Reni szemszöge*
Másnap hála a jó égnek már reggel elbúcsúztunk anyutól és Márktól. Vagyis én csak anyutól Márknak csak egy grimaszt vágtam. Hogy miért nem mondtam el anyának és bárkinek a tegnap történteket? Nem tudom, valahogy éreztem, hogy nem kellene. Nem azért mert félek, tőle bár kitudja milyen egy pszihopata, de tudtam, hogy anyunak milyen fontos. Lehetséges, hogy vele normális, csak velem egy seggfej.
Bence is már-már belenyugodott, mivel ő jobban ismerte aput mint én, ezért neki nehezebb is, de amíg anya biztonságban van addig okés. Minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Mi megyünk a suliba, Bence dolgozik és a srácok sem voltak otthon, mert a Good Girls videó klipjét tervezgetik. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok. Bence a hét elején megkérdezte, hogy ne írjon nekem kikérőt, de inkább nem kértem. Hátha a többiek elfeledtetik velem. Ami részben igaz volt, mert szünetekben mindig körülöttem ugráltak, pedig nem tudták mi bajom van, csak látták rajtam. Na meg, hogy tegnap leléptem. De órákon nem tudtak foglalkozni velem. egyfolytában a konyhabeli beszélgetésünk járt a fejemben. Ha olyan az igazi énje, nem pedig a nyálas flörtölős undorítóság, akkor én kicsinálom. ajánlom, hogy amíg nem vagyunk ott és nem látjuk jól bánjon anyuval, mert megkeresem. Igazából addig simán élhetném tovább az életem.
Nos, az elhatározásom. félig bejött félig nem. Esténként egyfolytában kattogott az agyam, a telefon beszélgetések száma megduplázódott. De! És most jön a de. Luke, Michael, Calum, Ashton és Viki összefogtak a hátunk mögött és minden erejükkel a mi felboldogításunk volt a cél. A srácok ahogy hazajöttek a stúdióból, koncertről vagy fotózásról nem pihentek le, hanem minket istápoltak. Reggelit és vacsorát készítettek, hülye játékokat szerveztek nekünk, karaoke-t, twistert (ami különösen is
Hétvégéken (de szigorúan csak akkor, ha kész volt a házim) elvittek magukkal (meg persze Vikit is) a Good Girls forgatásaira. Része voltam a bohóckodásaiknak amik azok ott össze csaptak szünetekben. Michael és Calum állandóan azokkal a hangos bemondókkal szórakoztak, még a fülembe is belesípoltak amikor nem figyeltem, ennek köszönhetően Luke nyakába kötöttem ki.
- Hülyék vagytok!!! -csapkodtam őket nevetve, mire elfutottak és onnan kiabáltak vissza a hangosbemondóval. Aztán Ashton rajzolt a homlokomra pirossal egy nagy x-et ami a klipben is megjelenik párszor.
Mikor pedig el kellett utazniuk más országokba, az osztálytársainkkal lógtunk, vagy Bencével mentünk el bowlingozni pár haverjával.
Ám ez a nap sem volt semmi. Pár napja észrevettem, hogy Viki egyfolytában mosolyog. Jó máskor is szokott, de nem így. Ismerem már... ovi óta! Tudom melyik arckifejezés mit jelent, tudom mikor van elege, tudom mikor boldog, láttam már szerelmesnek is, dühösnek és unottnak. De ezt nem. ez valami új. Mostanában sűrűn elvarázsolt. Például kérdezek tőle valamit. Várom, hogy válaszoljon, de semmi. Odanézek rá és vigyorogva bámul maga elé. Aztán mikor hozzádobok egy párnát megrázza a fejét és zavartan visszakérdez, hogy mi?.
Ma azonban elhatároztam, hogy kiderítem. Oké igazából nem én, hanem Michael, mert tegnap este éppen azon tanakodtunk mi lehet vele, amikor szóba hozta, hogy kémkedjünk másnap egy kicsit. Én belementem és ezennel megalapítottuk a DKMAFBVV-t. (Vagyis Derítsük Ki Mi A Franc Baja Van Vikinek egyesületet)
Reggel, aztán arra ébredtem, hogy lefröcsköltek vízzel. Egyből kinyitottam a szemem és mérgesen támaszkodtam alkarra.
