32. rész

Reni szemszöge*

Ugyan még szokjuk az iskolát és a diákokat, de lassan már kezdjük kiismerni ezt az Ausztrál fajta gimis dolgot. Oké, igazából tök ugyan olyan mint a többi csak kicsit modernebb. Ami más az az, hogy az általánost itt 5-6 éves kortól kezdik ezért mi egyel feljebb vagyunk mint kéne, ezért nekünk kicsit nehezebb és fel is ajánlották, hogy akkor eggyel lejjebb tesznek, de oly annyira összebarátkoztunk már nagyjából az osztállyal, hogy inkább felajánlották, hogy segítenek csak ne menjünk el. Ez nagyon kedves tőlük így 2 hét elteltével. 

Bevallom néha csak így ülök és gondolkodok, hogy most vajon miről is lehet szó, mert még vannak olyan szavak amikről nem hallottam, de szerencsére segítenek a tanárok. Matekból magyarul és angolul is sötét vagyok, szóval azt inkább hagyjuk. Viszont amit imádok (és remélem most meglepődtök :D) az az irodalom. Imádom! Alapból szeretek olvasni és írni is. Mostanában angolul is nagyon sokat olvasok és amióta itt vagyok nagyon sokat fejlődtem angolból. Amikor jöttem kicsit azért paráztam, hogy hogy fogok én itt élni, hogy azért nem vagyok annyira profi angolból de tényleg igaz, hogy simán meg lehet tanulni ha itt vagy. Nekem elég volt egy nyár. Egy csodálatos nyár. 

Visszatérve az irodalomhoz, egyszer írnunk kellett egy 2 oldalas házi dolgozatot természetesen a nyári szünidőről és a tanár nagyon megdicsért, mert én írtam az egyik legszebben megfogalmazott dogát. Ennek nagyon örültem és hát ő lett az egyik kedvenc tanárom. A tesi is jó, bár 1 kör után már olyan vagyok mint egy maratont futott kutya, de az ilyen gimnasztikák mennek, mivel 6 éve táncolok hip-hop-ot. Tényleg ha már itt tartunk keresni kéne itt is egy egyesületet. 

Szóval olyan közepes vagyok. Van amiből tényleg jó vagyok, na meg vannak amiből nem... Persze a srácok sokat segítenek főleg Luke a matekba. Vikinek azért már kicsit jobban áll a tanulós tantárgyakból, bár ő otthon is jobb volt. Viszont ki nem állhatja a tesit. Nagyjából eddig ezek történtek. 

Az osztályból már szinte mindenkivel jóban vagyok és tényleg nem azért mert Luke-nak a barátnője vagyok, hanem tényleg önmagunk miatt szeretnek. Na ez viszont nem igaz az egész iskolára. Sokan vannak akiket csak a srácok érdeklik és egyfolytában kérdezgetnek róluk meg ilyen kis hülye cuccokat adogatnak nekem, hogy adjam oda nekik. Ahh, jesszus... -.- 

A hajamra sokan felfigyelnek, még a tanárok is. Hát igen nekik annyira nem tetszik, de fejet hajtanak előtte. Furcsa mert nem mindenhol engedik meg. 

Ó hát és ami a kedvencünk, hogy van iskola busz!!! Woah, hát tényleg nagyon menő. Csak hát van amikor kicsit későn kelünk akkor Bencéjék elvisznek és Luke is ragaszkodik, hogy néha-néha elkísérjen. 

A fiúk mikor hazamegyünk és otthon vannak mindig az az első kérdésük, hogy "Na mi volt a suliban?" Ilyenkor legszívesebben hozzájuk vágnák egy párnát. Örülök, hogy végre véget ért, nem, utána még fel is hozzák, hogy emlékezzünk rá. Komolyan olyanok mint az anyám. Pff... 

