31. rész

Sziasztok! Köszönöm, hogy még mindig vagytok nekem!!! Ahogy látjátok már nem vagyok a régi, kicsit ritkábban írok, de az az igazság, hogy már nem annyira szeretek írni mint eddig. Nem tudom miért, de alig bírom rávenni magam, hogy írjak de csak miattatok csinálom! Mert már rég kitaláltam a történetet és nagyon jó szerintem. Nem szeretném elvenni tőletek ezt az élményt, ha már eddig kitartottatok mellettem. Szóval nem hagyom abba!!! :D Jó olvasást babák :* <333

Reni szemszöge*

- Mi? Hogyhogy nem? Azt hittem, hogy... -hallottam Ashton elkeseredett hangját. Én szó szerint lefagytam. Azt hittem, hogy ismerem Vikit mert megvoltam győződve, hogy igent mond. Ez legalább annyira meglepett mint Ashtont.
- Sajnálom, de már más tetszik... Azt hiszem -dadogott Viki és ahogy hallottam elindult. Abban a pillanatban úgy próbáltam hangtalanul felrohanni a szobámba, mintha az életem múlt volna rajta. Ha meglát lebukok és megtudják, hogy hallgatóztam. És ez nem szép dolog tudom, de nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok. Főleg, hogy a legjobb barátnőmről van szó, igenis van okom hallgatózni. Na jó nem, de inkább ezt hagyjuk.
Ha eddig még nem voltam álmos, na most még jobban nem voltam. A hasam még ugyan fájt, de az agyam kattogása elnyomta. Nem értem Vikit. Pedig ő is lány és én is. És mi megértjük egymást még csak szemkontaktussal is. Pontosan tudjuk, hogyha azt mondjuk, hogy jól vagyok nincs semmi bajom az azt jelenti, hogy de igenis rohadt nagy bajom van!!! De ezt még én sem értem. Ááá már mindenki megőrült?
- Mit csinálsz ilyenkor baba? -hallottam meg Luke rekedtes reggeli hangját. A nagy csöndben összerezzentem tőle, majd mikor lelassult a szívverésem megdörzsöltem a szemem és leültem mellé az ágyra.
- Semmit csak, felébredtem...- legyintettem.
- Biztos nincs semmi? Úgy néztél ki mint aki szellemet látott.
- Igen? Fogalmam sincs miért -vontam meg a vállam, aztán lefeküdtem. Luke először gyanakvóan nézett rám, majd átkarolt és magához húzott. Behunytam a szemem, hátha elalszok, de nem nagyon sikerült. Luke lehet, hogy tud lány nyelven? Az lehetetlen, vagy csak engem ismer ennyire? Jajj...

Pár nappal később, iskola napja*
A tegnapi nem alvásnak is meglett az eredménye. Mint mostanában sokszor, most sem aludtam valami sokat. Vikitől még mindig nem mertem megkérdezni, hogy most mi baja is van. Ez lehet, hogy furcsa hallani tőlem, de van okom rá több is. 1. Nem szeretnék vele összeveszni iskola előtt. 2. Tényleg nem kellett volna hallgatóznom, semmi közöm sincs hozzá. És lehet, hogy ez rosszul esne neki, hogy egyáltalán nincs magánélete. 3. Jó ez csak kettő, de még ki kell találnom valamit. :D
Szóval a terv még nincs meg, hogy tudjam meg az igazságot. Luke is tanácstalan, mivel Viki Ashton-nak sem mondta el miért nem.
Tehát reggel a telefonomra ébredtem. Olyan érzésem volt, hogy 10 percet sem nem aludtam az éjjel. Kikászálódtam Luke karjai közül, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe hunyorogva és megállapítottam, hogy úgy nézek ki mint a mosott narancs. Király. Mivel direkt koránra állítottam az időt, hogy legyen időm elkészülni az én csiga gyorsaságommal amit korán reggel itt produkálok, lezuhanyoztam amitől majd kicsit felébredek. Ja igen meg ahogy én azt elképzeltem. Még jobban elálmosodtam, ami meglátszott a szem alatti karikáimon. Visszamentem a szobába és gyorsan elöltöztem, majd megfésülködtem és végül próbáltam sminkkel emberibb külsőt csinálni magamnak. Mert hát az elég vicces lenne ha már az első nap úgy megyek be mint akin átment egy busz. Gyorsan bepakoltam pár füzetet, mert ma még csak osztályfőnöki óra lesz ahol elmondanak mindent amit tudnunk kell. Ezek után megnéztem Viki hogy áll. Hát aki azt hitte, hogy Viki egy nagyon pörgős és lelkes lány most nagyot csalódhatott, mert félig kitakarózva volt, hason feküdt, a jobb lába lelógva az ágyról a jobb keze pedig a szekrényen az óra előtt. Szórakoztató látvány volt, de ha nem ébresztem fel az első napon elkésünk.
- Bocsájts meg Viki, de muszáj -mondtam és azzal a lendülettel felugrottam az ágyára és ugrálni kezdtem körülötte ezt ordibálva:

