35. rész

Sziasztok! Meghoztam a 35. részt, remélem tetszeni fog. Tudom mostanában nagyon hosszú idő mire következő részt hozok, és sajnálom próbálok ezen változtatni. Ez kicsit rövidke lett, és nem teljesen a srácokról szól, de lesz még ilyen rész szóval remélem emiatt nem csökken majd a nézettség. Ja és láttam, hogy régebbi részeknél írtatok komit amikre nem válaszoltam. Na most bepótoltam és így utólag is elnézést. Jó olvasást! J  

A srácoknak ma el kellett menniük koncertezni pár napra, ezért ma Vikivel és Bencével csajos napot tartottunk. Igen, kicsit vicces Bencével csajos napot tartani, mint kiderült de akkor inkább kezdem az elején.

Reggel, vagyis hajnalban Luke ébresztőjére keltem. Levette a derekamról karját és gyorsan lekapcsolta abban a reményben, hogy nem keltett fel. Álmosan dörzsölgettem a szemem, majd mikor kinyitottam, Luke mosolyogva nézett és megsimította az arcomat.
- Miért jöttél át, ha tudtad, hogy korán kelek? -kérdezte miután nyomott egy puszit a homlokomra.
- Pontosan ezért. Elakartam köszönni -ismertem be. Este hajnali egykor átlopóztam Luke-hoz amíg ő aludt. Úgy látszik az este folyamán feltűnt neki, mert teljesen összegabalyodva ébredtünk.

Amíg ő elment zuhanyozni, én csináltam neki reggelit amit felvittem a szobájába, majd leültem az ágyra és vártam. Mikor 10 perc után megláttam, hogy nyílik az ajtó lesokkolódtam.
- Jól vagy? Úgy nézel ki mintha szellemet láttál volna -nevetett Luke miközben egy alsóban ruhát keresett magának.
- Hogyhogy ilyen gyorsan kész lettél? Általában fél óra szokott lenni, ez csak 15 perc volt.  Biztos, hogy fürödtél? -gyanakodtam röhögve.  
- Nem várakoztathatom meg a szerelmemet -mondta fel sem nézve a kutakodásból. Válaszán elmosolyodtam és kicsit el is pirultam. Még ennyi idő után is bármikor zavarba tud hozni.
Elhúztuk a függönyöket, hogy valami fény is legyen, és tökre ledöbbentem, hogy lassan a télhez közeledve mennyire süt itt a nap. Jó persze tudom miért, de akkor is furcsa. Mindenesetre jobb kedvem lett tőle... Te jó ég most komolyan az időjárásról beszélek? Pff....
Az ágyon ülve néztük a TV-t, miközben Luke reggelizett. Mindig lehet tudni, hogy a többiek mikor ébrednek fel, mert azt halljuk. A hallottak alapján, most azon röhögnek, hogy Michael véletlen neki ment az üveg ajtónak, amit ő azzal magyaráz, hogy direkt volt és elvileg ettől frissebb lett. Hát igen ilyen ez a híres fiúbanda. J     
Bencét nem nagyon látni ilyen korán, de ez alkalommal összefutottam vele a nappaliban. Először azt hittem baj van, de ahogy megláttam az arcát elmosolyodtam. Amióta Márk és anya itt volt, finoman fogalmazva nem volt túl jó hangulatban. Viszont tegnap már láttam rajta a javulást és ez ma kiteljesedett. Szorosan megöleltem, aztán hirtelen valamit hozzánk dobtak.
- Mi a... ? -néztünk körül, de csak gyors lépteket hallottunk a lépcső felől. Bence nevetve felrohant én meg megnéztem a kis szivacs rudat ami természetesen egy játék pisztolyhoz tartozik. Komolyan nem hiszem el, hogy ezek betöltötték a 18-at. Mint kiderült a tettes Ashton volt, egy köntösben.
- 6-ra itt van értetek a kocsi, és Ashton egy köntösben van, Michael a bakancsa és a converse-e között vesződik, Calum duzzog mert ő nem akarja itt hagyni Vikit és Luke... Te meg mi a francot csinálsz? -néztem értetlenül a szőkeségre aki a kanapéról ledobálta az összes párnát és valamit nagyon keres.
- Nem találom a pingvinem -mondta mire homlokon csaptam magam.
- Oké, feladom mennyit kértek? -kérdeztem nevetve, mire a többiekből is kitört a röhögés.
- Nyugi, Reni -tette a vállamra Mike a kezét - .... Eldöntöttem, hogy a bakancsot veszem fel -vigyorodott el gonoszan. Valami olyasmire számítottam, hogy "majd én rendbe teszem őket" vagy valami. De neem, á dehogy.
Miután a srácok teljesen kikészítettek agyilag nagy nehezen összeszedtük és kikísértük őket a kocsiig, ahol elbúcsúzkodtunk.
- Akkor tudod a szokásos 10 óra - ölelt meg Luke. (este 10-kor szoktunk skype-olni)
- Igen, tudom. Vigyázzatok magatokra és ügyes legyél -mosolyodtam el, ahogy lassan eltolt magától majd a csípőmre tette kezeit.
- Rendben, ti is legyetek jók. Sietünk haza, szeretlek -húzott magához és jó hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek -suttogtam, majd sajnos sietniük kellett így elengedtük egymást és elindultak.
Ahogy visszamentünk a házba, (mint mindig amikor elmennek) nagy csöndesség csapott meg.          
Viki már ahogy bejött az ajtón a telefonját nyomkodta, és vigyorgott mint a vadalma. Akkor ez egyet jelenthet. Calum-el SMS-ezik. De édesek, pedig csak 2 perce, hogy elszakadtak.J  Bence pedig pakolni kezdett, mire úgy döntöttem segítek neki.
- Örülök, hogy megint jól vagy -mondtam miközben egy sapkát (?) halásztam ki az asztal alól.
- Én is -simította meg a karom mosolyogva. Én is vissza vigyorogtam rá, aztán lefagyott az arcomról a boldogság, mivel nem jófejségből simogatott meg, hanem mert vizes volt a keze.
- Fúú teee -húztam össze a szemöldököm, de a nevetést nem tudtam elbújtatni ezért röhögve szaladtam a vízcsaphoz, hogy vissza tudjam adni. Szóval még nagyobb kupi lett mint volt. Na mindegy.
Pár órával később, Viki rohant le hozzánk.
- Mit néztek? -kérdezte miközben leült egy fotelbe.
- A Beavatottat.
- Az jó, de máskor nem tudjátok folytatni? -kérdezte csillogó szemmel.
- De, persze, miért mit tervezel? -húztam fel a lábam.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba megnézni a Csillagainkban a hibát... De persze csak ha akarjátok.
- Ez remek ötlet én benne vagyok -lelkesedtem fel, majd mind ketten kérdőn néztünk Bencére.
- MI? Hogy én is? - mutatott magára majd elnevette magát. - Az felejtős.
- Ne mááár Bence -lökdöstem a karját. - Olyan rég voltunk így hármasban. Szinte még soha. Nem fogsz belehalni ha látsz olyan filmet amibe nem csak lövöldöznek.
- Ez egy hülye romantikus film. Két szerencsétlen egymásba szeretnek aztán kiderül, hogy a pasi is rákos aztán meg meghal. Milyen beteg film ez már?! -ölelte át a felhúzott lábát és előre-hátra ringatózott. Ez hülye.
- Oké, akkor foglalok három helyet az 1 órásira -vette elő a telefonját miután egy percig csöndben voltunk és átgondoltuk, hogy akkor is elrángatjuk oda Bencét.
Gyorsan felvettük a cipőnket és elindultunk. Bence vezetett és közben egész végig fancsali képet vágott, hogy éreztesse velünk mennyire nem akar menni, de szerintem ő is legalább fele annyira várja mint mi, csak nem akarja bevallani. J
Mikor megérkeztünk vettünk Vikivel magunknak egy közepes kukoricát meg valami innivalót, Bence pedig csak egy nagy üdítőt amit egész idő alatt direkt hangosan szürcsölgetett. Elég vicces volt mert ő volt az egyetlen fiú a teremben.
- Mi, ennek a srácnak nem csak a lába mű, hanem a szeme is? Hogy lehet így nekimenni valakinek? Jól van máár... -értetlenkedett kicsit hangosan Bence. Persze ez az okos, nem gondolkodik természetesen felhívja ránk a figyelmet így nem meglepő, hogy egy csomó lány összesúgott. De őt nem érdekelte tovább mondta a magáét voltak olyan beszólásai, hogy: "- Úristen, de nyálaaas!; - Komolyan egy hülye író miatt mennek el Amszterdamba? ; Hát persze, ha Hazel elsírja magát egy hintától egyből megy valaki megvigasztalni, de ha én sírok a hagymától az senkit sem érdekel; és még sok ehhez hasonlóak. Természetesen senki sem szólt rá, hogy kuss legyen, inkább tini lányosan viháncoltak rajta, mert hát ő a 5SOS tiszteletbeli ötödik tagja.
Viszont mikor Hazel a búcsúbeszédét mondta Gus-nak láttam, hogy Bence szeme kicsit könnyes lett, de mikor nevetve megböktem persze fogalma sem volt minek örülök.
Mikor vége lett, már csak azért is ő volt az első aki felpattant.
- El sem hiszem, hogy tényleg elrángattatok ide -rázta a fejét és sokkos fejet vágott.
- Fogd már be, láttam, hogy bekönnyeztél -löktem meg.
- Csak a lányok sírnak ilyen nyálas filmen -lökött vissza. Testvéri szeretet.
- Michael is sírt -említette meg Viki, mire kitőrt belőlünk a nevetés.
- Na látod, mondom én, hogy csak a lányok sírnak rajta -röhögött.
Hazaérve bepakoltunk a táskánkba Vikivel, mivel holnap suli. Gyorsan lefürödtünk, majd kifestettük a körmünket. Ekkor jutott eszembe, hogy ki kellene holnapra vasalnom a hajam. Mármint hajsütővassal.J
- Viki megtudnád nekem csinálni az én körmöm még nem száradt meg -kérdeztem, de ő csak felmutatta a kezeit. Tehát az övé is száradó félben volt. Ekkor eszembe jutott valami ami miatt rögtön elmosolyodtam.
- Benceeeee! -kiáltottam el magam és benyitottam hozzá.
- Mi van? -kérdezte fel sem nézve rám.
- Kivasalnád a hajam?
- Miért összegyűrődött?
- Hülye. Te is tudod hogy értem -forgattam a szemeim.
- Szánt szándékod csajt csinálni belőlem amíg nincsenek itt a srácok? -nézett rám meggyötört fejjel. Vigyorogva bólogattam majd óvatosan megragadtam a kezét és behúztam a szobámba. Elmagyaráztam neki, hogy kell de ő csak nézett rám nagy szemekkel mintha tökre más nyelven beszélnék.
- Te hallod, miért nem ér rá ha megszáradt a körmöd? -szűrte le a lényeget.
- Mert ez tartós körömlakk és sokára szárad meg nekem meg 10-kor jelenésem van, aztán meg aludnom kell mert veled ellentétben én okosodom. Reggel meg nem érek rá -magyarázkodtam, amúgy meg élveztem a szenvedését. Muhahaha.
- Úgy sajnállak, hogy ennyi dolgod van basszus-nevetett aztán beadta a derekát és csinált valamit a hajammal. Viki egyből átköltözött hozzám és röhögve figyelte Bence szerencsétlenkedését, sőt még le is fotózta.
Adtam egy hatalmas puszit a bátyámnak, majd előhalásztam a laptop-om és felléptem skype-ra. Luke pár perccel később hívott is.
- Sziaa baba -köszönt édes mosolyával.
- Sziaa pingvinem -nevettem saját magamon.
- Hűha új becenév? -röhögött ő is.
- Igen, de nem tudom honnan jött ez most nekem -fogtam a fejem.
- Nekem tetszik -vonta meg a vállát. - Na és mit csináltatok ma? -érdeklődött.
- Hát ez elég vicces sztori először is... -kezdtem bele, majd próbáltam nem fuldokolni a nevetéstől miközben meséltem, de ez nem mindig sikerült. Luke is jókat nevetett velem, főleg amikor említettem a Michael-es részt. - Na és milyen volt a koncert?
- Olyan mint mindig. Nagyon jó, tök sokan voltak. Amúgy csodálom, hogy Calum nem szaladt le a She looks so perfect közben és üzent Vikinek. Fú, amióta eljöttünk le sem szakad a telefonról.
- Nekem mondod? Velem volt a másik. De olyan édesek, végre kiélhetik a nyilvánosság előtt magukat.
- Igen, amúgy 10 perc és jönnek a srácok hozzád beszélgetni, szóval addig gyorsan beszéljük ki őket -hajolt közel a kamerához.
- Hallottam! -kiabált Ashton mire szakadtunk a nevetéstől. Gyorsan még megbeszéltük, hogy mennyire hiányzunk egymásnak meg minden ilyen undorítóan nyálas dolgokat, aztán szó szerint berobbant a képbe Michael. Beleugrott Luke ölébe.
- Szia Michael -köszöntem nevetve. Majd áthívtam Vikit és Bencét így már heten vitattuk meg a Csillagainkban a hibát.
Sajnos nem tudtunk olyan sokat beszélni, mivel ők is fáradtak voltak meg mi is, sőt holnap még iskola is bár ezt elmondtam vagy százszor de akkor elmondom százegyszer is. Szóval nagy nehezen elköszöntünk és elmentünk aludni. És ilyenkor még fogalmam sem volt, hogy másnap kivel hoz össze újra a sors.

