt. Nem az a baj, hogy anyára rátalált a szerelem, hanem, hogy fenn áll a veszély, hogy ez a valaki megbánthatja őt. Volt már ilyen. Még mindig hiányzik neki apa, akit mi nem ismerünk, de nem szívesen emlékszik vissza rá a mai napig. Egyszer találkozott egy pasival, aki csúnyán elhagyta. És amikor látjuk anyát összetörni az borzalmas. Nem akarjuk ezt még egyszer látni, és ezért valamiért így viselkedünk. Nem tudom, miért borultam így ki, mert lehet, hogy tényleg normális, de nem szeretnék apukát. Jó volt nélküle is.
Majd Bencével elkezdtünk kicsit beszélgetni, hogy ő, hogy reagált és hát tényleg eléggé kiakadt. De azért elmondtam neki, hogy ezzel tényleg MI okozunk neki fájdalmat. Kellene adni ennek a Márknak egy esélyt.

*** Fél órával később***

Végül rászántuk magunkat és lementünk dumálni vele. Megtudtuk, hogy ő is abban a szállodában dolgozott és hallották, hogy rajtuk kívül van egy másik magyar származású és felkeresték egymást. És így jöttek össze. Márkról nekem az szűrődött le, hogy nagyon nyálas. A bezselézett hajat alapból rühellem ha eláztatják vele a hajat. Kicsit nagy képű is, de eléggé szereti anyát. Boldogak, de nekem akkor sem szimpatikus, pedig próbáltam tényleg előítélet nélkül kommunikálni vele, de nem tudok megbarátkozni. Luke-ék szegények alig mertek megszólalni, nagyon feszült volt az egész helyzet. Calum és Viki fel is ment, Ashton és Mikey a konyhában sugdolóztak miközben vacsoráztak, Luke pedig próbált támogatni, de ő is megrémült, ettől a hirtelen dologtól. Még nem látta anyut, ezért be is mutattam őket egymásnak, bár anyának már meséltem róla, szóval nem voltak teljesen idegenek. Már lement a nap, mire indulni készültek, de Luke látszólag beakart vágódni (amit nem kellett volna, khm...) ezért megkérdezte, hogy nem maradnak-e itt.
- Ó, hát ha nem baj, akkor köszönjük maradunk -mosolygott anya, mire Michael meg is mutatta nekik a vendég szobát. Amíg a látókörükben voltunk vigyorogva (kicsit túlságosan is nagy vigyorra sikeredett) néztünk utána, de a hátunk mögött "véletlen" hátsón rúgtam Luke-ot.  Majd mikor bementek, mérgesen néztem rá.
- Mit csináltál? Nem volt ez elég ciki? -suttogtam, de próbáltam dühös hangon beszélni.
- Bocsi, de úgy éreztem, hogy nem illene csak úgy elengedni őket. De reggel szerintem elmennek, nincs semmi baj, rendben lesz minden -ölelt magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Csak igazad legyen -mondtam gondterhelt hanggal. 

Elmentem fürödni, megmostam a fogam és felhúztam a pizsimet, aztán lementem a konyhába egy pohár vízért. Többiek is elmentek már aludni, mégis közeledő lépteket hallottam. Összeráncolt szemöldökkel fordultam meg és Márkot láttam meg. Elmosolyodott és megsimította a karom. Elmormoltam magamban pár szép szót, aztán megszólalt.
- Nem akartalak megijeszteni csak én is inni jöttem. Amúgy szerintem nagyon kemény lány vagy. Kedves is, de azért kicsit szemtelen is, nem gondolod? Nem bántásból, én a barátod vagyok, de gondolom tisztában vagy magaddal -vigyorog tovább. Erre villantottam én is egy 1000 vattos mosolyt, de gondolatban úgy képen töröltem volna, hogy jó lett volna nézni hogy hullik ki a tökéletes hófehér fogai. Na hát így szeressem? Tudtam, hogy nincs minden rendben ezzel a fickóval.
- Hm... Tudom néha elszalad velem a ló, de azért ez nem mindig igaz. Remélem tudod mi a szemtelenség és az igaz mondás között a különbség. Nos ez esetben, közlöm, hogy alig várom, hogy reggel legyen és elmenjetek. Ja és ne feledd. Ez nem szemtelenség! -nevettem gonoszan. Kicsit én is meglepődtem magamon. Na jó ez lehet, hogy kicsikét szemtelenség. De ez az igazság! Lehetséges, hogy megüt, de akkor anya őt hibáztatja, mert azt senkinek sem engedi meg, hogy a lányát megüssék. De nem csak anya akadna ki hanem a srácok is nekiugranának, amit szívesen néznék. Azért bízom benne, hogy ennél okosabb.

31. rész

Sziasztok! Köszönöm, hogy még mindig vagytok nekem!!! Ahogy látjátok már nem vagyok a régi, kicsit ritkábban írok, de az az igazság, hogy már nem annyira szeretek írni mint eddig. Nem tudom miért, de alig bírom rávenni magam, hogy írjak de csak miattatok csinálom! Mert már rég kitaláltam a történetet és nagyon jó szerintem. Nem szeretném elvenni tőletek ezt az élményt, ha már eddig kitartottatok mellettem. Szóval nem hagyom abba!!! :D Jó olvasást babák :* <333

Reni szemszöge*

- Mi? Hogyhogy nem? Azt hittem, hogy... -hallottam Ashton elkeseredett hangját. Én szó szerint lefagytam. Azt hittem, hogy ismerem Vikit mert megvoltam győződve, hogy igent mond. Ez legalább annyira meglepett mint Ashtont.
- Sajnálom, de már más tetszik... Azt hiszem -dadogott Viki és ahogy hallottam elindult. Abban a pillanatban úgy próbáltam hangtalanul felrohanni a szobámba, mintha az életem múlt volna rajta. Ha meglát lebukok és megtudják, hogy hallgatóztam. És ez nem szép dolog tudom, de nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok. Főleg, hogy a legjobb barátnőmről van szó, igenis van okom hallgatózni. Na jó nem, de inkább ezt hagyjuk.
Ha eddig még nem voltam álmos, na most még jobban nem voltam. A hasam még ugyan fájt, de az agyam kattogása elnyomta. Nem értem Vikit. Pedig ő is lány és én is. És mi megértjük egymást még csak szemkontaktussal is. Pontosan tudjuk, hogyha azt mondjuk, hogy jól vagyok nincs semmi bajom az azt jelenti, hogy de igenis rohadt nagy bajom van!!! De ezt még én sem értem. Ááá már mindenki megőrült?
- Mit csinálsz ilyenkor baba? -hallottam meg Luke rekedtes reggeli hangját. A nagy csöndben összerezzentem tőle, majd mikor lelassult a szívverésem megdörzsöltem a szemem és leültem mellé az ágyra.
- Semmit csak, felébredtem...- legyintettem.
- Biztos nincs semmi? Úgy néztél ki mint aki szellemet látott.
- Igen? Fogalmam sincs miért -vontam meg a vállam, aztán lefeküdtem. Luke először gyanakvóan nézett rám, majd átkarolt és magához húzott. Behunytam a szemem, hátha elalszok, de nem nagyon sikerült. Luke lehet, hogy tud lány nyelven? Az lehetetlen, vagy csak engem ismer ennyire? Jajj...

Pár nappal később, iskola napja*
A tegnapi nem alvásnak is meglett az eredménye. Mint mostanában sokszor, most sem aludtam valami sokat. Vikitől még mindig nem mertem megkérdezni, hogy most mi baja is van. Ez lehet, hogy furcsa hallani tőlem, de van okom rá több is. 1. Nem szeretnék vele összeveszni iskola előtt. 2. Tényleg nem kellett volna hallgatóznom, semmi közöm sincs hozzá. És lehet, hogy ez rosszul esne neki, hogy egyáltalán nincs magánélete. 3. Jó ez csak kettő, de még ki kell találnom valamit. :D
Szóval a terv még nincs meg, hogy tudjam meg az igazságot. Luke is tanácstalan, mivel Viki Ashton-nak sem mondta el miért nem.
Tehát reggel a telefonomra ébredtem. Olyan érzésem volt, hogy 10 percet sem nem aludtam az éjjel. Kikászálódtam Luke karjai közül, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe hunyorogva és megállapítottam, hogy úgy nézek ki mint a mosott narancs. Király. Mivel direkt koránra állítottam az időt, hogy legyen időm elkészülni az én csiga gyorsaságommal amit korán reggel itt produkálok, lezuhanyoztam amitől majd kicsit felébredek. Ja igen meg ahogy én azt elképzeltem. Még jobban elálmosodtam, ami meglátszott a szem alatti karikáimon. Visszamentem a szobába és gyorsan elöltöztem, majd megfésülködtem és végül próbáltam sminkkel emberibb külsőt csinálni magamnak. Mert hát az elég vicces lenne ha már az első nap úgy megyek be mint akin átment egy busz. Gyorsan bepakoltam pár füzetet, mert ma még csak osztályfőnöki óra lesz ahol elmondanak mindent amit tudnunk kell. Ezek után megnéztem Viki hogy áll. Hát aki azt hitte, hogy Viki egy nagyon pörgős és lelkes lány most nagyot csalódhatott, mert félig kitakarózva volt, hason feküdt, a jobb lába lelógva az ágyról a jobb keze pedig a szekrényen az óra előtt. Szórakoztató látvány volt, de ha nem ébresztem fel az első napon elkésünk.
- Bocsájts meg Viki, de muszáj -mondtam és azzal a lendülettel felugrottam az ágyára és ugrálni kezdtem körülötte ezt ordibálva:

Vikiiii ébredj, mert ma van az a szerencsétlen nap amikor az iskolának nevezett börtön megnyitja kapuit és úgy elkésünk, hogy azt nézni is szép lesz!

