Reggel pontban 6 órakor ébresztett a telefonom. Hulla fáradtan baktattam be a fürdőbe. Lemosakodtam majd felöltöztem. Aztán a bőröndömből elővettem a sminkeim és egy pici alapozó és szemceruza után vissza is tettem. Anya is már nagyjából elkészült és a kocsiba tette a csomagjainkat. Én még gyorsan felhívtam Vikit.
- Szia, kész vagy? -kérdeztem.
- Királyság. Na szia, indulunk hozzád! Búcsúzkodj gyorsan! -mosolyodtam el.
- Okés, szia! -tettük le. Még utoljára visszanéztem a szobámba és a nappaliba. Hiányozni fog ez a hely. De Jézusom, úgy csinálok mintha eladnánk a házat! Erről szó sincs, csak elköltözök, de akár mikor vissza jöhetek! Nevetve mentem ki a kapu elé. Segítettem betenni a cuccaimat anyának a csomagtartóba.
- Akkor indulhatunk? -simogatta meg anya a hátam. Bólogattam és beszálltunk az autóba. Viki csak pár háznyira lakik tőlem ezért 2 perc alatt oda is értünk. Már kint állt az ajtóban. Gyorsan betettük az ő cuccait és még egy utolsót intett a szüleinek és ő is beült hozzánk. Mostmár a repülőtér volt a cél. Az utat végig beszéltük Vikivel, és így belegondolva már nem is lesz olyan borzalmas Ausztrália. Amikor leparkoltunk, észrevettük, hogy egy kicsit késésben vagyunk ezért egyből kipattantunk és a bőröndökkel elmentünk a jegyekért. Aztán megkerestük a srácokat. Nem is került olyan sok időbe, mert hogy csak a hang után kellett menni. :D
- Sziasztok! -ugrottunk eléjük.
- Sziasztook! -öleltek meg.
- Annyira fogtok hiányozni, de érezzétek jól magatokat! -mondta Dia mosolyogva. Ez nagyon jól esett.
- Igen, reméljük, hogy túlélitek nélkülünk! -nevetett Dávid. Ezen mind nevetni kezdtünk. Mindannyian mondtak egy rövidebb mondókát, hogy milyen rossz lesz nékülünk. Aztán amikor már szorított az idő, elbúcsúztunk egymástól.
- Nagyon, de nagyon fogtok hiányozni! -mondtuk nekik, kicsit könnyes szemmel. 9 éve ismerjük őket, és most itt kell hagynom őket. Nem lesz nélkülük kerek az életünk.
Aztán már éppen indultunk amikor Zén a kezem után nyúlt. Meglepve néztem vissza.
- Reni! Nézd... Én nagyon sajnálom. És nem szeretnék így elválni tőled. Nem akarok haragban lenni veled. Úgy hogy ha nem utáltál még ki teljesen, megbocsájtanál? -nézett rám kiskutya szemekkel. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Ez most egy "legyünk barátok újra!" vagy egy "lennél a barátnőm" kérdés volt? De azt hiszem hogy a második.
- Figyelj! Én sem akarok veled rosszban lenni, úgyhogy inkább legyünk újra barátok. De bocsi nekem mennem kell mert lekésem a repülőt! Sziasztok! Remélem hamarosan találkozunk! -néztem újra a többiekre. Zén egy picit csalódott volt, de vidám volt mert megértett, hogy miért mondom. Odaadtuk a csomagjainkat aztán mielőtt felszálltunk volna, elköszöntem anyutól. Nagyjából már megtettük otthon ezért itt csak egy ölelést adtunk egymásnak, meg jó utat kívánt és egy üzenetet Bencének: Hogyha nem vigyáz rám, szét fogja anya csapni. :D Majd fellépkedtünk a repülő lépcsőin és kiszemeltünk egy helyet. Én ültem kívülre, Viki belülre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése