17. rész

Na, srácok! Kezdek szomorú lenni. 9 követőm volt és egyszer csak arra jövök fel, hogy 7. Ezt mire véljem? Nem tetszik? Komikat sem kapok már olyan ritkán. Pedig eddig annyira lelkes voltam. :( Ez nem lesz így jó... Azért itt a kövi rész remélem ez már jobban tetszik. :/

Luke szemszöge*

Oh yeaaah! Eljött a várva várt nap!!! Ma már nincs koncert, ma csak repülő vaan. Reggel már tűkön ülve siettettem a többieket, mert még borotválkoztak, öltöztek, mosakodtak meg még ilyen értelmetlen dolgokkal foglalkoztak. :D De amikor már kész lettek, nem kellett vonszolnom őket, akkor már ők is nagyon várták, hogy haza érjünk. Lehet, hogy egyeseknek hihetetlen, de egy fiú is odalehet ennyire egy lányért mint a lányok a fiúkért. És én egy ilyen nyomorult vagyok akit vonz egy csodálatos lány. Úristen nézzétek mit tett ez a nőszemély velem! Ilyen undorítóan cukikat mondok! Komolyan meghülyültem. :D Na mindegy, így kell szeretni!
Tehát gyorsan bepakoltuk a kocsiba a cuccokat és már ott is voltunk a repülő téren. A rajongók ellepték a területet ezért nem tudtuk megállni, hogy ne adjunk párnak aláírást és képet. Nagyon szeretjük őkeet! <333
Majd valahogy átverekedtünk a tömegen odaadtuk a bőröndjeinket és elindultunk a repülő felé. Helyet foglaltunk ott ahol akartunk és be is dobtuk a szunyát ahogy feltettük a fejhallgatót. Ez annak a jele, hogy nagyon elfáradtunk és alig aludtunk ebben a pár napban.
Nagy fehérség van minden hol. Az égből fehér kis hópelyhek száldosnak. Tehát havazik. Éppen azon gondolkodtam, hogy hogy a francba kerültem én ide, amikor megláttam egy távolodó alakot. Bárhol felismerném szakadt farmernadrágját és szép hosszú barna haját. Megpróbáltam utol érni és kiabálni utána, de rám sem figyelt. Majd amikor elkaptam a csuklóját barna szeme könnyben állt. 
- Reni, mi a baj? -ijedtem meg, majd végig néztem rajta és csak egy sima rövid ujjú pólóban volt - Miért vagy így? Hol a kabátod? Megfázol... -aggodalmaskodtam és leakartam venni az én pulcsimat, hogy neki adjam oda, de megállított. 
- Nem kell köszi, de kérlek most hagyj -fordult el, de nem engedtem szorításomból. 
- Dehogy! Nem foglak így itt hagyni -néztem szemeibe - Mi a baj -billentettem fel fejét az ujjaimmal, hogy lássam. 
- Csak... Olyan nehéz ez... Nem értem -jött ki belőle a sírás és szorosan megölelt. Természetesen visszaöleltem és simogattam a hátát, hátha azzal kicsit megnyugtatom - Luke, annyira rossz ez így -mondta szipogva. 
- Majd mi megoldjuk -távolodtam el egy kicsit tőle, hogy rá tudjak nézni. Majd átkaroltam derekát és magamhoz húzva megcsókoltam. Szája jéghideg volt, de éreztem, hogy egyre jobban megnyugszik. 
- Srácok csatoljátok be magatokat megjöttünk!!! - ébresztett fel egy hang. A menedzserünk volt. 
Ah... Nem igaz! Ilyen álmot megzavarni, Isteneeem!!!! De mi lehet ez? Egy jel, vagy csak egy sima hülye álom? ÁÁÁ, nem igaz! Úgy tettem ahogy kérte, aminek viszont kezdtem örülni. Megjöttünk! Hurrá! Ahogy szilárd talajt értünk, kicsatoltuk az öveinket és mint az őrültek rohantunk ki. A szalagról lerángattunk valamennyi táskát (persze a miénket... Asszem') és rohantunk is a kocsihoz. Bepakoltunk és bepattantunk a járműbe. Megvártuk a többieket akik kísérnek és el is indultunk. Mindannyiunknak idegtépő fél órába telt amíg meg nem álltunk egy ismerős ház előtt. Most nem érdekelt minket a bőröndjeink, egyből rohantunk be a házba. Szinte Ashton feltépte az ajtót és ordította, hogy 'MEGJÖTTÜNK, EMBEREK!!!' amitől a kanapén ülő két lány nagyon, de nagyon megijedt.
- Ti, nagyon hülyék vagytok, annyira megijedtem, hogy majdnem megállt a szívem -kiáltott fel Viki és Renivel együtt párnával kezdtek minket ütögetni. Mi ezen csak nagyban röhögtünk. Majd jött a köszönés (Bence is letalált hozzánk) és az 'úúú ezt meg kell ünnepelnünk, hova menjünk?' kérdés.