És mivel én kitartó ember vagyok nem vette be azt a dumát, hogy "oké felébredtem mindjárt felkelek" hanem addig zaklattam amíg fel nem állt és ment el öltözködni. Én is meglepődtem magamon, hogy én hajtom Vikit, hogy menjünk már amikor otthon ez fordítva volt. Na mindegy. 

Viki fél óra múlva készült csak el, ebből arra következtettem, hogy szerintem mikor bement állva elaludt. :)

Miután Luke és Calum hallani sem akart arról, hogy itthon maradnak Bencével együtt beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé. Hamar ott voltunk, Vikivel kipattantunk az autóból. Calum-ot gyorsan megöleltem, aztán Luke-tól kaptam egy hosszú csókot. Mikor kinyitottam a szemem megláttam a diákokat ájuldozva. 

- Luke észrevettek, elkaptak, futás!!! -tuszkoltam be nevetve a kocsiba. Bencétől is elköszöntem aztán mentek is el mert a lányok, majdnem lerohanták őket. Mondanom sem kell ezek után, mindenki tekintete ránk szegeződött. Kicsit szorongva mentünk be az iskolába ahol a portánál felküldtek minket egy terembe ahol úgymond, "személyi igazolványt" kellett csinálni. Persze nem olyan volt mint az igazi, csak a képünk, nevünk, születésünk és az volt rajta, hogy az iskola diákjai vagyunk. Ezt mindenhova magunkkal kellett vinnünk csak így tudtunk bemenni a termekbe. Bele kellett dugni az ajtóba a mágneses kártyát ami belemegy a tanár gépébe, így tudták ki hiányzik és ki nem. Nekünk, magyar lányoknak nagyon furcsa volt ez a modern környezet. Sokan odajöttek hozzánk érdeklődni, hogy mi most tényleg mi vagyunk-e, de voltak olyanok is akik egy nem túl szép szóval illetve majdnem fellökött. Hát ezekről pont meg van a véleményem és csak egy hajszál választott el attól, hogy elküldjem őket melegebb tájakra. De egyfolytában mondogattam magamban, hogy Reni, tudod, hogy nem csinálhatsz botrányt, Luke Hemmings barátnője vagy az Istenért! 
Még csak az első óra telt el amin az ofő bemutatkozott nekünk és megmutatott minket az osztálynak. Ezután jött a reggeli szünet, amit azzal töltöttünk, hogy elmentünk a büfébe. A szorongás még mindig bennem volt, egyfolytában minden lépésemet figyelték. De hát mit vártam maguk a fiúk is ide jártak még jó, hogy mindenki ismeri őket. Mikor visszaballagtunk az osztályteremben, ahol mindenki az asztalon ülve beszélgetett a vele legmesszebben elhelyezkedő emberrel teli szájjal. Az érkezésünkre kicsit halkabbak lettek, még a fiúk is abba hagyták a kiabálást. Vikivel összenéztünk és nagyot nyelve leültünk a helyünkre. Az "osztálytársaink" összenéztek és leszálltak a padról majd körénk gyűltek.
- Sziasztok! Én Daniella vagyok ő pedig Josh -állt meg előttünk egy göndör szőke hajú lány és rámutatott a mellette álló barna borzos hajú srácra. Mosolyogva intett nekünk mire mi visszaköszöntünk. A többi "bátrabb" ember is bemutatkozott és sajnos csak pár mondatot tudtunk beszélni, mert közben becsöngettek. Szóval eddig van Daniella, Josh, Molly, Emily, Nathan és George. Ők mind gratuláltak nekem Luke-hoz és együtt érzően szidták azokat az embereket akik ennyire irigyek a kapcsolatunkra. Ez igazán jól esett és már jobb kedvvel ültem tovább a helyemen. Az ofő ismét bejött a terembe, becsukta az ajtót és mosolyogva végig nézett rajtunk.
- Rendben, akkor, 11.a osztály, mutatkozzatok  be a lányoknak egy rövid kis ismertetéssel magatokról -ült le az asztalra és felszólította a névsorban az elsőt.
- Sziasztok! Engem Vanessa-nak hívnak és 17 éves vagyok. Imádom a 5SOS -nevette el magát és mi is csatlakoztunk hozzá - Olyan 4-es tanuló vagyok és nagyon szeretem ezt az osztályt... -kezdett bele és a végére annyira lelkes lett, hogy az ofőnek kellett leállítania mert a többiekre nem lett volna idő. Mind a ketten ámulattal hallgattuk őket. Szinte mindenki annyira kedves és barátságos volt, hogy egyből elmúlt a hasamban lévő görcs. A fiúk is kiálltak mellettünk, hogy ne is foglalkozzunk a másik osztályokkal mert azok akkora nyomorékok (szebb szóval, mint amit mondott Tristan) hogy meg sem érdemlik, hogy rám nézzenek. Viki mellett is kiálltak, mert azért őt is bántották páran, de mi értelme foglalkoznunk azokkal akik utálnak, ha vannak olyanok akik szeretnek. Mondanom sem kell nagyon viccesek is a bemutatkozás alatt sokat nevettünk együtt. A következő órában kimehettünk az udvarra és most már nem egyedül álldogáltunk egyedül a többi menő társaság mellett, hanem körénk gyűltek az osztálytársaink és beszélgettünk. Miközben Josh-on nevettünk mert éppen megpróbálta a büféből vásárolt gumimacit a szájába dobni, de helyette az orrába ment, megrezzent a zsebembe a régi telefonom (mivel még nem jutottam el odáig, hogy újat vegyek pedig volt rá időm nem kevés).
Remélem jól telik az első napod, szurkolok és egész koncerten rád fogok gondolni, baba. <3
Szeretlek: Luke
Elmosolyodtam és gyorsan visszaírtam. Vikinek megsúgtam, hogy most mentek a koncertre, majd be is csöngettek. Visszamentünk a termünkbe ahol az évről beszélgettünk, hogy milyen programok várhatók majd a legutolsó órában játszottunk. Bár a nap folyamán kaptam hideget és meleget boldogan indultunk haza.
Aztán fél úton eszembe, jutott a tegnapi jelenet. Amikor Viki és Ashton beszélgettek. Eddig nem mertem megkérdezni, de csak elmondja nekem. Tudom, hogy nincs semmi közöm hozzá de mi mindent elmondunk egymásnak. Kicsit félve de végül megszólaltam.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze -mosolygott tovább.
- De kérlek ne legyél mérges érte, nem direkt volt csak tudod én mindig rossz helyen vagyok rosszkor...
- Oké, csak mond már -nevetett.
- Hát rendben. Szóval este felébredtem és lementem inni valamit és akkor meghallottalak téged Ashtonnal. És hallottam, hogy nemet mondtál neki. Miért? -hadartam el és összeszorított szemmel vártam, hogy kiabáljon velem. De nem tette, csak a mosolya hervadt le. Gondterhelt arccal vett egy mély levegőt és belekezdett.
- Ah... Amíg Ashton nem volt nálunk sok minden kavargott a fejemben. Fájt, hogy így lelépett és ez az egész Gemmás ügy nagyon rosszul érintett. De próbáltam pozitívan gondolkodni. Ahogy mondani szokták minden rossz után jön egy jó. És egy fiú nem a világ vége. Van még nagyon sok. És volt aki nagyon sokat segített nekem. Meg amikor voltunk Disneyland-be rájöttem, hogy nélküle is teljesen megvagyok. És mikor visszajött nagyon mérges voltam rá, de nem jött újra elő az az érzés mint előtte. És nagyjából így léptem túl rajta.
- Ühümmm. És ki volt az aki sokat segített? Én? -vigyorodtam el.
- Igen, te is. De más is -mosolyodott el újra zavartan. Oó. Lányos zavar. Ez vajon mit jelenthet?
- Kicsoda? Fiú van a dologban, mi? Tetszik neked? -kérdezősködtem felcsillant szemekkel.
- Á, nem komoly. Csak egy fiú... -legyintett de a mosolyt nem lehetett levakarni róla.

30. rész

Sziasztok! Azért nem írtam egy ideje, mert szüneteltettem az oldalt a suli miatt. Tudjátok év eleje mindig káosz, de mostmár kezdek visszaszokni. Szóval lehetséges, hogy nem fogok olyan hamar új részeket hozni, de sietek ahogy csak tudok. 

Reni szemszöge*

Az igazat megmondva, attól, hogy Ashton azt mondta ne izguljak még jobban izgulok. Lehet, hogy tegnap este minden rendben volt, de akkor miért került?

- Amúgy jó a hajad már előtte is mondani akartam, csak láttam, hogy baj van... -mutatott a hajamra. Elmosolyodtam és motyogtam egy "köszönömöt" aztán visszamentem a konyhába.

- Csináljak valami kaját? -kérdeztem.

- Igen jó lenne, nagyon éhes vagyok -ült le elém a pultra. Megfordultam és előszedtem pár kaját és gyorsan összedobtam valamit. Már 7 óra volt amikor valaki lefele trappolt a lépcsőn. Mind a ketten odanéztünk, majd Vikit véltük felfedezni. Viki megállt és miután megdörzsölte a szemét meglátta Ashton-t aminek az lett az eredménye, hogy nekiment az asztalnak. Majd hátrálni kezdett, de nem látta, hogy ott van a könyvespolc amit sikeresen meglökött és pár könyv életre is kelt. Lesütöttem a szemem és a tenyerembe temettem az arcom. Lányos zavar... Szegény. Mikor visszafordultam Viki már a lépcsőnél járt, de ekkor Ash utána szólt.

- Ne! Viki gyere vissza. Vissza jöttem -mosolyodott el. Viki ugyan megtorpant, de értetlenül nézett vissza.

- Vissza jöttél? Na mi van Gemmácska nem is volt olyan jó mint hitted? -tőrt elő Viki makacsabb énje.

- Nem, csak egyszerűen nem illünk össze. Nekem itt a helyem, veled -szaladt ki a száján. Elkerekedett szemmel néztem a lezajló történeteket.