Persze ilyenkor szívesen mondanánk, hogy semmi, de mindig tudni akarják mi van velünk. Elmondásuk szerint így kicsit újra járják az iskolát velünk. Tényleg nagyon sokat segítenek és az osztálytársaink neveit is majdnem kívülről tudják, mert mindenképp akarták tudni, hogy kik boldogítanak minket reggel 8-tól az utolsó óráig. Így hát leírtam nekik. :D

-Josh

-Molly

-George

-Tristan

-Daniella

-Emily

-Nathan

-Vanessa

-Jade

-Austin

-David

-Zoe

-Taylor

-Ashley

Nem vagyunk sokan egyáltalán, de ez nem is akkora nagy baj. 

Michael haja most piros lett, majdnem olyan mint nekem csak neki élénk piros. Ashton teljesen olyan mint régen, csak kicsit sajnálja ezt az egész dolgot Vikivel, de beletörődött. 

Akárhányszor kérdezgetem Vikitől azt a múltkori dolgot, amikor mondta, hogy egy fiú miatt ilyen boldog, de mindig lelegyint. Tehát még mindig nem tudom ki is az a különleges személy. Az idő kicsit kezd hűvösebb lenni, meg néha esik is de amúgy tűrhető. És azt hittem, hogy minden jól fog menni. Járok rendes suliba, van egy nagyszerű pasim, csodálatos barátaim, jó osztályba járok, boldogak vagyunk. Ja igen... Egészen a mai napig.