- Nem is tudom... Ti nem vagytok fáradtak az úttól? -kérdezte Reni a tarkóját vakargatva.
- Hogy lennének? Végig aludták az egészet és még csak a cuccaikat is ott hagyták nekünk a kocsiba mint a szemetet -nyitott be a menedzserünk még néhány emberrel a táskáinkkal. Elnevettük magunkat majd megköszöntünk nekik mindent és utána mentek dolgukra. Aztán nagy boldogság áradt el bennem amikor rájöttem, hogy Alex és Zén nincsenek itt.
- Hova lettek a jómadarak? -kérdeztem mosolyogva.
- Mi sem tudjuk -rántotta meg a vállát Bence. Ah, pedig már reménykedtem, hogy elmentek.
- Szerintem menjünk az állatkertbe -jutott Calum eszébe.
- Ja igen az jó! Látogassuk meg a testvéreidet! -ugrott fel Michael a kanapéra.
- Haha, nagyon vicces -válaszolt Cal összehúzott szemekkel - És lejárt szöveg is -nyújtotta ki a nyelvét majd "sértődöttet" játszott. Mindenki beleegyezett csak Reni nem.
- Én nem vagyok jól, menjetek helyettem majd megünnepeljük itthon velem -mosolyodott el, és leült a babzsákfotelre.
- Biztos? Mi a baj? -nézte meg Bence a homlokát - Lázad nincs.
- Tudom, de úgy fizikailag nem érzem magam 100-asnak.
- Biztos jól vagy? -kérdezte Ashton.
- Biztos érezzétek jól magatokat -tette a kezét a vállára.
- Skacok, de van még egy probléma.. -harapdálta Viki a szája szélét - Nekem ki kell mennem a repülő térre mert most megy el egy barátom akiről tegnap tudtam meg, hogy itt van és megbeszéltük, hogy beszélünk egy kicsit amíg vissza nem utazik.
- Ajj... Ne már Bencével nem buli -biggyesztette le a száját Michael.
- Kössz -bólogatott Bence.
- Jól van tudod, hogy viccelek -bökte oldalba.
- Menjetek együtt! Már úgyis rég volt "pasis" napotok -röhögött Viki.
- Hát jó -néztünk össze. Ismét elköszöntünk tőlük, és kimentünk a kocsiba.Aztán eszembe jutott valami amit még el kellett intéznem.
- Egy pillanat és jövök, csak elfelejtettem valamit -mutattam az ajtóra és elindultam felé.
- Oké, de ha nem érsz vissza 10 perc múlva itt hagyunk Renivel -gúnyolódott Calum. Erre csak egy "hahaha" fejet vágtam és benyitottam. Csak Viki volt a nappaliban a táskáját pakolgatva.
- Ö... Hello, Reni? -kérdeztem tőle.
- A fürdőben van, de én megyek is mert elkések szia -öleltük meg egymást és ki is viharzott. Hát okééé....
Benyitottam és megláttam, ahogy Reni ül a padlón a hátát a falnak döntve és maga elé bámul.
- Hát te? -kérdeztem meglepődve.
- Rosszul vagyok -fintorgott.
- Ja, képzelem -ültem le mellé.
- Te miért vagy még itt? -kérdezte 'kedvesen'.
- Igazából azt mondtam, hogy csinálnom kell valamit de nincs kedvem menni.
- Ó, miattam? -vigyorodott el szemtelenül.
- Persze, csakis miattad -röhögtem el magam. Oké, ez részben igaz, de naaa.. :D
- Fogadjunk, hogy az érdekel, hogy fiú vagy lány -húzta mosolyra a száját.
- Talált süllyedt -nevettem.
- Akkor arra várhatsz. Már csak azért sem mondom el, mert ennyire zavar.
- Nem zavar...csak. Akkor inkább megyek is -álltam fel vigyorogva. De amikor ki akartam nyitni az ajtót, hirtelen a kezembe maradt a kilincs.
- Oó.
- Mi az? -hűlt el Reni.
Reni szemszöge*
- Luke mi az oó? -kérdeztem újra, mivel nem láttam tőle semmit. Ijedten megfordult és a kezében volt a kilincs. Egyszerre néztünk rá néma csendben. Aztán egyszerre röhögtünk fel.
- Most komolyan, ennek mennyi az esélye, hogy megtörténik? -nevetett tovább.
- Azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben vannak -fogtam a hasam. Majd egy kicsit lenyugodtunk és gondolkodni kezdtünk.
- Oké, most mi legyen? Nincs itthon senki -tárta szét a kezét tehetetlenül.
- Vagy még sem? Alex már itthon van- mondtam, eszembe jutva, hogy amikor a srácok ki mentek ő jött be.