- Velem? -kérdezett vissza Vik.

- Hát ö... Igen, veled, Renivel, a srácokkal. Tudod! Veletek -vakargatta a tarkóját kínosan. Megforgattam a szemem és eldobtam a kaját, nekidőltem a konyhapultnak és a mellettem lévő csipszet kezdtem eszegetni.

- Értem -biccentett Viki és folytatta útját.

- Most miért mész el? Ne menj! -kérte Ash.

- Ha megengeded előbb felöltöznék! -tette keresztbe a kezét és már el is tűnt az emeleten. Pár másodpercig némán meredt a lány után majd lassan megfordult és rám nézett.

- Nagyon ciki voltam? -kérdezte fájdalmas fejjel, mire én bólintottam és kitört belőlem a nevetés.

- Inkább egyél -tettem elé a tányért és a hűtőhöz léptem, hogy kivegyek valami innivalót. Ekkor két kéz fogta meg a derekam amitől megijedtem.

- Ajj már Luke, hagyd abba mert szívrohamot fogok kapni tőled! -mondtam kicsit mérgesen, miközben kivettem a narancslét. Bár nem láttam a szőke herceget, de gondolkodás nélkül tudtam.

- De ezt akkor sem lehet megunni -nevetett majd egy csókot lehelt a számra. Ashton egy értelmetlen pillantást vetett felém, gondolom most azt hiszi, hogy bolond vagyok. Mert hát persze ha valaki rosszban van valakivel akkor az nem így viselkedik. Ezt én sem értettem. Teljesen meghülyültem. Most mi van?

Luke leült Ashton mellé, ránézett fogvillogtató mosollyal lepacsizott velem, majd előre nézett a laptop-ra. Aztán lemerevedett és vissza nézett Ash-re.

- Ashton? Te mit keresel itt???

- Hát az úgy volt, hogy -kezdte, ekkor azonban Viki jött le. Ash egyből össze vissza beszélt ami nagyon gyanús volt. Ezek a jelek, nagyon utalnak valamire. Lesz itt még valami.

- Folytasd, engem is érdekel -csatlakozott. Én belebújtam az anyuka szerepébe és ahogy jöttek lefele egyfolytában újabb tányérokat vettem elő, de közben a fülem ott volt.

- Gemmával nagyon jó volt, de valahogy nem találtam nála a helyem. Furcsa volt és unalmas. Ott nincs az az élet ami itt. Itt őrültek háza van már hajnalban, ott pedig csak mi voltunk és alig beszéltünk. Én nem tudok nem beszélni!!! És Gemma is látta rajtam, ezért jobbnak látta ha szakítunk és visszajövök.

- Hát ennél hosszabb sztorira gondoltam, de így is jó -vonta meg a vállát Luke. Halkan elnevettem magam aztán elé tettem a kaját. Elkezdtem Viki reggelijét is, de  újabb személy érkezett, Michael személyében. Elővettem még egy tányért és egy intéssel köszöntem neki.

- Na megy már a dráma? Szia Ashton, reméltem, hogy vissza jössz -mondta és ő is leült - Sokról maradtam le? -kérdezte Luke-ot.

- Nem. Igazából annyi, hogy Viki mérges Ashton-ra, Ashton pedig próbálja kimagyarázni magát -válaszolt, mintha az említettek ott sem lennének, bár nem is nagyon figyeltek oda, mert épp Viki kötözködött amire Ash válaszolt is de egyre hangosabban. Viki amúgy is nyűgös reggelente, de most úgy látszik még jobban. Már eltudtam képzelni milyen lehetett amikor én és Luke veszekedett ezért mi meg sem mukkantunk, Mike-ot meg nem nagyon zavarta. Megszokta. :D Amúgy csodáltam, hogy a srácok ilyen könnyen megbocsájtottak neki -persze örülök neki- de arra számítottam, hogy még ők is patáliát csapnak, de végül nem. Persze ekkor nem tudtam, hogy elkiabáltam magam.

- Reni éhes vagyok! -hallottam meg Vikit.

- Oké csinálom, mindjárt de ha egyfolytában jöttök le akkor nem tudok egyszerre 5 embernek csinálni kaját! -mondtam higgadtan, bár már a plafonig voltam. Majd újra lépéseket hallottam meg. Idegesen megfordultam és így szóltam:

- Vagytok még? Hát nem igaz!!! -kiabáltam szegény megszeppent Calum-re. Egyből kuss lett - Bocs, csak fáj a fejem -vettem egy nagy levegőt és folytattam. Most, hogy így mondom tényleg fájt a fejem... Oké tudom elhalaszthatatlan mondat volt, de tényleg! :D

- As... -mondta volna Calum, de Ashton félbe szakította.

- Igen itt vagyok és azt keresek itt, hogy bocsánatot kérjek -válaszolt megelőzve az "Ashton mit keresel itt?" kérdést.

- Jó reggelt! Látom már megy az élet -mondta Bence aki az imént jött le. Letettem a kanalat és egy "feladom" sóhajjal leültem és a halántékomat maszíroztam. Bence kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Luke felállt és matatni kezdett a szekrényben. Majd leguggolt elém egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval.

- Köszi -suttogtam egy halvány mosollyal és elvettem tőle. Megsimította a combom és felállt de nem ment el. Megettem a gyógyszert, mire hangoskodásra lettem figyelmes.

- És szerinted egy bocsánatkéréssel elvan intézve minden??? Lehülyéztél, megsirattad Vikit, itt hagytál és még sorolhatnám mennyi mindent vágtál a fejünkhöz!!! Lehet, hogy a többiek megelégszenek ezzel, de én nem! Egy bocsánatnál több kell ahhoz, hogy ezt mind elsimítsd. Nézz Vikire! Látod a karikákat a szeme alatt és, hogy piros is a szeme?! Hm? Igen, na az miattad néz így ki. Végig sírta az éjszakákat! Miattad! És szerinted elég egy bocsánat? Nem te virrasztottál mellette esténként, hogy megnyugtasd, hanem én! -kelt ki magából Calum és felviharzott az emeletre. Mind lefagytunk, de a legjobban talán Viki. Pár perc múlva újra elkezdődött a nyüzsi, de kivételesen Viki nem volt benne. Mintha elgondolkozott volna, aztán felkapta a fejét és vigyorogva felszaladt ő is. Na most nem értek semmit, de a fejem pár másodpercen belül felrobban, ha ezek még tovább veszekednek. Odamentem Luke, hogy és Bencéhez és megmondtam, hogy felmegyek mert nem voltam túl jól.

- Menjek én is? -kérdezte aggódva Luke.

- Ha nem akarsz nem muszáj... -vontam meg a vállam és elindultam, de megfogta a kezem és szépen csendben elslisszoltunk a tömegből lehetőleg csendben. Lefeküdtünk az ágyba egymás mellé, amíg én Luke ujjaival játszadoztam. Aztán eszembe jutott, hogy nekünk is van megbeszélni valónk. Semmi kedvem nem volt hozzá, de túl akartam lenni rajta.

- Luke kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Mérges vagy rám a tegnapiért? -kérdeztem félve.

- Hallottam minden szavadat, és ha komolyan is gondoltad akkor úgy vélem semmi okom rá. De ha jelentene neked valamit az a majdnem csók akkor sem lenne haragudhatnák rád. A te döntésed, tedd azt amit szeretnél...

- Nem! Ez nem kérdés, hogy téged szeretlek! Lehet, hogy már nem utálom annyira mint régen, de ettől még nem szeretem jobban nálad! És minden szavamat komolyan gondoltam -fordultam meg vele szemben és csillogó szemeibe néztem. Azt is hozzáakartam tenni, hogy leállítottam volna-e de ebben nem voltam biztos. Akkor mintha nem is én lettem volna. Vagy akkor voltam igazán önmagam?

A reggeli koránkelésemnek is meglett az eredménye pár percen belül úgy elaludtam, ahogy kell. De nagyon jól esett és a fejfájásom is elmúlt. Mikor felkelltem reménykedtem benne, hogy a srácok megbeszélték a viszályokat mert nem szeretnék még egyszer végighallgatni egy veszekedést. Calum nagyon kiakadt amikor utoljára láttam azóta fogalmam sincs hol tartunk, mintha egy TV sorozatban kihagytam volna egy részt annyira tudatlanul mentem le a nappaliba, ahol mindenki néma csendben volt. Érkezésemre többen is felkapták a fejüket, de Calum és Ashton még mindig farkasszemet néztek. Tehát nem nagyon maradtam le semmiről. Tökéletes. Ránéztem az órára és még csak 4 óra volt. Augusztus 25-e.

- Jobban vagy? -kérdezte egyszerre Bence és Luke. Mosolyogva bólintottam és leültem egy babzsákra.

- Akkor jó, mert nem sokára kezdődik az iskola és nem úszod meg ezt az egy évet sem! -állt fel örömteli vigyorral bátyám.

- És hova fogunk járni? -kérdezte Viki.

- Ahova a srácok. Ide a Norwest Katolikus gimibe. Most megyünk és beiratunk aztán bevásárolunk mert útba van.

- Már ma? -dőltem előre.

- Igen miért szerinted mikor? Augusztus 30.án?

- Nem de hát egy napra elég csak, hogy beiratkozzunk nem? -akadtam ki.

