26. rész

Reni szemszöge*
- Nocsak, nocsak mi ez a nagy hangulat változás? -vigyorodtam el ahogy megláttam Vikit a nap ágyon röhögcsélni Calum-mal, miután visszamentünk sátrainkhoz. A sírásnak már nyomát sem lehetett látni rajta. Ennek nagyon örültem ahogy Luke is.
- Ja semmi csak Calum kicsit felvidított -legyintett aztán tovább társalgott Calum-mal. Oké, kicsit ez még nekem is gyors volt. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan össze szedi magát. Amikor utoljára láttam nagyon meggyötört volt és most mintha semmi baja sem lenne.Nem tudom mit csinált vele Calum de hálás vagyok neki. Luke arcáról is kellemes csalódást tudtam leolvasni.
- Michael hol van? -kérdezte Luke.
- Ööö... Azt hiszem, hogy elhatározta, hogy ő már csak azért is eszik lángost és elment. Szóval gondolom most áll a sorban, de már vagy 1 órája. Lehet, hogy már szénné égett -vonta meg nevetve a vállát Cal. Ja tényleg még azóta sem ettünk lángost. Én is háromnegyed óráig álltam a tűző napon amíg sorra nem kerültem, de persze én nem vagyok olyan szerencsés, hogy meg is kapom a jutalmat. Más már rég káromkodva ott hagyta volna az egészet, de hát én nem olyan vagyok. Én már csak azért is végig álltam, nehogy már egy kis nap elrémisszen. De hát Vikiért bármit.
Közben Luke elment felsöpörni Michael porrá égett testét, addig én azon gondolkodtam, hogy inkább nem kéne elmondani Vikinek mit láttunk. Most úgy látszik kicsit elfelejtette a dolgot és ugyan úgy mosolyog ahogy előtte. De ahhoz, hogy ezt a boldogságot megtartsa nem kéne látnia semmilyen cikket vagy képet amin Ashton és Gemma rajta lehet. De őket együtt sem kéne látnia. Tényleg nem tudom, hogy most akkor mi van köztük, de nagyon úgy látszik, hogy össze jöttek. Azt viszont tudom, hogy Viki egy másodperc alatt képes összeroppanni. És akkor kezdhetünk mindent újra ameddig ki nem szeret Ash-ből. De hát mire valók a barátok?

*

Egész nap alig láttuk Ashtonékat. Mikor hívtuk őket ebédelni egy kis étterembe ahol volt főtt kaja is, ők azt mondták, hogy nem éhesek és majd esznek valahol máshol. Persze amikor ezt a kérdést feltettük Viki nem volt ott és így nem látta, hogy egész végig egymás kezét szorongatták. Szinte már biztos voltam abban, hogy ők nem csak barátok. Bár talán most nem is volt olyan nagy baj, hogy nem voltak a közelünkbe. Viki sebe még nem gyógyult be de a kedve már úgy ahogy megvolt. Luke-kal megkértük Mike-ot, Bencét és Calum-ot, hogy segítsenek elterelni Viki figyelmét ami nehezen (és fárasztóan) de sikerült. Tudtommal a srácok még nem tudták miért csinálják, de szívesen segítettek. Úgy kb. naplementekor volt az, hogy nevetve sétálgattunk mind (ez alól kivétel az új pár) és nagyon jól elvoltunk. Majd hirtelen Ashton és Gemma természetesen kézen fogva jöttek jobbról és nagy valószínűséggel arra tartottak amerre mi. Viki már majdnem meglátta őket, de ekkor Luke egy bohóctól elvett egy nagy lufit amit Vik feje elé nyomott így nem látott semmit és ez az idő alatt irányt váltottunk. Volt még pár ilyen helyzet de megúsztuk azokat. Oké, tudom, hogy most azt gondoljátok, hogy milyen szemét vagyok, ugyan azt csinálom, amit ők csináltak velem még régen, hogy titkolóztak. De egyenlőre Viki még nem tudhatja meg. Mint mondtam Viki nagyon szereti Ash-t. Szerintem Viki nem sejt semmit. Legalább is remélem.  És én csak azt akarom, hogy jobb legyen neki. Most volt az a pillanat, hogy megértettem Vikit miért nem mondott ő sem semmit még régen. Ő is csak nekem akart jót. 

Tudom, hogy ez a bujdosásos móka nem mehet sokáig, Viki egyszer úgy is megtudja és meg is kell tudnia. Borzalmas a viszonzatlan szerelem de ez van. Ilyen az élet. 

Éppen indulni készültünk, mert már sötétedett be, amikor Ashton-ékat sehol sem találtuk. Aztán Bence keresni kezdte, hogy itt van-e a telefonja mert ha nincs akkor reméljük nála van és akkor fel tudjuk hívni. Szerencsére nem találta ezért Calum már hívta is. 

- Na végre! -szólt bele a telefonba mikor Ashton felvette. - Kerestünk mindenhol, de nem találtunk. Jójóó a lényeg, hogy indulunk. Jönnötök kéne... De hát már sötét van, mi megyünk... De... Hova?... És mivel?... Biztos?... Oké, oké bocs, hogy aggódtunk, b*! -mondta mérgesen majd eltartotta a fülétől és akkor látta, hogy letette. - Neked is szia. -mondta suttogva. Kérdőn néztünk rá, de megrázta a fejét és csak ennyit mondott:

- Nem jönnek. 

- Hova... mennek? -kérdezte Viki elhúzott szájjal. A hangja mondat közben elcsuklott. 

- Öööö... -nézett rám Calum, hogy mit is mondjon. Én viszont  nem tudtam mi lenne jó. Végül megvontam a vállam. - Nem tudom nem mondta el. 

Végül a pakolást gyorsabban kellett csinálnunk mivel beborult és eső cseppek hullottak arcainkra. Gyorsan felöltöztünk és már szaladtunk is a kocsihoz. Közben az eső csöpögésből átváltozott szakadásba. Már tiszta víz volt mindenki amikor sikeresen beültünk mind a két kocsiba. A kormánynál Bence, mellette Calum, mögötte Luke, mellette (ki nem találjátok :D) én és végül Viki nézett ki az ablakon szomorúan. 

Majd Luke sodort el egy elázott haj tincset az arcomból és simította meg az arcomat együtt érzően. Magamhoz szorítottam a karját és nekidőltem, majd a fejemet a vállára hajtottam. Az út ugyan ilyen nyomott hangulatban telt. Néma csönd volt az egész kocsiban és ahogy láttuk a másik autóban Michael csattant ki a boldogságtól.

*

Mikor Bence megállt a ház előtt az eső újra rákezdett de nem kicsit. Ahogy mondani szokták mintha dézsából öntötték volna. 

- Na mi legyen? Várunk vagy elázunk? -fordult hátra hozzánk bátyám. 

- Nekem totál mindegy -szólalt meg bús komoran Viki. Sóhajtottam egy nagyot és szomorúan néztem rá ismét. 

- Maradjunk hátha eláll. -vontam meg a vállam és visszadőltem. 

Végül nem jött be a jóslatom az eső úgy esett mintha nem is akarna elállni soha. 

- Figyeljetek én kiszállok -szólt bele a telefonba Michael mivel állandó kapcsolatban voltunk a másik autóval. 

- Oké, akkor próbáljuk meg mi is szerintem -nézett ránk kérdően Calum. Bólintottunk és kicsatoltuk magunkat. Bence kinyomta a telefont eltette és ő is szedni kezdte a cuccait. Megragadtuk az ajtónyitót.

- Akkor 3...2...1! -kiáltotta Luke és egyszerre kiszálltunk, vagyis kivéve én mert én ültem középen. Luke tartotta az ajtót így már én is kint voltam. Ám amikor az eső rám esett felszisszentem a hirtelen zúduló sok hideg vízcseppektől. Pillanatokon belül tiszta víz lettünk. Gyorsan a csomagtartóhoz rohantunk és kikapkodtuk belőle a táskákat meg az egyéb dolgokat ami kell. Michael már bent volt a házban mivel ő megúszta csak egy csomaggal az ő sport táskájával de nekünk ott volt a sátor, napernyő, hűtőtáska meg a napernyő. A napágyat már hagytuk a kocsiban. Mind megfogtunk egy-egy valamit és szaladtunk is be a házba. Azonban amikor már mindenki a meleg és száraz lakásban volt én és Luke még ott szenvedtünk a napernyővel mert kinyílt és nem tudtok rendesen megfogni. Mikor már 5 percig szerencsétlenkedtünk már röhögtünk magunkon. 

- Miért nem csukódik be? -nevettem.

- Hagyjuk a francba -röhögött Luke és feldobta a teraszra. Majd mikor kézen ragadtam és próbáltam felfutni vele a házba visszarántott és kezét a csípőmre téve magához húzott és mosolyogva megcsókolt. Beletúrtam vizes hajába majd mind a ketten elnevettük magunkat. 

- Idióta vagy -röhögtem és adtam még egy puszit a szájára. 

- Mondj valami újat.

Nem tudom mennyi ideje állhattunk úgy ott csurom vizesen de őszintén, nem érdekelt. Már mindegy volt hiszen vizesebbek nem tudtunk volna lenni. De én is lányból vagyok és igen én is álmodtam már erről, hogy a szerelmemmel esőben csókolózni milyen jó lenne. És ahogy látom nem csak én. :D 

Mikor már rendesen megfáztunk tényleg bementünk a házba ahol 4 kíváncsi szempárral találtuk szembe magunkat. Csak nevetve legyintettünk és letettük a behozott csomagokat. Mindannyian  felmentünk a saját szobánkba felvenni valami szárazat aztán én átmentem Vikihez beszélgetni egy kicsit. Mielőtt benyitottam volna kopogtam az ajtón. 