Vikiiii ébredj, mert ma van az a szerencsétlen nap amikor az iskolának nevezett börtön megnyitja kapuit és úgy elkésünk, hogy azt nézni is szép lesz!

És mivel én kitartó ember vagyok nem vette be azt a dumát, hogy "oké felébredtem mindjárt felkelek" hanem addig zaklattam amíg fel nem állt és ment el öltözködni. Én is meglepődtem magamon, hogy én hajtom Vikit, hogy menjünk már amikor otthon ez fordítva volt. Na mindegy. 

Viki fél óra múlva készült csak el, ebből arra következtettem, hogy szerintem mikor bement állva elaludt. :)

Miután Luke és Calum hallani sem akart arról, hogy itthon maradnak Bencével együtt beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé. Hamar ott voltunk, Vikivel kipattantunk az autóból. Calum-ot gyorsan megöleltem, aztán Luke-tól kaptam egy hosszú csókot. Mikor kinyitottam a szemem megláttam a diákokat ájuldozva. 

- Luke észrevettek, elkaptak, futás!!! -tuszkoltam be nevetve a kocsiba. Bencétől is elköszöntem aztán mentek is el mert a lányok, majdnem lerohanták őket. Mondanom sem kell ezek után, mindenki tekintete ránk szegeződött. Kicsit szorongva mentünk be az iskolába ahol a portánál felküldtek minket egy terembe ahol úgymond, "személyi igazolványt" kellett csinálni. Persze nem olyan volt mint az igazi, csak a képünk, nevünk, születésünk és az volt rajta, hogy az iskola diákjai vagyunk. Ezt mindenhova magunkkal kellett vinnünk csak így tudtunk bemenni a termekbe. Bele kellett dugni az ajtóba a mágneses kártyát ami belemegy a tanár gépébe, így tudták ki hiányzik és ki nem. Nekünk, magyar lányoknak nagyon furcsa volt ez a modern környezet. Sokan odajöttek hozzánk érdeklődni, hogy mi most tényleg mi vagyunk-e, de voltak olyanok is akik egy nem túl szép szóval illetve majdnem fellökött. Hát ezekről pont meg van a véleményem és csak egy hajszál választott el attól, hogy elküldjem őket melegebb tájakra. De egyfolytában mondogattam magamban, hogy Reni, tudod, hogy nem csinálhatsz botrányt, Luke Hemmings barátnője vagy az Istenért! 
Még csak az első óra telt el amin az ofő bemutatkozott nekünk és megmutatott minket az osztálynak. Ezután jött a reggeli szünet, amit azzal töltöttünk, hogy elmentünk a büfébe. A szorongás még mindig bennem volt, egyfolytában minden lépésemet figyelték. De hát mit vártam maguk a fiúk is ide jártak még jó, hogy mindenki ismeri őket. Mikor visszaballagtunk az osztályteremben, ahol mindenki az asztalon ülve beszélgetett a vele legmesszebben elhelyezkedő emberrel teli szájjal. Az érkezésünkre kicsit halkabbak lettek, még a fiúk is abba hagyták a kiabálást. Vikivel összenéztünk és nagyot nyelve leültünk a helyünkre. Az "osztálytársaink" összenéztek és leszálltak a padról majd körénk gyűltek.
- Sziasztok! Én Daniella vagyok ő pedig Josh -állt meg előttünk egy göndör szőke hajú lány és rámutatott a mellette álló barna borzos hajú srácra. Mosolyogva intett nekünk mire mi visszaköszöntünk. A többi "bátrabb" ember is bemutatkozott és sajnos csak pár mondatot tudtunk beszélni, mert közben becsöngettek. Szóval eddig van Daniella, Josh, Molly, Emily, Nathan és George. Ők mind gratuláltak nekem Luke-hoz és együtt érzően szidták azokat az embereket akik ennyire irigyek a kapcsolatunkra. Ez igazán jól esett és már jobb kedvvel ültem tovább a helyemen. Az ofő ismét bejött a terembe, becsukta az ajtót és mosolyogva végig nézett rajtunk.