- És akkor mikor fogod bekötni a könyveket meg a füzeteket? És ismerlek tuti hétszentség, hogy egy nap alatt nem tudsz összeszedni mindent, szóval megvesszük amit tudunk és biztos, hogy még lesz valami amit a kis drága húgocskám elfelejt és még be kell szereznünk az utolsó napokon.
- Ne máár, nem akarok suliba menni! -nyavalyogtam Vikivel együtt.
*3 óra múlva*
- Rendben, akkor szeptember elsején találkozunk, Miss. Lawson -fogott velem kezet az igazgató. Hát ez csodás. Megint elbuktam. Muszáj lesz iskolába járnom szeptembertől. És most mehetünk is beszerezni a füzeteket meg még egy csomó hülyeséget ami a listára volt írva. Ricsiék is jelentkeztek, hogy elkísérnek vásárolni, mert nekik már megvannak a cuccok otthon. Furcsa lesz nélkülük menni, már úgy megszoktam, hogy órákon hülyéskedünk és dolgozatkor segítünk egymásnak, de most csak Viki lesz ott. Calum bedacolt Ashton-ra és ő nem jött velünk, viszont Viki már megbocsájtott neki és úgy látszik Ashton meggondolta magát. Boldognak láttam Vikit ahogy egymás mellett mosolyogva sétáltak,és ennek nagyon örültem. Tudtam, hogy rendben lesz minden egyszer. Bár még nem teljesen van béka, mivel ma a srácoknak fellépésük van délután és nem lenne jó, ha Cal és Ashton még mindig haragban lennének Bence felsorolta milyen füzetek kellenek, én pedig elszaladtam értük. Mindenből kettőt vettünk Vikinek is aki most nem nagyon volt aktív a vásárlásban, mert mással foglalkozott de ezért nem is haragudtam. :) Michael választott nekem egy szép tolltartót, Luke meg egy csodás táskát és egy matek füzetet. -.- Megmondom őszintén a táskának jobban örültem, vajon miért? :D
*Este*
Elkísértük a fiúkat a koncertjükre ami mint mindig tökéletes volt, de azért lehetett látni, hogy Calum-mal és Ashton-nal van valami, amit lehet, hogy csak mi vettünk észre, de többször is kötöszködtek egymással. A rajongók ezen csak nevettek, és ők is úgy csináltak mintha viccből szórakoznának de az ál nevetés után egyből lehervadt a mosolyuk.
Otthon pedig vagy éjfélig vacakoltunk Vikivel a csomagolással. Szinte félig aludtunk, amikor felállt és úgy döntött holnap folytatja. Én is így akartam tenni, de ekkor kinyílt az ajtó és Luke lépett be rajta.
- Hát te? -kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Jöttem segíteni, mert holnap megint koncert lesz és szeretném ha eljönnél velem -ült le mellém és a kezébe vette a csomagoló papírt és a sima füzetet. Mosolyogva néztem, hogy csinálja. Az egyiket alá is írta egy szivecskével. Azóta az a kedvenc füzetem...
Miután kész lettek a füzeteim, eszembe jutott, hogy vonalzót nem vettünk. Utálom ha Bencének igaza van... Na mindegy elmentünk átöltözni és mivel nem volt kedvem egyedül aludni, megkértem, hogy maradjon. Egyből igent mondott, így lefeküdtünk egymás mellé és egy hosszú csók után a mellkasára hajtottam a fejem.
Egy óra múlva már lassabban vette a levegőt, tehát elaludt. Nekem viszont még kattogott az agyam az iskoláról. Vajon milyen lesz az? Lesznek-e igazi barátaim akik azért szeretnek amilyen vagyok, nem azért mert Luke a barátom és a többi 5SOS tag a legjobb haverjaim egyike? Vagy éppen utálni fognak ezért? A hasam görcsbe rándult a hasam az idegességtől, ezért kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába ahol nem is voltam egyedül. Még mielőtt odaértem volna a pulthoz beszélgetést halottam. Viki és Ashton volt. Gyorsan visszabújtam a lépcső elé ahonnan nem láttak, de én tisztán hallottam őket, Azért nem akartam őket megzavarni mert nem láttam jónak, ugyanis Ashton éppen ezt mondta Vikinek:
- Csodás lány vagy, akivel nem szabadott volna így viselkednem. Nem is értettem én sem magam. Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de amikor találkoztam Gemmával az olyan más volt. Azt hittem, hogy ez a "másság" amit éreztem iránta az tetszés, de nem. Nem volt az, de erre későn jöttem rá mikor téged már eldobtalak. És most bármit megadnék azért, hogy vissza kapjalak. Tudom, hogy ez így rohadtul nyálas de térden állva esedezem neked. Mond lenne még remény, hogy köztünk legyen valami? -mondta Ash. Ezután csönd telepedett köztük. Nem értettem, hogy Viki miért nem vágja rá az igent hiszen erre várt nyár elejétől. Bár én nem láttam őket, de biztos vagyok benne, hogy Ashton igazat mondott. Idegtépő másodpercek voltak, amíg Viki meg nem szólalt.
- Ashton én nem is tudom... Nem hiszem...

29. rész

Sziasztok! Ez egy kicsit rövid lett, de a nem voltam itthon ezért nézzétek el.
Reni szemszöge*

- Már csak te hiányoztál... -forgatta a szemét Zén - Mennyit hallottál?

- Tudom nem lett volna szabad, de mivel Reni a barátnőm jogom van tudni mit csinál vele egy barom. Tehát bevallom, hogy az egészet hallottam -nézett rá megvetve Luke. Kicsit féltem.

- Akkor szerintem nincs is több mondani valóm -rántotta meg a vállát Zén és elment. Szomorúan néztem utána, de inkább Luke-ra kaptam a tekintetem.

- Luke én... -kezdtem volna magyarázkodni majdnem könnyezve, de tartottam azért magam.

- Felejtsük el... -rázta meg a fejét és megfogta a kezem, majd visszavezetett a többiekhez. Hirtelen olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem mindjárt leáll. Mit jelent ez a felejtsük el? Felejtsük el a kapcsolatunkat vagy ami itt Zénnel történt? Legszívesebben síró görcsöt kaptam volna, de inkább későbbre tartogattam.

Mindenki érdeklődve fordult felénk, de mi mintha észre sem vettük volna ültünk le. Láttam, hogy mindenki megkérdezné, hogy mi történt és hol van Zén, de szerintem nem merték. Majd úgy is megtudják. Viki megsimította a karom, de én csak a táskámat piszkáltam, és hogy senki se lássa a szememben álló könnyeket lenéztem és amíg fel nem álltunk fel sem néztem. A hasam görcsben állt és mardosott a bűntudat. Nem tudtam, hogy most mi van Luke-kal, mit gondol. Pedig olyan jól indult ez a nap, azt hittem, hogy tényleg lesz egy jó nap, de úgy látszik nekünk sosem jön össze. Beszélni szerettem volna valakivel, de nem Vikivel vagy a többi lánnyal. Viszont a srácokkal sem nagyon. Nem szeretném megmondani, hogy ezt az egész csodás dolog amit szerveztek, ezt is elrontotta Zén, ezért ők kiestek. Max-al vagy Ricsivel jó lenne, de ők nem ismerik Zént. De más meg nincs. Ahh...

A hátralévő időben, amikor már sötétedett volt még egy felvonulás. Nagyon jó lehetett, de még mindig hatalmas űrt éreztem magamban. Luke-kal azóta nem beszéltünk és én hátul kullogtam Ricsivel és Alízzal, ő meg elől ment Diával és Calum-mal. Már kín szenvedés volt számomra ott lenni és úgy csinálni mintha semmi baj sem lenne. Szerettem volna haza menni, este kisírni magam és másnap megbeszélni mindent. De sajnos még nem látszott úgy, hogy indulni készülnek ezért még mentünk egyfolytában körbe-körbe. Legalább is nekem úgy tűnt. Bence többször is kérdezte, hogy biztos jól vagyok-e, de én mindig csak annyit mondtam, hogy igen. Persze nem hitte el, de azért mégis békén hagyott. Majd megálltunk fagyit venni. A fagyi volt az utolsó dolog amit most hiányoltam, ezért én nem álltam be a sorba, pedig nagyon jók voltak, (még raffaello-s is ami ritka, de nekem az a kedvencem) de nem bírtam volna megenni. Így hát leültem az egyik asztalra és vártam. A telefonomat nyomogattam, mikor egy magas valaki takarta el a napot. Felnéztem és ismét nagyot dobbant a szívem és a hasam újra életre kelt. Nem értettem miért. Olyan volt mintha az a srác intene neked akiért rég óta oda vagy, de eddig még észre sem vett. Na most ugyan ilyen érzés vett hatalmába, pedig én elég sokat beszéltem vele. Oké, ha még nem találtátok volna ki igen Luke állt ott, két szép kék szemével nézett le rám.

- Nem kérsz fagyit? -kérdezte meglepően nyugodt hangon. Annyira örültem neki, hogy szóba állt velem, hogy nem tudtam megszólalni, mintha csomót kötöttek volna a nyelvemre. Ezért csak megráztam a fejem és ismét a telefonommal foglalkoztam. - Hát oké, akkor majd én kérek neked -állt fel és ott hagyott. Felkaptam a fejem és egy "mi?" kiáltással rohantam utána.

- Jó napot! Egy raffaello-s fagyit kérnék -mondta mikor odaértem mellé és ámulva néztem rá.

- Mit csinálsz? Luke tényleg nem kérek -fogtam meg a karját. De már alig bírtam nevetés nélkül. Valamiért ilyen helyzetekben mindig nevetnem kell.

- Egy gombócot kérsz vagy kettőt vagy hármat? -nézett rám.

- Egyet sem, tényleg nem kell.

- Reni ismerlek. Imádod a fagyit, főleg a raffaello-t. Nem hagynád ki.

- Jó igaz -sóhajtottam. - Akkor egy raffaello -néztem az árusra aki szegény egyszer már tett egy gombócot a tölcsérbe, aztán kiöntötte majd ismét tett bele kettőt, de utána megint kiszedte amíg mi össze-vissza beszéltünk.

- Biztos? -kérdezte mosolyogva.

- Igen, bocsánat ezért -vettem elő a pénztárcám. Majd oda is adta, amikor odaakartam volna adni a pénzt. De Luke-nak megint előjött az akaratos oldala és arrébb lökte a kezem és természetesen ő fizette ki. Arrébb mentünk, mert ekkor megint éreztem, hogy mérges leszek.