- Szabad! -kiáltott ki. 

- Szia... Jöhetek kicsit dumálni? -nyitottam ki az ajtót lágyan. 

- Persze -enyhült meg egy kicsit Viki és arrébb ült az ágyon helyet adva nekem is. Leültem mellé és megöleltem. 

- Annyira sajnálom -hallottam meg szipogó hangját miközben vissza ölelt. 

- Mit sajnálsz? -húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. 

- Hát azt, hogy engem vigasztaltatok mert ilyen hülye vagyok ahelyett, hogy egymással foglalkoztatok volna. Annyira szégyenlem magam. Mond meg Luke-nak is, hogy sajnálom.

- Jajj Viki, nehogy már ezért bocsánatot kérj. Barátnők vagyunk kutya kötelességem melletted állni ilyen helyzetben. Luke is tudja ezt és egyáltalán nem haragszik rád. 

- De hát tudom, hogy most örültök egymásnak és én is és, és... És most együtt kell lennetek. Egymással foglalkozni nem velem. Olyan önző vagyok -dörzsölgette a szemét. 

- Ne mondj ilyet, egyáltalán nem. Ránk bármikor számíthatsz, érted? Mi tudunk máskor is együtt lenni, de te most voltál toppon alul. 

- Biztos nem haragszol? 

- Nem -ráztam meg a fejemet mosolyogva. 

- Akkor jó. És köszönök mindent. Azt, hogy mellettem voltál és, hogy megkérted a fiúkat tereljék el a figyelmem na meg Gemmáékat előlem -forgatta az utolsó szónál a szemét. 

- Tessék? Te, tu... -kérdeztem értetlen fejjel, de félbe szakított. 

- Igen tudtam és köszönöm. Sikerrel jártatok mert nem láttam őket. 

- Hát... Nincs mit -nevettem el magam.

- De Reni... Ashton és Gemma együtt vannak most ügye? Mármint azért nem jött velünk Ashton mert elmentek Gemmával? -érdeklődött könnyes szemmel. Nem tudtam mit is mondjak. 

- Nem tudom, szerintem nem -húztam el a számat. Végül is tényleg nem tudom, de szerintem igen együtt elmentek valahova. 

- Remélem igazad van. De tudod mit? Mától nem érdekel Ashton. Vagyis nem fogok foglalkozni vele -jelentette ki. Próbáltam boldognak tűnni az ötlet miatt, de ez is azt jelentette, hogy nekünk kell majd elintézni, hogy Viki ne tudja hol van Ashton és ne szerezzen arról sem tudomást, hogy Gemmával talán összejöttek. És Ashtont is el kell intézni, hogy ő se tudja meg mi baja volt Vikinek. Jajj ez nehéz feladat lesz. 

Még beszélgettünk egy kicsit a strandon történtekről. Elmondtam, hogy lecsúsztunk Luke-kal a csúszdáról meg, hogy vettünk egymásnak karkötőt, de amikor azt is elmeséltem milyen harcot vágtunk le ott mindenki előtt a hasát fogva szakadt a nevetéstől. Hát igen szerinte se vagyunk egy könnyű esetek. Külön-kölün is borzalmasak vagyunk de együtt még rosszabbak -mondta ezt Viki miután feltápászkodott a földről és visszaült mellém. Miután kiveséztünk minden pillanatot kicsit magára hagytam Vikit és átrohantam Calum-hoz. 

- Hello, jöhetek? -kérdeztem, de már mindegy volt mert bent voltam. 

- Nyugodtan. Csüccsenj le -csapott a foteljére ahova le is ültem. - Mit szeretnél tudni? 

- Mit beszéltetek Ashton-nal? -kérdeztem kicsit kínos hangon. Calum egyből rosszabb kedvre derült. 

- Hát az volt, hogy amikor mondtam, hogy kerestük őket akkor elkezdte, hogy térjek a lényegre. Na most tudni kell, hogy Ashton még akkor sem beszél így velünk amikor nagyon siet vagy amikor nagyon mérges ránk. De most igen. Pedig tudtunkkal nem csináltunk semmi rosszat. Na mindegy, utána az volt, hogy mondtam, hogy el kéne indulni. Erre azt válaszolta, hogy ők még nem akarnak. Elmondta, hogy majd ők tudják mit csináljanak. Elmennek vacsorázni egy étterembe. Majd megmerészeltem kérdezni, hogy biztos elakar-e menni ilyen későn vihar előtt taxival, erre felkapta a vizet, hogy ők tudnak vigyázni magukra már nem gyerekek. Erre nekem is betelt a pohár és visszaszóltam. És lerakta -húzta el a száját. Pislogni is elfelejtettem annyira meglepődtem Ashton viselkedésén. Ő nem ilyen. 

Még megakartam kérdezni, hogy hogy sikerült Vikit jó kedvre deríteni még délután, de láttam Cal arcát és inkább egy ölelés után el is mentem. Benéztem még Bencéhez és Michael-hez is de ők kidőltek. Utolsó esélyként léptem be Luke-hoz. Ő oldalt feküdve aludt. Jól elfáradhatott. Minden mindegy alapon bebújtam mellé. Aztán hirtelen két kéz fonódott a derekam köré. 

- Azt hittem alszol. -mondtam elmosolyodva. 

- Azt is csináltam, de megéreztem az illatod -húzott közelebb magához. 

Este nem jött haza Ashton, és másnap reggel sem. Felhívni már nem mertük mert biztos megint leharapta volna a fejünket. Ezért hagytuk is, majd fél 4-kor becsörtetett az ajtón. Nem volt egyedül, oldalán ott volt Gemma. Úgy néztünk rájuk mintha valami bélgyilkosok lennének. Gemma ezt észre is vette ezért szorongva jött beljebb. 

- Sziasztok! -köszönt nagy vidáman nekünk Ashton. Direkt nem köszöntünk vissza. Körül néztem, hogy megbizonyosodjak, hogy Viki tényleg nincs-e itt lent, és szerencsére nem is volt. Gemma már meg sem szólalt, jobbnak látta, ha csöndben marad. 

- Most meg mi bajotok van? -értetlenkedett Ashton miután leült velem szembe a kanapéra. 

- Ahj, Ashton ne csinálj úgy mintha semmi sem történt volna tegnap! -fintorgott Calum és mérgesen letette a tányérját a konyha pultra ami elé le is ült. 

- Mi van? Miért mi történt? 

- Elég nagy baj, ha nem tudod -csatlakozott Michael. 

- Oké, nem tudom mi van veletek. Lehet, hogy beütöttétek a fejeteket, nem t'om.

- Velünk mi van? -emelte fel a hangját Luke -Veled mi van? Egész nap nem tudunk rólad semmit, lehordod Calum-ot mert megkérdezte hol vagytok és miért nem jöttök és mi ütöttük be a fejünket.

- Ti teljesen idióták vagytok -forgatta a szemeit. 

- Inkább te -sziszegte a foga közt Bence is. 

- Miért jöttél? -törtem meg a csendet ami vagy már 5 perce telepedett a nappaliba. 

- Közölni akartuk veletek, hogy hivatalosan is összejöttünk. 

- Hogy mi? -jött le a lépcsőn Viki. Mindenki lemerevedett és izzott a levegő mindannyiunk között. 

- Viki, most inkább maradj ki ebből -álltam fel Calum-mal együtt, hogy feltereljük Vikit. Ezt nem kellett volna megtudnia. 

- Nem, nem maradok ki ebből! -tört utat köztünk, hogy Ashton-nal (aki idők közben feszülten felállt) farkasszemet tudjon nézni. - Komolyan hagyod, hogy egész éjszaka szétidegeljem magam mert te egy nyomorék üzenetet sem tudsz küldeni, hogy meg vagy még ne izguljunk erre beállítasz ide és bejelented, hogy összejöttél vele?! -kelt ki magából Viki és Gemmára mutatott. Ashton köpni nyelni nem tudott. Gemma nem bírta tovább kiment a házból.

- Mit beszéltek ti össze vissza? -nézett körül. Borzalmas volt ahogy ránk nézett. A szemében most valami új volt. Rosszindulatúság és mérhetetlen düh. 

- Menj a francba Ashton! -kiáltotta el magát Viki és sírva felszaladt a szobájába. Újra csend lett, majd látta, hogy mi nem fogjuk őt megvédeni felszaladt Viki után. Lélegzet visszafojtva néztünk össze. Nem tudtunk megszólalni ezért csak vártunk. 

Viki szemszöge*

Hihetetlen, hogy Ashton, hogy lehet ilyen bunkó és tapintatlan. Mi a franc történt vele? 

Dühösen becsaptam az ajtót magam után és leborultam az ágyra. Most sem sikerült kivernem a fejemből, pedig tegnap este megígértem. Tudtam, hogy Ashton és Gemma egyszer összejönnek de most? 

Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó. Nem láttam ki az mert fejemet a párnába hajtottam és szüntelenül sírtam. 

- Hagyj most Reni! -mondtam zokogva. Nagy meglepetésemre nem Reni hangja válaszolt. 

- Ashton vagyok. 

- Minek jöttél ide? -emeltem fel a fejemet - Kint vár a barátnőd! 

- Igen, tudom! De most magyarázatot kérek, hogy mi bajod van!

- Nincs semmi bajom, csak menj innen, látni sem tudlak! -dobtam hozzá egy párnát. 

- Akkor miért akadtál ki azon, hogy Gemma a barátnőm? Figyelj nem vagyok hülye! Tudom, hogy a strandon is volt valami bajod.