Mikor kicsöngettek az első óráról elmentünk Vikivel a büfébe venni valami reggelit. Én kértem egy melegszendvicset, Viki pedig fánkot és már mentünk is vissza a teremhez, aztán egyszer csak megragadta valaki a karomat és visszarántot. Ennek köszönhetően a szendvics kiesett a kezemből. Tátott szájjal bámultam a földön szétplaccsant kaját, majd mérgesen felnéztem a tettesre. Ha nem is merném majdnem mindenkinél jobban nem ismertem volna meg. Napszemüvegben volt (pedig nem is sütött a nap, főleg nem az épület belsejében) és a kapucnija majdnem eltakarta az egész fejét. De az öltözéke ugyan olyan volt mint eddig. Bakancs, szűk farmer és egy nagy trikó szerűség.
- Mit keresel itt Michael? És miért lökted ki a kezemből? -szóltam rá dühösen.
- Sssss! -fogta be a számat a kezével és Vikivel együtt arrébb húzott ahol kevesen voltak. Levette a szemüvegét és suttogni kezdett.
- Baj van -bökte ki. Az arca tényleg rémületet tükrözött és a hangja olyan halk volt, hogy egy légy zümmögése is elnyomta volna. Vikivel összenéztünk. Ha Mike ilyen akkor tényleg nagy baj lehet.
- Mi történt? -kérdezte Viki.
- Vendégeink vannak otthon. Az édesanyád -fordult felém. Először kikerekedett szemmel bámultam rá, aztán rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy dolog. Oké furcsa és meglepő, hogy New York-ból eljött ide és csak nem is szólt, de örülök neki.
- Most komolyan ezért jöttél ide? Oké tudom néha totál ki tudja készíteni az embereket, de ott van Bence. Csak kordában tudja tartani amíg haza nem megyünk -nézek rá értetlenül.
- Nem úgy értem. Bence teljesen ledöbbent és meg sem tud szólalni...
- Mert? -érdeklődik Viki helyettem.
- Mert nem egyedül jött... -jelenti ki egy kis hatásszünet után.
- Kivel? -kérdeztük egyszerre.
- Ööö... -akadt el Michael hangja. Ilyet még nem nagyon láttam... O-ó.
- Ahj, mond már!!! -kiabáltam rá. Nem igaz, hogy nem lehet kimondani egy nevet, ahj anyám!
- Oké, oké de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
- Oké, oké csak gyerünk már, mert éhes vagyok.
- Egy pasival. Luke szerint el kellett, hogy mondjam, mert Bence eléggé kiakadt és csak te tudnál beszélni vele.
- Hogy mi van??? Egy pasi? Mármint anyunak a pasija? -fintorodtam el.
- Igen...
 Na álljunk csak meg! Egy pasi. Aki összejött anyával. Fúj. Aki apáskodni akar nekünk? Köszönöm szépen, nem kérek. 16 évig éltem apa nélkül, ezután is túlélem.  És erről anya miért nem szólt amikor meglátogattuk?
- És most mi van otthon? -próbálom vissza fogni magamat.
- Luke próbál beszélgetni velük, amíg Calum és Ashton Bencét noszogatják, hogy menjen le.
- Oké, elmegyek. Viki mond meg az ofőnek, hogy családi okok miatt el kellett mennem -öleltem meg, aztán karonragattam Michael-t és elindultunk a kocsi felé. Mivel Mike elfelejtette visszavenni a szemüveget, egyből lebukott, de  egy szempillantás alatt elmúlt a jókedvem és lekiabáltam a fejüket.
- Jajj kérlek, legalább most hagyjátok békén, nem jó időpontot választottatok a sikítozásra. Majd máskor úgy is jön még! -kiabáltam. Nem érdekelt, hogy majd az összes rajongó ezzel fog jönni, hogy milyen egy bunkó vagyok, de nem érdekelt. Most hullik szét a családom ami amúgy sem volt egyben. Szó nélkül vezetett haza engem Michael, majd mikor megállt kipattantam a kocsiból és feltéptem az ajtót. Érkezésemre, mindenki felkapta a fejét. Anya és a pasi a kanapén ültek, előttük pedig Luke állt. És a többiek gondolom meg fent voltak. Ahogy megláttam anyuékat kicsit könnybe lábadt a szemem. Nem tudom miért, de nagyon rosszul érintett ez az egész.
Anya felállt és meg akart ölelni de én nem öleltem vissza. A pasas is felállt bemutatkozni.
- Szia, biztos te vagy Reni. Én Márk vagyok -nyújtotta ki a kezét, de én csak fintorogva elfordultam tőle. Ránézésre sem szimpatikus.
- Kicsim, ne csináld ezt te is. Kedves ember. Tudom, hogy meglepett, de ez nem garancia arra, hogy ilyenek legyetek -kelt ki magából anya.
- Szólni nem tudál volna, hogy hahó basszus jövök meglátogatni az új barátommal akiről nem is szóltam! - mentem fel az emeletre. Benyitottam Bence szobájába, ahol ő ült az ablaknál kifele nézve, Ashton és Calum pedig az ágyon magyaráztak neki. Ahogy beléptem ők is rám néztek.
- Reni, nagyon sajnáljuk -öleltek meg miután felálltak az ágyról. A fejem már nagyon fájt, azt sem tudtam mi van és mit csináljak. Odabújtam Bencéhez, és lecsöppent az arcomon egy könnycsepp. Aki most itt ebben a percben megért, az csak is a Bence volt. Nem az a baj, hogy anyára rátalált a szerelem, hanem, hogy fenn áll a veszély, hogy ez a valaki megbánthatja őt. Volt már ilyen. Még mindig hiányzik neki apa, akit mi nem ismerünk, de nem szívesen emlékszik vissza rá a mai napig. Egyszer találkozott egy pasival, aki csúnyán elhagyta. És amikor látjuk anyát összetörni az borzalmas. Nem akarjuk ezt még egyszer látni, és ezért valamiért így viselkedünk. Nem tudom, miért borultam így ki, mert lehet, hogy tényleg normális, de nem szeretnék apukát. Jó volt nélküle is.
Majd Bencével elkezdtünk kicsit beszélgetni, hogy ő, hogy reagált és hát tényleg eléggé kiakadt. De azért elmondtam neki, hogy ezzel tényleg MI okozunk neki fájdalmat. Kellene adni ennek a Márknak egy esélyt.