- Luke! Tényleg nem kellett volna, tessék itt van a pénz -nyomtam a kezébe.

- De kellett volna -nyújtotta vissza.

- Luke tényleg nem szeretném, hogy rám költsd a saját pénzed.

- Mondtam már, hogy ha rád költhetem az nem összeg -mondta unottan.

- Igen, de ez nem azt jelenti hogy még egy kis fagyit is neked kell venni. Tényleg, Luke én... köszönöm -adtam meg magam és elmosolyodtam aztán megöleltem. Ő is visszaölelt, de utána elment Calum-hoz. Na tessék, újra a has fájás. Előbb azt hittem minden, rendben de most meg elmegy, pedig egy ölelés után minimum egy puszit szokott adni. Ahj, tök hülye vagyok. Megint elment az étvágyam de azért elnyalogattam.

Utána megint sétálgatni kezdtünk, de nekem már rohadtul fájt a lábam. Ám most ezzel kicsit sem foglalkoztam a mardosó érzés még mindig nem múlt kicsit sem. Mikor megismertem Luke-ot sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom, és ennyire fájni fog ha össze veszünk. Az esély, hogy szakít velem a szemem előtt lebegett akár mennyire is próbáltam elhesegetni a gondolatot nem tudtam. Kellett nekem visszahívom Zént. Miért nem hagytam, hogy elmenjen? Így is úgy is elviharzott.

- Oké szerintem, nézzük meg a szökőkútat aztán húzzunk haza mert mindjárt össze esek -mondta Michael. Köszönöm végre valaki! Tehát elbattyogtunk a szökőkútig ahol pont akkor kezdődött a show. Vagyis zenére mozogtak és átváltott más színre. Tényleg szép volt, párok nézték összebújva/kézen fogva/ átkarolva egymást és megint könny szökött a szemembe. Luke előttem ácsorgott zsebre tett kézzel és semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdeklem. Annyira szerettem volna elásni magam és a világot átkozni de ekkor Michael meglökött, és nekiütköztem Luke-nak. Mérgesen néztem rá, de ő csak vigyorgott. Imádkoztam, hogy Luke-ot ne érdekelje az sem, hogy valaki neki ment, de most komolyan ki az aki legalább azt nem nézi meg ki volt a tettes. Szóval Luke felémfordult én meg mint egy kislány félve néztem a szemébe. Nagyon hülyén éreztem magam, de ahogy tartott a kezeibe (mivel majdnem el is estem ahogy ránéztem) elragadott a hév és a kezemet átkulcsoltam a nyaka körül és megcsókoltam. Éreztem, hogy kezével megfogja a derekam és közelebb húzott.

- Szeretlek -suttogtam mosolyogva.

- Én is!

Később*

Mivel nem tudtuk befogadni a vendégeinket ők elmentek hotelbe, és mi meg indultunk haza. Út közben már nagyon álmosak és fáradtak voltunk Vikivel, ezért én Luke vállára hajtottam a fejem, mire ő átölelt és így pihentem tovább. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, úgy éreztem, hogy minden rendben. De azért persze még megszeretném beszélni vele, hogy nekem ő jelenti a világot, de kicsit féltem tőle ezért holnapra halasztottam. Mikor Bence megállt a ház előtt kiszálltunk és szinte egyből bedőltem az ágyba és el is aludtam.

Reggel mégis szinte hajnalok hajnalán kelltem, vagyis 5 órakkor. Próbáltam visszaaludni de nem tudtam ezért felöltöztem és próbáltam elviselhetővé tenni magam. Majd éhes lettem így ásítozva lekullogtam a konyhába és megkentem egy kalácsot és közben fél kézzel a laptop-ot nyomogattam. Jött egy csomó értesítésem YouTube-on, hogy a XY feltöltött egy új videót amit persze nem volt kedve megnézni, de addig idegesített az a kis piros kocka a jobb oldali felső sarokban, hogy rákattintottam és megnéztem. Mert úgy sem hagy nyugton amíg meg nem nézem. Szóval előhúztam a kardigánom zsebéből a fülhallgatót. Igen a fülhallgatót. Ami egyfolytában összegabalyodik! Miért? Mondja meg már valaki, hogy miért nem lehet azt, hogy előkapom és egyből beteszem és jöhet a party hard, de nem még vagy fél óráig bogóznom kell, hogy egy nyomorult zenét meghallgassak  amikor már rohadtul elmegy a kedvem mindentől???!! Hmmm? Miért????!! Oké, oké reggel van, bocsánat. Hagytam is az egészet ezért lehalkítottam és úgy hallgattam, nehogy felébredjenek. Amúgy amikor korán kelek mindig ilyen vagyok, minden bajom van főleg ha azzal kezdem, hogy beütöm a könyököm az ajtóba, majdnem leestem a lépcsőn és még egy hülye joghurt sincs amit megegyek a kalács után!!!

Éppen bámultam ki az ablakon, amikor egy ember tűnt fel. Azon gondolkodtam, hogy ki az az abnormális aki ilyenkor már úton van? Jó persze lehet, hogyha dolgozik akkor menni kell, de nem tűnt olyan idősnek és hát az istenért nyár van! Biztos tudna még aludni, de nem ő felkell és elindul. Majd jobban megnéztem és hirtelen kiesett a számból a kaja is. Igen elég undorító lehettem, de ez ő! Tényleg! Felpattantam és persze, hogy még ennek a széknek is felkell dőlnie, wáááá! Felállítottam és felhúztam a papucsom, és kirongyoltam az ajtón.

- Reni? Hát te, hogyhogy fent vagy? -látott meg Ashton és széttárta a karját, hogy megöleljen.

- Te szemét! Hogy merészelsz úgy viselkedni, mintha az ég világon semmi sem történt volna, hm? -fogtam meg a kardigánom és azzal kezdtem püfölni.

- Á, Reni! Ne! Hagyj már! -kiáltott nevetve. Abbahagytam, de mérgesen néztem rá,

- Ha nem lenne hajnali 5, akkor véged lenne, Irwin, érted?! Amúgy sem vagyok jó kedvemben, ezért ajánlom, hogy értelmes választ adj, hogy mit keresel itt!!!

- Oké, Reni nyugodj meg. Szépen menjünk be és mindent elmondok -fogta meg a karom és a ház felé vezetett.

- Attól, hogy azt mondod, hogy nyugodjak meg még jobban ideges leszek! -fújtattam.

- Oké, bocsi. Na de gyere -nyitotta ki az ajtót és bementünk. Letette a táskáját és felém fordult.

- Visszajöttem, tudom hülye voltam. És azt is tudom, hogy mindig ezt mondják, de tényleg! És mielőtt

leüvöltenéd a fejem Vikitől is bocsánatot kérek, mindent jóvá teszek, ígérem.
- Nem maradtál sokáig -nevettem.
- Hát igen. Gemma jó fej, meg minden de veletek sokkal jobb. És kedves volt mert ő mondta, hogy nyugodtan jöjjek vissza.
- De a találkozás a One Direction-nel az még áll, ügye? -húztam össze a szemem.
- Persze -mosolyodott el majd megöleltük egymást.
- Hiányoztál már, és nagyon jó lenne ha beszélhetnénk egy kicsit.
- Nekem is hiányoztál, de miért mi a baj? Ügye nem Luke?
- Hát ö... De, de megint Zén. És én is benne voltam...
Így hát leültünk a kanapéra és elmeséltem mindent töviről hegyire.
- Hűha. Hát nem unatkoztatok. Nos szerintem, Luke nem haragszik. Hát ha hallotta mit mondtál, nem haragudhat, te megvédted őt. Igen tényleg bunkóság volt amit Luke csinált de te akkor is kitartottál mellette. És csak majdnem történt meg. Szóval szerintem ne izgulj -simította meg a karom együtt érzően.    

28. rész

Hi everyone! Nagyon nagyon köszönöm! Egyik nap még 26 feliratkozó volt aztán másnap már 33! Fantasztikusak vagyok! Egy megjegyzés: soha sem voltam még Disneyland-be, szóval csak videók alapján tudom kikövetkeztetni (na meg fantázia alapján), hogy milyen is lehet ezért bocsi ha nem pontosan ilyen.

Reni szemszöge*

Gondolom Zén nem véletlen jött ugyan ezen a napon ugyan erre a helyre, hanem valaki szólt neki. Ezért is feltételezem, hogy ebben is Michael és Calum keze van. Mérgesen mentem oda hozzájuk, de egyáltalán nem ijedtek vissza, hanem félre hívtak. Arrébb mentünk pár métert egy terebélyes rózsaszín barack fához ahol csípőre tett kézzel vártam a válaszukat.

- Tehát tudtuk, hogy ki fogsz bukni, de ha meghallod az érvünket nem biztos, hogy ugyan így vélekedsz róla -kezdte Michael.

- Szóval gondolom emlékszel még mit csinált Zén. És remélem még mérges vagy mert így, hogy Luke-kal vagy vissza vághatsz neki -magyarázta el Calum. Nem nagyon értettem az összefüggést.

- És? A két dolognak mi köze van egymáshoz?

- Az, hogy Zén már több ideje szerelmes beléd, de te összejöttél Luke-kal az örök ellenségével így féltékennyé tehetitek -válaszolt. Pár percig gondolkodtam a dolgon, de végül megráztam a fejem.

- Nem én ebbe nem megyek bele. Akármennyire is utálom Zént ez bunkóság. Nem fogok miatta Luke nyakán lógni meg rózsaszín vattacukorral etetni ahogy a filmekben.

- Luke mondta, hogy így fogsz reagálni... -sóhajtott Michael lemondóan.

- De mit hittetek? Nem vagyok cica baba! -kértem ki magamnak.