- Az a bajom, hogy olyan egy nagy **** vagy, hogy Gemmán kívül nem veszel észre senkit! Nem várom el, hogy ugyan így érezz, csak annyit, hogy ne legyél ilyen! Luke és Reni is tudnak foglalkozni velünk ugyan úgy attól, hogy összejöttek! -hadonásztam. 

- Miről beszélsz? -kérdezte Ashton kicsit visszafogottabb hangon. Szinte már suttogva. 

- Arról, hogy szeretlek, te hülye! De te észre sem veszel! Tudom nem vagyok híres és még csak szép sem, de ugyan úgy ember vagyok! Amióta itt vagyok és megismertelek, hogy milyen vicces kedves és helyes vagy azóta! De ezt az Ashtont utálom! 

- Mi? Te tényleg... -csuklott el a hangja. 

- Igen szerelmes vagyok beléd! -töröltem le az arcomról a könnyeket. Most láttam Ashton szemébe először könnycseppet látni. Egyre közelebb hajolt hozzám... Amikor már azt hittem, hogy megcsókolt akkor kaptam észbe, hogy csak megölelt. Egy sima baráti ölelés volt semmi több. És ez nagyon fájt. 

- Nagyon sajnálom, de én nem... Nem érzek így. -mondta ki akadozva. Sírva bólintottam. Adott egy puszit az arcomra majd elment. És én csak néztem utána ahogy becsukja az ajtót és itt hagy összetört szívvel. 

Reni szemszöge*

Síri csendben várakoztunk mikor Ashton letrappolt a lépcsőn szomorúan. A szeme fátyolos volt. Nem tudom mi történt ott, de nem hiszem, hogy az amit Viki akart. Lesütöttem a szemem és a kezembe temettem. Ez szörnyű. 

- Igazatok volt. Tényleg idióta vagyok, hogy azt hittem örülni fogtok nekünk -viharzott ki az ajtón. 

- Hát ez nem igaz, hogy ilyen hülye! -állt fel ingerülten Calum és ő is felment az emeletre. Utána már csak egy ajtó csapódást hallottunk. 

Ashton szemszöge*

Nagyot csalódtam bennük. Azt hittem, hogy végre boldogak leszünk Gemmával együtt és a srácokkal de csalódnom kellett. Egyáltalán nem örülnek. Azt mondják megváltoztam de ez hülyeség. Attól, hogy több időt akarok tölteni Gemmával nem változtam meg. Amikor beléptem hozzájuk éreztem, hogy ott nem lesz minden rendben. Mintha összeálltak volna ellenem. Egyedül esélyem sem volt megvédeni magam. És ott van Viki. Nagyon nagy sokként ért, hogy akit mindig csak egy havernak tekintettem bevallotta, hogy tegnap óta miattam szenved. És amit mondott még rosszabb volt.  Láttam, hogy csalódott. De én tényleg nem érzek úgy. Nekem nem több egy barátnál. Talán igazuk van? Tényleg más lettem amióta szerelmes vagyok Gemmába? De az is lehet, hogy csak féltékenyek, vagy megint valami a fejükbe szállt. Tiszta hülyék. De van valami amiben biztos vagyok. Amíg nem békülünk ki (és szerintem az sokára lesz) addig nem mehetek vissza.

25. rész

Sziasztok! Fú, hát kicsit lesokkolódtam. Nagyon jók vagytok. 10000 megtekintés és 23 feliratkozó! Úristen nagyon köszönöm! És a kommentek is nagyon sűrűek mostanában. El sem hiszitek mennyire jól esik. Imádlak titeket!Puszi:*

Ui.: Bocsi a Gemmásoktól. Én is imádom és annyira szép és minden tiszteletem az övé meg mint említettem Styles vér folyik az erejében ezért különösen szeretem, de ezt most így találtam ki.   
Viki szemszöge*

Mikor megláttam Őt legszívesebben hazaszaladtam volna. Miért kell elrontania egy ilyen szép napot! Gemma szép hosszú színes hajával és csinos bikinéjével most trappolt be a fürdő kapuján. Egyből az étvágyamat a kukába dobhattam a szívemmel együtt.
- Mi a baj Viki? -látta meg az dermetségemet Reni, de mivel nem válaszoltam muszáj volt kitalálnia a nézésemből.
- Bocsi, de már nem vagyok éhes -suttogtam Reninek és otthagytam a többieket.
- Viki! Viki, gyere már vissza! Kész van a lángosod! -kiabált utánam, de nem foglalkoztam vele inkább vissza mentem a sátorhoz.

Reni szemszöge*
- Mi a baj? -kérdezte Luke odatuszkolva magát hozzám, mivel nagy volt a tömeg.
- Hé ott van Gemma! Gemma! Sziaaa! -kiáltott fel Ashton és odaszaladt a lányhoz.
- Ez a válaszod a kérdésre -csaptam tehetetlenül a combomra.
- Gemma? -nézett rá. Mostanra már az összes fiú ott volt köszönni neki, de Luke nem. Őt igazából nem is érdekelte annyira, mint, hogy megtudni miért is olyan nagy baj Gemma.
- Hosszú, csak gyere -legyintettem és megfogtam a csuklóját és húzni kezdtem Viki felé. Közben azon járt a gondolatom, hogy nekünk miért nincs olyan szabad időnk ami nem a drámáról szólna? Oké én értem, hogy híresek és velük nem olyan normális az élet, de azért ez kezd olyan lenni mint egy sírós nevetős romantikus vígjáték.
- Viki! -borultam barátnőm nyakába, mikor megtaláltuk.
- Annyira.... Áááá! Amikor jól érzem magam az élet tesz arról, hogy ez ne legyen így sokáig. Tuti biztos, hogy ez nem véletlen. Követ minket, csak azért, hogy tönkre tegyen lelkileg!
- Ne gondolj ilyen butaságokra! Minden rendben lesz majd -simogattam nyugtatóan a haját.
- Bocsi, hogy beleszólok, de elmondanátok, hogy miről van szó!!!! -szólt közbe Luke. Erre vetettem egy rosszalló pillantást és hozzádobtam Calum törölközőjét.
- Most meg mi van? Valami rosszat mondtam? -suttogta és a kezét maga elé tette védekezés képp.
- Pszt! -szóltam rá.
- Te miért nem vagy a kis Gemmácskával? -szipogott a vállamon Viki.
- Minek? Intek neki egyet azt ennyi. Annyira nem nagy szám mint amennyire Ashton hiszi! De ezt ne mondjátok el senkinek.
- Jajj Luke annyira szeretlek! -ugrott most Luke nyakába Viki. Luke elképzelni nem tudta mit mondott amire ennyire megörült Viki, de furcsálva vissza ölelte.
- Oké, én is, de ha úgy gondolod beleavathatnál miért van ilyen rossz kedved és, hogy jön ide Gemma. De csak, ha akarod! -mondta összeszorított szemmel és automatikusan maga elé kapta a kezét, hogy kivédje a tárgyakat amik Viki és felőlem repülhetnek felé.
- Ah... Rendben, de erről egy szót se senkinek -törölte meg piros orrát Vik és leültek mellém a pokrócra. - Szóval az a nagy helyzet, hogy nekem tetszik Ashton. De mint tudod neki Gemma tetszik és ez annyira rossz érzés. Mindig amikor úgy hiszem, hogy talán Ashton-nal feltűnik, hogy én egy lány vagyok és nem haver feltűnik Gemma. Amikor úgy tűnik, hogy talán hasonlóak az érzései irántam, megjelenik a gyönyörű, okos, menő, híres és csinos Gemma. De az még rosszabb, hogy Gemma tényleg kedves és jó fej!!! És és és... Annyira illenek egymáshoz! -fakadt sírva, mire odaadtam neki a zsepis dobozt.
- Áh értem! -vágott egy felvilágosult fejet Luke - De szerintem, most hagyd abba a sírást, mert... -kezdett bele de Viki mérgesen félbe szakította.
- Ahj, Luke! Mintha az olyan könnyen menne! Tudom, hogy fiú vagy és ti nem így szoktátok vigasztalni a másikat, de egy picit legyél tekintettel rám!
- Nem hagytad, hogy befejezzem! Azért mondtam, mert éppen erre jönnek -mutatott feléjük.
- Oó. Tényleg jönnek! -kerestem meg a napszemüvegét és ráadtam, hogy ne látsszon rajta, hogy sír. Viki is próbálta összeszedni magát és most már csak szipogott amit próbáltunk Luke-kal elnyomni.
- Szia, Gemma! De rég láttuk egymást! -köszöntem egy picit hangosan és erőltettem egy mosolyt az arcomra majd odamentem hozzá, és megöleltem.
- Szia, Reni! Hallottam a dologról. Gratulálok nektek! -nézett felváltva rám és Luke-ra.
- Ó, igen! Nahát ez... Jó. Köszi -mondta egy kicsit feszengve.
- Igen, köszi! -csatlakoztam.
- Hé, mi bajotok van? Miért ordibáltok? Nagyot hallotok? -húzta össze a szemöldökét Michael. Erre próbáltunk mozdulatokkal kommunikálni, hogy ne kötekedjen, de persze közben ezt úgy kellett megtenni, hogy Gemma és Ashton ne sejtsenek semmit. - Ja, bocsi. Igen szerintem is hangosak a sikítozó lányok. Már értem miért kiabáltok -javította ki, majd értetlen fejjel fordult Luke-hoz.
- Gemma nem megyünk a csúszda medencébe? -fordult Ash a lány felé és elmentek. Ketten. Nélkülünk. Még csak nem is hívtak! Szh...
- Végre -vette le a napszemcsit szemforgatva Vik.
- Viki? Te tényleg sírsz? -dülledt ki Calum szeme és mind felé fordultak.
- Ah... -legyintett - Hosszú. Csak bele ment az előbb valami a szemembe -vonta meg a vállát és felállt - Mindjárt jövök.
- Hova mész? -húztam vissza.
- Nyugi, Reni. Minden rendben, csak kicsit ki kell szellőztetnem a fejem -mosolyodott el. Nagyon nehéz volt Vikit elengednem ilyenkor. Ő tényleg olyan mintha a testvérem lenne, és szinte mindig együtt vagyunk. Féltem őt. Bármire képes, és Viki igazán még nem volt szerelmes és hát... Most az. Vagy nem tudom.
- Rendben -bólintottam nagy nehezen, és megöleltük egymást.  Miután elment a srácokkal gondterhelten néztünk össze. Mivel most senkinek sem volt úszkálni lefeküdtünk a napágyra és pihentünk. Bár Cal és Mike nem tudja pontosan miről van szó, de azt sejtik, hogy valami nem kóser és vannak olyan jó barátok hogyha a haverjainak gondjai vannak együtt érez velünk. És gondolom segítenének, de nem akarják feszegetni a húrt. Én próbáltam kicsit napozni, de túl unalmas volt ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatót és olvastam. Kizártam a külvilágot és ebben a pillanatban nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Tuti ebben a nyárban többet gondolkodtam mint az összes matek órán összevéve. Tényleg! Iskola. Hova fogok én járni? Haza biztos nem megyek. Szívesen tenném azt, hogy nem megyek, de azt Luke biztos nem engedné. És Bence meg anya sem. Ekkor azonban nem tudtam befejezni gondolatmenetemet mivel egy kis akaratos hang zavart meg.
- Min töröd azt a szép fejed? -ült le velem szemben a napágyra Luke.
- Ja, semmin, csak olvasok -mosolyodtam el. Nem akartam Luke-ot is terhelni az én problémáimmal, van neki elég nélkülem is.
- Akkor azért tartod fejjel lefele a könyvet -nevette el magát és elvette tőlem a kötetet és az ölébe húzott. Nekidőltem mellkasának és élveztem a napsütést.
- Akarsz mesélni vagy hagyjalak pihenni? -kérdezte édes hangon.
- Csak sajnálom Vikit. Olyan mint a tesóm. De most hagyjuk a többieket, élvezzük ki, hogy csak ketten vagyunk nyugiban és csöndben - húztam magamhoz és adtam neki egy csókot.
- A számból vetted ki a szót. Gyere menjünk sétálni -mondta, mire leszálltam róla és elindultunk a meleg

macskaköveken. A fürdő szépen volt megcsinálva sok szép pálma fa volt és a standok is hangulatosak voltak. Luke-kal kézen fogva fedeztük fel az egészet, mivel eddig csak azt a részt láttuk ahol voltunk. Majd a nagy medencékre tévedt a pillantásom. Elvigyorodtam és ezt Luke is észrevette.
- Nézd! -mutattam rájuk.
- Aha, gyönyörűek. De úgy sem mered kipróbálni -cukkolt és egy olyan levakarhatatlan vigyor ült ki a fejére. Tudta, hogy az ilyen kijelentésével tud a legjobban szenyózni velem. :D
- Ahh, ezt csak azért mondod mert te nem mered! -vágtam vissza.
- Ha te megcsinálod én is -állapodott meg.
- Rendben. De majd fényképezd le! -indultam el, de a csuklómnál fogva gyengéden vissza húzott. Kérdőn néztem rá, mire adott egy puszit a fejemre.
- Azért vigyázz magadra -mondta és elengedett hagy menjek. Mosolyogva bólintottam és elindultam a lépcső felé. Annyira imádom amikor ilyen aggódó. Látszik rajta, hogy mindentől félt mert szeret. Én is próbálok kemény lenni -ahogy ő is- de ugyan úgy féltem mint ő engem. Attól, hogy össze jöttünk igazából nem történt sok dolog. Ugyanúgy hülyéskedünk mint a barátok, ugyanúgy védjük a másikat mint a testvérek és ugyanúgy veszekedünk (bár utána csak röhögünk. Ez korábban nem így volt :/) és ugyanúgy mindenki másnál jobban szeretjük egymást. <333
 Visszatérve sikeresen felmásztam a csúszda tetejére és pár perc után sorra is kerültem. Leültem majd a kezemmel segítve ellöktem magam és csúsztam és csak csúsztam. Olyan volt mint egy hosszú alagút. A víz alattam sodort és a végén egyre gyorsabban. Majd mikor eltűnt fölöttem a csúszda teteje vett egy meredek fordulatot és akkor kitört belőlem a sikítás, de egyben élveztem. Az adrenalin fellángolt bennem és mikor egy nagy csattanással beleestem a vízbe úgy éreztem mindent meg tudnék csinálni. Miután újra láttam valamit meghallottam Luke nevető hangját. ott térdelt a medence szélénél. Odaúsztam hozzá viruló fejjel és megmutatta a képet. Nagyon jó lett a víz eltakarja a fejemet, csak a két kezem a magasban és a lábam látszódott. :D De ettől függetlenül tökéletes lett. Elröhögtük magunkat majd kikászálódtam a vízből és átvettem a telefont.
- Luke! -szóltam utána.
- Igen? -nézett vissza.
- Vigyázz magadra -mosolyodtam el. Vigyorogva bólintott és ő is eltűnt az ember tömegben akik ott várakoztak. Sokan felismerték és mielőtt még elájultak volna előre engedték. Bezzeg engem senki sem vett észre! Végig kellett állnom azt a fél órás sort. Hírességek, ch... :D Mikor már kellő képpen elzsibbadt a lábam megláttam ahogy jön és gyorsan lefotóztam. Nagyon cuki kép lett. Látszik az összes foga. xD Miután kiröhögtük magunkat folytattuk a felfedező túránkat mígnem egy ékszeresnél leragadtam. Jól vanna' én is lány vagyok. :D Kinéztem egy nagyon szép nyakláncot, de eléggé drága volt ezért hanyagoltam.
- Megveszem, ha szeretnéd -suttogta a fülembe miközben hátulról átölelte a derekam.
- Cuki vagy, de nem kell köszönöm. Túl drága -húztam el a számat és tovább nézelődtem.
- Nekem is túl drága vagy ahhoz, hogy ne vegyem meg -adott egy puszit az arcomra. A mondatán elmosolyodtam és megsimogattam az arcát. Ekkor azonban megláttam két karkötőt amik párban voltak. Tökéletes. És még az ára sem volt olyan hű de sok.
- Luke neked ez tetszik? -emeltem a vállamhoz ahol feje pihent.
- Igen, de miért kérdezed?
- Megveszem magunknak. Itt a másik. Ez lehetne az enyém ez meg a tied -mutattam fel mind a kettőt.
- Nagyon imádlak, de nem engedem, hogy megvedd. Majd én- vette ki a kezemből.
- A-a. Túlságosan elkényeztetsz, most én jövök!
- Az hogy megkaptalak annál nincs jobb dolog! Én tartozom hálával!
- Luke ne beszélj már butaságokat. Nem tartozol te semmivel, én vagyok csak az aki hálával tartozik.
- Hahaha, jó vicc. Én fizetek és kész! -határozta el elszántan.
- Akkor én meg veszem a tiedet és akkor megengedem, hogy meg vedd nekem -alkudoztam.
- Nem gondolod meg magad, mi? -adta be a derekát.
- Nem -ráztam meg a fejem egy győztes vigyorral egyetembe.

- Na jó -adta meg magát és odaadta azt amelyiken egy lakat van. Kinyújtottam a nyelvem, mert megint én nyertem, de erre csak egy "leharapom"-ot kaptam. Mind a ketten kifizettük, majd arrébb mentünk, mivel amíg mi veszekedtünk összegyűlt egy kisebb tömeg. Ráadtuk egymásra a karkötőket majd egy hosszabb csók után a nyakába borultam.
- Szeretlek, Hemmokám -mondtam nevetve.
- Szeretlek törpém -röhögött ő is. Mint mindig most is lábujjhegyen állva kapaszkodtam belé, ami neki mindig vicces és cuki. Nekem meg fárasztó. :D - Most már tényleg hozzám tartozol.
- Vagy te hozzám! -engedtük el egymást, és nevetgélve sétáltunk tovább. Luke éppen az egyik One Direction koncertről mesélt, hogy a fellépés előtt milyen gyümölcs csata volt amin nagyokat nevetve hallgattam. Olyan jó nekik. Majd hirtelen lecsúszott a lábamról a papucs amiért majdnem firkáltam egy nagyot de Luke elkapott. Nagy hálálkodásomban körbenéztem és amit láttam a medencébe egyből elnémított. Miután Luke ezt észrevette kitágult szemmel  lépett mellém. Hirtelen fel ment bennem a pumpa és már ott voltam elkezdek kiabálni, de Luke befogta a számat és arrébb húzott engem egy fa mögé ahol nem látnak.
- Mond, hogy csak képzelődöm -kapkodtam levegő után.
- Sajnos nem -rázta meg a fejét. A medencében Ashtont és Gemmát láttam csókolózni. Bár háttal álltak egy kisebb sarokban, de jól ismertem őket annyira, hogy felismerjem.
- Viki ki fog akadni -túrtam bele a hajamba idegesen. Majd kinéztem a levelek közt, hogy jobban szemügyre vegyem. Sajnos nem csak szellemeket láttunk. Tényleg megtörtént.