- Rendben, akkor, 11.a osztály, mutatkozzatok  be a lányoknak egy rövid kis ismertetéssel magatokról -ült le az asztalra és felszólította a névsorban az elsőt.
- Sziasztok! Engem Vanessa-nak hívnak és 17 éves vagyok. Imádom a 5SOS -nevette el magát és mi is csatlakoztunk hozzá - Olyan 4-es tanuló vagyok és nagyon szeretem ezt az osztályt... -kezdett bele és a végére annyira lelkes lett, hogy az ofőnek kellett leállítania mert a többiekre nem lett volna idő. Mind a ketten ámulattal hallgattuk őket. Szinte mindenki annyira kedves és barátságos volt, hogy egyből elmúlt a hasamban lévő görcs. A fiúk is kiálltak mellettünk, hogy ne is foglalkozzunk a másik osztályokkal mert azok akkora nyomorékok (szebb szóval, mint amit mondott Tristan) hogy meg sem érdemlik, hogy rám nézzenek. Viki mellett is kiálltak, mert azért őt is bántották páran, de mi értelme foglalkoznunk azokkal akik utálnak, ha vannak olyanok akik szeretnek. Mondanom sem kell nagyon viccesek is a bemutatkozás alatt sokat nevettünk együtt. A következő órában kimehettünk az udvarra és most már nem egyedül álldogáltunk egyedül a többi menő társaság mellett, hanem körénk gyűltek az osztálytársaink és beszélgettünk. Miközben Josh-on nevettünk mert éppen megpróbálta a büféből vásárolt gumimacit a szájába dobni, de helyette az orrába ment, megrezzent a zsebembe a régi telefonom (mivel még nem jutottam el odáig, hogy újat vegyek pedig volt rá időm nem kevés).
Remélem jól telik az első napod, szurkolok és egész koncerten rád fogok gondolni, baba. <3
Szeretlek: Luke
Elmosolyodtam és gyorsan visszaírtam. Vikinek megsúgtam, hogy most mentek a koncertre, majd be is csöngettek. Visszamentünk a termünkbe ahol az évről beszélgettünk, hogy milyen programok várhatók majd a legutolsó órában játszottunk. Bár a nap folyamán kaptam hideget és meleget boldogan indultunk haza.
Aztán fél úton eszembe, jutott a tegnapi jelenet. Amikor Viki és Ashton beszélgettek. Eddig nem mertem megkérdezni, de csak elmondja nekem. Tudom, hogy nincs semmi közöm hozzá de mi mindent elmondunk egymásnak. Kicsit félve de végül megszólaltam.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze -mosolygott tovább.
- De kérlek ne legyél mérges érte, nem direkt volt csak tudod én mindig rossz helyen vagyok rosszkor...
- Oké, csak mond már -nevetett.
- Hát rendben. Szóval este felébredtem és lementem inni valamit és akkor meghallottalak téged Ashtonnal. És hallottam, hogy nemet mondtál neki. Miért? -hadartam el és összeszorított szemmel vártam, hogy kiabáljon velem. De nem tette, csak a mosolya hervadt le. Gondterhelt arccal vett egy mély levegőt és belekezdett.
- Ah... Amíg Ashton nem volt nálunk sok minden kavargott a fejemben. Fájt, hogy így lelépett és ez az egész Gemmás ügy nagyon rosszul érintett. De próbáltam pozitívan gondolkodni. Ahogy mondani szokták minden rossz után jön egy jó. És egy fiú nem a világ vége. Van még nagyon sok. És volt aki nagyon sokat segített nekem. Meg amikor voltunk Disneyland-be rájöttem, hogy nélküle is teljesen megvagyok. És mikor visszajött nagyon mérges voltam rá, de nem jött újra elő az az érzés mint előtte. És nagyjából így léptem túl rajta.
- Ühümmm. És ki volt az aki sokat segített? Én? -vigyorodtam el.
- Igen, te is. De más is -mosolyodott el újra zavartan. Oó. Lányos zavar. Ez vajon mit jelenthet?
- Kicsoda? Fiú van a dologban, mi? Tetszik neked? -kérdezősködtem felcsillant szemekkel.
- Á, nem komoly. Csak egy fiú... -legyintett de a mosolyt nem lehetett levakarni róla.