- Tudjuk, Reni! Nem is hittük azt, hogy ilyen mézes mázosan viselkedjetek csak úgy ahogy szoktatok.

- De akkor ezt miért mondtátok el? Ha nem tudok róla biztos ugyan úgy viselkedünk egymással ahogy eddig -nevettem el magam ezen a helyzeten.

- Ez igaz, de valamit mondanunk kellett. Na szóval te ne is foglalkozz vele majd mi jót nevetünk rajta ahogy szétrobban a feje és nem tehet ellene semmit -képzelték már el előre. Nevetve megráztam a fejem és vissza mentem barátaimhoz. Nagyon rég nem láttam őket, legalább is nekem sok időnek tűnik úgyhogy picit beszéltünk ki, hogy van de mivel nem beszélgetni jöttünk ide el indultunk és közben osztottuk meg egymással azokat az időket amik akkor történtek amikor én már Ausztráliában voltam. Kérdeztem a többiekről akik most nem tudtak eljönni, köztük Dávidról. Azt mesélték, hogy a suliban nagyon kiakadtak, hogy ilyen híres lettem de aki a legjobban kiverte a hisztit Kíra volt. Ő a másik osztályba jár tehát a B-be és ő méhkirálynőnek hiszi magát amit én erősen lenézek és ennek hangot is adok úgyhogy nem vagyunk túlságosan jóban szépen szólva.

- Hallanotok kellett volna amikor ép reggeli volt és a telefonján facebookozott ahol meglátta azt a cikket amiben írták, hogy összejöttetek -fuldoklott a röhögéstől Ricsi.

- Ja igen, pedig mi a saját termünkben voltunk és onnan hallottuk a kiabálását -csatlakozott a meséléshez Lea.

- "Luke-nak teljesen elment az esze, hogy ezt a kis haszontalan csitrit választja az olyan lányok helyett mint én? Ez a csaj egyáltalán nem vigyáz magára! Azzal a négy kerekű guruló deszkával ugrándozik egyfolytában és nem érdekli ha lehorzsolja a térdét! És a sminkje is uncsiii" -utánozta Alíz, Kíra nyávogó hangját ami nagyon vicces volt.

- Isten ments az olyan lányoktól mint ő -forgatta Luke a szemét és átkarolva a derekam magához húzott, majd egy puszit adott a fejemre.

- Nézzétek ott van Alíz csodaországban című mese labirintusa! Menjünk be! -mutatott az egyik irányba Alíz. Arra fordítottuk fejünket és megpillantottunk valóban egy labirintust. Nem vitatkoztunk sokáig egyből beszabadultunk a két ösvény közé. Mivel több bejárat volt több felől mentünk be. Volt pár ember a labirintusban rajtunk kívűl de nem olyan sokan ezért könnyebben tudtam gondolkodni. Egy ideig csak mentem előre aztán láttam, hogy ott egy  zsákutca lesz, így elfordultam jobbra ott nem találtam senkit, ami kicsit megijesztett. Nem tudom miért talán sokat olvastam a Harry Potter Tűz Serlegét, de akaratom ellenére is eszembe jutott róla. Na jó Reni ne magyarázz már be hülyeségeket! Ez normális, hogy magamnak beszélek? Jesszus! Na szóval azért is mentem tovább, mikor újra egy kereszteződéshez értem. Körülnéztem és már messzebb láttam alakokat, de mivel valahol elrejtettek egy füst gépet a hatás kedvéért nem tudtam pontosan kivenni ki is volt. De mikor vissza fordultam egy magas srác állt előttem és kicsit nagyon megijedtem. Ennek láttán még ki is nevetett majd megölelt és egy puszit nyomott a hajamra.

- Ne nevess ki, Luke! Akkora vagy mint egy hegy, de ossonni úgy tudsz, hogy még egy hangya sem hallja meg! -csaptam felkaron, de a mosoly ott bújkált az én arcomon is.

- Rendben, máskor szólok ha jövök -szórakozott tovább rajtam, de végül összekulcsolta ujjainkat és elindultunk. Pár perc múlva amikor szerintem már egyre csak körbe-körbe sétáltunk - vagyis nekem úgy tűnt- megláttuk a fényt. Nem azt a fényt (:D) hanem a labirintus végét jelző fényt. Nagyon megörültünk, de ekkor sikítást hallottam. Visszakaptam a fejem és körülnéztem.

- Te is hallottad? -kérdeztem Luke-tól.

- Igen és olyan volt, mint Viki.

- Vissza kell mennünk -jelentettem ki és már indultam is volna el, de visszahúzott. Kérdőn néztem rá, mire kibökte a választ.

- Túl sok Harry Pottert olvastál, baba. Biztos meglátott egy pókot vagy valami ilyesmi -emlékeztetett, hogy éppen nem vagyok sem filmben és még csak varázsló sem vagyok ami kicsit letörte a kedvem. Pedig olyan jó lenne... Oké vissza a valóságban azért még is rávettem Luke-ot, hogy jöjjön vissza velem megkeresni Vikit ami sikerült is mert már a közelben voltak. Nem volt egyedül mert vele volt Ricsi és Max is. Mikor észrevettem, hogy Viki egy kis jelét sem mutatta a rosszullétének, Luke olyan "na mit mondtam?" fejjel nézett rám, amire oldalba böktem.

- Te sikítottál Viki? -kérdeztem.

- Igen, mert ez a két marharépa kitalálta, hogy milyen poén, ha megijesztenek engem. Megyek egyedül szépen nyugodtan és beakartam fordulni jobbra, de ott volt Ricsi egy hülye bohóc maszkkal akit nem láttam, így váratlanul ért és megijedtem. Azzal a lendülettel visszafordultam, de ott meg Max volt akin végülis nem volt maszk de ő alapból ijesztő!!!

- Miért van nálad bohóc maszk? -kérdezte Luke

- Ez mindig nálam van -rántotta meg a vállát és felmutatta azt, majd vissza tette a táskájába. Én Vikivel mentem elől szemforgatva a többi fiú pedig mögöttünk baktattak és valamiről sustorogtak. És megmernék rá fogadni, hogy a hátunk mögött Luke összepacsizott Ricsivel a maszk miatt.

Hála Istennek hamar kitaláltunk újra a labirintusból, ahol már Alíz, Zén, Barbi, Dia, Lia és Alex is ott volt. Michael és Calum-ra vártunk, akikről mint kiderült találkoztak egy lánycsoporttal akik egyből letámadták.

A következő állomáson megérkezett a nyúl Alízzal együtt (mármint a mesében szereplő Alízzal) akik teát osztogattak a piknikező asztaluknál ami totál olyan volt mint a mesébe. Ezután egy nagyobb terület fogadott minket ahol egy csíkos padlón (ami forgott) óriás csészék voltak elhelyezve amiben 2-2 ember ült. Nekünk nem kellett több megvártuk, hogy véget érjen az a kör, majd beszabadultunk mi és párosával beültünk egy-egy pohárba. Természetesen Luke-kal ültem, de ezt sosem találtátok volna ki. :D Amikor elindultunk megfogtuk a középen lévő kis kormányt és körkörös mozdulatokkal mentünk egymásnak. Amiből nagy csata is lett már meg sem próbáltuk kikerülni a másikat, hanem jelezve, hogy itt vagyunk jól nekimentünk. Ez mind szép és jó volt csak mivel egy irányba mentünk mindig, egy idő után szédülést váltott ki belőlünk. Egyikőnknek sem jutott eszébe, hogyha talán  irányt is váltunk akkor nem lesz az ami végül is megtörtént.

 A vége felé már éreztem, hogy a hasamban a reggeli kezd feléledni, ami nem jelent jót, de végül lassulni kezdtünk amitől nagyon megkönnyebbültem.  Nem voltam ezzel egyedül mint a szédült birkák úgy kászálódtunk ki a csészékből és kerestünk egy biztos pontot amiben megtudunk kapaszkodni.

- Forog a világ! - hallottam meg Max hangját aki még keresett magának kapaszkodót amit meg is talált, csak egy baj volt vele. Hogy az Michael volt aki még szintén nem állt biztos lábakon, ezért amikor Max belékapaszkodott, elestek. Utána hangos nevetésben törtek ki. Addigra már visszatért a látásom, így megláttam egy srácot még a csészében szenvedni és a kezét a szájára tapasztva zöld fejjel próbálta kiszabadítani a lábát. Mikor kitisztult a kép Calum-ot véltem felfedezni benne, de ekkor már a vécé felé sietett. Alex, Luke és Ricsi siettek utána a férfi vécébe megnézni, hogy van. Mi lányok csak a vécé előtt várakoztunk, és közben elmagyaráztam mi történt mert a többiek nem látták. Mike és Max csak most segítették fel egymást, Zén pedig csatlakozott hozzánk. Igen, akár mennyire is dühös vagyok rá nem akartam, hogy csak úgy legyen velünk és magába roskadva egy szót sem szólva üljön mint egy kuka, ezért próbáltam mindent félre téve ugyan úgy viselkedni mint a többiekkel.

- Mi a probléma? -csimpaszkodott belém Max.

- Calum-ból szerintem kijött minden ami benne volt -húztam el a számat  és tovább hallgatóztunk ahonnan nem jött túl biztató hang.

- Uhh... Az nem jó. Még csak most jöttünk.

- Ne izguljatok, mindjárt rendbe jön. Ez volt egyszer koncert előtt is, hogy a gurulós széken pörgött egyfolytában aztán ugyan így rosszul lett, de miután kihányta a belét már jól volt. Nem bírja a pörgést mégis csinálja -nevetett fel Michael. Remélem igaza van.

- Reni!!! -kiabált ki Luke.

- Igen? -kiabáltam vissza.

- Van nálatok víz vagy valami amitől nem lesz újra hányingere mint itt? -kérdezte ezúttal Alex.

