ΔPrológusΔ

Reni szemszöge*
Reggel még nyugodtan az igazak álmát aludtam, amikor egy idegesítő hang ébresztett fel. A telefon volt lent az előszobába. A fejemre húztam a  párnát, úgy hátha nem hallom, de a hang így sem halkult. És ahogy hallottam nem is akar, mivel anya sehol sem volt. Így hát kénytelen voltam felkelni és levánszorogni a lépcsőn.
- Igen? -vettem fel még csukott szemmel.
- Jó napot! Anne O'Neil-el beszélek? -szólt bele egy nő.
- Nem, a lánya vagyok.
- Oh... Esetleg nem tudod hol van? -kérdezősködött tovább.
- Öhm... Megkereshetem... -néztem körül.
- Azt megköszönném.
- Rendben akkor egy pillanat -tettem le a telefont az asztalra és elindultam anya dolgozó szobája felé. Ahogy benyitottam egy halom papír mögött megláttam anyát.
- Szia, kicsim! Hogyhogy fent vagy?
- Telefon -forgattam a szemeim.
- Jajj, rendben megyek is! -pattant fel egyből és kiszaladt a nappaliba. Amíg beszéltek én csináltam magamnak reggelit és fel is öltöztem. Kicsit felnéztem a netre, de még senki sem volt fent aki számítana. Éppen jöttem ki a szobámból amikor anyával találtam szembe magamat.
- Figyelj Reni! Beszélnünk kell. -mondta anya egy kicsit zaklatottan. Most vagy valami rosszat csináltam, vagy valami baj van. Kicsit visszagondoltam az elmúlt pár hétre, de nem. Szerintem most kivételesen nem csináltam semmi rosszat. Óo. De akkor mi baj van?
Leültünk a kanapéra és miután vett egy nagy levegőt elkezdte.
- Nézd. Az előbb az egyik híres cégtől hívtak, és munkát ajánlottak... -kezdte. Bevallom még nem nagyon értettem, hogy ez miért lenne baj?
- De ez fantasztikus! Gratulálok! -vigyorogtam.
- Igen, csak ehhez az kell, hogy...
- Anya, mond már! -sietettem.
- Rendben! Az van, hogy ez a vállalat New York-ban van. És ez egy szálloda, ami azt jelenti hogy ott kellene laknom. -bökte ki. Oké ez így.... Na álljunk csak meg! Mi az hogy "laknom"?! Nem laknunk???? - És sajnos nem véletlen mondtam egyes számban. Azt mondták, hogy csak akkor jöhetnél velem, ha 12 alatt vagy.
- Hogy mi van???? És akkor velem mi lesz?! Nem élhetek egyedül!!! -álltam fel és hadonászni kezdtem.
- Reni! Ülj vissza légy szíves! Még nem mondtam semmit, de nagyon jól fizetnek. Sajnálom, de csak miattatok fogadnám el, mert nagyon sok pénzt kaphatnék ezért, és majd egyszer ezt rátok hagyom. Rád és Bencére. És az is lehet, hogy majd vissza jövünk és boldogan élünk egy nagyobb és szebb házban.
- Ennél nagyobba mit akarsz? Már ebben is eltévedek! -tépkedtem a hajam - És addig hol a francban fogok lakni? 16 vagyok nem koldulhatok még!
- Mindent megoldunk. Például ott van a bátyád, Bence. Van saját háza amiben gondolom szívesen befogad. Úgyis már rég nem találkoztatok, és vele sokkal izgalmasabb lehetne az életed mint velem. Bevallom nem voltam jó szülő, mert állandóan csak a munka, és a munka... Sajnálom, komolyan! -mondta már egy kicsit könnyezve.
- De Bence Ausztráliában van. Én oda nem megyek! Sok hülye pók van meg minden szőrős és életveszélyes hülye állat! -rázott ki a hideg ahogy csak rájuk gondoltam.
- Bencének sincs semmi baja! Azt mondta, hogy még él és virul. Kérlek Renáta, a ti érdeketekben szeretnék járni. -ecsetelte tovább. Nem volt szívem még ezek után is kiabálni és azt mondani hogy nem, akár mennyire is utálom Ausztráliát. Bár az igaz, hogy már nagyon hiányzik Bence, és biztos elhülyéskednénk de akkor is.
- És téged mikor láthatnánk? -kérdeztem.
- Bármikor meglátogathattok, és pár napra maradhattok csak úgy állandóan nem engedik.
- Rendben -sóhajtottam - Elutazok Bencéhez.
- Igen? -nézett fel anya.
- Igen -mosolyodtam el és megöleltem.
- Jajj, annyira boldog vagyok!
- És mikor indulunk?
- Hát azt gondoltam, hogy holnap , de inkább majd szombaton, hogy el tuddj köszönni a barátaidtól.
- Nem muszáj. Essünk túl rajta -túrtam bele a hajamba.
- Rendben, ha ezt szeretnéd legyen. -vigyorgott anya.
Felhúztam a cipőm elővettem a gördeszkám és már mentem is Vikiékhez elújságolni a szomorú hírt. Ausztráliában fogok élni. El sem hiszem.