30. rész

Sziasztok! Azért nem írtam egy ideje, mert szüneteltettem az oldalt a suli miatt. Tudjátok év eleje mindig káosz, de mostmár kezdek visszaszokni. Szóval lehetséges, hogy nem fogok olyan hamar új részeket hozni, de sietek ahogy csak tudok. 

Reni szemszöge*

Az igazat megmondva, attól, hogy Ashton azt mondta ne izguljak még jobban izgulok. Lehet, hogy tegnap este minden rendben volt, de akkor miért került?

- Amúgy jó a hajad már előtte is mondani akartam, csak láttam, hogy baj van... -mutatott a hajamra. Elmosolyodtam és motyogtam egy "köszönömöt" aztán visszamentem a konyhába.

- Csináljak valami kaját? -kérdeztem.

- Igen jó lenne, nagyon éhes vagyok -ült le elém a pultra. Megfordultam és előszedtem pár kaját és gyorsan összedobtam valamit. Már 7 óra volt amikor valaki lefele trappolt a lépcsőn. Mind a ketten odanéztünk, majd Vikit véltük felfedezni. Viki megállt és miután megdörzsölte a szemét meglátta Ashton-t aminek az lett az eredménye, hogy nekiment az asztalnak. Majd hátrálni kezdett, de nem látta, hogy ott van a könyvespolc amit sikeresen meglökött és pár könyv életre is kelt. Lesütöttem a szemem és a tenyerembe temettem az arcom. Lányos zavar... Szegény. Mikor visszafordultam Viki már a lépcsőnél járt, de ekkor Ash utána szólt.

- Ne! Viki gyere vissza. Vissza jöttem -mosolyodott el. Viki ugyan megtorpant, de értetlenül nézett vissza.

- Vissza jöttél? Na mi van Gemmácska nem is volt olyan jó mint hitted? -tőrt elő Viki makacsabb énje.

- Nem, csak egyszerűen nem illünk össze. Nekem itt a helyem, veled -szaladt ki a száján. Elkerekedett szemmel néztem a lezajló történeteket.

- Velem? -kérdezett vissza Vik.

- Hát ö... Igen, veled, Renivel, a srácokkal. Tudod! Veletek -vakargatta a tarkóját kínosan. Megforgattam a szemem és eldobtam a kaját, nekidőltem a konyhapultnak és a mellettem lévő csipszet kezdtem eszegetni.

- Értem -biccentett Viki és folytatta útját.