34. rész

Reni szemszöge*

Még mindig csak álltam egy helyben és kicsit sem feltűnően figyeltem őket. Luke megfogta a kezem és arrébb akart húzni, de kirántottam a kezem és elindultam feléjük. Hála a jó égnek Luke nem hagyta, hogy hülyeséget csináljak és visszarántott.
- Reni, mit csinálsz? Odamész és mit mondasz? Lekiabálod a fejüket mert randiznak? -suttogta nyugodt hangon a fülembe, majd mikor látta, hogy lecsillapodtam mosolyogva átkulcsolta az ujjainkat és kivonultunk a kávézóból. Nagyjából akkor kezdtem felfogni az egészet amikor a tömegben sétáltunk más helyet keresve.
- Úristen, de hülye voltam. Köszönöm, hogy lefogtál -fogtam a fejem szégyenemben. Igen, meglepődtem nem is kicsit, de attól még nem kellene elrontani az összejövetelüket, hiszen gondolom ők is ugyan azért jöttek el otthonról, mint mi. És hogy miért nem szóltak erről? Azt még nem tudom, de mindent a maga idejében. Aztán ránéztem Luke-ra és leesett valami. Egyáltalán nem volt meglepődve a Starbucks-ban.
- Te tudtaaad!!!! -szólaltam meg megvilágosodva. Ő erre csak elvigyorodott és megvonta a vállát.
- Igazából nem, de már akkor gondoltam, hogy ezek összejönnek egyszer amikor Calum vigasztalta Vikit.
- És miért nem szóltál róla? -dobtam be a "durcit".
- Mert aranyos volt ahogy próbáltál rájönni -bökött oldalba.
- És Michael? Ő is aranyos volt? -húztam fel a szemöldököm.
- Hát, öhm... Ő nem -röhögött velem ő is majd adott egy puszit a fejemre és bementünk a Mekibe, ahol kaptam egy epres shake-t. Mint mindig amikor Luke-kal vagyok boldognak érzem magam. Az egyik pillanatban elolvadok tőle milyen aranyos velem, aztán a másikban pedig behúz egy játék boltba és vesz egy x-box játékot  és ezt mondja:
- Mit szólnál ha este a srácokkal rendeznénk egy x-box estét? -kérdezte egy vigyorral a száján miközben mentünk a parkoló felé.
- Rendben, de én nem fifázok még egyszer veled az biztos -mutattam fel nevetve a mutató ujjam és beültem a kocsiba.
- Mi az csak nem félsz? -nézett rám egy féloldalas mosollyal. Erre felhúzott orral meglöktem. Majd mind ketten elkezdtünk nevetni, aztán elindultunk haza. Mikor beléptünk az ajtón, egyből megláttuk Calum-ot és Vikit a kanapén ülve egymástól jó távol. Nyitottam volna a számat, amikor Luke befogta.
- Ö... Sziasztok, mindjárt jövünk egy perc -mondta egy olyan "nincs semmi probléma csak véletlen van a száján a kezem" vigyorral és arrébb csoszogtunk a konyhába. Ő leült egy székre én meg elé álltam így dühösen néztem le rá.
- Most miért csináltad? -értetlenkedtem - Nem akartam ordibálni és most nem is szakítottam meg volna semmit. Jó hogy nincs az egyik a pincébe a másik meg a tetőn -mutattam feléjük.
- Én megértem, de nem kellene várnunk amíg elmondják maguktól? -húzta fel a szemöldökét miközben nevetve a vörösödő fejemet nézte.
- És annak mi értelme? Addigra megöregszünk! -forgattam a szemem.
- Nyugi édes -mosolygott aztán megfogta a csípőm és egy puszit nyomott a hasamra. Itt megtört a jég, elnevettem magam és megöleltem. Majd a másik percben hirtelen Michael csusszant (szó szerint) be hozzánk.
- Calum és Viki együtt jöttek haza, de külön-külön mentek el. -adta a friss infókat.
- Együtt vannak -mondtam lazán Luke ölében ülve.
Azért az arckifejezésért amit Michael az előbb levágott milliókat lehetne keresni azért, hogy megnézhessék. Az a tipikus "miafasz?" fej.
- Te most csak szívatsz - húzta össze a szemét.
- Nem tényleg igaz, láttuk őket a Starbucks-ban -állt mellém Luke.
- Na neee -fogta a fejét a két keze közé és valahogy lehúzta az arcát így látszódott a szeme alatt az az undorító rész. Elkezdett röhögni de közben örült is, szóval ha eddig még nem, most biztos megőrült.

Minden esetre előkerítettük Ashton-t is, aki elmondása szerint már túl  van Vikin (remélem ez igaz, mert ha megtudja, hogy együtt vannak az nem biztos hogy jót tesz a bandának) Bencét is előszedtük a szobájából majd este hét óra körül összegyűltünk pizsiben a nappaliban ki-ki a kanapén, vagy a kanapé elé és xbox-ozni szerettünk volna, ha dűlőre jutottunk volna ki mit akar.
- Szerintem először fifázzunk utána tegyük be az Outlast-ot -javasolta Calum.
- Muszáj fifázni? -szólalt meg Ashton, és valami nagyon rosszat mondhatott mert az összes srác nagyon csúnyán nézett rá. Mi Vikivel csak csendben figyeltük és azon gondolkodtunk hogy vajon milyen nyelven is beszélhetnek? Kínai egy kis némettel keverve? Esetleg orosz néhány angol szóval fűszerezve?
- Nee előbb legyen az Outlast aztán a fifa -hisztizett Bence.
- És ha úgy lenne ahogy Calum mondta? Először kezdjük lájtossal, mivel a lányok még nem játszottak egyikkel sem, aztán az Outlast. Hogy nagyobb meglepetés legyen -vigyorgott gonoszan Michael ránk nézve.
- Milyen meglepetés? -kérdeztük egyből.
- A meglepetés az azért meglepetés mert... mert meglepetés, na! -túrt bele piros hajába.
- Oké én benne vagyok -döntött Luke. Három a kettő ellen szóval elkezdtünk fifázni, ami mint kiderült egy focis játék. A kanapén úgy fértünk el, hogy a jobb oldalon a legvégén ült Luke az oldalán velem, mellettem Michael, aztán Viki és Calum véletlen sem hozzáérve a másikhoz. Majd előttünk ült Bence és Ashton elterülve a földön.
- Akkor fel kellene írni a neveket egy papírfecnire és párokat alkotni majd a győztesek játszanak együtt. Tudjátok ahogy szoktuk -állt fel Bence.
- Rendben és most Ash is játszik -kötötte ki Luke.
- Minek? Úgy is vesztek -csapott a combjára reménytelenül.
- Ash mi még soha nem játszottunk semmilyen videó játékkal és mégis játszunk. Mi esetlenek fogjunk össze -tettem a kezem Ash vállára nevetve. Ő is csatlakozott majd végül belement  a játékba. Nem sokkal később visszajött Bence egy sapkával amiben papírgalacsinok voltak, ám abban a pillanatban csöngettek is.
- Á megjöttek! -pattant fel Mike mire mindannyian értetlenül néztünk rá. Ő kiment ajtót nyitni mi meg ott maradtunk tudatlanul.
- Hívott vendégeket? -húzta össze a szemöldökét Calum és kihajolt, hogy lássa az ajtót. Pár perc múlva hangos beszélgetést hallottunk aztán már a gazdájukat is megláttuk. Nem ismertem őket, de ahogy láttam a srácok igen. Mind egyből felpattantak, hogy egy pacsival köszöntsék egymást. Lassan odahajoltam Bencéhez és megkérdeztem:
- Kik ezek? -suttogtam.
- A régi haverjaik, jó fejek nyugi -válaszolt majd Vikivel felálltunk mi is, hogy bemutatkoztunk. Ők egyből észrevettek és kérdőn néztek a fiúkra.
- Ja igen, ő itt Viki és Reni -mutatott ránk Calum - Reni Bence húga, Viki meg a barátnője. Mármint nem Bencének. Hanem Reninek. Ja és Reni Luke barátnője -tette hozzá mosolyogva.
- Igen, csakis az enyém -karolta át a derekam Luke majd egy puszit nyomott az arcomra aki csak az utolsó mondatot hallotta. Én is mosolyra húztam a szám aztán a srácra néztem akinek ezt az egészet magyarázta.
- Sziasztok én Conor vagyok -nyújtotta ki a kezét barátságosan. Rajta kívül még négyen jöttek, Matty, Adam, Joe és barátnője Bella. Mind nagyon kedvesek és dilisek akárcsak a fiúk.  Játszani jöttek  úgyhogy ők is csatlakoznak hozzánk. Helyet foglaltak a két kétszemélyes "kanapén" Ashton hozott kaját Bence meg még hozzádobta a nevüket a sapkába és elkezdtünk sorsolni. Luke gyorsan elment hozni innit így Matty-vel maradtam.
- Na és mióta ismeritek egymást a srácokkal? -próbáltam kedveskedni.
- Hát kb. úgy 7-8 éve. Viszont én téged is szívesen megismernélek -kacsintott mire, egyből megbántam, hogy hozzá szóltam. Egyből levágtam, hogy Matty egy nyomulós srác, aki még a kutyánál is nyálasabb.
Kicsit meghőköltem, de nem akartam bunkó lenni, csak kicsit megfontoltabban viselkedtem.
- Hát nem vagyok olyan nagy szám... -nevettem kínosan a pólóm ujját húzogatva.
- Jó, most láttalak először, de ez biztos nem igaz.
- Dehogynem. Teljesen átlagos vagyok -mondtam mire nem mondott semmit, majd egyszerre tőrt ki belőlünk a nevetés. Teljesen átlagos vagyok, világhírű srácok lakásában lakok akik nem mellesleg a legjobb barátaim ja, és az egyik a pasim.
- Szóval humorod az van -vigyorgott, majd kinyitotta a száját, hogy újra mondjon valamit, de Bence megelőzte és felsorolta a párokat. Én Conor-ral fogok játszani.
Amíg Viki és Luke játszottak oda szerettem volna menni Ashton-hoz aki csak unottan nézte a képernyőt, de valaki elém állt.
- Folytatjuk a beszélgetést, amíg sorra nem jövünk? Gondoltam legalább addig legyen jó társaságom -villantotta elő fehér fogsorát.
- Tudod én... -vakargattam a tarkómat de ő kézen ragadott és leültetett a kanapéra.
- Tehát azt tudom, hogy gyönyörű vagy és vicces. Hát még? -ült le közvetlen mellém. Kicsit hátrább csúsztam és a válaszon gondolkodtam.
- Hát... 16 vagyok, Bence a bátyám ezért vagyok itt.
- Itt is laksz?
- Igen, nyár elején költöztem ide Magyarországról. Most itt kezdtem a tanévet és járok is rendszeresen iskolába... -ecseteltem, de félbeszakított.
- Nem a környezeted érdekel, hanem te. Milyen vagy te?
- Hát öhm... -tördeltem az ujjaimat feszülten. Most miért kell ilyen hülye kérdéseket feltennie? - Nem is tudom... -néztem körbe mikor megállapodott a tekintetem Michael-en - Erről szerintem Michael többet tudna mesélni -pattantam fel és lehúztam a helyemre Matty mellé. Mike ijedten nézett rám én pedig próbáltam sugallni, hogy segítsen. Mint kiderült megértette, és elkezdte mesélni milyen vagyok (?) addig is én észrevétlenül eltudtam surranni. Tudom, hogy ez így egy kicsit bunkóság, hogy még nem is ismerem, de már a szőr feláll a hátamon tőle, de mindenkinek van legalább egy olyan ember az életében akire csak ránéz és undorodik tőle. Na nekem Matty ilyen. Az a tipikus össze vissza zselézett haj, tökéletes vakító fehér fogak, méreg drága cuccok és persze airmax. Megálltam Calum mellett és leguggoltam. De nem a kanapéra, ugyan, az olyan normális lenne. Hanem a kanapé mellé a földre, amikor ott van Cal mellet 4 hely. Összeráncolt szemöldökkel nézett le rám.
- Megkérdezzem, vagy ne akarjam tudni? -szólalt meg szórakozott hangon.
- Matty elől bújkálok -suttogtam és próbáltam teljes takarásban lenni.
- Nyomul? -kérdezte egyből nevetve.
- Jah -forgattam a szemem.
- Hát igen, ő ilyen. Minden csinos lány tetszik neki akiknél be is próbálkozik, de egyikbe sem szerelmes. Tudod a tipikus szívtipró. De amúgy jó fej. -bólogatott, majd beállt egy pár másodperces csönd, mire megszólaltam.
- Miért titkoljátok?
- Hogy micsoda? Miről beszélsz? -dülledt ki a szeme és szerintem egy kicsit leverte a víz. Én csak olyan "tudod miről beszélek" nézéssel ajándékoztam meg. - Honnan tudod?
- Luke-kal láttunk titeket a Starbucks-ban.
- Ó. Hát tudod... Mi el akartuk mondani csak, sok volt a zűr. Az anyukátok, ez a Márk fickó és nem akartuk, hogy úgy nézzen ki, hogy ameddig ti anyukátok miatt aggódtok mi boldogan és szerelmesen viháncoljunk. Nagyon sajnáljuk, remélem nem haragszol.
- Hülyéskedsz? Ez fantasztikus! -kiálltottam fel és a nyakába ugrottam. Kicsit túlságosan is hangos voltam mert kb. mindenki felénk nézett. Elpirulva engedtem el, majd mikor mindenki folytatta dolgát, suttogva folytattam.
- Hatalmas öröm, hogy végre Vikinek is összejött. És pont veled, te tökéletes vagy neki. De nem ajánlom, hogy megbántsd -nyújtottam fel a mutató ujjam fenyegetően.
- Most meg kellene ijednem? -nevetett, majd mikor látta, hogy nem pont ezt a választ vártam, helyesbített - Csak vicceltem. A világért sem bántanám meg szándékosan. Tudom mostanában ez elcsépelt mondtat amivel minden tizenéves dobálózik de én komolyan gondolom. Szeretem Vikit -mondta ezt a gyönyörű és megható szerelmi vallomást, mire próbáltam érzelgős fejet vágni akárcsak a filmekben, de ebben valaki megzavart. Pontosabban Matty Levakarhatatlan Demond.
- Itt vagy? Már mindehol kerestelek -Akkor keres még egy kicsit -mondtam magamban erőt gyújtve, hogy egy-egy ilyen ki ne csusszanjon a számon.
- Jössz? -kérdezte az előbbi helyünkre mutatva.
- Igazából mi Calum-mal egy fontos beszélgetés közepén vagyunk -rögtönöztem. Már azt hittem tényleg beveszi és megértően magunkra hagy, amior Cal megszólalt.
- Nem, már befejeztük nyugodtan menj -vigyorgott gonoszan, majd a másik pillanatban Matty már húzott is beszélgetni. Egy olyan "fúú ezt még visszakapod" fejjel néztem vissza rá, de ő csak szemtelenül kinyújtotta a nyelvét és élvezte ahogy szenvedek.  