- Hívd fel -jutott eszébe. Kérdően néztem rá.
- És mivel? Ezzel a banánnal? -fogtam meg a fejem mellett lévő polcról a gyümölcsöt. Amúgy miért van ez a fürdőbe? Á, mindegy ez már szinte normális az itt töltött napjaimhoz képest.
- Add ide -vette ki a kezemből és kibontotta a héjából.
- Aj... Nem igaz! Bent ragadtunk ebbe a nyomorult fürdőbe és te banánt zabálsz! -hadonásztam idegesen.
- Miért most mit csináljak?
- Talán gondolkodj, hogy jutunk ki a te hibádból (!) innen! -ültem le. Ahogy meghallotta abbahagyta az evést és felém fordult.
- Az én hibám? A te hibád!
- Igen, mert biztos én szedtem le azt a hülye kilincset!
- Nem, de miattad!
- Igen? De kedves vagy, hogy miattam kiszedted a kilincset, így bezárva minket. Tényleg nagyon hősies -néztem "elismerően".
- Nem úgy értettem! Te idegesítettél fel, és idegességemben véletlen a kezemben maradt ez a sza..... khm kilincs -javította ki mondandóját.
- Én? Ugyan mivel? Te akartál kimenni mert nem mondok el egy ilyen jelentéktelen kis hülyeséget -kiabáltunk.
- De te is itt idegeskedsz! Nyugalom vaan!
- Az előbb mondtad, hogy azért maradt a kezedben mert "felidegesítettelek".
- Oké, de te előbb lettél ideges!
- Még, hogy én? Te!
- Te!
- Te!
- Te!
- Te!
- Te!
- Jól van, akkor egyszerre! De süket Alex, hogy nem hallja meg az ordibálásunkat? Az egész ház tőlünk zeng! -tépkedte a haját. Majd pár percig csöndben voltunk és vártunk. De valahogy olyan ideges voltam, hogy Luke-nak még a levegő vétele is irritált. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Ütögetni kezdtem de nem nyílt ki. Semmi. Pedig még a karate tudásomat is bemutattam rajta. Ki a franc tette ezt így be? A filmekben tök könnyen kirúgják!
- Segítség, a falra mászok ettől! -kiabáltam. Természetesen nem jött senki, csak egy megvető pillantást kaptam tőle.
- Mi a rákot csinálsz? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Próbálok megszabadulni tőled -grimaszoltam.
- Most megint mit csináltam?
- Az, hogy itt vagy és levegőt veszel! -mondtam ki, de megbántam mert elég hülyén hangzott. Ő is nevetni kezdett rajtam.
- Bocs, hogy élek -tette fel a kezét védekezés képpen.
- Nem bocsájtok meg -ültem vissza a helyemre.
- Szh... -rázta meg a fejét. Aztán megint csönd lett. Ezzel nem is volt baj, sőt örültünk is neki, csak, hogy rájöttünk, hogy baromira unatkozunk. Én azzal szórakoztam, hogy egy zsepit tépkedtem szét, Luke meg azzal, hogy ül az ajtónak nekitámaszkodva és a fejét veri bele. Viszont ez kezdett újra idegesíteni.
- Nem hagynád abba? -csattantam fel. Erre csak tovább folytatva mosolygott - Kösz... -forgattam a szemem. Aztán tudatlanul elkezdtem dobolni az ujjammal a teenage dream-ot. Luke felfigyelt és halványan elmosolyodott. Majd a refrént elkezdte énekelni. Nagyon jó hangja van, még az ordításaink után is. Elvigyorodtam és én is folytattam vele. Tök jó volt együtt énekelni és hirtelen jó hangulat lett. A szám végén összenevettünk.
- Nem is mondtad, hogy tudsz énekelni -szólalt meg.
- Énekelni mindenki tud, csak nem mindenki jól -vontam meg a vállam. Erre elröhögte magát. Aztán eszünkbe jutott, hogy most pont ki nem állhatjuk egymást ezért hátat fordítottunk egymásnak. Ránéztem a falon lévő órára és akkor tudatosult bennem, hogy már kerek 1 órája itt vagyunk. Ahj... Falnak szaladok. Már az ablakon gondolkodtam. Terveztem, hogy ha ráállok a pultra akkor valahogy átrepülök a párkányra és kint is vagyok.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem a földszinten vagyunk -mondta. Ja tényleg. A fenébe. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy megbeszéltem Vikivel, hogy elé megyek a reptéren.
- Basszus! Vikinek megígértem, hogy haza kísérem!
- Hát majd jön egyedül -vonta meg a vállát.