24. rész

Sziasztok! Nagyon nagyon de nagyon sajnálom, hogy ennyi ideje nem tettem fel az új részt, de elromlott a gép és hát telefonról egy ép kéz láb mondatot sem tudok írni. Szóval nagyon sajnálom, de most meghoztam.
Tegnap megbeszéltünk mindent Luke-kal. Mosolyogva emlékeztünk vissza a kis buta dolgokra amin veszekedtünk. A srácoktól is megkaptuk, hogy milyen bénák voltunk, de ezen már csak nevettünk. Viszont akkor egy cseppet sem volt vs
Reggel apró puszikra keltem az arcomnál. Mosolyogva nyitottam ki és láttam meg fölöttem Luke édes arcát.
- Jó reggelt, baba! -csókolt meg.
- Neked is Luke -öleltem magamhoz.

- Készülj megyünk fürödni -adott egy utolsó puszit a vállamra majd leszállt rólam.
- Oké -mondtam a szememet dörzsölve - Várjunk csak...Hova megyünk?
- Aqua Park-ba. Bencének volt az ötlete.
- Bencének? Ahj... Kinyírom -huppantam vissza álmosan a párnámra.
- Miért mi a baj? -ült le mellém az ágyra és a hajamat kezdte simogatni.
- Ha nem ér le a lábam én képes vagyok belefulladni a vízbe -mondtam majd visszaemlékeztem a kis kori emlékre. Elnevettem magam mert így visszagondolva vicces de akkor egyáltalán nem volt. Majd erőt vettem magamon és elmeséltem Luke-nak, hogy amikor 7 éves voltam Bencével bementünk a mély vízbe. Neki leért a lába nekem persze nem. És akkor úgy tett mintha nem tudna úszni, és én nagy menőn odamentem, hogy majd én megmentem és akkor jött egy nagy hullám és úgy pofán csapott, hogy alig bírtam köpködni a klóros vizet. És utána vagy fél óráig tüsszögtem. Mikor ránéztem Luke-ra láttam, hogy próbálja vissza tartani a nevetését.
- Nyugodtan nevess, tényleg röhejes -tőrt ki belőlem a nevetés.
- Semmi baj, majd én ott leszek. Felkaplak ha jön egy hullám -ölelt meg még mindig röhögve.
- Haha, nagyon vicces vagy -forgattam a szemeimet de az én arcomon is ott bujkált a mosoly. Majd nagy nehezen sikerült rávennem Luke-ot, hogy menjen ki mert felszeretnék öltözni. Egyből a fürdőruhámat vettem fel és fölé a rendes ruhát. Felhúztam a strand papucsom, összetettem egy táskába a fontos dolgaimat aztán kimentem. Nappaliba már Bence és Ashton fontoskodtak. Ahogy láttam kaját csinálnak az útra.
- Nocsak, nocsak. Még is tudok ti csinálni valamit segítség nélkül. Bezzeg amikor kértük, hogy ti segítsetek egyből ráfogtátok, hogy ti még egy vajas kenyeret sem tudtok megkenni -fintorogtam rájuk. Ők csak ártatlan mosolyra húzták a szájukat.
- Neked is jó reggelt, Mrs. Hemmings -jött oda hozzám Ashton és két cuppanós puszit adott az arcomra.
- Reniii! Gyere egy picit! -hallottam meg barátnőm hangját fentről.
- Bence ezt most megúsztad! -néztem rá szúrós szemmel, mire kitágult szemmel nézett rám kezét maga elé emelve védekezésképp.
- Mit csináltam? -kérdezte ijedten, de már nem válaszoltam hanem rohantam fel. Benyitottam Viki szobájába ahol a ruhák szana szét voltak dobálva.
- Mi történt itt? Bomba robbant? -kerestem meg a ruha kupac között Vikit.
- Nem találom a fürdőruhám -nézett rám kétségbeesve.
- Adjak kölcsön?
- Isten vagy! -adott egy puszit a kezemre. Mi van ma mindenki puszilgat? Oké Luke-tól el is várom (:D) de a többiek... Fogadjunk, hogy a következő Bence lesz, és azt mondja "ne feszülj Rencsii". Na mindegy, bekullogtam a szobámba előhalásztam a másik fürdőrucim és odaadtam Vikinek. Aztán lementem a konyhába Bencéhez.
- Te direkt le akarsz égetni a srácok előtt? -fordultam vele szembe.
- Most miért? Még mindig azért amikor benyelted a vizet? -kérdezte röhögve.
- Igen, mi másért?
- Ah... Ne feszülj Rencsi. Nem lesz semmi baj -simogatta meg a karom majd egy puszit nyomott az arcomra és felment. Na ismerem egy kicsit a bátyám? Majd mivel nem volt semmi dolgom, bementem Luke-hoz. Éppen pakolt, de amikor észre vette, hogy bejöttem szép kék szemét rám emelte.
- Na mi a helyzet a srácok már pusztítanak? -húzott az ölébe a derekamnál fogva.

- Igen. De szerinted a rajongók megvárják, hogy a vízbe menjek és ott fojtanak bele, vagy már akkor nekem jönnek amikor belépek a parkba? -gondolkodtam el. Luke is úgy tett mintha gondolkodna aztán kitört belőle a röhögés.
- Jajj nagyon cuki vagy! -nevetett tovább majd egy puszit nyomott a fejemre - Mond csak minek hiszed a lányainkat? Jóra neveltük őket. És már összebarátkoztál velük tegnap. Csak azért mert összejöttünk nem utálnak meg -ecsetelte  mire olyan "ezt komolyan gondolod?" fejjel néztem rá. - Jó lehet, hogy megutálnak, de nem tehetnek semmit ez ellen. És mindig is lesz olyan aki szeretni fog. Figyeld meg! -nyomta a homlokát az enyémnek amire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rendben -adtam meg magam. Aztán hallottuk Ashton kiabálását, ami úgy hangzott, hogy húzzuk le a belünket mert már -mivel nem beszélünk csúnyán- kedvesen melege van. :D  Luke felkapta a táskáját és lebaktattunk a lépcsőn. Beszálltunk a kocsikba és Bence elindította a motort. Vagy 2 óra volt az út amit nagy kínok között töltöttünk el, ugyanis Calum a vizeket a csomagtartóban hagyta. A klíma viszont ment de hát a 40 fokban semmit sem ért az a kis izéke. Ablakot is hanyagolnunk kellett mert idők közben eleredt az eső, de ettől függetlenül még ugyan úgy meleg volt. Csak pár fokot hűlt a levegő, de még így is szakadt rólunk a víz. A másik kocsiban, bezzeg volt víz amivel Michael le is öntötte magát, miközben lefékezett Ashton. De azt mondta, hogy jól esett neki szóval nem bánta. Mikor odaértünk leparkoltunk és szó szerint kiestünk a kocsiból.
- Azt hittem, hogy a hírességek luxus kocsival mennem mindenhova légkondival és hideg vízzel! -mondta lihegve Viki. Na igen én is valahogy így képzeltem el mielőtt megismertem őket.
- Ne higgyétek, hogy a sztár élet olyan felhőtlen. Bár mondjuk tényleg okosabb lett volna ha bérelünk egy buszt vagy a turné kocsit hozzuk magunkkal -simogatta az állát Michael. Erre Ashton összehúzott szemmel ránézett és hirtelen a kezében lévő palack tartalmát az arcába öntötte.
- Ezt meg miért kaptam? -prüszkölt Mike, de közben együtt nevetett velünk.
- Ez mondjuk nem jutott eszedbe otthon? -kérdezte értelmetlen arccal.
- És neked? -fröcskölte le Mike is Asht.
- Oké srácok ne pazaroljatok még ki kell húznunk az egész napot! -állítottam le őket.
- Nyugi, Reni. Fogsz te még vizes lenni eléggé -célozgattak a srácok egyszerre. Egyből összehúztam magam. Már sejtettem mit eszeltek ki Viki és ellenem.
Miután becipeltük a cuccainkat a strandra örömmel konstatáltam, hogy még életben vagyok. Jó lehet, hogy túl paráztam. Hiszen én is rajongó vagyok és beletartozok a 5SOS familyba. A lányok nagyban integettek a srácoknak. Majd amikor úgy láttam, hogy a fiúk megcsinálják a sátort és leterítik a lepedőt elmegyek átöltözni.
- Mindjárt jövünk felvesszük a fürdőruhát -simítottam végig barátom karján.
- Rendben, menjetek -engedte el derekam. Megfogtam Viki kezét és az öltöző felé húztam. Mivel a strandos ajtók nem a legmegbízhatóbbak Vikivel felváltva fogtuk a másiknak az ajtót, amíg a másik átöltözik. Mivel már rajtam volt igazából a bikini csak a ruhámat kellett levennem, ezért pillanatok alatt készen voltam. Vikivel helyet cseréltünk gyorsan lekapta magáról a szoknyáját és a pólóját és már indultunk is visszafele. A srácok is át voltak már öltözve. Nekik csak a felsőjüket kellett levenni, mert az úszógatyájukat már otthon felvették amik térdalatti nadrágnak is beillett. Éppen két lány beszélgetett Luke-kal és Calum-mal, akik egyből felfigyeltek az érkezésünkre.
- Sziasztok -intettem mosolyogva, bár kicsit megijedtem. Lehet, hogy most jöttek el értem. Áááá! Lehet, hogy Luke látta rajtam az ijedséget ezért nevetve megrázta a fejét. Jól vanna' hát sosem lehet tudni. A rajongók bármire képesek a képzeletbeli férjükért.
- Sziasztok! -köszöntek vissza. Beraktam a ruháimat a táskámba, majd mikor felegyenesedtem Luke megragadta a csuklóm és odahúzott a két lány elé. Luke maga mögöttem helyezkedett el és két karjával ölelt magához "védve" engem. Bár hallottam, hogy halkan még mindig kuncog rajtam. Nem láttam, de tudtam, hogy a szeme körül megjelentek a nevetőráncok.
- Öhm... Szia. Nem tudom, hogy emlékszel-e ránk, de ott voltunk a ház előtt. És én voltam az aki meglökött. Csak bocsánatot akarok kérni. Nem tudom mi volt velem, csak kicsit rosszul érintett, hogy Luke-nak barátnője van. Tudod én Luke girl vagyok és hát... -jelent meg egy könnycsepp a szemében.
- Jajj ugyan szóra sem érdemes, nehogy elkezd sírni nekem. Semmi baj számítottam rá -rántottam meg a vállam.
- De ez nem jó. Luke mesélte milyen félelemmel jöttél ide. Ez szörnyű. Egy ilyen csodálatos lány mint Luke barátnője nem élhet félelemben. Ha Luke szeret téged akkor mi is. És az egész family nevében bocsánat az utálkozásokért. El sem hiszed milyen vita volt tegnap este a facebookon és a twitteren -szólalt meg a másik. nem is tudtam mit mondani, nagyon jól esett.
- Köszönöm, hogy így gondoljátok. Aranyosak vagytok -öleltem meg őket.
- Ugyan -legyintettek boldogan. - Na nem is zavarunk sziasztok! -indultak el.
- Sziasztok! Jó strandolást! -mondtuk mind egyszerre. Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor eltűntek a tömegben.
- Na mit mondtam? -nézett rám Luke olyan "én meg mondtam" stílusban.
- Te csak ne húzogasd nekem a szemöldököd, Hemmings! Elmondtad nekik? -tettem csípőre a kezem "mérgesen".
- Öhm... Hát az úgy volt -vakargatta a tarkóját.
- Hallgatlak.
- Elkezdtünk beszélgetni rólad meg rólam és hát valahogy szóba jött meg minden...
- Oké elég a rinyából, menjünk fürödni! -kiáltotta el magát Ashton és elfutott az egyik medence felé. Majd pár perc múlva vissza is jött totyogva mint egy pingvin.
- Na-nagyon hi-hideg aa víz! -vacogott, de a vigyora vagy a vicsorgása nem fagyott le - Gye-gyertek meg lehet sz-szokni.
Bence és Mike felkapott egy egy vízi pisztolyt és megtöltötték azokat. Nevetni kezdtünk Vikivel ám ekkor két kezet éreztem meg a combomnál és a derekamnál. Igen jól sejtettem Luke kapott ölbe és szaladt velem a hideg medence felé. Akármennyire kapálóztam nem tett le.
- Hallod, te pingvin fej! Tegyél már le! Nem szeretem a hideget, hallod te zokni agy! Tegyél már le ez hideeeeg! -kiabáltam össze vissza, de ekkor már mindegy volt mert mikor a medence széléhez ért egy lendülettel beledobott a vízbe.