*

Fél órával később Matty még mindig csak beszélt és beszélt. Oké azt leszámítva, hogy pár percet játszottam Conor-ral aki természetesen porrá alázott a fifában, de ez várható volt. Néha már meg sem próbáltam érteni mit mond, úgyis válaszol helyettem a saját kérdésére akkor meg minek? Rajtam kívül szinte mindenki jól érezte magát, egyedül az én nyakamon lógott Matty. 

Szerencsére mikor végeztünk a fifával, (Joe nyert) elkezdtük az Outlast, amihez a srácok lekapcsolták a lámpát. Először nem értettem mi értelme ennek, de persze később erre is rájöttem. 

Amikor mindenki elhelyezkedett kisorsoltuk ki kezdi a játékot (Adam) Luke megállt előttünk és lehajolt hozzám egy csókért majd az elfehéredett Matty-hez fordult. 

- Örülök, hogy ennyire jóba lettetek, de azért fogd vissza magad haver -kacsintott rá, majd leült mellém és az ölébe ültetett. Hatalmas vigyor terült el az arcomon, ami kicsit gonosz volt, de alig vártam ezt a pillanatot. Matty egy perc hebegés után tudott csak kibökni egy épp kéz láb mondatot. 

- Ti együtt vagytok? - mutatott ránk. 

- Jah, már egy ideje -válaszolt simán Luke. Erre Matty megmukkanni sem tudott, bár az kicsit ijesztő volt, hogy pislogni sem pislogott. 

Ezek után egy ideig leakadt rólam, ami abból állt, hogy nem szólt hozzám de egész végig próbált a szemével megfojtani minket. Mindegy, mi azért élveztük. :) 

Tehát Outlast. Lényegében összefoglalva, összesen 5-ször ugrottam Luke nyakába, háromszor a hirtelen és hangos zenétől 2-szer Michael és Ashton miatt akik azzal szórakoztak, hogy felvettek egy maszkot és hátulról azzal ijesztgettek, egyszer meg azért mert Luke megpuszilta a nyakam. :D De nem csak én voltam enyhén sokkos állapotban a játék végére, Vikit és Bellát sem kímélték a srácok. 

Conor-ék úgy hajnali 2-kor mentek el taxival. Amíg Ashton kikísérte őket én a konyhában ültem, amikor megláttam egymagában üldögélve Michael-t. Elaludt. Hangtalanul felálltam és lábujjhegyen elosontam a hülye ijesztő bohóc maszkért amit a fejemre tettem. Megnéztem, hogy nyitva van-e a szeme, majd mikor megbizonyosodtam, hogy nem leültem mellé. Erre ő álmában oldalra fordult felém és mint egy plüss macit átölelt. Aztán érezte gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok plüssből ezért tapogatni kezdte az arcom, és csak azután nyitotta ki a szemét. Mikor meglátott akkorát ugrott ijedtében, hogy leesett a kanapéról sikítva (!). Eddig nem hallottam őt így ordítani, de megérte mert sírtam a röhögéstől. 

- ******* Reni, a ***** ****** de megijedtem! -kapkodta a levegőt miközben lerántottam a maszkot. Egy percig megszólalni sem tudtam, mert akárhányszor próbálkoztam elröhögtem magam és érthetetlen makogás lett belőle. 

- Mi ilyen vicces? -jött be Calum a nappaliba, de egyből levágta a szitut. Michael a földön kezét a szívére rakva, én a kanapén a kezemben a bohóccal és a nevetéstől sírva. nehéz nem kitalálni. 

Nem sokára mindenki elszállingózott mosakodni, majd összegyűltünk a kanapé körül. Igen, nekünk még volt egy kis dolgunk hajnali fél 3-kor. 

Calum és Viki semmit sem sejthetett az egészről, hogy mi a francért vagyunk még lent a földszinten ahelyett, hogy fent aludhatnánk az ágyunkban, de próbáltunk természetesen viselkedni, ami abból állt, hogy néztük szótlanul a TV-t. Kicsit sem volt fura, hogy akárhányszor felálltak megkérdeztük hova mennek. 

Éppen Viki jött vissza amikor Luke-ra néztem, és a megbeszélés alapján próbáltam szemkontaktussal, hogy el kéne kezdeni mert egyszer elegük lesz és bedobják a szunyát. Luke bólintott és elkezdte. 

- Na és Calum, veletek mi van? -kérdezte csevegő hangon. Cal kicsit meglepődött de válaszolt. 

- Megvagyok, kösz.

- És veled Viki? -vette át a szót Ash. Calum ekkor már sejtett valamit és ijedten rám nézett. Ja tényleg ő csak arról tud, hogy én tudom. Én mintha erről az egészről mit sem tudnék megvontam a vállam. 

- Én is jól vagyok -húzta Viki mosolyra a száját. 

- Az jó, de én azt kérdeztem, hogy TI hogy vagytok! -erősködött Luke, mire Calum és Vik egymásra néztek. 

- Ajj ne csináljátok már basszus, mindenki tudja, hogy csőröztök amikor nem látunk! -pattant fel kitörve Mike, ami persze nem volt megbeszélve ezért értetlenül néztünk rá. Tényleg azt mondta, hogy csőröznek? Ez tiszta hülye. :) 

33. rész

Hahaha (*ördögi kacaj*) igen, nem szabadultok tőlem, ugyanis itt a következő részt, amit már csak azért is megírtam! :P Jó olvasást.
Reni szemszöge*

Másnap hála a jó égnek már reggel elbúcsúztunk anyutól és Márktól. Vagyis én csak anyutól Márknak csak egy grimaszt vágtam. Hogy miért nem mondtam el anyának és bárkinek a tegnap történteket? Nem tudom, valahogy éreztem, hogy nem kellene. Nem azért mert félek, tőle bár kitudja milyen egy pszihopata, de tudtam, hogy anyunak milyen fontos. Lehetséges, hogy vele normális, csak velem egy seggfej. 
Bence is már-már belenyugodott, mivel ő jobban ismerte aput mint én, ezért neki nehezebb is, de amíg anya biztonságban van addig okés. Minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Mi megyünk a suliba, Bence dolgozik és a srácok sem voltak otthon, mert a Good Girls videó klipjét tervezgetik. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok. Bence a hét elején megkérdezte, hogy ne írjon nekem kikérőt, de inkább nem kértem. Hátha a többiek elfeledtetik velem. Ami részben igaz volt, mert szünetekben mindig körülöttem ugráltak, pedig nem tudták mi bajom van, csak látták rajtam. Na meg, hogy tegnap leléptem.  De órákon nem tudtak foglalkozni velem. egyfolytában a konyhabeli beszélgetésünk járt a fejemben. Ha olyan az igazi énje, nem pedig a nyálas flörtölős undorítóság, akkor én kicsinálom. ajánlom, hogy amíg nem vagyunk ott és nem látjuk jól bánjon anyuval, mert megkeresem. Igazából addig simán élhetném tovább az életem. 

Nos, az elhatározásom. félig bejött félig nem. Esténként egyfolytában kattogott az agyam, a telefon beszélgetések száma megduplázódott. De! És most jön a de. Luke, Michael, Calum, Ashton és Viki összefogtak a hátunk mögött és minden erejükkel a mi felboldogításunk volt a cél. A srácok ahogy hazajöttek a stúdióból, koncertről vagy fotózásról nem pihentek le, hanem minket istápoltak. Reggelit és vacsorát készítettek, hülye játékokat szerveztek nekünk, karaoke-t, twistert (ami különösen is

mulatságos volt, mikor Ashtonnak elszakadt a nadrágja) házimoziztunk és este amikor már alig voltak kint az utcán, elmentünk sétálni a városban. Minden olyan csodálatos volt, annak ellenére, hogy lefagyott a fülem is az ujjaimmal együtt. Olyan fantasztikus este a város, tele fényekkel mint a mesében. Egész héten alig bírtam hálálkodni nekik. Annyira boldog voltam, hogy itt vagyok ezekkel a fiúkkal akik teljesen olyanok mint a hétköznapi emberek de mégis mások.
Hétvégéken (de szigorúan csak akkor, ha kész volt a házim) elvittek magukkal (meg persze Vikit is) a Good Girls forgatásaira. Része voltam a bohóckodásaiknak amik azok ott össze csaptak szünetekben. Michael és Calum állandóan azokkal a hangos bemondókkal szórakoztak, még a fülembe is belesípoltak amikor nem figyeltem, ennek köszönhetően Luke nyakába kötöttem ki.
- Hülyék vagytok!!! -csapkodtam őket nevetve, mire elfutottak és onnan kiabáltak vissza a hangosbemondóval. Aztán Ashton rajzolt a homlokomra pirossal egy nagy x-et ami a klipben is megjelenik párszor.
Mikor pedig el kellett utazniuk más országokba, az osztálytársainkkal lógtunk, vagy Bencével mentünk el bowlingozni pár haverjával.
Ám ez a nap sem volt semmi. Pár napja észrevettem, hogy Viki egyfolytában mosolyog. Jó máskor is szokott, de nem így. Ismerem már... ovi óta! Tudom melyik arckifejezés mit jelent, tudom mikor van elege, tudom mikor boldog, láttam már szerelmesnek is, dühösnek és unottnak. De ezt nem. ez valami új. Mostanában sűrűn elvarázsolt. Például kérdezek tőle valamit. Várom, hogy válaszoljon, de semmi. Odanézek rá és vigyorogva bámul maga elé. Aztán mikor hozzádobok egy párnát megrázza a fejét és zavartan visszakérdez, hogy mi?.
Ma azonban elhatároztam, hogy kiderítem. Oké igazából nem én, hanem Michael, mert tegnap este éppen azon tanakodtunk mi lehet vele, amikor szóba hozta, hogy kémkedjünk másnap egy kicsit. Én belementem és ezennel megalapítottuk a DKMAFBVV-t. (Vagyis Derítsük Ki Mi A Franc Baja Van Vikinek egyesületet)
Reggel, aztán arra ébredtem, hogy lefröcsköltek vízzel. Egyből kinyitottam a szemem és mérgesen támaszkodtam alkarra.
- Mi a...? Mit csinálsz Michael? -néztem rá összehúzott szemmel. Igazából azért mert még álmos voltam és a fényt nem szoktam meg, de lehetett mérges fejnek is mondani. Ránéztem az órára majd vissza - Még csak hajnali hat van. És szombat! Attól, hogy neked ez semmit sem jelent megsúgom én még gimibe járok és legalább a szombatot és a vasárnapot hagy aludjam végig!
- Tévedsz. Már 55 van, nem sokára 7 -tette fel a mutató ujját.
- De az még 6 óra! - huppantam vissza és a párnát a fejemre nyomtam.
- Hát rendben te akartad -mondta és kiment. Furcsálva néztem ki fél szemmel a párna alól. Már mikor azt hittem tényleg hagy aludni, visszajött egy vizipisztollyal. De nem azzal a kis pici szarral, hanem egy hatalmassal. Kicsit sem ijedtem meg. Olyan gyorsan még sosem keltem fel, mint akkor és hátráltam.
- Nem mered -lépkedtem hátra de a falnak ütköztem.
- Hogyne merném -vigyorgott ijesztően.
- Akkor sem vagy olyan szenya -ültem vissza az ágyamra, mert meggyőződésem volt, hogy tényleg nem meri.
- Öltözz fel és megyünk, mert csipkerózsikánk is felébredt az előbb.
- Nem öltözök -vontam meg a vállam flegmán. Erre rám spriccelt. És tényleg meg merte. Nem kicsit lettem vizes - Oké, megyek már, öltözök is, hagyjál már! -álltam fel és kivettem valamit a szekrényemből amit nem is láttam.
- Szedd a lábad -spriccelt szakadozva.
- Szedem már -szaladtam be a fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Aztán kikiabáltam.
- Kimegyek, de akkor ígérd meg, hogy egy csepp víz nem lesz a ruhámon!
- Megígérem -kiabált vissza. Kinyitottam a zárat és óvatosan kinyitottam. Résnyire volt az ajtó, mikor láttam, hogy Mike az ágyon ül a kezében a pisztollyal amit felemelt és lelocsolt. Egyből visszaugrottam és visszazártam az ajtót.
- De egy.... izé vagy! Megígérted!
- Nem egy csepp van a ruhádon, hanem több. -válaszolt szórakozottan. Ilyenkor megtudtam volna fojtani. Ezt utálom a legjobban - Bocs, de máskor fogalmaz pontosabban -mondta, mire a fogaim között szitkozódva kerestem egy másik ruhát. Majd Luke nyitott be álmosan. Egy szál alsóban volt.
- Mi folyik itt? -dörmögte reggeli hangján. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Odamentem hozzá egy csókért és a ruhámra mutattam.
- A haverod lelocsolt -mutattam Mike-ra aki egy széles vigyorral intett. Luke is leült az ágyamra még mindig a szemét törölgetve. Majd felemelte a kezét és összepacsizott Michael-el.
- Luke! -csaptam meg a pólómmal lágyan, hogy azért ne fájjon neki. Elnevettük magunkat és vigasztalásképp az ölébe húzott  és ismét megcsókolt. Majd az ölébe szembe fordultam vele és a lábamat átkulcsoltam a derekán.
- Oké akkor én megyek, 5 perc, kis csaj -mutatott ki és kiment. Luke összeráncolt homlokkal nézett rám, mire elmondtam a tervünket.
- Akarsz csatlakozni?
- Hát ha nem baj, most kihagyom. Úgy is elmondjátok -mosolygott és inkább a nyakamat puszilgatta. Pár percig elvoltunk így, aztán eszembe jutott, hogy én még csurom víz vagyok.
- Luke, át kéne öltöznöm -suttogtam mosolyogva két csók közt.

