Sziasztok! Azért nem írtam egy ideje, mert szüneteltettem az oldalt a suli miatt. Tudjátok év eleje mindig káosz, de mostmár kezdek visszaszokni. Szóval lehetséges, hogy nem fogok olyan hamar új részeket hozni, de sietek ahogy csak tudok.
Reni szemszöge*
Az igazat megmondva, attól, hogy Ashton azt mondta ne izguljak még jobban izgulok. Lehet, hogy tegnap este minden rendben volt, de akkor miért került?
- Amúgy jó a hajad már előtte is mondani akartam, csak láttam, hogy baj van... -mutatott a hajamra. Elmosolyodtam és motyogtam egy "köszönömöt" aztán visszamentem a konyhába.
- Csináljak valami kaját? -kérdeztem.
- Igen jó lenne, nagyon éhes vagyok -ült le elém a pultra. Megfordultam és előszedtem pár kaját és gyorsan összedobtam valamit. Már 7 óra volt amikor valaki lefele trappolt a lépcsőn. Mind a ketten odanéztünk, majd Vikit véltük felfedezni. Viki megállt és miután megdörzsölte a szemét meglátta Ashton-t aminek az lett az eredménye, hogy nekiment az asztalnak. Majd hátrálni kezdett, de nem látta, hogy ott van a könyvespolc amit sikeresen meglökött és pár könyv életre is kelt. Lesütöttem a szemem és a tenyerembe temettem az arcom. Lányos zavar... Szegény. Mikor visszafordultam Viki már a lépcsőnél járt, de ekkor Ash utána szólt.
- Ne! Viki gyere vissza. Vissza jöttem -mosolyodott el. Viki ugyan megtorpant, de értetlenül nézett vissza.
- Vissza jöttél? Na mi van Gemmácska nem is volt olyan jó mint hitted? -tőrt elő Viki makacsabb énje.
- Nem, csak egyszerűen nem illünk össze. Nekem itt a helyem, veled -szaladt ki a száján. Elkerekedett szemmel néztem a lezajló történeteket.
- Velem? -kérdezett vissza Vik.
- Hát ö... Igen, veled, Renivel, a srácokkal. Tudod! Veletek -vakargatta a tarkóját kínosan. Megforgattam a szemem és eldobtam a kaját, nekidőltem a konyhapultnak és a mellettem lévő csipszet kezdtem eszegetni.
- Értem -biccentett Viki és folytatta útját.
- Most miért mész el? Ne menj! -kérte Ash.
- Ha megengeded előbb felöltöznék! -tette keresztbe a kezét és már el is tűnt az emeleten. Pár másodpercig némán meredt a lány után majd lassan megfordult és rám nézett.
- Nagyon ciki voltam? -kérdezte fájdalmas fejjel, mire én bólintottam és kitört belőlem a nevetés.
- Inkább egyél -tettem elé a tányért és a hűtőhöz léptem, hogy kivegyek valami innivalót. Ekkor két kéz fogta meg a derekam amitől megijedtem.
- Ajj már Luke, hagyd abba mert szívrohamot fogok kapni tőled! -mondtam kicsit mérgesen, miközben kivettem a narancslét. Bár nem láttam a szőke herceget, de gondolkodás nélkül tudtam.
- De ezt akkor sem lehet megunni -nevetett majd egy csókot lehelt a számra. Ashton egy értelmetlen pillantást vetett felém, gondolom most azt hiszi, hogy bolond vagyok. Mert hát persze ha valaki rosszban van valakivel akkor az nem így viselkedik. Ezt én sem értettem. Teljesen meghülyültem. Most mi van?
Luke leült Ashton mellé, ránézett fogvillogtató mosollyal lepacsizott velem, majd előre nézett a laptop-ra. Aztán lemerevedett és vissza nézett Ash-re.
- Ashton? Te mit keresel itt???
- Hát az úgy volt, hogy -kezdte, ekkor azonban Viki jött le. Ash egyből össze vissza beszélt ami nagyon gyanús volt. Ezek a jelek, nagyon utalnak valamire. Lesz itt még valami.
- Folytasd, engem is érdekel -csatlakozott. Én belebújtam az anyuka szerepébe és ahogy jöttek lefele egyfolytában újabb tányérokat vettem elő, de közben a fülem ott volt.