- De kedves vagy -bókoltam. Majd megint rugdosni kezdtem az ajtót, de megint nem értem el vele semmit, csak, hogy megfájdult a lábam. Egyfolytában szidtam Alex süket fejét. Komolyan, ha kiszabadulunk innen megfojtom. Majd két kar ölelte át a derekam. Nagyon meglepődtem, ugyanis nem lehetett más mint Luke. 1. Megismertem az illatát. 2. és egyben ez sokkal érthetőbb, hogy más nem volt bent rajtunk kívűl.
- Reni, nyugodj le! Viki okos lány, biztos nem áll ott estig és vár téged -súgta a fülembe.
- Luke mit csinálsz? Engedj már el! -toltam el magamtól.
- Attól, hogy pattogsz nem fogunk előbb kijutni.
- Jó, de akkor mit csináljunk? Üljünk ölbe tett kézzel? -kérdeztem és elgondolkodott, majd bólogatni kezdett.
- Igen. Pont azt -vigyorodott el. Vajon honnan tudtam, hogy ezt fogja mondani?
- A falnak megyek tőled -ültem le ismét. Viszont Luke nem az ajtó elé, hanem mellettem foglalt helyet.
- Amúgy most miért viselkedünk így? -nézett a szemembe komolyan.
- Mert elviselhetetlen vagy!
- Mert te nem.
- Ahogy mondod! Végül is nem én titkolózok a másik előtt.
- Ahj... Mondtam már, hogy nem olyan fontos. Téged úgy sem érdekel.
- Honnan veszed? De nem is az a nagy dolog, hogy nem mondod el, mert tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok amiket tényleg nem mondhatunk el, de rajtam kívül az egész ház tudja!!! -mondtam, a már betanult szövegem.
- Honnan veszed? -nézett szúrós szemmel.
- Tudod, nem vagytok olyan jó színészek -ráztam meg a fejem.
- Reni, kérlek! Egyszer remélem te is megtudod, de egyenlőre nem tehetem. De esküszöm, hogy nincs több titkom előtted. És nem is lesz! Viszont bármennyire is vicces, ha mi összeveszünk, de azért nem szeretek veled rosszban lenni. És a többiek sem szeretik, mert akkor ha mi elkezdünk ordibálni egymással akkor senki sem marad meg mellettünk. Mert mind a ketten kiállunk a magunk igazáért. Ez van ilyenek vagyunk. De én jobban szeretek veled barátként nevetni, mint ellenségekként egymáson nevetni -fejezte be a mondandóját. Be kellet vallanom, hogy igaza van. Én sem szeretek veszekedni vele, és hiányzik a régi hülyülés.
- Én is- mosolyodtam el, és megöleltem. Ő is vissza ölelt és szorosan szorított a derekamnál fogva.
- Azért még mindig nagyon aranyos vagy mérgesen -súgta a fülembe, majd elengedtük egymást. Elnevettem magam, aztán az ajtóval kezdtem szemezni.
- Oké, most már meg vagyunk. Most már csak ki kell szabadulnunk -tette csípőre a kezét és a nemlétező szakállát kezdte simogatni. Majd felkiált egy "ÁÁÁÁÁ"-t és nekiszalad az ajtónak de visszapattan róla. Szakadni kezdtem a nevetéstől és felkapartam a földről.
- Ez már nekem sem jött be -nevettem. Majd felállt és a kezébe vett egy játék répa figurát (Ne kérdezzétek, hogy ez is, hogy kerül ide, és hogy egyáltalán miért és, hogy történt, hogy van ilyenünk, mert nem tudom :D) aztán a lyukba kezdte nyomkodni. Nem jött össze ezért lerogytunk a földre.
- Akkor mit csináljunk amíg meg jönnek a srácok? -kérdezte.
- Kő, papír, olló? -vigyorodtam el. Luke beleegyezett, mivel nem volt jobb ötlete, így ezt kezdtük el játszani. Mondhatom nagyon jó élmény volt. Olyan izgalmas volt, mint azok a szappanoperák amiket a nagyiék szoktak nézni. Aztán hirtelen kinyílt az ajtó és Ashton csörtetett be.
- Végre! -kiáltottuk el és kiszaladtunk. Szegény, Ashton azt hitte, hogy neki örülünk ennyire ezért ki is tárta a karját, de mi csak fellöktük és a szabad levegőre mentünk.
- Olyanok vagytok mint akik 10 év börtön után kiszabadult -nevetett Calum. Luke-val csak összemosolyogtunk. Végül is... Aztán Vikit láttam meg Mike mögött. Odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Ő nem ölelt vissza, mert mérges volt rám.
- Viki, bocsi, bocsi de Luke leszakította a kilincset a fürdőbe és bent ragadtunk -meséltem el tömören.
- Na persze....
- Tényleg, Luke is megmondja -néztem rá.
- Tényleg igaz!
- Jé, itt egy kilincs -jött ki Ashton a kezében a kilinccsel. Luke-val egyszerre néztünk Vikire olyan "na most ki a hülyeee?" stílusban.