- Mi a...? Mit csinálsz Michael? -néztem rá összehúzott szemmel. Igazából azért mert még álmos voltam és a fényt nem szoktam meg, de lehetett mérges fejnek is mondani. Ránéztem az órára majd vissza - Még csak hajnali hat van. És szombat! Attól, hogy neked ez semmit sem jelent megsúgom én még gimibe járok és legalább a szombatot és a vasárnapot hagy aludjam végig!
- Tévedsz. Már 55 van, nem sokára 7 -tette fel a mutató ujját.
- De az még 6 óra! - huppantam vissza és a párnát a fejemre nyomtam.
- Hát rendben te akartad -mondta és kiment. Furcsálva néztem ki fél szemmel a párna alól. Már mikor azt hittem tényleg hagy aludni, visszajött egy vizipisztollyal. De nem azzal a kis pici szarral, hanem egy hatalmassal. Kicsit sem ijedtem meg. Olyan gyorsan még sosem keltem fel, mint akkor és hátráltam.
- Nem mered -lépkedtem hátra de a falnak ütköztem.
- Hogyne merném -vigyorgott ijesztően.
- Akkor sem vagy olyan szenya -ültem vissza az ágyamra, mert meggyőződésem volt, hogy tényleg nem meri.
- Öltözz fel és megyünk, mert csipkerózsikánk is felébredt az előbb.
- Nem öltözök -vontam meg a vállam flegmán. Erre rám spriccelt. És tényleg meg merte. Nem kicsit lettem vizes - Oké, megyek már, öltözök is, hagyjál már! -álltam fel és kivettem valamit a szekrényemből amit nem is láttam.
- Szedd a lábad -spriccelt szakadozva.
- Szedem már -szaladtam be a fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Aztán kikiabáltam.
- Kimegyek, de akkor ígérd meg, hogy egy csepp víz nem lesz a ruhámon!
- Megígérem -kiabált vissza. Kinyitottam a zárat és óvatosan kinyitottam. Résnyire volt az ajtó, mikor láttam, hogy Mike az ágyon ül a kezében a pisztollyal amit felemelt és lelocsolt. Egyből visszaugrottam és visszazártam az ajtót.
- De egy.... izé vagy! Megígérted!
- Nem egy csepp van a ruhádon, hanem több. -válaszolt szórakozottan. Ilyenkor megtudtam volna fojtani. Ezt utálom a legjobban - Bocs, de máskor fogalmaz pontosabban -mondta, mire a fogaim között szitkozódva kerestem egy másik ruhát. Majd Luke nyitott be álmosan. Egy szál alsóban volt.
- Mi folyik itt? -dörmögte reggeli hangján. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Odamentem hozzá egy csókért és a ruhámra mutattam.
- A haverod lelocsolt -mutattam Mike-ra aki egy széles vigyorral intett. Luke is leült az ágyamra még mindig a szemét törölgetve. Majd felemelte a kezét és összepacsizott Michael-el.
- Luke! -csaptam meg a pólómmal lágyan, hogy azért ne fájjon neki. Elnevettük magunkat és vigasztalásképp az ölébe húzott és ismét megcsókolt. Majd az ölébe szembe fordultam vele és a lábamat átkulcsoltam a derekán.
- Oké akkor én megyek, 5 perc, kis csaj -mutatott ki és kiment. Luke összeráncolt homlokkal nézett rám, mire elmondtam a tervünket.
- Akarsz csatlakozni?
- Hát ha nem baj, most kihagyom. Úgy is elmondjátok -mosolygott és inkább a nyakamat puszilgatta. Pár percig elvoltunk így, aztán eszembe jutott, hogy én még csurom víz vagyok.
- Luke, át kéne öltöznöm -suttogtam mosolyogva két csók közt.
- Luke! -csaptam felkaron nevetve.
- Jó, akkor segítek -húzott magához és miközben csókokkal árasztott el megragadta a pólóm alját. Benyúlt alá és az oldalamat simogatta amitől libabőrős lettem, amit Luke is észrevett. Elmosolyodott ezen majd a másik pillanatban lekapta rólam az anyagot és eldobta.
