1. rész

Reni szemszöge*
Szép nyári nap volt, ezért az udvaron találtam meg Vikit és a többieket.
- Sziasztok! -hunyorogtam a naptól ami a szemembe világított. Mind a földön ültek. Viki, Barbi, Alex, Lea, Krisztián, Dia, Dávid és Zén. Leugrottam a deszkáról és bementem a kapun. Ahogy megláttak mind felkapták a fejüket és odaszaladtak hozzám.
- Sziaaaa! -ugrott rám mindenki. Jajj... Érzem a szeretetet. :)
- Hát, nem sokáig lesztek ilyen boldogak... -húztam el a számat.
- Miért, mi történt? -ijedtek meg. Visszaültünk egy körbe és mesélni kezdtem.
- Anyát ma reggel felhívták, hogy el kell mennie New York-ba egy hülye szállodába, ahova nem vihet magával. Tök hülyeség az egész, na mindegy. És akkor anya kitalálta, hogy költözzek oda Bencéhez, tudjátok a bátyámhoz és legyek ott amíg vissza nem jövünk.
Nagy csöndben, mozdulatlanul bambultak miután elmondtam. Asszem lesokkolódtak.
- Bár lehet valaki örül is neki... -céloztam Zénre.
- Haha, de vicces! -forgatta a szemeit. Erre csak elnevettem magam.
- Mondjátok, hogy április 1-e van! -eszmélt fel először Dávid.
- Sajnos nem, ez komoly. De ha megengedik nektek bármikor eljöhettek. Sőt akár most is aki akar velem jöhet! -jutott eszembe ez a fantasztikus ötlet.
- Jajj Reniii! Nem akarom, hogy elmenj! Ismered anyuékat véletlen sem engednének el lakni egy másik országba. -ölelt meg jó szorosan Barbi és Dia. Mivel ők testvérek... Alex-et még velünk is alig engedik el szóval felejtős, hogy jöjjön velem, Lea azt mondta, hogy megkérdezi ezért elment telefonálni. Krisztiánnal jóban vagyunk, de nem hiszem, hogy eljönne. Ezt onnan veszem, hogy 5 percig ölelgetett és azt mondta, hogy ne menj el!!!! Dávid szülei hallani sem akarnak arról, hogy repüljön, Zén meg hát... Őt nem is akarom, hogy jöjjön. :P
- Hát, sajnálom srácok. Várjatok! Viki hova lett? -néztem körül, ahogy mindenki. Erre jött is a válasz, Viki slisszolt ki szélsebesen a házból és ismét a nyakamba borult úgy, hogy hanyat is dőltem.
- Renniiiiii! Megengedték! Anyum felhívta a te anyud, és így megengedték! Megyünk Ausztráliába!!!! -ugrándozott. Végre valaki! Ez kicsit jobb kedvre derített.
Aztán mikor Dia is visszajött szomorú képpel, inkább másról kezdtünk beszélni.  Viszont mindenki megígérte, hogy meglátogat, és én is hogy néha haza jövök. Kivéve Dávidot, őt kocsival viszik. xD Azt megnézem, hogy hogy fog átrepülni az óceánon.
Majd hirtelen megcsörrent a telefonom. Kikaptam a zsebemből ás Bence képét láttam meg a kijelzőn.
- Szia Benniii!
- Szia Reniiii! Nah mit szólsz?! Mostantól a rettegett Ausztráliában fogsz élni -nevetett.
- Hát nagyon félek. Nem is tudom, hogy nem menekültél el még onnan -röhögtem én is.
- Oké, nagyon poénos vagy még mindig, de akkor este hívj fel és megbeszélünk mindent.
- Rendben. Na és megettek már a pókok?
- Igen Reni már megcsípett egy madár pók, egy tarantula meg még sok minden más is és még élek. Szerinted?
- Jól van, de akkor is pók fóbiám van. Tudod, hogy kevés dolog az amitől én félek de a pókokat ki nem állhatom. Fhúj!
- Oké akkor majd a srácokkal elviszünk állatkertbe -nevetett.
- Ja persze. Sikítva rohanok ki onnan ha bemegyünk a pókházba.
- Rendben. Na nekem mennem kell kitakarítani a házat az érkezésedre. Szia, manó!
- Szia -tettem le mosolyogva.
Kb. úgy 8-ig hülyéskedtünk kint a kertben. Locsolgattuk egymást vízzel ezért még mindig tiszta víz vagyok, de nyár van! Még így is melegünk volt. Sütögettünk, játszottunk és minden pillanatot kihasználtunk. Szerintem ez egy felejthetetlen nap volt mindannyiunknak. Megbeszéltük, hogy kikísérnek a reptérre holnap.
Aztán nagynehezen, mind elindultunk haza fele. Anyu egyáltalán nem volt mérges, hogy eddig maradtam. Már valamennyi cuccomat összepakolta, amiért nagyon hálás vagyok. Majd átvettem a pakolást és minden fontos cuccot/ruhát/kütyüt eltettem. Gyorsan ettem valamit, aztán lezuhanyoztam, fogat mostam és lefeküdtem hiszem holnap korán kelünk.