Mintha jéggel teli kádban lettem volna olyan hideg volt, de nem tudtam erre figyelni mert a szívem a torkomba ugrott és csak arra koncentráltam, hogy fellökjem magam a víz tetejére. Amikor már rendes levegőt észleltem újabb csobbanást hallottam mellettem, ami szerintem Viki volt. Prüszköltem össze vissza, majd kinyitottam a szemem. Megláttam Lukeot a medence szélénél guggolva engem nézve.
- Jól vagy, baba? -simította meg az arcom, de gonosz vigyorával nem hagyott fent. Nem válaszoltam, mert felállt és a kezét nyújtotta felém jelezve, hogy kihúz. De én ennél ravaszabb vagyok ezért megfogtam a kezét, de nem hagytam, hogy kihúzzon hanem berántottam magam mellé. Erre a srácok hangos nevetésbe kezdtek, de egyből lehervadt a vigyora Calum-nak mivel abban a pillanatban Viki szintén elkapta és egy nagy loccsanással a vízbe borult.  Majd Bence és Ashton maguktól ugrottak bele.
- Hé hol van Michael? -figyelt fel Luke. Körbe néztünk majd Calum kiabált a sátorunk felé mutatva.
- Nézzétek ott van egy zöld hajú néni a napágyunkon!
- Az Mike! De miért van rajta egy rózsaszín masnis szalma kalap? -néztem rá furcsán.
- Az az enyém! -fagyott le Viki. Erre Calum kiszállt a vízből és a kezében lévő vízi pisztollyallefröcskölte.
- Mi a franc bajod van? -vette le a napszemüvegét.
- Mit csinálsz? -értetlenkedett.
- Napozok!
- Árnyékban? Értelmes -fintorgott Cal.
- Gyere már mindenki itt van. És mindjárt kezdődik a hullám -szólt oda neki Luke.

- Hogy mi? -néztem dülledt szemmel rá - Nyugalom Reni nem lesz semmi baj. Segiteni szeretnék. És itt leszek veled -suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg de elmosolyodtam. 

- Tudjátok én sem igazán szívlelem a hullámokat. Megvárlak titeket itt.

-Ne legyél már ilyen-nyafogott neki Cal. Elhúztam a számat ugyanis én is kiakartam menni mielőtt mondta. De helyette egy nagyot sóhajtottam és kibújtam Luke karjai közül. Kiszálltam a vízből és odamentem hozzá. Majd kinyújtottam Mike felé a kezem és így szóltam: 

- Gyere, féljünk együtt mi hullámitiszesek! 

- Na tessék Reni lány létére sokkal bátrabb nálad! -heccelte Ash ami nem volt jó ötlet ugyanis Michael megfogta a mellette lévő vizipisztolyt és szájba fröcskölte.

- Oké, befogtam! -tette fel a kezét védekezés képpen.

- Amúgy is Renihez ne hasonlíts! Tudod hogy ő egy ilyen furcsa lány aki nem fél szinte semmilyen ijesztő dologtól de a hullámoktól és a rajongóktól igen! -oktatta ki Ashtont. 

- Ja és a halaktól! -szólt közbe Bence. Erre vetettem rá egy gyilkos pillantást de már mindegy volt mert meghallották.

- Mi? Attól hogy lehet félni? Az finom. -kérdezte Calum.

- De amíg él addig olyan sátánian néz azzal a nagy szemeivel. Mintha fel akarna falni-borzongtam meg.

- Igen ez normális. Attól mindenki fél, hogy a hal előbb esz meg ő téged mint te őt-szívózott tovább Bence. 

- Jól van fogd már be! De te inkább csak maradj csöndbe mert nem én félek a galamboktól! -vágtam vissza. 

- Nem mert Kevintől nem félek! -tette keresztbe a kezét maga előtt.

- Mert az Louis Tomlinson kitömött galambja -néztem rá értelmetlen arccal.

- Oké szerintem akkor menjünk még mielőtt kitőr a Lawson testvérek háborúja! -fogta meg hirtelen a kezem Michael és most ő rángatott a medencébe nem én őt. Mire beértünk pont kezdődött a hullám. Beljebb úsztunk -nagy bánatunkra Mikekal- majd amikor egy megfelelő helyre értünk vártuk, hogy sodorjon a víz minket. Bármennyire is igyekeztem elhesegetni az emlékeket a szemem előtt a torkomban lévő gombóc nem engedte. Aztán Luke jött oda hozzám. Miután adott egy nyugtató csókot felfektetett a víz felszínére, de nem engedett el, hanem kezeivel tartott a víz alatt. 

- Lazulj el. Csukd be a szemed. Zárd el a külvilágot és ne gondolkozz -invitált édes hangján. 

- Jó pszihológus lennél -mosolyodtam el csukott szemmel. 

- Pszt. Így nem fog sikerülni, baba -mondta.

-Oke, oke -fogtam be a szám és úgy tettem ahogy mondta. Bár arcizmaimmal nagy harcot kellett vívnom, hogy ne nevessem el magam. 

Végül megbarátkoztam a hullámmal nem is volt olyan vészes. Sőt... 

- És nekem ki segít? -hallottam meg Michael kétségbeesett hangját. 

- Nyugi, Mike Csukd le a szemed és zárd ki a külvilágot -mondtam lazán - Jól mondom Dr. Hemmings? 

- Tökéletesen. 

- De nagy lett a szája kedves Renáta! -kérte ki magának. Én csak nevettem rajta majd hirtelen Luke belepuszilt a hasamba amitől felnevettem.

- Ez csikiz, Luke! -nevettem, majd kinyitottam a szemem és a nyaka köré fontam a kezem.

- Amúgy mondtam már, hogy csinos vagy? -nézett végig rajtam.

                                   *

Miután kimedencéztük magunlat eléggé megéheztünk, ami nem volt véletlen mivel délre járt az idő. Elmentünk keresni lángost. Kifogtuk a legnagyobb sort ezért a kedves melegbe ácsorogtunk amikor Vikinek kidülledt a szeme és még az álla idö tátva maradt.

- Mi a baj, Vik? -Kérdeztem összehúzott szemöldökkel. De mivel nem válaszolt arra az irányba néztem amerre ő. És akkor megláttam őt. Na így már értem Viki fintorgó arcát. 

Ui.: Bocsi ha van benne helyesírási hiba a végét muszáj volt telefonnal írni. 