- Most miért mész el? Ne menj! -kérte Ash.

- Ha megengeded előbb felöltöznék! -tette keresztbe a kezét és már el is tűnt az emeleten. Pár másodpercig némán meredt a lány után majd lassan megfordult és rám nézett.

- Nagyon ciki voltam? -kérdezte fájdalmas fejjel, mire én bólintottam és kitört belőlem a nevetés.

- Inkább egyél -tettem elé a tányért és a hűtőhöz léptem, hogy kivegyek valami innivalót. Ekkor két kéz fogta meg a derekam amitől megijedtem.

- Ajj már Luke, hagyd abba mert szívrohamot fogok kapni tőled! -mondtam kicsit mérgesen, miközben kivettem a narancslét. Bár nem láttam a szőke herceget, de gondolkodás nélkül tudtam.

- De ezt akkor sem lehet megunni -nevetett majd egy csókot lehelt a számra. Ashton egy értelmetlen pillantást vetett felém, gondolom most azt hiszi, hogy bolond vagyok. Mert hát persze ha valaki rosszban van valakivel akkor az nem így viselkedik. Ezt én sem értettem. Teljesen meghülyültem. Most mi van?

Luke leült Ashton mellé, ránézett fogvillogtató mosollyal lepacsizott velem, majd előre nézett a laptop-ra. Aztán lemerevedett és vissza nézett Ash-re.

- Ashton? Te mit keresel itt???

- Hát az úgy volt, hogy -kezdte, ekkor azonban Viki jött le. Ash egyből össze vissza beszélt ami nagyon gyanús volt. Ezek a jelek, nagyon utalnak valamire. Lesz itt még valami.

- Folytasd, engem is érdekel -csatlakozott. Én belebújtam az anyuka szerepébe és ahogy jöttek lefele egyfolytában újabb tányérokat vettem elő, de közben a fülem ott volt.

- Gemmával nagyon jó volt, de valahogy nem találtam nála a helyem. Furcsa volt és unalmas. Ott nincs az az élet ami itt. Itt őrültek háza van már hajnalban, ott pedig csak mi voltunk és alig beszéltünk. Én nem tudok nem beszélni!!! És Gemma is látta rajtam, ezért jobbnak látta ha szakítunk és visszajövök.

- Hát ennél hosszabb sztorira gondoltam, de így is jó -vonta meg a vállát Luke. Halkan elnevettem magam aztán elé tettem a kaját. Elkezdtem Viki reggelijét is, de  újabb személy érkezett, Michael személyében. Elővettem még egy tányért és egy intéssel köszöntem neki.

- Na megy már a dráma? Szia Ashton, reméltem, hogy vissza jössz -mondta és ő is leült - Sokról maradtam le? -kérdezte Luke-ot.

- Nem. Igazából annyi, hogy Viki mérges Ashton-ra, Ashton pedig próbálja kimagyarázni magát -válaszolt, mintha az említettek ott sem lennének, bár nem is nagyon figyeltek oda, mert épp Viki kötözködött amire Ash válaszolt is de egyre hangosabban. Viki amúgy is nyűgös reggelente, de most úgy látszik még jobban. Már eltudtam képzelni milyen lehetett amikor én és Luke veszekedett ezért mi meg sem mukkantunk, Mike-ot meg nem nagyon zavarta. Megszokta. :D Amúgy csodáltam, hogy a srácok ilyen könnyen megbocsájtottak neki -persze örülök neki- de arra számítottam, hogy még ők is patáliát csapnak, de végül nem. Persze ekkor nem tudtam, hogy elkiabáltam magam.

- Reni éhes vagyok! -hallottam meg Vikit.