- Gemmával nagyon jó volt, de valahogy nem találtam nála a helyem. Furcsa volt és unalmas. Ott nincs az az élet ami itt. Itt őrültek háza van már hajnalban, ott pedig csak mi voltunk és alig beszéltünk. Én nem tudok nem beszélni!!! És Gemma is látta rajtam, ezért jobbnak látta ha szakítunk és visszajövök.
- Hát ennél hosszabb sztorira gondoltam, de így is jó -vonta meg a vállát Luke. Halkan elnevettem magam aztán elé tettem a kaját. Elkezdtem Viki reggelijét is, de újabb személy érkezett, Michael személyében. Elővettem még egy tányért és egy intéssel köszöntem neki.
- Na megy már a dráma? Szia Ashton, reméltem, hogy vissza jössz -mondta és ő is leült - Sokról maradtam le? -kérdezte Luke-ot.
- Nem. Igazából annyi, hogy Viki mérges Ashton-ra, Ashton pedig próbálja kimagyarázni magát -válaszolt, mintha az említettek ott sem lennének, bár nem is nagyon figyeltek oda, mert épp Viki kötözködött amire Ash válaszolt is de egyre hangosabban. Viki amúgy is nyűgös reggelente, de most úgy látszik még jobban. Már eltudtam képzelni milyen lehetett amikor én és Luke veszekedett ezért mi meg sem mukkantunk, Mike-ot meg nem nagyon zavarta. Megszokta. :D Amúgy csodáltam, hogy a srácok ilyen könnyen megbocsájtottak neki -persze örülök neki- de arra számítottam, hogy még ők is patáliát csapnak, de végül nem. Persze ekkor nem tudtam, hogy elkiabáltam magam.
- Reni éhes vagyok! -hallottam meg Vikit.
- Oké csinálom, mindjárt de ha egyfolytában jöttök le akkor nem tudok egyszerre 5 embernek csinálni kaját! -mondtam higgadtan, bár már a plafonig voltam. Majd újra lépéseket hallottam meg. Idegesen megfordultam és így szóltam:
- Vagytok még? Hát nem igaz!!! -kiabáltam szegény megszeppent Calum-re. Egyből kuss lett - Bocs, csak fáj a fejem -vettem egy nagy levegőt és folytattam. Most, hogy így mondom tényleg fájt a fejem... Oké tudom elhalaszthatatlan mondat volt, de tényleg! :D
- As... -mondta volna Calum, de Ashton félbe szakította.
- Igen itt vagyok és azt keresek itt, hogy bocsánatot kérjek -válaszolt megelőzve az "Ashton mit keresel itt?" kérdést.
- Jó reggelt! Látom már megy az élet -mondta Bence aki az imént jött le. Letettem a kanalat és egy "feladom" sóhajjal leültem és a halántékomat maszíroztam. Bence kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Luke felállt és matatni kezdett a szekrényben. Majd leguggolt elém egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval.
- Köszi -suttogtam egy halvány mosollyal és elvettem tőle. Megsimította a combom és felállt de nem ment el. Megettem a gyógyszert, mire hangoskodásra lettem figyelmes.
- És szerinted egy bocsánatkéréssel elvan intézve minden??? Lehülyéztél, megsirattad Vikit, itt hagytál és még sorolhatnám mennyi mindent vágtál a fejünkhöz!!! Lehet, hogy a többiek megelégszenek ezzel, de én nem! Egy bocsánatnál több kell ahhoz, hogy ezt mind elsimítsd. Nézz Vikire! Látod a karikákat a szeme alatt és, hogy piros is a szeme?! Hm? Igen, na az miattad néz így ki. Végig sírta az éjszakákat! Miattad! És szerinted elég egy bocsánat? Nem te virrasztottál mellette esténként, hogy megnyugtasd, hanem én! -kelt ki magából Calum és felviharzott az emeletre. Mind lefagytunk, de a legjobban talán Viki. Pár perc múlva újra elkezdődött a nyüzsi, de kivételesen Viki nem volt benne. Mintha elgondolkozott volna, aztán felkapta a fejét és vigyorogva felszaladt ő is. Na most nem értek semmit, de a fejem pár másodpercen belül felrobban, ha ezek még tovább veszekednek. Odamentem Luke, hogy és Bencéhez és megmondtam, hogy felmegyek mert nem voltam túl jól.