23. rész

Új rész! Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket. :) 
Luke szemszöge*

- Ahj... -dobtam rá a párnámat fáradtan - Inkább vissza megyek a kórházba.
- Miről beszélsz te? Reni inkább mégis hívd a mentősöket valami kórházról hablatyol! -kiabált ki az ajtón Mike. A név hallatán felcsillant a szemem.
- Mi? Reni itt van?
- Neeem, elköltözött Afrikába, hogy tanulmányozza az ottani emberek életét és úgy éljen mint ők és elvegyen egy nigga csávót. Mond te teljesen meghülyültél? -szállt le rólam.
- Hol van? -ugrottam fel az ágyból.
- Kint beszélget a rajongókkal. Valamiért ma találkozót szerveztek és addig ugrálnak a kapunál amíg ki nem megyünk -rántotta meg a vállát, de ez nem nagyon érdekelt csak az, hogy kint legyek - De hallod! Csak egy alsó gatya van rajtad! -kiabált utánam. Hoppá. Tényleg. Vissza ballagtam a szobába ahol Maykee már vörösödött a nevetéstől.
- Haha. Mondhatom nagyon vicces -fintorogtam és felhúztam a fekete nadrágom aminek a térdénél kiszakadt az anyag.
- Pólót ne vegyél, a rajongók értékelni fognak akkor. De szerintem Rencsi is -kacsintott.
- Rencsi? -néztem rá furcsa fejet vágva.
- Menjél már naa! -röhögte el magát és lökdösni kezdett. Azért is felvettem egy pólót. Vigyorogva rohantam most már ki az ajtón. Az összes fan felém fordult és ugrálva kiabálni kezdtek. A telefonokat is elővették és fényképezni kezdtek. De most kivételesen nem érdekeltek, csak egy lány aki áll a barackfa alatt és ebben a pillanatban fordul meg és pillant meg. Megforgatta szemeit, mivel a veszekedés valójában megtörtént az nem álom volt, ezért is készülök bocsánatot kérni. Visszafordult Vikihez, de Viki sejtette hogy hozzá készülődök ezért arrébb állt így pont betudtam slisszolni Reni elé. Egyből megfogtam derekát, magamhoz húztam és megcsókoltam. A lányok most nem sikítoztak, hanem lemerevedtek. De 4 ember ujjongni kezdtek. Ez a négy hang pedig a házból jött. A srácok felől és Viki felől,aki időközben csatlakozott a 3 fiúhoz. Mind a ketten belenevettünk csókunkba, majd Ren a nyakam köré fonta karját. Már nagyon rég vártam erre a pillanatra, de most ez az álom nagy hatással volt rám. Rájöttem, hogy ha nem próbálod meg biztos, hogy nem jön be. Na meg ne várd, hogy a lány kezdeményezzen mert nem fog. Főleg ha egy Lawson Renátáról van szó. Ebben a csókban benne volt minden fájdalmunk amit egymásnak okoztunk. Először azt hittem, hogy elfog lökni de nem így lett. Meglepődött nagyon, de visszacsókolt amit nagy örömmel fogadtam.

Reni szemszöge*
Már dél volt amikor meguntam a nagy kiabálást amit a rajongók rendeztek kint, mert fejükbe vették ha itt szobroznak a ház előtt a srácok kimennek. Ez nem sikerült nekik, mert még csak félig voltak felöltözve. Vikivel fogtuk magunkat és kimentünk hozzájuk. Kicsit csalódottak voltak amikor észrevették, hogy csak mi vagyunk.
- Sziasztook! -intettünk nekik. Felismertek minket. Valaki örült nekünk is valaki villámokat szórt a szemeivel.
- Sziasztok! A fiúk kijönnek? -kérdezték egyből.
- Hát nem hiszem. Nagyon fáradtak és még nincsenek felöltözve. Luke még alszik -törölgettem én is a szemem.
- Nem baj az -vigyorgott egy szőke hajú lány. Haha. Gondoltam.
- Reni, ti akkor most jártok Luke-kal? -fordult felém egy másik csaj.
- Nem, nincs köztünk semmi -mosolyodtam el.
- De hát láttunk egy csomó képet ahol ölelgetitek egymást.
- Miért ti csak a szerelmeteket ölelgetitek? Mert például mi mindenkit megölelünk -néztem Vikire aki szintén ezt magyarázta egy harmadik lánynak.
- És amikor hátulról átkarolt és az arcodra adott egy puszit? -próbálkozott tovább. Na ja. Ezt hogy magyarázzam ki? Segítség kérően néztem Vikire aki máris mellettem termett.
- Öhm... Ren teee, tudod mi van Luke-kal? -jutott eszébe egy "értelmes" kérdés.
- Álmos, vagy nem tudom. De már kéne hívni a mentősöket -nevettem.
- Na igen, de még szerencsére lélegzik -röhögtünk Vikivel. Majd még kb. egy fél órát beszélgettünk a fanokkal. Megpróbáltunk mindenkivel kedves lenni ami egész jól ment. Tök jó fejek és olyan jó érzés volt meghallgatni milyen ha valakit úgy szeretsz, hogy nem is ismered de a világot jelentik neked. Valakik nagyon megkedveltek, mondták is milyen jó fejek vagyunk és kaptam még pár olyan megjegyzést, hogy 'pedig nagyon összeilletek Luke-kal' amibe Viki beleszólt, hogy 'igen, mind a kettő olyan makacs és önfejű. Pff' amire csak kinyújtottam a nyelvem. De persze nem tetszhetek mindenkinek ezért voltak olyanok akik csak keresztbe tett kézzel hallgattak és próbáltak megölni a tekintetükkel. Aztán hirtelen a rajongók az ajtó felé kapták tekintetük. Mi is odanéztünk és a hétalvó futott ki. Megforgattam szemeimet és elfordultam. Nem tudom miért olyan nagy ügy, hogy csak piszkálódni akartam azzal, hogy nem mesélem el Max-ot mert tudom, hogy zavarja. De végül elmondtam, úgyhogy nem értem mi ezen a probléma.
Aztán hirtelen előttem termett és akkor olyan történt amit álmomban sem gondoltam volna. Luke kacéran elmosolyodott, megfogta derekam és magához húzott. Majd ajkait az enyémre tapasztotta. Piercingje kicsit csikizett, de ez még különlegesebbé tette az egészet. el sem tudom mondani mit éreztem abban a pillanatban, de megpróbálom. Különös érzés fogott el. A csókban benne volt a bánás, és a lelkifurdalása. Ezek után ne tudtam rá mérges lenni elszállt minden haragom. A gyomromban pillangók repkedtek és ez pedig egy valami jele. Én beleszerettem Luke Hemmings-be. Hogy ezt miért nem vettem észre? És mikor is történt ez? Ah, nem érdekel csak is ő. Nem érdekel, hogy kinek nem tetszik de ez van. A lányok le is fagytak, de 4 barátunk azonban kicsattant a boldogságtól. Gondolom örültek, hogy többé nem kell szenvedniük miattunk, hogy ugyan mikor vesszük észre magunkat. Mert így visszagondolva eléggé sokáig tartott. Szegények. Mikor hosszú idő múlva elváltunk egymástól és rám nézett miközben arcomat simogatta. Kicsit sem zavartattuk magunkat a közönségünk ellenére.
- Szeretlek és nem akarlak elhagyni. Nagyon sajnálom az összes veszekedésünket, nem szeretem ha haragban vagyunk. Eddig nem mertem elmondani, hogy mit is érzek irántad mert azt hittem a képembe röhögsz és vége a barátságunknak. De rájöttem, ha nem próbálkozok akkor tényleg nem jön össze. Megőrülök tőled. Minden mozdulatoddal elcsábítasz, te nő! -nevette el a végét. Zavaromban elpirultam és a földet kémleltem, de közben egész végig vigyorogtam mintha egy álmom vált volna valóra.
- Én is szeretlek -motyogtam az orrom alatt. Erre Luke óvatosan az állam alá helyezte mutató ujját és felbillentette, hogy a szemébe nézzek. Láttam, hogy Luke is vigyorog. Majd megszüntette a közöttünk lévő pár millimétert is. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem, de még így is nagyon kicsi voltam hozzá. Ezen mind a ketten jót nevettünk.
- Én kis manóm -ölelt meg. Majd a szemem sarkából láttam, hogy mindenki minket néz néma csöndben. Kicsit nagyon zavarba jöttem. El is röhögtem magam, majd Luke fülébe súgtam.
- Mindenki minket néz. Szerintem menjünk be mielőtt megölnek engem.
- Úgy sem hagynám -fogta meg a kezem és a közönség felé fordultunk.
- És az előbb ecseteltem, hogy nincs köztünk semmi. Tuti hülyének néznek -mondtam, hogy csak ő hallja. Erre Luke elvigyorodott majd megszólalt.
- Öhm... Bocs, de muszáj volt megbeszélnünk valamit -mondta, de rájött, hogy ez nagyon nevetségesen hangzott.
- Beszélni, mi? -kiabálta be Ashton.
- Neked csak kuss! -röhögött Luke. A fanok is egy fájdalmas vigyorra húzták lekonyuló szájukat. Nagyon rossz volt így látni őket. Már kezdtek megszeretni. Most biztos egy csomó átok szállt rám. De hát ez van és szeretem őt, bocsánat nem direkt volt. Én sem tudtam róla eddig a pillanatig. Vagy ha jobban belegondolok már éreztem, hogy ragaszkodok hozzá és már tudom miért vagyok rossz kedvű a veszekedések után. Oké mindegy erről ennyit. Elindultunk a kapu felé, de ekkor újra belekezdtek a sikongatásba. Luke elé nyomtak papírokat amit próbált is aláírni. Én nagyon útban voltam, főleg, hogy direkt jött valaki neki a vállamnak úgy, hogy majdnem elestem. Kössz. Tényleg kedvesek vagytok.
- Én bemegyek -próbáltam túl kiabálni a tömeget.
- Oké én is megyek mindjárt Rencsim!-nézett át a papírok között rám.
- Rencsi? Komoly? -döbbentem le. - Már te is? Michael is ezzel fárasztott? Nem ismeritek egymást egy kicsit?
Elengedtük egymás kezét. Én felrohantam a többiekhez. Elfojtott mosollyal néztek engem olyan "nah végreee" stílusban. Erre csak felkaron csaptam őket nevetve.
- Nektek is menni képeket csinálni velük. -mondtam kinyújtott nyelvvel.
- Hát.... neee -kezdett bele Ashton, de közbeszóltam.
- Nem kérdés volt -löktem őket kifelé. Röhögve hagyták magukat és léptek oda egy-egy síró fanhoz.
Majd Viki lökött oldalba.
- Most mi van? -kérdeztem, de már nem tudtam úgy beszélni, hogy közben ne nevessek.
- Az van, hogy piros a fejed.
- Ajj már Vik hagyjál -böktem meg.
- Sokáig tartott. Nem hittem, hogy pont most teszi ezt meg -ölelt meg. Először csak hagytam, hogy megfojtson örömében majd vissza öleltem.
- Te tudtál róla? -ámultam el.
- Igen. Ez volt az a nagy titok amin kiakadtál. Még nem állt készen akkor.
- Ah, a kis cselesek.
- Igen már mindent tudsz.
- Szeretem őt -mondtam ki még mindig ölelve őt.
- Már vagy 3 hónapja tudom.