- Csak nyugodtan -engedett el vigyorogva és hanyat dőlt.
- Luke! -csaptam felkaron nevetve.
- Jó, akkor segítek -húzott magához és miközben csókokkal árasztott el megragadta a pólóm alját. Benyúlt alá és az oldalamat simogatta amitől libabőrős lettem, amit Luke is észrevett. Elmosolyodott ezen majd a másik pillanatban lekapta rólam az anyagot és eldobta.
- Reniiii! -kiabált be Michael.
- Ahh.... -sóhajtott Luke, majd elmondott egy jó hosszú káromkodást. Elkuncogtam magam rajta, majd lenézett és végig nézett rajtam.
- Elképesztő vagy -suttogta majd hosszú csókba forrtunk össze. Aztán megfogta a száraz pólóm és rám adta. Jó igaz, hogy kicsit bénázott, mivel fent elakadt a póló a fejemnél, de azért cuki volt.
- Inkább maradok a levetkőztetésnél -kacsintott Luke és miután adott egy puszit a fejemre otthagyott elpirultan.
Michael-el a nappaliban beszéltük meg mik lehetnek az esetleges okok. Szóval leírtam, hogy a lányok mitől tudnak igazán boldog lenni.
- De ha akármelyik is lenne miért nem mondaná el neked? -kérdezett rá Mike.
- Én sem értem... -temettem az arcom a tenyerembe. Majd pár percig csöndben voltunk, ami alatt végig pörgettem az elmúlt heteket. Hirtelen beugrott valami és véletlen eldobtam a tollat. - Meg van!!!! -vettem el Michael-től az ő ceruzáját és bekarikáztam azt az egy okot.
- Szerelmes? -húzta fel a szemöldökét miközben elolvasta.
- Igen, hát persze! A múltkor rákérdeztem és azt mondta, hogy van egy fiú de semmi komoly -vigyorodtam el. Úgy örültem ennek, mintha most jelentették volna be, hogy megszüntetik az iskolát.
- De most miért vagy ilyen boldog azt mondta semmi komoly értetlenkedett. Erre megfogtam a lapot, összegyűrtem és hozzádobtam. - Au, ezt most miért kaptam?
- Gondolkozz egy kicsit lány fejjel!
- Előbb oldok meg egy egyenletet, pff... -nevette el magát.
- Ha egy lány azt mondja, hogy semmi komoly az igenis rohadt komoly!!!! Ez olyan mint amikor mondjuk, hogy ne hívj fel, és ne kérj bocsánatot akkor igenis elvárjuk, hogy fel hívjatok és bocsánatot kérjetek!
- Oóóó. Akkor már értem miért dobott ki az a csaj -világosodott meg.
- Milyen csaj???
- Hát már nem tudom, rég volt. A nevére sem emlékszek -ráncolta a homlokát próbálva visszaemlékezni. Én erre csak vágtam egy "fiúk..." arcot és öntöttem magamnak inni.
- És, hogy jövünk rá ki az?
- Azt még nem tudom. Hihetetlen, hogy nem szólt róla...
- Nem lehet, hogy Ash az? Hiszen Vikinek tetszett Ashton és utána Ashtonnak is tetszett Viki. Lehet, hogy mégis összejött a dolog -jutott eszébe.
-Hát nem tudom... Vikit tényleg megbántotta és szerintem már Ashton is túl van Vikin.
- Igaz... -húzta el Mike a száját aztán hallottuk, hogy valaki trappol a lépcsőn. Egyből elhallgattunk ugyanis Ashton, Viki és Calum (szerintem még félig aludva) jelentek meg.
- Reni nem baj ha most lefújjuk a szombati Teen Wolf maratont? -állt meg előttem Viki nagy álmos szemekkel.
- Persze, hogy nem baj. Hogyhogy? Programod van? -mosolyodtam el és boldogan megfogtam a kezét.
- Igen, de nem olyan nagy szám csak Ashley segít a matekban -legyintett.
- Rendben, mikor mész?
- Ebéd után indulok.
- Okés, akkor elhalasztjuk vasárnapra.
- Rendben, de mikor fogsz tanulni? Vagy igazából te szoktál olyat? -nevette el magát.
- Hát ritkán, de szoktam -húztam ki magam büszkén.
- Ez az én barátnőm -ölelt meg mosolyogva.

2 órával később*
Mivel ma a srácoknak az egész napjuk szabad volt, Luke úgy döntött elvisz moziba és utána bemegyünk a Starbucks-ba. Egyből felkaptam magamra valami normális ruhát, kihúztam a szemem tussal és egy piros rúzst tettem a számra. Sajnos nem sokszor tudunk kettesben lenni pont ezért is kötötte ki a többieknek, hogy senkit nem hoz el. :)
Út közben azon tanakodtunk mit nézzünk meg, ami nem volt egy egyszerű feladat, mert Luke is mást akart és én is, végül kiválasztottuk az összes olyan filmet ami időben és úgy tartalmilag is jó majd ki "ecc pecc"-eztük és végül egy harmadikra esett a választás. Tök jó, hogy még ennyi idősen is így döntjük el mit akarunk.
Miután kiszálltunk a kocsiból Luke felvette a napszemüvegét "elrejtve" magát.
- Ügye tudod, hogy ettől még felismernek? Directionerként biztosítom, hogy a rajongók még akkor is felismerik a kedvencüket, ha egy zsákban vannak -nevetve néztem rá, miközben átkulcsolta ujjainkat.
- Tudom, de attól még jól néz ki -nevettünk egyszerre. Mikor bementünk még mindig Luke-ba csimpaszkodtam, amikor a szemem sarkából láttam, hogy pár lány már összesúgott, de nem jöttek oda hozzánk.
Először megvettük a jegyeket, aztán leültünk egy asztalhoz a kukoricákkal és az üdítőkkel mert még volt egy kis időnk.
- Luke emlékszel amikor még régen itt voltunk és kiöntötted a teát? -mosolyodtam el az emléken.
- Uh, igen. Olyan béna voltam -sütötte le a szemét elpirultan.
- Dehogy voltál, nem direkt volt  -fogtam meg a kezét.
- Hát nem, de utána... Megakartalak csókolni... -suttogta még mindig a földet pásztázva. Láttam rajta, hogy totál zavarban van. Ezen elmosolyodtam és megsimítottam az arcát majd felemeltem.
- Én meg most téged -vigyorodtam el és lassan odahajoltam hozzá. Luke belemosolygott, aztán az ölébe húzott.
- Mi lenne velem nélküled? -sóhajtott és átkarolta a derekam.
- Amúgy megtetted volna, ha nem jön a fotós? -kíváncsiskodtam. Sokat gondolkodtam ezen akkor és most végre van rá alkalmam.
- Nem tudom. Már akkor is be voltam szarva, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Azt hittem, hogy majd eltávolodsz tőlem és vége mindennek - mesélte szégyenkezve.
- Hogy gondolhattál ilyet? -nevettem.
- Hát nem nagyon adtad jelét annak, hogy szeretsz -nézett a szemembe mosolyogva.
- Jó, mert én sem tudtam. Rajtunk kívül viszont mindenki sejtette -kulcsoltam át a nyaka körül a karom. Eddig még nem nagyon gondolkoztam azon az időkön amikor még Luke-kal nem voltunk együtt. Kíváncsi voltam, hogy élte meg az a korszakot Luke, mert hogy máshogy mint én az biztos.
- Olyan jó, hogy már nem kell gyomorgörccsel kelnem -ölelt magához.
- Sajnálom -mondtam ki halkan.
- Tessék? Mit sajnálsz? -húzódott el egy kicsit, hogy rám tudjon nézni.
- Mindent. Hogy ilyen sokat szenvedtél értem. Tudom, hogy nem voltam és nem is vagyok könnyű eset -biggyesztettem le a szám.
- Jajj Reni, ezt nem azért mondtam. Életem legjobb dolga volt érted harcolni. Tudod, minden rossz után jön valami jó -simogatta a hajam.
- Szeretlek Luke Hemmings -jelentettem ki a szemébe nézve.
- Én is szeretlek téged Lawson Renáta -mondta ki majd hosszan megcsókolt.

Film után*

Mikor vége lett a filmnek kézen fogva jöttünk ki. Nem, most kivételesen nem dobálóztunk semmivel.:) Mint mindig minden film után megbeszéltük kinek, hogy tetszett. Majd ahogy elterveztük a Starbucks felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk, hogy rendeljünk valamit megakadt a szemem egy asztalnál. Nem akartam hinni a szememnek... A sarokban két ember nevetgélt. De nem mindegy, hogy kik ugyanis Viki és Calum volt. Fogták egymás kezét és messziről látszódott rajtuk, hogy szerelmesek.

32. rész

Reni szemszöge*

Ugyan még szokjuk az iskolát és a diákokat, de lassan már kezdjük kiismerni ezt az Ausztrál fajta gimis dolgot. Oké, igazából tök ugyan olyan mint a többi csak kicsit modernebb. Ami más az az, hogy az általánost itt 5-6 éves kortól kezdik ezért mi egyel feljebb vagyunk mint kéne, ezért nekünk kicsit nehezebb és fel is ajánlották, hogy akkor eggyel lejjebb tesznek, de oly annyira összebarátkoztunk már nagyjából az osztállyal, hogy inkább felajánlották, hogy segítenek csak ne menjünk el. Ez nagyon kedves tőlük így 2 hét elteltével. 

Bevallom néha csak így ülök és gondolkodok, hogy most vajon miről is lehet szó, mert még vannak olyan szavak amikről nem hallottam, de szerencsére segítenek a tanárok. Matekból magyarul és angolul is sötét vagyok, szóval azt inkább hagyjuk. Viszont amit imádok (és remélem most meglepődtök :D) az az irodalom. Imádom! Alapból szeretek olvasni és írni is. Mostanában angolul is nagyon sokat olvasok és amióta itt vagyok nagyon sokat fejlődtem angolból. Amikor jöttem kicsit azért paráztam, hogy hogy fogok én itt élni, hogy azért nem vagyok annyira profi angolból de tényleg igaz, hogy simán meg lehet tanulni ha itt vagy. Nekem elég volt egy nyár. Egy csodálatos nyár. 

Visszatérve az irodalomhoz, egyszer írnunk kellett egy 2 oldalas házi dolgozatot természetesen a nyári szünidőről és a tanár nagyon megdicsért, mert én írtam az egyik legszebben megfogalmazott dogát. Ennek nagyon örültem és hát ő lett az egyik kedvenc tanárom. A tesi is jó, bár 1 kör után már olyan vagyok mint egy maratont futott kutya, de az ilyen gimnasztikák mennek, mivel 6 éve táncolok hip-hop-ot. Tényleg ha már itt tartunk keresni kéne itt is egy egyesületet. 

Szóval olyan közepes vagyok. Van amiből tényleg jó vagyok, na meg vannak amiből nem... Persze a srácok sokat segítenek főleg Luke a matekba. Vikinek azért már kicsit jobban áll a tanulós tantárgyakból, bár ő otthon is jobb volt. Viszont ki nem állhatja a tesit. Nagyjából eddig ezek történtek. 

Az osztályból már szinte mindenkivel jóban vagyok és tényleg nem azért mert Luke-nak a barátnője vagyok, hanem tényleg önmagunk miatt szeretnek. Na ez viszont nem igaz az egész iskolára. Sokan vannak akiket csak a srácok érdeklik és egyfolytában kérdezgetnek róluk meg ilyen kis hülye cuccokat adogatnak nekem, hogy adjam oda nekik. Ahh, jesszus... -.- 

A hajamra sokan felfigyelnek, még a tanárok is. Hát igen nekik annyira nem tetszik, de fejet hajtanak előtte. Furcsa mert nem mindenhol engedik meg. 

Ó hát és ami a kedvencünk, hogy van iskola busz!!! Woah, hát tényleg nagyon menő. Csak hát van amikor kicsit későn kelünk akkor Bencéjék elvisznek és Luke is ragaszkodik, hogy néha-néha elkísérjen. 