*** Fél órával később***

Végül rászántuk magunkat és lementünk dumálni vele. Megtudtuk, hogy ő is abban a szállodában dolgozott és hallották, hogy rajtuk kívül van egy másik magyar származású és felkeresték egymást. És így jöttek össze. Márkról nekem az szűrődött le, hogy nagyon nyálas. A bezselézett hajat alapból rühellem ha eláztatják vele a hajat. Kicsit nagy képű is, de eléggé szereti anyát. Boldogak, de nekem akkor sem szimpatikus, pedig próbáltam tényleg előítélet nélkül kommunikálni vele, de nem tudok megbarátkozni. Luke-ék szegények alig mertek megszólalni, nagyon feszült volt az egész helyzet. Calum és Viki fel is ment, Ashton és Mikey a konyhában sugdolóztak miközben vacsoráztak, Luke pedig próbált támogatni, de ő is megrémült, ettől a hirtelen dologtól. Még nem látta anyut, ezért be is mutattam őket egymásnak, bár anyának már meséltem róla, szóval nem voltak teljesen idegenek. Már lement a nap, mire indulni készültek, de Luke látszólag beakart vágódni (amit nem kellett volna, khm...) ezért megkérdezte, hogy nem maradnak-e itt.
- Ó, hát ha nem baj, akkor köszönjük maradunk -mosolygott anya, mire Michael meg is mutatta nekik a vendég szobát. Amíg a látókörükben voltunk vigyorogva (kicsit túlságosan is nagy vigyorra sikeredett) néztünk utána, de a hátunk mögött "véletlen" hátsón rúgtam Luke-ot.  Majd mikor bementek, mérgesen néztem rá.
- Mit csináltál? Nem volt ez elég ciki? -suttogtam, de próbáltam dühös hangon beszélni.
- Bocsi, de úgy éreztem, hogy nem illene csak úgy elengedni őket. De reggel szerintem elmennek, nincs semmi baj, rendben lesz minden -ölelt magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Csak igazad legyen -mondtam gondterhelt hanggal. 

Elmentem fürödni, megmostam a fogam és felhúztam a pizsimet, aztán lementem a konyhába egy pohár vízért. Többiek is elmentek már aludni, mégis közeledő lépteket hallottam. Összeráncolt szemöldökkel fordultam meg és Márkot láttam meg. Elmosolyodott és megsimította a karom. Elmormoltam magamban pár szép szót, aztán megszólalt.
- Nem akartalak megijeszteni csak én is inni jöttem. Amúgy szerintem nagyon kemény lány vagy. Kedves is, de azért kicsit szemtelen is, nem gondolod? Nem bántásból, én a barátod vagyok, de gondolom tisztában vagy magaddal -vigyorog tovább. Erre villantottam én is egy 1000 vattos mosolyt, de gondolatban úgy képen töröltem volna, hogy jó lett volna nézni hogy hullik ki a tökéletes hófehér fogai. Na hát így szeressem? Tudtam, hogy nincs minden rendben ezzel a fickóval.
- Hm... Tudom néha elszalad velem a ló, de azért ez nem mindig igaz. Remélem tudod mi a szemtelenség és az igaz mondás között a különbség. Nos ez esetben, közlöm, hogy alig várom, hogy reggel legyen és elmenjetek. Ja és ne feledd. Ez nem szemtelenség! -nevettem gonoszan. Kicsit én is meglepődtem magamon. Na jó ez lehet, hogy kicsikét szemtelenség. De ez az igazság! Lehetséges, hogy megüt, de akkor anya őt hibáztatja, mert azt senkinek sem engedi meg, hogy a lányát megüssék. De nem csak anya akadna ki hanem a srácok is nekiugranának, amit szívesen néznék. Azért bízom benne, hogy ennél okosabb.