- Menjek én is? -kérdezte aggódva Luke.
- Ha nem akarsz nem muszáj... -vontam meg a vállam és elindultam, de megfogta a kezem és szépen csendben elslisszoltunk a tömegből lehetőleg csendben. Lefeküdtünk az ágyba egymás mellé, amíg én Luke ujjaival játszadoztam. Aztán eszembe jutott, hogy nekünk is van megbeszélni valónk. Semmi kedvem nem volt hozzá, de túl akartam lenni rajta.
- Luke kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Mérges vagy rám a tegnapiért? -kérdeztem félve.
- Hallottam minden szavadat, és ha komolyan is gondoltad akkor úgy vélem semmi okom rá. De ha jelentene neked valamit az a majdnem csók akkor sem lenne haragudhatnák rád. A te döntésed, tedd azt amit szeretnél...
- Nem! Ez nem kérdés, hogy téged szeretlek! Lehet, hogy már nem utálom annyira mint régen, de ettől még nem szeretem jobban nálad! És minden szavamat komolyan gondoltam -fordultam meg vele szemben és csillogó szemeibe néztem. Azt is hozzáakartam tenni, hogy leállítottam volna-e de ebben nem voltam biztos. Akkor mintha nem is én lettem volna. Vagy akkor voltam igazán önmagam?
A reggeli koránkelésemnek is meglett az eredménye pár percen belül úgy elaludtam, ahogy kell. De nagyon jól esett és a fejfájásom is elmúlt. Mikor felkelltem reménykedtem benne, hogy a srácok megbeszélték a viszályokat mert nem szeretnék még egyszer végighallgatni egy veszekedést. Calum nagyon kiakadt amikor utoljára láttam azóta fogalmam sincs hol tartunk, mintha egy TV sorozatban kihagytam volna egy részt annyira tudatlanul mentem le a nappaliba, ahol mindenki néma csendben volt. Érkezésemre többen is felkapták a fejüket, de Calum és Ashton még mindig farkasszemet néztek. Tehát nem nagyon maradtam le semmiről. Tökéletes. Ránéztem az órára és még csak 4 óra volt. Augusztus 25-e.
- Jobban vagy? -kérdezte egyszerre Bence és Luke. Mosolyogva bólintottam és leültem egy babzsákra.
- Akkor jó, mert nem sokára kezdődik az iskola és nem úszod meg ezt az egy évet sem! -állt fel örömteli vigyorral bátyám.
- És hova fogunk járni? -kérdezte Viki.
- Ahova a srácok. Ide a Norwest Katolikus gimibe. Most megyünk és beiratunk aztán bevásárolunk mert útba van.
- Már ma? -dőltem előre.
- Igen miért szerinted mikor? Augusztus 30.án?
- Nem de hát egy napra elég csak, hogy beiratkozzunk nem? -akadtam ki.
- És akkor mikor fogod bekötni a könyveket meg a füzeteket? És ismerlek tuti hétszentség, hogy egy nap alatt nem tudsz összeszedni mindent, szóval megvesszük amit tudunk és biztos, hogy még lesz valami amit a kis drága húgocskám elfelejt és még be kell szereznünk az utolsó napokon.
- Ne máár, nem akarok suliba menni! -nyavalyogtam Vikivel együtt.