22. rész

Sziasztok! Újra itthon! Nagyon jóó volt, de nem is untatlak ezzel titeket remélem hiányoztam. Nagyon szépen köszönöm a komikat nagyon jól estek remélem jól telik nektek is a nyár. Sajnos nem láthattam a livestream-et mert nem voltam itt, na oké értem hagyjalak titeket békén az untatásommal akkor a szokásos szöveg jó olvasást! ;)
Luke szemszöge*
Az este borzalmasan telt el. Alig aludtam valamit. Óránként felébredtem könnyben állt szemmel. Majd volt egy felettébb furcsa álmom.

"Egy nagyon fényes helyen voltam. Valami mező lehetett, de a nap hétágra sütött. Majd egy női alakot láttam meg. Hunyorogva vettem észre, hogy ő nem más mint Reni. Szaladni kezdtem felé. Ahogy megláttam mosolygós arcát egyből magamhoz húztam és megöleltem. Annyira szorítottam, mintha az életem múlna rajta. Talán még annál is jobban.
- Luke -nevetett édes hangján - Ez fáj.
- Bocsi -engedtem el mosolyogva - De annyira hiányzol. Nem akarlak elveszíteni- simogattam meg arcát.
- Tudom, de nem tehetünk semmit. Megtörtént.
- De ha tudnám mindent máshogy tettem volna. Miattam van az egész -mondtam bűnbánóan.
- Luke -törölte le a könnyeim - Nem tehetsz róla. Én voltam a hibás, hogy hajnalban mászkáltam esőben.
- De miattam mászkáltál egyedül. Annyira sajnálom. De te akkor sem lehetsz amnéziás. Nem, nem és nem!
- Pedig de. Ezt még én sem úsztam meg. Igen az amnézia. Nagyon rossz dolog. De szeretnék mondani valamit még mielőtt felébredsz és újra meglátsz engem az ágyban aludva. Ott leszek veled mindig. Lehet, hogy nem foglak megismerni, de ha előtte megszeretteted magad velem, akkor most is fog. Lehet, hogy nehezen fog menni, de hiszek benned.
- De fáj, hogy nem mondhattam el még a régi Reninek. Túl sokáig halasztottam -szipogtam.
- Mit? -nézett rám furcsán.
- Reni. Tudom, hogy nyálasan hangzik de amikor megláttalak egyből megszerettelek. És nem úgy barátilag. Aztán megismertelek és még jobban megtetszettél. A veszekedések mind úgy hatottak rám mintha, kést forgatnának bennem. Akkor még én sem voltam biztos magamban mit is érzek. De amikor megláttalak Zénnel rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni. Aztán ott volt az a Max. Így még jobban bátortalan lettem. Nem mertem elmondani, mert féltem a választól. De most már gondolkodás nélkül elmondanám. Csak már késő -biggyesztettem le az orrom - Reni én szeretlek. És nem akarlak elhagyni.
Majd megfogta a kezem és a szemembe nézett mosolyogva.
- Én is szeretlek. De ahogy mondtam, mindig ott leszek a szívedben. Meg hát gondolom látni is fogsz, csak már nem úgy... Ha csak... -gondolkodott el.
- Ha csak? -akadtam meg ennél a szónál - Mi a ha csak? Látni sem foglak? Reni ne csináld ezt, mond már! -sürgettem. De erre már nem éreztem a kezeit. Láttam, de mintha szellem lett volna ami egyre magasabbra repül, majd a fényben eltűnik."
- Luke!Luke ébredj már fel, hallod? -rázott meg valaki. Kinyitottam a szemeimet és Ashton gondterhelt fejét láttam meg. Éreztem, hogy szempilláim nedvesek, tehát újra szabadon eresztettem könnyeimet ami egyszer tuti elfogy. Megtöröltem szemeimet és Renire néztem. Meg mindig semmi. Alszik jó mélyen.
Többiek is itt voltak már. Lehetett látni rajtuk, hogy ők sem aludtak túl sokat. A sajtó biztos hemzseg tőlünk, de magasról leszarom. Már bocsánat. Nem fogok semmilyen nyávogó interjús csajjal beszélgetni, mert komolyan ha a közelembe is jönnek megfogom azt a rohadék kamerát és ***@**** a *******.
Viki próbált valami kaját adni de nem volt étvágyam.  Majd a doktorok nyitottak be.
- Jó reggelt, sajnáljuk de megoldható hogy egy kicsit kimennének amíg mi elvégzünk még pár vizsgálatot?-mondta kedvesen a már ismert ősz hajú bácsi. Bólintottunk,és úgy tettünk ahogy kérte. A folyosón leültünk egy padra és vártunk. Mást nem tudtuk csinálni. Aztán sietős cipő kopogást hallottunk meg. Bence egyből felállt és a nyakába borult. Ebből sejtettük, hogy o az anyukájuk. Mi is feltápászkodtunk és bemutatkoztunk.
- Ahogy hivtál egyből mentem a reptérre. Belehet menni?-fordult Bence fele.
- Nem most vizsgálnak megint. De anya -tőrt ki Bencéből a bőgés és szorosan megölelte. Mrs. Lawson szemében is megjelentek a könnyek. Ahogy néztem szívszzorító volt. Még mindig nem bírtuk felfogni ezt. Ez nem történhetmeg. Főleg Renivel nem. Ő mindig jó volt nem csinált semmi olyan rossz dolgot amiért ezt érdemelte. Miért nem velem? Inkább mint vele.... hirtelen kicsapódott az ajtó és a fehér köpenyesek egy része elment, a nővér pedig bement a szobába. A fő orvos meg Mrs. Lawson- hoz ment.
- Gondolom már tud mindent.
- Igen.
- Akkor adnék egy tanácsot amit minden szülőnek szoktam. Majd ha felébred és elengedjük a kórházból akkor Renátának több figyelemre lesz szüksége.
- Természetesen a munkát hagyom minden figyelmem az övé lesz
- Persze erre gondoltam. De talán jobb lenne ha új életet kezdene. Más helyen más barátokkal.
- Hogy mi?-kerekedett ki a szemünk.
- Ez csak egy ötlet. Most mennem kell, elnézést.
- Anya ne. Ez hülyeség. Reni nagyon szerette a srácokat. -próbálkozott Bence.
- Majd ezt én döntöm el, rendben?
Mi lesz velem nélküle? Ez így nem lesz jó. Ebben a pillanatban annyira fájt, hogy sírni sem tudtam. A szám remegett a kezemmel együtt,  szemem is könnyes volt, de nem bőgtem. Borzalmas érzés. Komolyan nem hiszem el! Mit tettem, hogy ezt kapjam? Egyre csak rosszabb lesz. Inkább megismerkedek vele újra, csak lássam. Már csak abban reménykedek, hogy Mrs. Lawson nem megy bele a költözősbe. Áh... Egy roncs leszek mire felnövök. Ez kellett a 5SOS-nak ügye Nagy Úr? És a viccesek kedvéért nem Voldemortra gondoltam. /bocsi ez muszáj volt xD/
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már besötétedett. Calum jött ki hozzám.
- Gyere be tesó. Mi is itt alszunk -tette a kezét a vállamra. Felnéztem rá és láttam az ő szemében is a csalódást és a fájdalmat. Nehezemre esett de felálltam, ám akkor megszédültem.
- Jól vagy? -tartott meg Cal, de ekkor elsötétedett minden. Azt még hallottam, hogy szól a többieknek, de utána semmire nem emlékszem.
***
A fejem sajgott az éles fájdalomtól ami belehasított. De egy hangot is hallottam, na meg ugrálást körülöttem. Majd egy kezet csattanni az arcomon. Kinyitottam a szemem és Michael-t láttam meg.
- Megvesztél? Ezt miért csináltad? -kérdeztem furcsa fejjel. Majd akkor tűnt fel, hogy az ágyamban vagyok. Hogy kerültem ide? Komolyan elhoztak a kórházból?
- Már kiakartuk hívni a mentősöket. Délután 2 óra van!