A fiúk mikor hazamegyünk és otthon vannak mindig az az első kérdésük, hogy "Na mi volt a suliban?" Ilyenkor legszívesebben hozzájuk vágnák egy párnát. Örülök, hogy végre véget ért, nem, utána még fel is hozzák, hogy emlékezzünk rá. Komolyan olyanok mint az anyám. Pff... 

Persze ilyenkor szívesen mondanánk, hogy semmi, de mindig tudni akarják mi van velünk. Elmondásuk szerint így kicsit újra járják az iskolát velünk. Tényleg nagyon sokat segítenek és az osztálytársaink neveit is majdnem kívülről tudják, mert mindenképp akarták tudni, hogy kik boldogítanak minket reggel 8-tól az utolsó óráig. Így hát leírtam nekik. :D

-Josh

-Molly

-George

-Tristan

-Daniella

-Emily

-Nathan

-Vanessa

-Jade

-Austin

-David

-Zoe

-Taylor

-Ashley

Nem vagyunk sokan egyáltalán, de ez nem is akkora nagy baj. 

Michael haja most piros lett, majdnem olyan mint nekem csak neki élénk piros. Ashton teljesen olyan mint régen, csak kicsit sajnálja ezt az egész dolgot Vikivel, de beletörődött. 

Akárhányszor kérdezgetem Vikitől azt a múltkori dolgot, amikor mondta, hogy egy fiú miatt ilyen boldog, de mindig lelegyint. Tehát még mindig nem tudom ki is az a különleges személy. Az idő kicsit kezd hűvösebb lenni, meg néha esik is de amúgy tűrhető. És azt hittem, hogy minden jól fog menni. Járok rendes suliba, van egy nagyszerű pasim, csodálatos barátaim, jó osztályba járok, boldogak vagyunk. Ja igen... Egészen a mai napig.

Mikor kicsöngettek az első óráról elmentünk Vikivel a büfébe venni valami reggelit. Én kértem egy melegszendvicset, Viki pedig fánkot és már mentünk is vissza a teremhez, aztán egyszer csak megragadta valaki a karomat és visszarántot. Ennek köszönhetően a szendvics kiesett a kezemből. Tátott szájjal bámultam a földön szétplaccsant kaját, majd mérgesen felnéztem a tettesre. Ha nem is merném majdnem mindenkinél jobban nem ismertem volna meg. Napszemüvegben volt (pedig nem is sütött a nap, főleg nem az épület belsejében) és a kapucnija majdnem eltakarta az egész fejét. De az öltözéke ugyan olyan volt mint eddig. Bakancs, szűk farmer és egy nagy trikó szerűség.
- Mit keresel itt Michael? És miért lökted ki a kezemből? -szóltam rá dühösen.
- Sssss! -fogta be a számat a kezével és Vikivel együtt arrébb húzott ahol kevesen voltak. Levette a szemüvegét és suttogni kezdett.
- Baj van -bökte ki. Az arca tényleg rémületet tükrözött és a hangja olyan halk volt, hogy egy légy zümmögése is elnyomta volna. Vikivel összenéztünk. Ha Mike ilyen akkor tényleg nagy baj lehet.
- Mi történt? -kérdezte Viki.
- Vendégeink vannak otthon. Az édesanyád -fordult felém. Először kikerekedett szemmel bámultam rá, aztán rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy dolog. Oké furcsa és meglepő, hogy New York-ból eljött ide és csak nem is szólt, de örülök neki.
- Most komolyan ezért jöttél ide? Oké tudom néha totál ki tudja készíteni az embereket, de ott van Bence. Csak kordában tudja tartani amíg haza nem megyünk -nézek rá értetlenül.
- Nem úgy értem. Bence teljesen ledöbbent és meg sem tud szólalni...
- Mert? -érdeklődik Viki helyettem.
- Mert nem egyedül jött... -jelenti ki egy kis hatásszünet után.
- Kivel? -kérdeztük egyszerre.
- Ööö... -akadt el Michael hangja. Ilyet még nem nagyon láttam... O-ó.
- Ahj, mond már!!! -kiabáltam rá. Nem igaz, hogy nem lehet kimondani egy nevet, ahj anyám!
- Oké, oké de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
- Oké, oké csak gyerünk már, mert éhes vagyok.
- Egy pasival. Luke szerint el kellett, hogy mondjam, mert Bence eléggé kiakadt és csak te tudnál beszélni vele.
- Hogy mi van??? Egy pasi? Mármint anyunak a pasija? -fintorodtam el.
- Igen...
 Na álljunk csak meg! Egy pasi. Aki összejött anyával. Fúj. Aki apáskodni akar nekünk? Köszönöm szépen, nem kérek. 16 évig éltem apa nélkül, ezután is túlélem.  És erről anya miért nem szólt amikor meglátogattuk?
- És most mi van otthon? -próbálom vissza fogni magamat.
- Luke próbál beszélgetni velük, amíg Calum és Ashton Bencét noszogatják, hogy menjen le.
- Oké, elmegyek. Viki mond meg az ofőnek, hogy családi okok miatt el kellett mennem -öleltem meg, aztán karonragattam Michael-t és elindultunk a kocsi felé. Mivel Mike elfelejtette visszavenni a szemüveget, egyből lebukott, de  egy szempillantás alatt elmúlt a jókedvem és lekiabáltam a fejüket.
- Jajj kérlek, legalább most hagyjátok békén, nem jó időpontot választottatok a sikítozásra. Majd máskor úgy is jön még! -kiabáltam. Nem érdekelt, hogy majd az összes rajongó ezzel fog jönni, hogy milyen egy bunkó vagyok, de nem érdekelt. Most hullik szét a családom ami amúgy sem volt egyben. Szó nélkül vezetett haza engem Michael, majd mikor megállt kipattantam a kocsiból és feltéptem az ajtót. Érkezésemre, mindenki felkapta a fejét. Anya és a pasi a kanapén ültek, előttük pedig Luke állt. És a többiek gondolom meg fent voltak. Ahogy megláttam anyuékat kicsit könnybe lábadt a szemem. Nem tudom miért, de nagyon rosszul érintett ez az egész.
Anya felállt és meg akart ölelni de én nem öleltem vissza. A pasas is felállt bemutatkozni.
- Szia, biztos te vagy Reni. Én Márk vagyok -nyújtotta ki a kezét, de én csak fintorogva elfordultam tőle. Ránézésre sem szimpatikus.
- Kicsim, ne csináld ezt te is. Kedves ember. Tudom, hogy meglepett, de ez nem garancia arra, hogy ilyenek legyetek -kelt ki magából anya.
- Szólni nem tudál volna, hogy hahó basszus jövök meglátogatni az új barátommal akiről nem is szóltam! - mentem fel az emeletre. Benyitottam Bence szobájába, ahol ő ült az ablaknál kifele nézve, Ashton és Calum pedig az ágyon magyaráztak neki. Ahogy beléptem ők is rám néztek.
- Reni, nagyon sajnáljuk -öleltek meg miután felálltak az ágyról. A fejem már nagyon fájt, azt sem tudtam mi van és mit csináljak. Odabújtam Bencéhez, és lecsöppent az arcomon egy könnycsepp. Aki most itt ebben a percben megért, az csak is a Bence volt. Nem az a baj, hogy anyára rátalált a szerelem, hanem, hogy fenn áll a veszély, hogy ez a valaki megbánthatja őt. Volt már ilyen. Még mindig hiányzik neki apa, akit mi nem ismerünk, de nem szívesen emlékszik vissza rá a mai napig. Egyszer találkozott egy pasival, aki csúnyán elhagyta. És amikor látjuk anyát összetörni az borzalmas. Nem akarjuk ezt még egyszer látni, és ezért valamiért így viselkedünk. Nem tudom, miért borultam így ki, mert lehet, hogy tényleg normális, de nem szeretnék apukát. Jó volt nélküle is.
Majd Bencével elkezdtünk kicsit beszélgetni, hogy ő, hogy reagált és hát tényleg eléggé kiakadt. De azért elmondtam neki, hogy ezzel tényleg MI okozunk neki fájdalmat. Kellene adni ennek a Márknak egy esélyt.

*** Fél órával később***

Végül rászántuk magunkat és lementünk dumálni vele. Megtudtuk, hogy ő is abban a szállodában dolgozott és hallották, hogy rajtuk kívül van egy másik magyar származású és felkeresték egymást. És így jöttek össze. Márkról nekem az szűrődött le, hogy nagyon nyálas. A bezselézett hajat alapból rühellem ha eláztatják vele a hajat. Kicsit nagy képű is, de eléggé szereti anyát. Boldogak, de nekem akkor sem szimpatikus, pedig próbáltam tényleg előítélet nélkül kommunikálni vele, de nem tudok megbarátkozni. Luke-ék szegények alig mertek megszólalni, nagyon feszült volt az egész helyzet. Calum és Viki fel is ment, Ashton és Mikey a konyhában sugdolóztak miközben vacsoráztak, Luke pedig próbált támogatni, de ő is megrémült, ettől a hirtelen dologtól. Még nem látta anyut, ezért be is mutattam őket egymásnak, bár anyának már meséltem róla, szóval nem voltak teljesen idegenek. Már lement a nap, mire indulni készültek, de Luke látszólag beakart vágódni (amit nem kellett volna, khm...) ezért megkérdezte, hogy nem maradnak-e itt.
- Ó, hát ha nem baj, akkor köszönjük maradunk -mosolygott anya, mire Michael meg is mutatta nekik a vendég szobát. Amíg a látókörükben voltunk vigyorogva (kicsit túlságosan is nagy vigyorra sikeredett) néztünk utána, de a hátunk mögött "véletlen" hátsón rúgtam Luke-ot.  Majd mikor bementek, mérgesen néztem rá.
- Mit csináltál? Nem volt ez elég ciki? -suttogtam, de próbáltam dühös hangon beszélni.
- Bocsi, de úgy éreztem, hogy nem illene csak úgy elengedni őket. De reggel szerintem elmennek, nincs semmi baj, rendben lesz minden -ölelt magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Csak igazad legyen -mondtam gondterhelt hanggal. 

Elmentem fürödni, megmostam a fogam és felhúztam a pizsimet, aztán lementem a konyhába egy pohár vízért. Többiek is elmentek már aludni, mégis közeledő lépteket hallottam. Összeráncolt szemöldökkel fordultam meg és Márkot láttam meg. Elmosolyodott és megsimította a karom. Elmormoltam magamban pár szép szót, aztán megszólalt.
- Nem akartalak megijeszteni csak én is inni jöttem. Amúgy szerintem nagyon kemény lány vagy. Kedves is, de azért kicsit szemtelen is, nem gondolod? Nem bántásból, én a barátod vagyok, de gondolom tisztában vagy magaddal -vigyorog tovább. Erre villantottam én is egy 1000 vattos mosolyt, de gondolatban úgy képen töröltem volna, hogy jó lett volna nézni hogy hullik ki a tökéletes hófehér fogai. Na hát így szeressem? Tudtam, hogy nincs minden rendben ezzel a fickóval.
- Hm... Tudom néha elszalad velem a ló, de azért ez nem mindig igaz. Remélem tudod mi a szemtelenség és az igaz mondás között a különbség. Nos ez esetben, közlöm, hogy alig várom, hogy reggel legyen és elmenjetek. Ja és ne feledd. Ez nem szemtelenség! -nevettem gonoszan. Kicsit én is meglepődtem magamon. Na jó ez lehet, hogy kicsikét szemtelenség. De ez az igazság! Lehetséges, hogy megüt, de akkor anya őt hibáztatja, mert azt senkinek sem engedi meg, hogy a lányát megüssék. De nem csak anya akadna ki hanem a srácok is nekiugranának, amit szívesen néznék. Azért bízom benne, hogy ennél okosabb.

31. rész

Sziasztok! Köszönöm, hogy még mindig vagytok nekem!!! Ahogy látjátok már nem vagyok a régi, kicsit ritkábban írok, de az az igazság, hogy már nem annyira szeretek írni mint eddig. Nem tudom miért, de alig bírom rávenni magam, hogy írjak de csak miattatok csinálom! Mert már rég kitaláltam a történetet és nagyon jó szerintem. Nem szeretném elvenni tőletek ezt az élményt, ha már eddig kitartottatok mellettem. Szóval nem hagyom abba!!! :D Jó olvasást babák :* <333

Reni szemszöge*

- Mi? Hogyhogy nem? Azt hittem, hogy... -hallottam Ashton elkeseredett hangját. Én szó szerint lefagytam. Azt hittem, hogy ismerem Vikit mert megvoltam győződve, hogy igent mond. Ez legalább annyira meglepett mint Ashtont.
- Sajnálom, de már más tetszik... Azt hiszem -dadogott Viki és ahogy hallottam elindult. Abban a pillanatban úgy próbáltam hangtalanul felrohanni a szobámba, mintha az életem múlt volna rajta. Ha meglát lebukok és megtudják, hogy hallgatóztam. És ez nem szép dolog tudom, de nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok. Főleg, hogy a legjobb barátnőmről van szó, igenis van okom hallgatózni. Na jó nem, de inkább ezt hagyjuk.
Ha eddig még nem voltam álmos, na most még jobban nem voltam. A hasam még ugyan fájt, de az agyam kattogása elnyomta. Nem értem Vikit. Pedig ő is lány és én is. És mi megértjük egymást még csak szemkontaktussal is. Pontosan tudjuk, hogyha azt mondjuk, hogy jól vagyok nincs semmi bajom az azt jelenti, hogy de igenis rohadt nagy bajom van!!! De ezt még én sem értem. Ááá már mindenki megőrült?
- Mit csinálsz ilyenkor baba? -hallottam meg Luke rekedtes reggeli hangját. A nagy csöndben összerezzentem tőle, majd mikor lelassult a szívverésem megdörzsöltem a szemem és leültem mellé az ágyra.
- Semmit csak, felébredtem...- legyintettem.
- Biztos nincs semmi? Úgy néztél ki mint aki szellemet látott.
- Igen? Fogalmam sincs miért -vontam meg a vállam, aztán lefeküdtem. Luke először gyanakvóan nézett rám, majd átkarolt és magához húzott. Behunytam a szemem, hátha elalszok, de nem nagyon sikerült. Luke lehet, hogy tud lány nyelven? Az lehetetlen, vagy csak engem ismer ennyire? Jajj...