- Reniiii! -kiabált be Michael.
- Ahh.... -sóhajtott Luke, majd elmondott egy jó hosszú káromkodást. Elkuncogtam magam rajta, majd lenézett és végig nézett rajtam.
- Elképesztő vagy -suttogta majd hosszú csókba forrtunk össze. Aztán megfogta a száraz pólóm és rám adta. Jó igaz, hogy kicsit bénázott, mivel fent elakadt a póló a fejemnél, de azért cuki volt.
- Inkább maradok a levetkőztetésnél -kacsintott Luke és miután adott egy puszit a fejemre otthagyott elpirultan.
Michael-el a nappaliban beszéltük meg mik lehetnek az esetleges okok. Szóval leírtam, hogy a lányok mitől tudnak igazán boldog lenni.
- De ha akármelyik is lenne miért nem mondaná el neked? -kérdezett rá Mike.
- Én sem értem... -temettem az arcom a tenyerembe. Majd pár percig csöndben voltunk, ami alatt végig pörgettem az elmúlt heteket. Hirtelen beugrott valami és véletlen eldobtam a tollat. - Meg van!!!! -vettem el Michael-től az ő ceruzáját és bekarikáztam azt az egy okot.
- Szerelmes? -húzta fel a szemöldökét miközben elolvasta.
- Igen, hát persze! A múltkor rákérdeztem és azt mondta, hogy van egy fiú de semmi komoly -vigyorodtam el. Úgy örültem ennek, mintha most jelentették volna be, hogy megszüntetik az iskolát.
- De most miért vagy ilyen boldog azt mondta semmi komoly értetlenkedett. Erre megfogtam a lapot, összegyűrtem és hozzádobtam. - Au, ezt most miért kaptam?
- Gondolkozz egy kicsit lány fejjel!
- Előbb oldok meg egy egyenletet, pff... -nevette el magát.
- Ha egy lány azt mondja, hogy semmi komoly az igenis rohadt komoly!!!! Ez olyan mint amikor mondjuk, hogy ne hívj fel, és ne kérj bocsánatot akkor igenis elvárjuk, hogy fel hívjatok és bocsánatot kérjetek!
- Oóóó. Akkor már értem miért dobott ki az a csaj -világosodott meg.
- Milyen csaj???
- Hát már nem tudom, rég volt. A nevére sem emlékszek -ráncolta a homlokát próbálva visszaemlékezni. Én erre csak vágtam egy "fiúk..." arcot és öntöttem magamnak inni.
- És, hogy jövünk rá ki az?
- Azt még nem tudom. Hihetetlen, hogy nem szólt róla...
- Nem lehet, hogy Ash az? Hiszen Vikinek tetszett Ashton és utána Ashtonnak is tetszett Viki. Lehet, hogy mégis összejött a dolog -jutott eszébe.
-Hát nem tudom... Vikit tényleg megbántotta és szerintem már Ashton is túl van Vikin.
- Igaz... -húzta el Mike a száját aztán hallottuk, hogy valaki trappol a lépcsőn. Egyből elhallgattunk ugyanis Ashton, Viki és Calum (szerintem még félig aludva) jelentek meg.
- Reni nem baj ha most lefújjuk a szombati Teen Wolf maratont? -állt meg előttem Viki nagy álmos szemekkel.
- Persze, hogy nem baj. Hogyhogy? Programod van? -mosolyodtam el és boldogan megfogtam a kezét.
- Igen, de nem olyan nagy szám csak Ashley segít a matekban -legyintett.
- Rendben, mikor mész?
- Ebéd után indulok.
- Okés, akkor elhalasztjuk vasárnapra.
- Rendben, de mikor fogsz tanulni? Vagy igazából te szoktál olyat? -nevette el magát.
- Hát ritkán, de szoktam -húztam ki magam büszkén.
- Ez az én barátnőm -ölelt meg mosolyogva.
2 órával később*
Mivel ma a srácoknak az egész napjuk szabad volt, Luke úgy döntött elvisz moziba és utána bemegyünk a Starbucks-ba. Egyből felkaptam magamra valami normális ruhát, kihúztam a szemem tussal és egy piros rúzst tettem a számra. Sajnos nem sokszor tudunk kettesben lenni pont ezért is kötötte ki a többieknek, hogy senkit nem hoz el. :)
Út közben azon tanakodtunk mit nézzünk meg, ami nem volt egy egyszerű feladat, mert Luke is mást akart és én is, végül kiválasztottuk az összes olyan filmet ami időben és úgy tartalmilag is jó majd ki "ecc pecc"-eztük és végül egy harmadikra esett a választás. Tök jó, hogy még ennyi idősen is így döntjük el mit akarunk.
Miután kiszálltunk a kocsiból Luke felvette a napszemüvegét "elrejtve" magát.
- Ügye tudod, hogy ettől még felismernek? Directionerként biztosítom, hogy a rajongók még akkor is felismerik a kedvencüket, ha egy zsákban vannak -nevetve néztem rá, miközben átkulcsolta ujjainkat.
- Tudom, de attól még jól néz ki -nevettünk egyszerre. Mikor bementünk még mindig Luke-ba csimpaszkodtam, amikor a szemem sarkából láttam, hogy pár lány már összesúgott, de nem jöttek oda hozzánk.
Először megvettük a jegyeket, aztán leültünk egy asztalhoz a kukoricákkal és az üdítőkkel mert még volt egy kis időnk.
- Luke emlékszel amikor még régen itt voltunk és kiöntötted a teát? -mosolyodtam el az emléken.
- Uh, igen. Olyan béna voltam -sütötte le a szemét elpirultan.
- Dehogy voltál, nem direkt volt -fogtam meg a kezét.
- Hát nem, de utána... Megakartalak csókolni... -suttogta még mindig a földet pásztázva. Láttam rajta, hogy totál zavarban van. Ezen elmosolyodtam és megsimítottam az arcát majd felemeltem.
- Én meg most téged -vigyorodtam el és lassan odahajoltam hozzá. Luke belemosolygott, aztán az ölébe húzott.
- Mi lenne velem nélküled? -sóhajtott és átkarolta a derekam.
- Amúgy megtetted volna, ha nem jön a fotós? -kíváncsiskodtam. Sokat gondolkodtam ezen akkor és most végre van rá alkalmam.
- Nem tudom. Már akkor is be voltam szarva, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Azt hittem, hogy majd eltávolodsz tőlem és vége mindennek - mesélte szégyenkezve.
- Hogy gondolhattál ilyet? -nevettem.
- Hát nem nagyon adtad jelét annak, hogy szeretsz -nézett a szemembe mosolyogva.
- Jó, mert én sem tudtam. Rajtunk kívül viszont mindenki sejtette -kulcsoltam át a nyaka körül a karom. Eddig még nem nagyon gondolkoztam azon az időkön amikor még Luke-kal nem voltunk együtt. Kíváncsi voltam, hogy élte meg az a korszakot Luke, mert hogy máshogy mint én az biztos.
- Olyan jó, hogy már nem kell gyomorgörccsel kelnem -ölelt magához.
- Sajnálom -mondtam ki halkan.
- Tessék? Mit sajnálsz? -húzódott el egy kicsit, hogy rám tudjon nézni.
- Mindent. Hogy ilyen sokat szenvedtél értem. Tudom, hogy nem voltam és nem is vagyok könnyű eset -biggyesztettem le a szám.
- Jajj Reni, ezt nem azért mondtam. Életem legjobb dolga volt érted harcolni. Tudod, minden rossz után jön valami jó -simogatta a hajam.
- Szeretlek Luke Hemmings -jelentettem ki a szemébe nézve.
- Én is szeretlek téged Lawson Renáta -mondta ki majd hosszan megcsókolt.
Film után*
Mikor vége lett a filmnek kézen fogva jöttünk ki. Nem, most kivételesen nem dobálóztunk semmivel.:) Mint mindig minden film után megbeszéltük kinek, hogy tetszett. Majd ahogy elterveztük a Starbucks felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk, hogy rendeljünk valamit megakadt a szemem egy asztalnál. Nem akartam hinni a szememnek... A sarokban két ember nevetgélt. De nem mindegy, hogy kik ugyanis Viki és Calum volt. Fogták egymás kezét és messziről látszódott rajtuk, hogy szerelmesek.