*3 óra múlva*
- Rendben, akkor szeptember elsején találkozunk, Miss. Lawson -fogott velem kezet az igazgató. Hát ez csodás. Megint elbuktam. Muszáj lesz iskolába járnom szeptembertől. És most mehetünk is beszerezni a füzeteket meg még egy csomó hülyeséget ami a listára volt írva. Ricsiék is jelentkeztek, hogy elkísérnek vásárolni, mert nekik már megvannak a cuccok otthon. Furcsa lesz nélkülük menni, már úgy megszoktam, hogy órákon hülyéskedünk és dolgozatkor segítünk egymásnak, de most csak Viki lesz ott. Calum bedacolt Ashton-ra és ő nem jött velünk, viszont Viki már megbocsájtott neki és úgy látszik Ashton meggondolta magát. Boldognak láttam Vikit ahogy egymás mellett mosolyogva sétáltak,és ennek nagyon örültem. Tudtam, hogy rendben lesz minden egyszer. Bár még nem teljesen van béka, mivel ma a srácoknak fellépésük van délután és nem lenne jó, ha Cal és Ashton még mindig haragban lennének Bence felsorolta milyen füzetek kellenek, én pedig elszaladtam értük. Mindenből kettőt vettünk Vikinek is aki most nem nagyon volt aktív a vásárlásban, mert mással foglalkozott de ezért nem is haragudtam. :) Michael választott nekem egy szép tolltartót, Luke meg egy csodás táskát és egy matek füzetet. -.- Megmondom őszintén a táskának jobban örültem, vajon miért? :D
*Este*
Elkísértük a fiúkat a koncertjükre ami mint mindig tökéletes volt, de azért lehetett látni, hogy Calum-mal és Ashton-nal van valami, amit lehet, hogy csak mi vettünk észre, de többször is kötöszködtek egymással. A rajongók ezen csak nevettek, és ők is úgy csináltak mintha viccből szórakoznának de az ál nevetés után egyből lehervadt a mosolyuk.
Otthon pedig vagy éjfélig vacakoltunk Vikivel a csomagolással. Szinte félig aludtunk, amikor felállt és úgy döntött holnap folytatja. Én is így akartam tenni, de ekkor kinyílt az ajtó és Luke lépett be rajta.
- Hát te? -kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Jöttem segíteni, mert holnap megint koncert lesz és szeretném ha eljönnél velem -ült le mellém és a kezébe vette a csomagoló papírt és a sima füzetet. Mosolyogva néztem, hogy csinálja. Az egyiket alá is írta egy szivecskével. Azóta az a kedvenc füzetem...
Miután kész lettek a füzeteim, eszembe jutott, hogy vonalzót nem vettünk. Utálom ha Bencének igaza van... Na mindegy elmentünk átöltözni és mivel nem volt kedvem egyedül aludni, megkértem, hogy maradjon. Egyből igent mondott, így lefeküdtünk egymás mellé és egy hosszú csók után a mellkasára hajtottam a fejem.
Egy óra múlva már lassabban vette a levegőt, tehát elaludt. Nekem viszont még kattogott az agyam az iskoláról. Vajon milyen lesz az? Lesznek-e igazi barátaim akik azért szeretnek amilyen vagyok, nem azért mert Luke a barátom és a többi 5SOS tag a legjobb haverjaim egyike? Vagy éppen utálni fognak ezért? A hasam görcsbe rándult a hasam az idegességtől, ezért kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába ahol nem is voltam egyedül. Még mielőtt odaértem volna a pulthoz beszélgetést halottam. Viki és Ashton volt. Gyorsan visszabújtam a lépcső elé ahonnan nem láttak, de én tisztán hallottam őket, Azért nem akartam őket megzavarni mert nem láttam jónak, ugyanis Ashton éppen ezt mondta Vikinek:
- Csodás lány vagy, akivel nem szabadott volna így viselkednem. Nem is értettem én sem magam. Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de amikor találkoztam Gemmával az olyan más volt. Azt hittem, hogy ez a "másság" amit éreztem iránta az tetszés, de nem. Nem volt az, de erre későn jöttem rá mikor téged már eldobtalak. És most bármit megadnék azért, hogy vissza kapjalak. Tudom, hogy ez így rohadtul nyálas de térden állva esedezem neked. Mond lenne még remény, hogy köztünk legyen valami? -mondta Ash. Ezután csönd telepedett köztük. Nem értettem, hogy Viki miért nem vágja rá az igent hiszen erre várt nyár elejétől. Bár én nem láttam őket, de biztos vagyok benne, hogy Ashton igazat mondott. Idegtépő másodpercek voltak, amíg Viki meg nem szólalt.
- Ashton én nem is tudom... Nem hiszem...
- Ne máár, nem akarok suliba menni! -nyavalyogtam Vikivel együtt.