- Hát ö... -keresgéltem a táskámban ahogy az összes többi lány, de sajnos nálam nem volt semmi inni való. Barbinál sem volt, Liánál sem, Viki nem hozott táskát de Diánál volt. Csak az a baj, hogy az már a végét járta.

- Diánál van, de az semmire sem jó -mondta Barbi.

- De várjatok! Megyek és akkor veszek -mondtam ismét a táskámba kutatva a pénztárcám után. Ekkor kinyílódott az ajtó és Luke nyomott a kezembe pénzt.

- Nem kell, kifizetem egy víz semmi -nyújtottam vissza neki. Luke nem is kezdett vitatkozni csak mélyen a szemembe nézett. - Jól vanna'. Köszi, mindjárt jövök -mentem is ki a kijáraton. Velem szemben volt Mici Mackó kuckója ahol Tigris integetett nekem. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, ezért gyorsan odarohantam hozzá és csináltam vele egy képet, vagy ahogy mostanság mondják "selfie"-t. Megköszöntem neki és futásnak eredtem, mert nem akartam, hogy sokáig szenvedjen még Calum. Mentem, mentem már nem is tudom merre csak egy standot kerestem ahol árulnak vizet. Pár perccel később meg is találtam gyorsan kifizettem és eltettem a vizet. Majd körülnéztem és rá kellett döbbennem, hogy egyáltalán nem Alíz és a Csodaország ház közelében vagyok, de még csak a környékén sem. Oó. Megpróbáltam ugyan azon az úton menni amerre jöttem, de akkor nem néztem merre megyek csak a standos kocsikat. Ah, ez nem igaz. Eltévedtem. Kerestem egy térképet, de azt sem tudtam, hogy most hol vagyok. Ha felhívnám a többieket ők sem tudnának engem eligazítani, mivel ők is ugyan annyira ismerik Disneyland-et mint én. Semennyire. Utolsó esélyként néztem ujjfent körül, amíg meg nem akadt a szemem Minie egeren. Lehet, hogy hülye vagyok de nem akarok itt éjszakázni. Odamentem hát a vidáman integető egérhez.

- Szia Minie! Tudom, hogy nem ez a dolgod, de eltévedtem. Nem tudnád esetleg megmondani merre van Alíz és a Csodaország? nagyon fontos lenne, ott van az egyik barátom aki rosszul van és eljöttem vizet venni neki, de fogalmam sincs hol vagyok. Kérlek, Minie! -könyörögtem. Minie a két kezét a szája elé tette és úgy csinált mintha nevetne, majd elindult és egy intéssel mutatta, hogy menjek vele.

- Köszönöm -eredtem a nyomába. Próbáltam beszélgetést invitálni vele, de nem nagyon beszélt helyette mutogatott. Hogy ez miért jó? Na mindegy, Minie gondolom már rég óta járkál fel alá Disneyland-be ezért tudja kívülről mi hol van, ezért hamar vissza is értünk. Csak, hogy előbb átkellett mennem újra a labirintuson.

- Köszönöm ismét, Minie. Most mennem kell, szia! Remélem még találkozunk mert a barátnőimmel le akarunk fotózkodni veled -jegyeztem meg nevetve. Minie feltartotta a hüvelyk ujját majd integetve elment. Szitkózodva elindultam megint a labirintusba, de már kicsit idegesebb voltam. Biztos már egy csomó ideje várnak rám én meg itt bírkózok egy kiálló faággal ami a pofámba lóg.

- Reni! Végre azt hittük elvesztél! -örültek meg nekem mikor már ismét a vécénél voltam. Ők a padon üldögéltek és Calum-ot nyugtatták aki már sokkal jobban nézett ki mint legutóbb. Átnyújtottam azt a hülye vizet amiért ilyen sokáig elvoltam, közben elmeséltem kis történetemet. Nagyot nevettek rajtam, majd mikor Calum kijelentette, hogy már egészséges mint a makk, megcéloztuk Mici Mackót és kuckóját. Én mint régi barát köszöntöttem Mackót akivel már találkoztam ezért én inkább bementem a kuckóba amíg a többiek fotózkodtak. Itt sem tudtam mást mondani, csak azt, hogy olyan mint a mesében és, hogy fantasztikus. Volt mézkostoló amitől tökéletesen összeragadt a szám. A lányok csak ekkor végeztek ezért érdeklődve nézték mitől cuppogok egyfolytában, majd mikor ők is megkostolták Mici Mackó kedvenc ételét egyből megértették. A fiúk pedig azzal baromkodtak, hogy a szájukra kenik mint a rúzst és azzal adnak az arcunkra egy jó cuppanós puszit. Ricsi már elkapta Alízt, calum pedig Vikit de Barbi, Dia, Lea és én még idejében kitudtunk menekülni a kuckóból és egy vizes zsebkendővel a kezünkbe készültünk fel arra, hogy lemossuk róluk, de persze Luke elkapta a derekam és egy hatalmas puszit adott az arcomra összemézezve engem. Na ez csodálatos.

- Köszönöm, most, hogy már megtetted amire vágytál mosakodj meg -adtam neki oda a zsepit röhögve. El is vette és miután a szájáról letörölte az arcomról is leszedte a ragadós mézt.

 Tovább ballagtunk, de nekem azért félig Calum-on volt a szemem és láttam, hogy tényleg teljesen jól van. Nagyban beszélgetett Vikivel. A 5SOS-os fiúk és a magyar fiúk, mármint a mi régi barátaink teljesen összehaverkodtak, amiről tudtam, hogy így lesz mivel hasonló karakterűek.

Már túl voltunk 4 állomáson és már 3 óra volt. Tehát eddig voltunk Alíz Csodaországában, Mici Mackó Kuckójában, szerepeltünk a Toy Story-ból ismert játékok csatájában, és Tarzan jungeles házában.

A Toy Story-s háború arról szólt, hogy be kellett elsőnek ülnünk (ismét kettesével) egy-egy "kocsiba" ami elvitt egy sötét alagútba. Hozzá kaptunk egy lézer fényes pisztolyt amivel az alagútban lévő felugró ábrákat kellett lelőni, csak, hogy ennél nehezebb volt. Nehezítés képp a kocsi forgott össze vissza. De, most nem csak egy irányba ezért Calum nem lett rosszul. A második "küldetésen" pedig ismét beültünk ilyen kis székekbe, de most hosszabb volt akárcsak egy hullámvasutas kocsi. Be kellett csatolnunk magunkat egy övvel, és magunk elé kellett hajtani egy kart ami megvédett a kieséstől. Igen a kieséstől, mivel szintén sötétben voltunk csak most nem kellett semmit csinálnunk, azon kívül, hogy csukott szemmel ordibálni a háromszázhatvan fokos köröktől amit megtettünk az út során. Ettől még nekem is felfordult a hasam, pedig a reggelit már rég megemésztettem. Na mindegy elvileg valamiféle babát kellett megkeresni amit nem hiszem, hogy megtaláltunk mert nem láttam sehol semmilyen babát.  Végül az űrbeli kalandozásunk után szerencsére senkinek sem lett semmi baja. Így nyugodtan sétálhattunk tovább Tarzanhoz házához ahova egy nagy lépcső vezetett fel. Természetesen minden fából volt, még a ház körül és nagy szép tölgyfák ácsorogtak amik nagyon jól szolgáltak árnyék adás céljából ebben a meleg nyári napon. Ami különösen tetszett nekünk az egy híd volt ami eléggé rugalmas volt, ezért kiélhettük rajta ismét a bennünk élő nagy gyereket. Jajj majdnem elfelejtettem! Az én másik nagy kedvencem egy inda volt amin keresztül átlehetett lendülni a másik oldalra. Persze ezt csak 15 éven felüliek használhatták, akik az alatt voltak vagy éppen nem akarták kipróbálni a mellette lévő falépcsőn átsétálhattak. Én félrelökve ugrottam rá és suhantam át az indán, és már értem Tarzan miért szeret egyfolytában a levegőben röpködni ilyeneken. Mert elkap a szabadság érzet és az, hogy bármit meg tudsz csinálni. Tényleg nagy élmény mert előtte kicsit félsz az ismeretlentől, de ha kipróbálod fantasztikus érzés. Vikinek is nagyon tetszett, Barbi és Dia inkább lépcsőztek, Lea bár kicsit félve de leküzdötte, Alíz természetesen nagy örömmel hussant át hozzánk a másik oldalra. Ő hasonló karakterű mint mi. Luke egy Tarzanos kiáltással érkezett meg elém, amin sokan elmosolyodtak még a turisták közül is. Calum viccesnek tartotta, hogy leessen az óriás szivacsra ami alá volt kitéve a balesetek megelőzése miatt, Michael bár sokáig tartott amíg megállt a lábán, de sikerült neki is, Ricsi pörgött az indán énekelve a Szívem vigyázz rád! című dalt, Max mintha egy legyet próbált volna elhessegetni úgy rángatózott, Alex és Zén viszont vissza mentek nyomiba és a lépcsőt választottál. Mikor ezzel is végeztünk éhesek lettünk, de közben még megnéztünk egy felvonulást a kastély előtt ami abból állt, hogy dalra a Disney szereplők Mickey vezetésével táncoltak és a végén behívtak minket, közönséget is táncolni. Nagyon jól szórakoztunk bár Luke-nak nem nagyon tetszett, hogy az Aranyhajból a Flynn Rider-t alakító ember megfogta a kezem és táncolt velem egy kicsit, de utána megnyugtattam.

Szóval mikor egy Mickey egeres hideg ice teát ittam, hátulról valaki megfogta a vállam pont akkor amikor ittam és majdnem Max arcán landolt az egész. Felnéztem támadómra és boldogan öleltem meg bátyámat. Ő is leült hozzánk, közben elmeséltünk mindent eddig mit láttunk/csináltunk.

- Ez mind szuper, de valaki megmutatja hol van a mosdó? -szólalt meg Bence.

- Igen én megyek, amúgy is kell -állt fel Michael.