Pár nappal később, iskola napja*
A tegnapi nem alvásnak is meglett az eredménye. Mint mostanában sokszor, most sem aludtam valami sokat. Vikitől még mindig nem mertem megkérdezni, hogy most mi baja is van. Ez lehet, hogy furcsa hallani tőlem, de van okom rá több is. 1. Nem szeretnék vele összeveszni iskola előtt. 2. Tényleg nem kellett volna hallgatóznom, semmi közöm sincs hozzá. És lehet, hogy ez rosszul esne neki, hogy egyáltalán nincs magánélete. 3. Jó ez csak kettő, de még ki kell találnom valamit. :D
Szóval a terv még nincs meg, hogy tudjam meg az igazságot. Luke is tanácstalan, mivel Viki Ashton-nak sem mondta el miért nem.
Tehát reggel a telefonomra ébredtem. Olyan érzésem volt, hogy 10 percet sem nem aludtam az éjjel. Kikászálódtam Luke karjai közül, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe hunyorogva és megállapítottam, hogy úgy nézek ki mint a mosott narancs. Király. Mivel direkt koránra állítottam az időt, hogy legyen időm elkészülni az én csiga gyorsaságommal amit korán reggel itt produkálok, lezuhanyoztam amitől majd kicsit felébredek. Ja igen meg ahogy én azt elképzeltem. Még jobban elálmosodtam, ami meglátszott a szem alatti karikáimon. Visszamentem a szobába és gyorsan elöltöztem, majd megfésülködtem és végül próbáltam sminkkel emberibb külsőt csinálni magamnak. Mert hát az elég vicces lenne ha már az első nap úgy megyek be mint akin átment egy busz. Gyorsan bepakoltam pár füzetet, mert ma még csak osztályfőnöki óra lesz ahol elmondanak mindent amit tudnunk kell. Ezek után megnéztem Viki hogy áll. Hát aki azt hitte, hogy Viki egy nagyon pörgős és lelkes lány most nagyot csalódhatott, mert félig kitakarózva volt, hason feküdt, a jobb lába lelógva az ágyról a jobb keze pedig a szekrényen az óra előtt. Szórakoztató látvány volt, de ha nem ébresztem fel az első napon elkésünk.
- Bocsájts meg Viki, de muszáj -mondtam és azzal a lendülettel felugrottam az ágyára és ugrálni kezdtem körülötte ezt ordibálva:

Vikiiii ébredj, mert ma van az a szerencsétlen nap amikor az iskolának nevezett börtön megnyitja kapuit és úgy elkésünk, hogy azt nézni is szép lesz!

És mivel én kitartó ember vagyok nem vette be azt a dumát, hogy "oké felébredtem mindjárt felkelek" hanem addig zaklattam amíg fel nem állt és ment el öltözködni. Én is meglepődtem magamon, hogy én hajtom Vikit, hogy menjünk már amikor otthon ez fordítva volt. Na mindegy. 

Viki fél óra múlva készült csak el, ebből arra következtettem, hogy szerintem mikor bement állva elaludt. :)

Miután Luke és Calum hallani sem akart arról, hogy itthon maradnak Bencével együtt beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé. Hamar ott voltunk, Vikivel kipattantunk az autóból. Calum-ot gyorsan megöleltem, aztán Luke-tól kaptam egy hosszú csókot. Mikor kinyitottam a szemem megláttam a diákokat ájuldozva. 

- Luke észrevettek, elkaptak, futás!!! -tuszkoltam be nevetve a kocsiba. Bencétől is elköszöntem aztán mentek is el mert a lányok, majdnem lerohanták őket. Mondanom sem kell ezek után, mindenki tekintete ránk szegeződött. Kicsit szorongva mentünk be az iskolába ahol a portánál felküldtek minket egy terembe ahol úgymond, "személyi igazolványt" kellett csinálni. Persze nem olyan volt mint az igazi, csak a képünk, nevünk, születésünk és az volt rajta, hogy az iskola diákjai vagyunk. Ezt mindenhova magunkkal kellett vinnünk csak így tudtunk bemenni a termekbe. Bele kellett dugni az ajtóba a mágneses kártyát ami belemegy a tanár gépébe, így tudták ki hiányzik és ki nem. Nekünk, magyar lányoknak nagyon furcsa volt ez a modern környezet. Sokan odajöttek hozzánk érdeklődni, hogy mi most tényleg mi vagyunk-e, de voltak olyanok is akik egy nem túl szép szóval illetve majdnem fellökött. Hát ezekről pont meg van a véleményem és csak egy hajszál választott el attól, hogy elküldjem őket melegebb tájakra. De egyfolytában mondogattam magamban, hogy Reni, tudod, hogy nem csinálhatsz botrányt, Luke Hemmings barátnője vagy az Istenért! 
Még csak az első óra telt el amin az ofő bemutatkozott nekünk és megmutatott minket az osztálynak. Ezután jött a reggeli szünet, amit azzal töltöttünk, hogy elmentünk a büfébe. A szorongás még mindig bennem volt, egyfolytában minden lépésemet figyelték. De hát mit vártam maguk a fiúk is ide jártak még jó, hogy mindenki ismeri őket. Mikor visszaballagtunk az osztályteremben, ahol mindenki az asztalon ülve beszélgetett a vele legmesszebben elhelyezkedő emberrel teli szájjal. Az érkezésünkre kicsit halkabbak lettek, még a fiúk is abba hagyták a kiabálást. Vikivel összenéztünk és nagyot nyelve leültünk a helyünkre. Az "osztálytársaink" összenéztek és leszálltak a padról majd körénk gyűltek.
- Sziasztok! Én Daniella vagyok ő pedig Josh -állt meg előttünk egy göndör szőke hajú lány és rámutatott a mellette álló barna borzos hajú srácra. Mosolyogva intett nekünk mire mi visszaköszöntünk. A többi "bátrabb" ember is bemutatkozott és sajnos csak pár mondatot tudtunk beszélni, mert közben becsöngettek. Szóval eddig van Daniella, Josh, Molly, Emily, Nathan és George. Ők mind gratuláltak nekem Luke-hoz és együtt érzően szidták azokat az embereket akik ennyire irigyek a kapcsolatunkra. Ez igazán jól esett és már jobb kedvvel ültem tovább a helyemen. Az ofő ismét bejött a terembe, becsukta az ajtót és mosolyogva végig nézett rajtunk.
- Rendben, akkor, 11.a osztály, mutatkozzatok  be a lányoknak egy rövid kis ismertetéssel magatokról -ült le az asztalra és felszólította a névsorban az elsőt.
- Sziasztok! Engem Vanessa-nak hívnak és 17 éves vagyok. Imádom a 5SOS -nevette el magát és mi is csatlakoztunk hozzá - Olyan 4-es tanuló vagyok és nagyon szeretem ezt az osztályt... -kezdett bele és a végére annyira lelkes lett, hogy az ofőnek kellett leállítania mert a többiekre nem lett volna idő. Mind a ketten ámulattal hallgattuk őket. Szinte mindenki annyira kedves és barátságos volt, hogy egyből elmúlt a hasamban lévő görcs. A fiúk is kiálltak mellettünk, hogy ne is foglalkozzunk a másik osztályokkal mert azok akkora nyomorékok (szebb szóval, mint amit mondott Tristan) hogy meg sem érdemlik, hogy rám nézzenek. Viki mellett is kiálltak, mert azért őt is bántották páran, de mi értelme foglalkoznunk azokkal akik utálnak, ha vannak olyanok akik szeretnek. Mondanom sem kell nagyon viccesek is a bemutatkozás alatt sokat nevettünk együtt. A következő órában kimehettünk az udvarra és most már nem egyedül álldogáltunk egyedül a többi menő társaság mellett, hanem körénk gyűltek az osztálytársaink és beszélgettünk. Miközben Josh-on nevettünk mert éppen megpróbálta a büféből vásárolt gumimacit a szájába dobni, de helyette az orrába ment, megrezzent a zsebembe a régi telefonom (mivel még nem jutottam el odáig, hogy újat vegyek pedig volt rá időm nem kevés).
Remélem jól telik az első napod, szurkolok és egész koncerten rád fogok gondolni, baba. <3
Szeretlek: Luke
Elmosolyodtam és gyorsan visszaírtam. Vikinek megsúgtam, hogy most mentek a koncertre, majd be is csöngettek. Visszamentünk a termünkbe ahol az évről beszélgettünk, hogy milyen programok várhatók majd a legutolsó órában játszottunk. Bár a nap folyamán kaptam hideget és meleget boldogan indultunk haza.
Aztán fél úton eszembe, jutott a tegnapi jelenet. Amikor Viki és Ashton beszélgettek. Eddig nem mertem megkérdezni, de csak elmondja nekem. Tudom, hogy nincs semmi közöm hozzá de mi mindent elmondunk egymásnak. Kicsit félve de végül megszólaltam.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze -mosolygott tovább.
- De kérlek ne legyél mérges érte, nem direkt volt csak tudod én mindig rossz helyen vagyok rosszkor...
- Oké, csak mond már -nevetett.
- Hát rendben. Szóval este felébredtem és lementem inni valamit és akkor meghallottalak téged Ashtonnal. És hallottam, hogy nemet mondtál neki. Miért? -hadartam el és összeszorított szemmel vártam, hogy kiabáljon velem. De nem tette, csak a mosolya hervadt le. Gondterhelt arccal vett egy mély levegőt és belekezdett.
- Ah... Amíg Ashton nem volt nálunk sok minden kavargott a fejemben. Fájt, hogy így lelépett és ez az egész Gemmás ügy nagyon rosszul érintett. De próbáltam pozitívan gondolkodni. Ahogy mondani szokták minden rossz után jön egy jó. És egy fiú nem a világ vége. Van még nagyon sok. És volt aki nagyon sokat segített nekem. Meg amikor voltunk Disneyland-be rájöttem, hogy nélküle is teljesen megvagyok. És mikor visszajött nagyon mérges voltam rá, de nem jött újra elő az az érzés mint előtte. És nagyjából így léptem túl rajta.
- Ühümmm. És ki volt az aki sokat segített? Én? -vigyorodtam el.
- Igen, te is. De más is -mosolyodott el újra zavartan. Oó. Lányos zavar. Ez vajon mit jelenthet?
- Kicsoda? Fiú van a dologban, mi? Tetszik neked? -kérdezősködtem felcsillant szemekkel.
- Á, nem komoly. Csak egy fiú... -legyintett de a mosolyt nem lehetett levakarni róla.

30. rész

Sziasztok! Azért nem írtam egy ideje, mert szüneteltettem az oldalt a suli miatt. Tudjátok év eleje mindig káosz, de mostmár kezdek visszaszokni. Szóval lehetséges, hogy nem fogok olyan hamar új részeket hozni, de sietek ahogy csak tudok. 

Reni szemszöge*

Az igazat megmondva, attól, hogy Ashton azt mondta ne izguljak még jobban izgulok. Lehet, hogy tegnap este minden rendben volt, de akkor miért került?

- Amúgy jó a hajad már előtte is mondani akartam, csak láttam, hogy baj van... -mutatott a hajamra. Elmosolyodtam és motyogtam egy "köszönömöt" aztán visszamentem a konyhába.

- Csináljak valami kaját? -kérdeztem.

- Igen jó lenne, nagyon éhes vagyok -ült le elém a pultra. Megfordultam és előszedtem pár kaját és gyorsan összedobtam valamit. Már 7 óra volt amikor valaki lefele trappolt a lépcsőn. Mind a ketten odanéztünk, majd Vikit véltük felfedezni. Viki megállt és miután megdörzsölte a szemét meglátta Ashton-t aminek az lett az eredménye, hogy nekiment az asztalnak. Majd hátrálni kezdett, de nem látta, hogy ott van a könyvespolc amit sikeresen meglökött és pár könyv életre is kelt. Lesütöttem a szemem és a tenyerembe temettem az arcom. Lányos zavar... Szegény. Mikor visszafordultam Viki már a lépcsőnél járt, de ekkor Ash utána szólt.

- Ne! Viki gyere vissza. Vissza jöttem -mosolyodott el. Viki ugyan megtorpant, de értetlenül nézett vissza.

- Vissza jöttél? Na mi van Gemmácska nem is volt olyan jó mint hitted? -tőrt elő Viki makacsabb énje.

- Nem, csak egyszerűen nem illünk össze. Nekem itt a helyem, veled -szaladt ki a száján. Elkerekedett szemmel néztem a lezajló történeteket.

- Velem? -kérdezett vissza Vik.

- Hát ö... Igen, veled, Renivel, a srácokkal. Tudod! Veletek -vakargatta a tarkóját kínosan. Megforgattam a szemem és eldobtam a kaját, nekidőltem a konyhapultnak és a mellettem lévő csipszet kezdtem eszegetni.