*3 óra múlva*
- Rendben, akkor szeptember elsején találkozunk, Miss. Lawson -fogott velem kezet az igazgató. Hát ez csodás. Megint elbuktam. Muszáj lesz iskolába járnom szeptembertől. És most mehetünk is beszerezni a füzeteket meg még egy csomó hülyeséget ami a listára volt írva. Ricsiék is jelentkeztek, hogy elkísérnek vásárolni, mert nekik már megvannak a cuccok otthon. Furcsa lesz nélkülük menni, már úgy megszoktam, hogy órákon hülyéskedünk és dolgozatkor segítünk egymásnak, de most csak Viki lesz ott. Calum bedacolt Ashton-ra és ő nem jött velünk, viszont Viki már megbocsájtott neki és úgy látszik Ashton meggondolta magát. Boldognak láttam Vikit ahogy egymás mellett mosolyogva sétáltak,és ennek nagyon örültem. Tudtam, hogy rendben lesz minden egyszer. Bár még nem teljesen van béka, mivel ma a srácoknak fellépésük van délután és nem lenne jó, ha Cal és Ashton még mindig haragban lennének Bence felsorolta milyen füzetek kellenek, én pedig elszaladtam értük. Mindenből kettőt vettünk Vikinek is aki most nem nagyon volt aktív a vásárlásban, mert mással foglalkozott de ezért nem is haragudtam. :) Michael választott nekem egy szép tolltartót, Luke meg egy csodás táskát és egy matek füzetet. -.- Megmondom őszintén a táskának jobban örültem, vajon miért? :D
*Este*
Elkísértük a fiúkat a koncertjükre ami mint mindig tökéletes volt, de azért lehetett látni, hogy Calum-mal és Ashton-nal van valami, amit lehet, hogy csak mi vettünk észre, de többször is kötöszködtek egymással. A rajongók ezen csak nevettek, és ők is úgy csináltak mintha viccből szórakoznának de az ál nevetés után egyből lehervadt a mosolyuk.
Otthon pedig vagy éjfélig vacakoltunk Vikivel a csomagolással. Szinte félig aludtunk, amikor felállt és úgy döntött holnap folytatja. Én is így akartam tenni, de ekkor kinyílt az ajtó és Luke lépett be rajta.
- Hát te? -kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Jöttem segíteni, mert holnap megint koncert lesz és szeretném ha eljönnél velem -ült le mellém és a kezébe vette a csomagoló papírt és a sima füzetet. Mosolyogva néztem, hogy csinálja. Az egyiket alá is írta egy szivecskével. Azóta az a kedvenc füzetem...
Miután kész lettek a füzeteim, eszembe jutott, hogy vonalzót nem vettünk. Utálom ha Bencének igaza van... Na mindegy elmentünk átöltözni és mivel nem volt kedvem egyedül aludni, megkértem, hogy maradjon. Egyből igent mondott, így lefeküdtünk egymás mellé és egy hosszú csók után a mellkasára hajtottam a fejem.
Egy óra múlva már lassabban vette a levegőt, tehát elaludt. Nekem viszont még kattogott az agyam az iskoláról. Vajon milyen lesz az? Lesznek-e igazi barátaim akik azért szeretnek amilyen vagyok, nem azért mert Luke a barátom és a többi 5SOS tag a legjobb haverjaim egyike? Vagy éppen utálni fognak ezért? A hasam görcsbe rándult a hasam az idegességtől, ezért kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába ahol nem is voltam egyedül. Még mielőtt odaértem volna a pulthoz beszélgetést halottam. Viki és Ashton volt. Gyorsan visszabújtam a lépcső elé ahonnan nem láttak, de én tisztán hallottam őket, Azért nem akartam őket megzavarni mert nem láttam jónak, ugyanis Ashton éppen ezt mondta Vikinek:
- Csodás lány vagy, akivel nem szabadott volna így viselkednem. Nem is értettem én sem magam. Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de amikor találkoztam Gemmával az olyan más volt. Azt hittem, hogy ez a "másság" amit éreztem iránta az tetszés, de nem. Nem volt az, de erre későn jöttem rá mikor téged már eldobtalak. És most bármit megadnék azért, hogy vissza kapjalak. Tudom, hogy ez így rohadtul nyálas de térden állva esedezem neked. Mond lenne még remény, hogy köztünk legyen valami? -mondta Ash. Ezután csönd telepedett köztük. Nem értettem, hogy Viki miért nem vágja rá az igent hiszen erre várt nyár elejétől. Bár én nem láttam őket, de biztos vagyok benne, hogy Ashton igazat mondott. Idegtépő másodpercek voltak, amíg Viki meg nem szólalt.
- Ashton én nem is tudom... Nem hiszem...