- Én is megyek -csatlakozott szinte egyszerre Calum és Ricsi. Tehát a fiúk nagy része, elment keresni egy vécét addig mi kicsit lógtunk az ingyen wifin ami az étterem előtt volt. Egyszer csak egy hang szakította meg a csöndet.

- Reni? - szólt kicsit vékony hangon Zén - Beszélhetnénk? -bökte ki végül kicsit félve. Meglepetten néztem fel a telefonomról és meredtem rá. Körül néztem, hogy lássam a többiek reakcióját, de ettől nem lett jobb. Én kíváncsi voltam mivel rukkol elő, hogy mennyire sajnálja, de Viki, Alíz, Max, és Luke arcáról is feszültséget olvastam le. A szőkeség különösen csúnyán nézett a fiúra, de végül bólintottam és felálltam. Nem mertem Luke-ra nézni, de mielőtt elmentem volna Zénnel egy olyan helyre ahol tudnánk beszélni négyszemközt, visszanéztem a vállam fölött és egy "nem lesz semmi, nyugi" pillantással követtem tovább Zént. Nem is tudom hol állt meg, de szép hely volt az már biztos. Virágok, fa és egy kis patak díszítették a környéket. Nekitámaszkodtam egy kőoszlopnak és kérdőn figyeltem Zénre.

- Tudom, sokszor mondtam már... -sóhajtott -... de én tényleg sajnálom. Igen igaz minden amit megtudtak akkor a srácok és Alex is igazat mondott. Megértem, hogy már elege volt belőlem, nekem is. Kihasználtalak titeket, de hidd el már megszenvedtem a bűnömért. Te is tudod, miért. Nem is tudom mióta nem láttalak, de nekem éveknek tűnt. Térden állva könyörgök, hogy bocsájts meg én vagyok a világ legnagyobb bunkója és ezt nem egyszer bizonyítottam tudom -nézett a szemeimbe és egy lépéssel közelebb jött hozzám.

- És most mit vársz? Azt, hogy a nyakadba borulok és el van felejtve minden? Csak mert tévedtél! -itt közbe akart szólni, de nem engedtem - Nézd nekem elegem van az ilyen beszélgetésekből. Oké, persze beszéljük meg, de mióta itt vagyok az életem kész szappanopera. Most, hogy végre Luke-val minden szép és jó itt vagy megint aki minden bizonnyal bosszút akarsz állni rajta. De ezt nem hagyom. Értem, hogy tetszem neked, de erőszakkal nem érhetsz el semmit!

- Tudom, tudom, tudom. De egyenlőre csak egy "megbocsájtok"-ot szeretnék hallani tőled -szögezte le.

- Tegyük fel, hogy igen megbocsájtok. De mi lesz? Újra átversz és újra beadod ezt a mesét, hogy nem úgy akartad blablabla?

- Nem. Szóval oké, tegyük fel. Újra barátok vagyunk és mint barátok én a legjobbat akarom neked. És az nem Luke. Hidd el régebb óta ismerem őt, mint te. -tért a lényegre. Dühösen felszisszentem. Már vártam mikor akadunk ki itt, gondoltam magamban és megforgattam szemeimet. - Igen, tudod, hogy egy iskolába jártunk. Lehet, hogy most úgy néz ki mint egy ártatlan bárány, de ez csak egy álarc. Semmit nem változott, de ezt senki sem látja rajtam kívül.

- Mégis te csinálsz állandóan botrányt -tettem keresztbe a kezem unottan.

- Mert vissza szeretnék vágni neki, a kis kori emlékekért! -kelt ki magából.

- Ne csináld már! Olyan vagy mint egy gyerek. Oké, én nem mondom, hogy nem lehetett rossz elnyomva lenni, de rég volt. Kicsik voltatok és buták.

- Könnyű mondani. De te nem voltál ott. Nem láttad és nem tudod milyen volt mikor... -csuklott el a hangja.

- Mikor? -vettem vissza hangomból, látva Zén arcát. Így még nem nagyon láttam. Ilyen sebezhetőnek.

- Amikor... Amikor ő és a haverjai hetedikben azzal szórakoztak, hogy engem dobálnak alufólia labdákkal, mint az osztály legnagyobb strébere. Minden mozdulatomat kiröhögték és egyszer mikor felelni mentem le...le-lehúzták a gatyámat az osztály előtt, akik szakadtak a röhögéstől. Köztük Leila aki nekem tetszett. Kicsi kocsi alsónak neveztek, és Leila még jobban kiábrándult belőlem, végül összejött Luke-kal. 3 hónap múlva azt hiszem szakítottak, de akkor már magyar országon voltam és egy újabb életen dolgoztam. De kérlek ne mond el senkinek -mondta fátyolos szemmel. Az ütő megállt bennem. Olyan szégyen töltött el, hogy elbújtam volna legszívesebben. Azt hittem, hogy Zén tökre gyerekes mert egy kis összetűzés miatt akarja tönkre tenni Luke-ot, de ez azért tényleg elég nagy gonoszság. Fogalmam sem volt, hogy mit mondja, így csak ezt feleltem.

- Erről nem tudtam.

- Hát igen, egyikőnk sem emlegeti, mivel őt akkor már majdnem kicsapták. Sok intője volt, de utána elvileg benőtt a feje lágya. Ezt is egy régi barátomtól tudtam akivel egy ideig tartottam a kapcsolatot és ő számolt be a sulis dolgokról. Mindegy, hagyjuk ezt. Most már érted, hogy nem én vagyok a rossz ember?

- Figyelj, tényleg sajnálom, hülye voltam. Értem milyen rossz lehetett neked és még mindig rossz, de ha logikusan gondolkodsz akkor gondolhatod, hogy nem fogok melléd állni. Luke a barátom.

- Értem én. Persze higgy neki akkor is ha nincs igaza, csak azért mert a barátod! - csapott mérgesen a combjára és lenézően nézett rám - Te is nagyon megváltoztál! Azóta amióta idejöttél. Ennek Luke és a hülye barátai az oka. Eddig egy okos szép és igazságos lány voltál, de most... -nézett újra a szemembe. Meg is szakítottam a kontaktust, mert nem bírtam elviselni a csalódott fényt a szemében. Rég óta most érzem úgy, hogy Zén nem egy kígyó. Hanem én vagyok.

- Nem. Én nem azért állok Luke mellett. Ha felnőttként viselkednél akkor nem játszanád ezt a gyerekes játékot. El kell felejteni ezeket. Luke tényleg megváltozott, és nem ő a rossz ember.

- Akkor talán én vagyok? -tárta ki a kezét.

- Hát... Nem. De... Luke sem. Megértem, hogy még dühös vagy érte, de elfelejthetnétek a régi problémákat. Hidd el nekem Luke megbánta azt. Beszéljétek meg, biztos megmondja.

- Szerintem meg hagyjuk ezt a beszélgetést. Azt hittem végre hiszel nekem, de... Áhh- legyintett és hátat fordított. Valamiért ahogy néztem távolodó alakját a hasamban szorongató érzés támadt. Bűntudat és ezt nem szeretem.

- Ne Zén! Várj... -szóltam utána, de mintha nem is én mondtam volna. Ugyan azzal a csalódott képpel nézett vissza. - Kérlek ne menj el! Most már mindent értek. Hogy miért voltál ilyen, de nem gondolod, hogy ennek az ellenségeskedésnek nincs semmi értelme? Én... Szeretném, ha tényleg a barátom maradnál! Kellesz nekem! -mondtam, de ismét mintha másik testből jött volna a hang. Zén visszajött és vészesen közel jött hozzám. Oly annyira hogy a falnak szorított és izzó tekintetével nézett a szemembe.

- Hogy érted, hogy kellek neked? -dörmögte mély hangján.

- Barátként... -mondtam ki, mire ismét csalódottan, de kicsit hátrált.

- Gondoltam. Luke ismét legyőzött...

- De Zén! Ne legyél rám mérges, én nem tehetek róla.

- De ha hinnél nekem, hogy Hemmings egy szemét, akkor talán tényleg nem lennék dühös rád!

- Zén, ő a barátom és igenis ismerem és szeretem! -ismételtem.

- Hát persze! Azt viszont nem veszed észre, hogy én téged szeretlek! Igen tényleg igaz minden! Sajnos elkövettem egy hibát, pedig már majdnem az enyém voltál! Azóta is bánom, hogy meghunyászkodtam!

- Ezt hogy érted?

- Most már úgy is mindegy, mert Hemmings embere vagy -vonta meg a vállát, de a tekintetemet egyre csak kerülte.

- De akkor is érdekel!

- Jó tessék elmondom! Amikor én visszautasítottalak, azt nem én akartam. Megfenyegettek, hogyha összejövök veled akkor minden erejét beveti az a valaki, hogy pokollá tegye az életed! Szerinted ezek után, hogy lehettem volna veled nyugodt szívvel?

- Hogy mi? Ki tenne ilyet és, hogy tehetné az életem pokollá? -értetlenkedtem.

- Te is ismered, de már mindegy. Megtaláltad életed szerelmét. Pedig mellettem sokkal jobban éreznéd magad. Te is tudod. Gondolom észrevetted, hogy mostanában ismét úgy viselkedek mint egy nyomorék. Ez is miattad van. Tudod, hogy régen én is olyan jó fej voltam mint ők, talán még viccesebb is. És most nem akarom fényezni magam ezt nem nagyképűségből mondom.

- Zén... én... -dadogtam össze vissza és zavaromban a földet pásztáztam. Azonban mikor felnéztem Zén arcával találtam szembe magam.

- Szeretlek! -mondta suttogva és ajkaink már csak miliméterekre voltak egymástól.

- Edwards! Tudtam, hogy nagy a képed, de hogy ekkora! -szólalt meg hirtelen egy másik hang. Egyből elváltunk és ijedten néztünk mind ketten a szőkeség felé.