- Értem -biccentett Viki és folytatta útját.

- Most miért mész el? Ne menj! -kérte Ash.

- Ha megengeded előbb felöltöznék! -tette keresztbe a kezét és már el is tűnt az emeleten. Pár másodpercig némán meredt a lány után majd lassan megfordult és rám nézett.

- Nagyon ciki voltam? -kérdezte fájdalmas fejjel, mire én bólintottam és kitört belőlem a nevetés.

- Inkább egyél -tettem elé a tányért és a hűtőhöz léptem, hogy kivegyek valami innivalót. Ekkor két kéz fogta meg a derekam amitől megijedtem.

- Ajj már Luke, hagyd abba mert szívrohamot fogok kapni tőled! -mondtam kicsit mérgesen, miközben kivettem a narancslét. Bár nem láttam a szőke herceget, de gondolkodás nélkül tudtam.

- De ezt akkor sem lehet megunni -nevetett majd egy csókot lehelt a számra. Ashton egy értelmetlen pillantást vetett felém, gondolom most azt hiszi, hogy bolond vagyok. Mert hát persze ha valaki rosszban van valakivel akkor az nem így viselkedik. Ezt én sem értettem. Teljesen meghülyültem. Most mi van?

Luke leült Ashton mellé, ránézett fogvillogtató mosollyal lepacsizott velem, majd előre nézett a laptop-ra. Aztán lemerevedett és vissza nézett Ash-re.

- Ashton? Te mit keresel itt???

- Hát az úgy volt, hogy -kezdte, ekkor azonban Viki jött le. Ash egyből össze vissza beszélt ami nagyon gyanús volt. Ezek a jelek, nagyon utalnak valamire. Lesz itt még valami.

- Folytasd, engem is érdekel -csatlakozott. Én belebújtam az anyuka szerepébe és ahogy jöttek lefele egyfolytában újabb tányérokat vettem elő, de közben a fülem ott volt.

- Gemmával nagyon jó volt, de valahogy nem találtam nála a helyem. Furcsa volt és unalmas. Ott nincs az az élet ami itt. Itt őrültek háza van már hajnalban, ott pedig csak mi voltunk és alig beszéltünk. Én nem tudok nem beszélni!!! És Gemma is látta rajtam, ezért jobbnak látta ha szakítunk és visszajövök.

- Hát ennél hosszabb sztorira gondoltam, de így is jó -vonta meg a vállát Luke. Halkan elnevettem magam aztán elé tettem a kaját. Elkezdtem Viki reggelijét is, de  újabb személy érkezett, Michael személyében. Elővettem még egy tányért és egy intéssel köszöntem neki.

- Na megy már a dráma? Szia Ashton, reméltem, hogy vissza jössz -mondta és ő is leült - Sokról maradtam le? -kérdezte Luke-ot.

- Nem. Igazából annyi, hogy Viki mérges Ashton-ra, Ashton pedig próbálja kimagyarázni magát -válaszolt, mintha az említettek ott sem lennének, bár nem is nagyon figyeltek oda, mert épp Viki kötözködött amire Ash válaszolt is de egyre hangosabban. Viki amúgy is nyűgös reggelente, de most úgy látszik még jobban. Már eltudtam képzelni milyen lehetett amikor én és Luke veszekedett ezért mi meg sem mukkantunk, Mike-ot meg nem nagyon zavarta. Megszokta. :D Amúgy csodáltam, hogy a srácok ilyen könnyen megbocsájtottak neki -persze örülök neki- de arra számítottam, hogy még ők is patáliát csapnak, de végül nem. Persze ekkor nem tudtam, hogy elkiabáltam magam.

- Reni éhes vagyok! -hallottam meg Vikit.

- Oké csinálom, mindjárt de ha egyfolytában jöttök le akkor nem tudok egyszerre 5 embernek csinálni kaját! -mondtam higgadtan, bár már a plafonig voltam. Majd újra lépéseket hallottam meg. Idegesen megfordultam és így szóltam:

- Vagytok még? Hát nem igaz!!! -kiabáltam szegény megszeppent Calum-re. Egyből kuss lett - Bocs, csak fáj a fejem -vettem egy nagy levegőt és folytattam. Most, hogy így mondom tényleg fájt a fejem... Oké tudom elhalaszthatatlan mondat volt, de tényleg! :D

- As... -mondta volna Calum, de Ashton félbe szakította.

- Igen itt vagyok és azt keresek itt, hogy bocsánatot kérjek -válaszolt megelőzve az "Ashton mit keresel itt?" kérdést.

- Jó reggelt! Látom már megy az élet -mondta Bence aki az imént jött le. Letettem a kanalat és egy "feladom" sóhajjal leültem és a halántékomat maszíroztam. Bence kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Luke felállt és matatni kezdett a szekrényben. Majd leguggolt elém egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval.

- Köszi -suttogtam egy halvány mosollyal és elvettem tőle. Megsimította a combom és felállt de nem ment el. Megettem a gyógyszert, mire hangoskodásra lettem figyelmes.

- És szerinted egy bocsánatkéréssel elvan intézve minden??? Lehülyéztél, megsirattad Vikit, itt hagytál és még sorolhatnám mennyi mindent vágtál a fejünkhöz!!! Lehet, hogy a többiek megelégszenek ezzel, de én nem! Egy bocsánatnál több kell ahhoz, hogy ezt mind elsimítsd. Nézz Vikire! Látod a karikákat a szeme alatt és, hogy piros is a szeme?! Hm? Igen, na az miattad néz így ki. Végig sírta az éjszakákat! Miattad! És szerinted elég egy bocsánat? Nem te virrasztottál mellette esténként, hogy megnyugtasd, hanem én! -kelt ki magából Calum és felviharzott az emeletre. Mind lefagytunk, de a legjobban talán Viki. Pár perc múlva újra elkezdődött a nyüzsi, de kivételesen Viki nem volt benne. Mintha elgondolkozott volna, aztán felkapta a fejét és vigyorogva felszaladt ő is. Na most nem értek semmit, de a fejem pár másodpercen belül felrobban, ha ezek még tovább veszekednek. Odamentem Luke, hogy és Bencéhez és megmondtam, hogy felmegyek mert nem voltam túl jól.

- Menjek én is? -kérdezte aggódva Luke.

- Ha nem akarsz nem muszáj... -vontam meg a vállam és elindultam, de megfogta a kezem és szépen csendben elslisszoltunk a tömegből lehetőleg csendben. Lefeküdtünk az ágyba egymás mellé, amíg én Luke ujjaival játszadoztam. Aztán eszembe jutott, hogy nekünk is van megbeszélni valónk. Semmi kedvem nem volt hozzá, de túl akartam lenni rajta.

- Luke kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Mérges vagy rám a tegnapiért? -kérdeztem félve.

- Hallottam minden szavadat, és ha komolyan is gondoltad akkor úgy vélem semmi okom rá. De ha jelentene neked valamit az a majdnem csók akkor sem lenne haragudhatnák rád. A te döntésed, tedd azt amit szeretnél...

- Nem! Ez nem kérdés, hogy téged szeretlek! Lehet, hogy már nem utálom annyira mint régen, de ettől még nem szeretem jobban nálad! És minden szavamat komolyan gondoltam -fordultam meg vele szemben és csillogó szemeibe néztem. Azt is hozzáakartam tenni, hogy leállítottam volna-e de ebben nem voltam biztos. Akkor mintha nem is én lettem volna. Vagy akkor voltam igazán önmagam?

A reggeli koránkelésemnek is meglett az eredménye pár percen belül úgy elaludtam, ahogy kell. De nagyon jól esett és a fejfájásom is elmúlt. Mikor felkelltem reménykedtem benne, hogy a srácok megbeszélték a viszályokat mert nem szeretnék még egyszer végighallgatni egy veszekedést. Calum nagyon kiakadt amikor utoljára láttam azóta fogalmam sincs hol tartunk, mintha egy TV sorozatban kihagytam volna egy részt annyira tudatlanul mentem le a nappaliba, ahol mindenki néma csendben volt. Érkezésemre többen is felkapták a fejüket, de Calum és Ashton még mindig farkasszemet néztek. Tehát nem nagyon maradtam le semmiről. Tökéletes. Ránéztem az órára és még csak 4 óra volt. Augusztus 25-e.

- Jobban vagy? -kérdezte egyszerre Bence és Luke. Mosolyogva bólintottam és leültem egy babzsákra.

- Akkor jó, mert nem sokára kezdődik az iskola és nem úszod meg ezt az egy évet sem! -állt fel örömteli vigyorral bátyám.

- És hova fogunk járni? -kérdezte Viki.

- Ahova a srácok. Ide a Norwest Katolikus gimibe. Most megyünk és beiratunk aztán bevásárolunk mert útba van.

- Már ma? -dőltem előre.

- Igen miért szerinted mikor? Augusztus 30.án?

- Nem de hát egy napra elég csak, hogy beiratkozzunk nem? -akadtam ki.

- És akkor mikor fogod bekötni a könyveket meg a füzeteket? És ismerlek tuti hétszentség, hogy egy nap alatt nem tudsz összeszedni mindent, szóval megvesszük amit tudunk és biztos, hogy még lesz valami amit a kis drága húgocskám elfelejt és még be kell szereznünk az utolsó napokon.
- Ne máár, nem akarok suliba menni! -nyavalyogtam Vikivel együtt.
*3 óra múlva*
- Rendben, akkor szeptember elsején találkozunk, Miss. Lawson -fogott velem kezet az igazgató. Hát ez csodás. Megint elbuktam. Muszáj lesz iskolába járnom szeptembertől. És most mehetünk is beszerezni a füzeteket meg még egy csomó hülyeséget ami a listára volt írva. Ricsiék is jelentkeztek, hogy elkísérnek vásárolni, mert nekik már megvannak a cuccok otthon. Furcsa lesz nélkülük menni, már úgy megszoktam, hogy órákon hülyéskedünk és dolgozatkor segítünk egymásnak, de most csak Viki lesz ott. Calum bedacolt Ashton-ra és ő nem jött velünk, viszont Viki már megbocsájtott neki és úgy látszik Ashton meggondolta magát. Boldognak láttam Vikit ahogy egymás mellett mosolyogva sétáltak,és ennek nagyon örültem. Tudtam, hogy rendben lesz minden egyszer. Bár még nem teljesen van béka, mivel ma a srácoknak fellépésük van délután és nem lenne jó, ha Cal és Ashton még mindig haragban lennének Bence felsorolta milyen füzetek kellenek, én pedig elszaladtam értük. Mindenből kettőt vettünk Vikinek is aki most nem nagyon volt aktív a vásárlásban, mert mással foglalkozott de ezért nem is haragudtam. :) Michael választott nekem egy szép tolltartót, Luke meg egy csodás táskát és egy matek füzetet. -.- Megmondom őszintén a táskának jobban örültem, vajon miért? :D
*Este*
Elkísértük a fiúkat a koncertjükre ami mint mindig tökéletes volt, de azért lehetett látni, hogy Calum-mal és Ashton-nal van valami, amit lehet, hogy csak mi vettünk észre, de többször is kötöszködtek egymással. A rajongók ezen csak nevettek, és ők is úgy csináltak mintha viccből szórakoznának de az ál nevetés után egyből lehervadt a mosolyuk.
Otthon pedig vagy éjfélig vacakoltunk Vikivel a csomagolással. Szinte félig aludtunk, amikor felállt és úgy döntött holnap folytatja. Én is így akartam tenni, de ekkor kinyílt az ajtó és Luke lépett be rajta.
- Hát te? -kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Jöttem segíteni, mert holnap megint koncert lesz és szeretném ha eljönnél velem -ült le mellém és a kezébe vette a csomagoló papírt és a sima füzetet. Mosolyogva néztem, hogy csinálja. Az egyiket alá is írta egy szivecskével. Azóta az a kedvenc füzetem...
Miután kész lettek a füzeteim, eszembe jutott, hogy vonalzót nem vettünk. Utálom ha Bencének igaza van... Na mindegy elmentünk átöltözni és mivel nem volt kedvem egyedül aludni, megkértem, hogy maradjon. Egyből igent mondott, így lefeküdtünk egymás mellé és egy hosszú csók után a mellkasára hajtottam a fejem.
Egy óra múlva már lassabban vette a levegőt, tehát elaludt. Nekem viszont még kattogott az agyam az iskoláról. Vajon milyen lesz az? Lesznek-e igazi barátaim akik azért szeretnek amilyen vagyok, nem azért mert Luke a barátom és a többi 5SOS tag a legjobb haverjaim egyike? Vagy éppen utálni fognak ezért? A hasam görcsbe rándult a hasam az idegességtől, ezért kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába ahol nem is voltam egyedül. Még mielőtt odaértem volna a pulthoz beszélgetést halottam. Viki és Ashton volt. Gyorsan visszabújtam a lépcső elé ahonnan nem láttak, de én tisztán hallottam őket, Azért nem akartam őket megzavarni mert nem láttam jónak, ugyanis Ashton éppen ezt mondta Vikinek:
- Csodás lány vagy, akivel nem szabadott volna így viselkednem. Nem is értettem én sem magam. Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de amikor találkoztam Gemmával az olyan más volt. Azt hittem, hogy ez a "másság" amit éreztem iránta az tetszés, de nem. Nem volt az, de erre későn jöttem rá mikor téged már eldobtalak. És most bármit megadnék azért, hogy vissza kapjalak. Tudom, hogy ez így rohadtul nyálas de térden állva esedezem neked. Mond lenne még remény, hogy köztünk legyen valami? -mondta Ash. Ezután csönd telepedett köztük. Nem értettem, hogy Viki miért nem vágja rá az igent hiszen erre várt nyár elejétől. Bár én nem láttam őket, de biztos vagyok benne, hogy Ashton igazat mondott. Idegtépő másodpercek voltak, amíg Viki meg nem szólalt.
- Ashton én nem is tudom... Nem hiszem...

29. rész

Sziasztok! Ez egy kicsit rövid lett, de a nem voltam itthon ezért nézzétek el.
Reni szemszöge*

- Már csak te hiányoztál... -forgatta a szemét Zén - Mennyit hallottál?

- Tudom nem lett volna szabad, de mivel Reni a barátnőm jogom van tudni mit csinál vele egy barom. Tehát bevallom, hogy az egészet hallottam -nézett rá megvetve Luke. Kicsit féltem.

- Akkor szerintem nincs is több mondani valóm -rántotta meg a vállát Zén és elment. Szomorúan néztem utána, de inkább Luke-ra kaptam a tekintetem.

- Luke én... -kezdtem volna magyarázkodni majdnem könnyezve, de tartottam azért magam.

- Felejtsük el... -rázta meg a fejét és megfogta a kezem, majd visszavezetett a többiekhez. Hirtelen olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem mindjárt leáll. Mit jelent ez a felejtsük el? Felejtsük el a kapcsolatunkat vagy ami itt Zénnel történt? Legszívesebben síró görcsöt kaptam volna, de inkább későbbre tartogattam.

Mindenki érdeklődve fordult felénk, de mi mintha észre sem vettük volna ültünk le. Láttam, hogy mindenki megkérdezné, hogy mi történt és hol van Zén, de szerintem nem merték. Majd úgy is megtudják. Viki megsimította a karom, de én csak a táskámat piszkáltam, és hogy senki se lássa a szememben álló könnyeket lenéztem és amíg fel nem álltunk fel sem néztem. A hasam görcsben állt és mardosott a bűntudat. Nem tudtam, hogy most mi van Luke-kal, mit gondol. Pedig olyan jól indult ez a nap, azt hittem, hogy tényleg lesz egy jó nap, de úgy látszik nekünk sosem jön össze. Beszélni szerettem volna valakivel, de nem Vikivel vagy a többi lánnyal. Viszont a srácokkal sem nagyon. Nem szeretném megmondani, hogy ezt az egész csodás dolog amit szerveztek, ezt is elrontotta Zén, ezért ők kiestek. Max-al vagy Ricsivel jó lenne, de ők nem ismerik Zént. De más meg nincs. Ahh...

A hátralévő időben, amikor már sötétedett volt még egy felvonulás. Nagyon jó lehetett, de még mindig hatalmas űrt éreztem magamban. Luke-kal azóta nem beszéltünk és én hátul kullogtam Ricsivel és Alízzal, ő meg elől ment Diával és Calum-mal. Már kín szenvedés volt számomra ott lenni és úgy csinálni mintha semmi baj sem lenne. Szerettem volna haza menni, este kisírni magam és másnap megbeszélni mindent. De sajnos még nem látszott úgy, hogy indulni készülnek ezért még mentünk egyfolytában körbe-körbe. Legalább is nekem úgy tűnt. Bence többször is kérdezte, hogy biztos jól vagyok-e, de én mindig csak annyit mondtam, hogy igen. Persze nem hitte el, de azért mégis békén hagyott. Majd megálltunk fagyit venni. A fagyi volt az utolsó dolog amit most hiányoltam, ezért én nem álltam be a sorba, pedig nagyon jók voltak, (még raffaello-s is ami ritka, de nekem az a kedvencem) de nem bírtam volna megenni. Így hát leültem az egyik asztalra és vártam. A telefonomat nyomogattam, mikor egy magas valaki takarta el a napot. Felnéztem és ismét nagyot dobbant a szívem és a hasam újra életre kelt. Nem értettem miért. Olyan volt mintha az a srác intene neked akiért rég óta oda vagy, de eddig még észre sem vett. Na most ugyan ilyen érzés vett hatalmába, pedig én elég sokat beszéltem vele. Oké, ha még nem találtátok volna ki igen Luke állt ott, két szép kék szemével nézett le rám.

- Nem kérsz fagyit? -kérdezte meglepően nyugodt hangon. Annyira örültem neki, hogy szóba állt velem, hogy nem tudtam megszólalni, mintha csomót kötöttek volna a nyelvemre. Ezért csak megráztam a fejem és ismét a telefonommal foglalkoztam. - Hát oké, akkor majd én kérek neked -állt fel és ott hagyott. Felkaptam a fejem és egy "mi?" kiáltással rohantam utána.

- Jó napot! Egy raffaello-s fagyit kérnék -mondta mikor odaértem mellé és ámulva néztem rá.

- Mit csinálsz? Luke tényleg nem kérek -fogtam meg a karját. De már alig bírtam nevetés nélkül. Valamiért ilyen helyzetekben mindig nevetnem kell.

- Egy gombócot kérsz vagy kettőt vagy hármat? -nézett rám.

- Egyet sem, tényleg nem kell.

- Reni ismerlek. Imádod a fagyit, főleg a raffaello-t. Nem hagynád ki.

- Jó igaz -sóhajtottam. - Akkor egy raffaello -néztem az árusra aki szegény egyszer már tett egy gombócot a tölcsérbe, aztán kiöntötte majd ismét tett bele kettőt, de utána megint kiszedte amíg mi össze-vissza beszéltünk.

- Biztos? -kérdezte mosolyogva.

- Igen, bocsánat ezért -vettem elő a pénztárcám. Majd oda is adta, amikor odaakartam volna adni a pénzt. De Luke-nak megint előjött az akaratos oldala és arrébb lökte a kezem és természetesen ő fizette ki. Arrébb mentünk, mert ekkor megint éreztem, hogy mérges leszek.

- Luke! Tényleg nem kellett volna, tessék itt van a pénz -nyomtam a kezébe.

- De kellett volna -nyújtotta vissza.

- Luke tényleg nem szeretném, hogy rám költsd a saját pénzed.

- Mondtam már, hogy ha rád költhetem az nem összeg -mondta unottan.

- Igen, de ez nem azt jelenti hogy még egy kis fagyit is neked kell venni. Tényleg, Luke én... köszönöm -adtam meg magam és elmosolyodtam aztán megöleltem. Ő is visszaölelt, de utána elment Calum-hoz. Na tessék, újra a has fájás. Előbb azt hittem minden, rendben de most meg elmegy, pedig egy ölelés után minimum egy puszit szokott adni. Ahj, tök hülye vagyok. Megint elment az étvágyam de azért elnyalogattam.

Utána megint sétálgatni kezdtünk, de nekem már rohadtul fájt a lábam. Ám most ezzel kicsit sem foglalkoztam a mardosó érzés még mindig nem múlt kicsit sem. Mikor megismertem Luke-ot sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom, és ennyire fájni fog ha össze veszünk. Az esély, hogy szakít velem a szemem előtt lebegett akár mennyire is próbáltam elhesegetni a gondolatot nem tudtam. Kellett nekem visszahívom Zént. Miért nem hagytam, hogy elmenjen? Így is úgy is elviharzott.

- Oké szerintem, nézzük meg a szökőkútat aztán húzzunk haza mert mindjárt össze esek -mondta Michael. Köszönöm végre valaki! Tehát elbattyogtunk a szökőkútig ahol pont akkor kezdődött a show. Vagyis zenére mozogtak és átváltott más színre. Tényleg szép volt, párok nézték összebújva/kézen fogva/ átkarolva egymást és megint könny szökött a szemembe. Luke előttem ácsorgott zsebre tett kézzel és semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdeklem. Annyira szerettem volna elásni magam és a világot átkozni de ekkor Michael meglökött, és nekiütköztem Luke-nak. Mérgesen néztem rá, de ő csak vigyorgott. Imádkoztam, hogy Luke-ot ne érdekelje az sem, hogy valaki neki ment, de most komolyan ki az aki legalább azt nem nézi meg ki volt a tettes. Szóval Luke felémfordult én meg mint egy kislány félve néztem a szemébe. Nagyon hülyén éreztem magam, de ahogy tartott a kezeibe (mivel majdnem el is estem ahogy ránéztem) elragadott a hév és a kezemet átkulcsoltam a nyaka körül és megcsókoltam. Éreztem, hogy kezével megfogja a derekam és közelebb húzott.

- Szeretlek -suttogtam mosolyogva.

- Én is!

Később*

Mivel nem tudtuk befogadni a vendégeinket ők elmentek hotelbe, és mi meg indultunk haza. Út közben már nagyon álmosak és fáradtak voltunk Vikivel, ezért én Luke vállára hajtottam a fejem, mire ő átölelt és így pihentem tovább. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, úgy éreztem, hogy minden rendben. De azért persze még megszeretném beszélni vele, hogy nekem ő jelenti a világot, de kicsit féltem tőle ezért holnapra halasztottam. Mikor Bence megállt a ház előtt kiszálltunk és szinte egyből bedőltem az ágyba és el is aludtam.

Reggel mégis szinte hajnalok hajnalán kelltem, vagyis 5 órakkor. Próbáltam visszaaludni de nem tudtam ezért felöltöztem és próbáltam elviselhetővé tenni magam. Majd éhes lettem így ásítozva lekullogtam a konyhába és megkentem egy kalácsot és közben fél kézzel a laptop-ot nyomogattam. Jött egy csomó értesítésem YouTube-on, hogy a XY feltöltött egy új videót amit persze nem volt kedve megnézni, de addig idegesített az a kis piros kocka a jobb oldali felső sarokban, hogy rákattintottam és megnéztem. Mert úgy sem hagy nyugton amíg meg nem nézem. Szóval előhúztam a kardigánom zsebéből a fülhallgatót. Igen a fülhallgatót. Ami egyfolytában összegabalyodik! Miért? Mondja meg már valaki, hogy miért nem lehet azt, hogy előkapom és egyből beteszem és jöhet a party hard, de nem még vagy fél óráig bogóznom kell, hogy egy nyomorult zenét meghallgassak  amikor már rohadtul elmegy a kedvem mindentől???!! Hmmm? Miért????!! Oké, oké reggel van, bocsánat. Hagytam is az egészet ezért lehalkítottam és úgy hallgattam, nehogy felébredjenek. Amúgy amikor korán kelek mindig ilyen vagyok, minden bajom van főleg ha azzal kezdem, hogy beütöm a könyököm az ajtóba, majdnem leestem a lépcsőn és még egy hülye joghurt sincs amit megegyek a kalács után!!!

Éppen bámultam ki az ablakon, amikor egy ember tűnt fel. Azon gondolkodtam, hogy ki az az abnormális aki ilyenkor már úton van? Jó persze lehet, hogyha dolgozik akkor menni kell, de nem tűnt olyan idősnek és hát az istenért nyár van! Biztos tudna még aludni, de nem ő felkell és elindul. Majd jobban megnéztem és hirtelen kiesett a számból a kaja is. Igen elég undorító lehettem, de ez ő! Tényleg! Felpattantam és persze, hogy még ennek a széknek is felkell dőlnie, wáááá! Felállítottam és felhúztam a papucsom, és kirongyoltam az ajtón.

- Reni? Hát te, hogyhogy fent vagy? -látott meg Ashton és széttárta a karját, hogy megöleljen.

- Te szemét! Hogy merészelsz úgy viselkedni, mintha az ég világon semmi sem történt volna, hm? -fogtam meg a kardigánom és azzal kezdtem püfölni.

- Á, Reni! Ne! Hagyj már! -kiáltott nevetve. Abbahagytam, de mérgesen néztem rá,

- Ha nem lenne hajnali 5, akkor véged lenne, Irwin, érted?! Amúgy sem vagyok jó kedvemben, ezért ajánlom, hogy értelmes választ adj, hogy mit keresel itt!!!

- Oké, Reni nyugodj meg. Szépen menjünk be és mindent elmondok -fogta meg a karom és a ház felé vezetett.

- Attól, hogy azt mondod, hogy nyugodjak meg még jobban ideges leszek! -fújtattam.

- Oké, bocsi. Na de gyere -nyitotta ki az ajtót és bementünk. Letette a táskáját és felém fordult.

- Visszajöttem, tudom hülye voltam. És azt is tudom, hogy mindig ezt mondják, de tényleg! És mielőtt

leüvöltenéd a fejem Vikitől is bocsánatot kérek, mindent jóvá teszek, ígérem.
- Nem maradtál sokáig -nevettem.
- Hát igen. Gemma jó fej, meg minden de veletek sokkal jobb. És kedves volt mert ő mondta, hogy nyugodtan jöjjek vissza.
- De a találkozás a One Direction-nel az még áll, ügye? -húztam össze a szemem.
- Persze -mosolyodott el majd megöleltük egymást.
- Hiányoztál már, és nagyon jó lenne ha beszélhetnénk egy kicsit.
- Nekem is hiányoztál, de miért mi a baj? Ügye nem Luke?
- Hát ö... De, de megint Zén. És én is benne voltam...
Így hát leültünk a kanapéra és elmeséltem mindent töviről hegyire.
- Hűha. Hát nem unatkoztatok. Nos szerintem, Luke nem haragszik. Hát ha hallotta mit mondtál, nem haragudhat, te megvédted őt. Igen tényleg bunkóság volt amit Luke csinált de te akkor is kitartottál mellette. És csak majdnem történt meg. Szóval szerintem ne izgulj -simította meg a karom együtt érzően.