- Oké csinálom, mindjárt de ha egyfolytában jöttök le akkor nem tudok egyszerre 5 embernek csinálni kaját! -mondtam higgadtan, bár már a plafonig voltam. Majd újra lépéseket hallottam meg. Idegesen megfordultam és így szóltam:

- Vagytok még? Hát nem igaz!!! -kiabáltam szegény megszeppent Calum-re. Egyből kuss lett - Bocs, csak fáj a fejem -vettem egy nagy levegőt és folytattam. Most, hogy így mondom tényleg fájt a fejem... Oké tudom elhalaszthatatlan mondat volt, de tényleg! :D

- As... -mondta volna Calum, de Ashton félbe szakította.

- Igen itt vagyok és azt keresek itt, hogy bocsánatot kérjek -válaszolt megelőzve az "Ashton mit keresel itt?" kérdést.

- Jó reggelt! Látom már megy az élet -mondta Bence aki az imént jött le. Letettem a kanalat és egy "feladom" sóhajjal leültem és a halántékomat maszíroztam. Bence kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Luke felállt és matatni kezdett a szekrényben. Majd leguggolt elém egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval.

- Köszi -suttogtam egy halvány mosollyal és elvettem tőle. Megsimította a combom és felállt de nem ment el. Megettem a gyógyszert, mire hangoskodásra lettem figyelmes.

- És szerinted egy bocsánatkéréssel elvan intézve minden??? Lehülyéztél, megsirattad Vikit, itt hagytál és még sorolhatnám mennyi mindent vágtál a fejünkhöz!!! Lehet, hogy a többiek megelégszenek ezzel, de én nem! Egy bocsánatnál több kell ahhoz, hogy ezt mind elsimítsd. Nézz Vikire! Látod a karikákat a szeme alatt és, hogy piros is a szeme?! Hm? Igen, na az miattad néz így ki. Végig sírta az éjszakákat! Miattad! És szerinted elég egy bocsánat? Nem te virrasztottál mellette esténként, hogy megnyugtasd, hanem én! -kelt ki magából Calum és felviharzott az emeletre. Mind lefagytunk, de a legjobban talán Viki. Pár perc múlva újra elkezdődött a nyüzsi, de kivételesen Viki nem volt benne. Mintha elgondolkozott volna, aztán felkapta a fejét és vigyorogva felszaladt ő is. Na most nem értek semmit, de a fejem pár másodpercen belül felrobban, ha ezek még tovább veszekednek. Odamentem Luke, hogy és Bencéhez és megmondtam, hogy felmegyek mert nem voltam túl jól.

- Menjek én is? -kérdezte aggódva Luke.

- Ha nem akarsz nem muszáj... -vontam meg a vállam és elindultam, de megfogta a kezem és szépen csendben elslisszoltunk a tömegből lehetőleg csendben. Lefeküdtünk az ágyba egymás mellé, amíg én Luke ujjaival játszadoztam. Aztán eszembe jutott, hogy nekünk is van megbeszélni valónk. Semmi kedvem nem volt hozzá, de túl akartam lenni rajta.

- Luke kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Mérges vagy rám a tegnapiért? -kérdeztem félve.

- Hallottam minden szavadat, és ha komolyan is gondoltad akkor úgy vélem semmi okom rá. De ha jelentene neked valamit az a majdnem csók akkor sem lenne haragudhatnák rád. A te döntésed, tedd azt amit szeretnél...

- Nem! Ez nem kérdés, hogy téged szeretlek! Lehet, hogy már nem utálom annyira mint régen, de ettől még nem szeretem jobban nálad! És minden szavamat komolyan gondoltam -fordultam meg vele szemben és csillogó szemeibe néztem. Azt is hozzáakartam tenni, hogy leállítottam volna-e de ebben nem voltam biztos. Akkor mintha nem is én lettem volna. Vagy akkor voltam igazán önmagam?

A reggeli koránkelésemnek is meglett az eredménye pár percen belül úgy elaludtam, ahogy kell. De nagyon jól esett és a fejfájásom is elmúlt. Mikor felkelltem reménykedtem benne, hogy a srácok megbeszélték a viszályokat mert nem szeretnék még egyszer végighallgatni egy veszekedést. Calum nagyon kiakadt amikor utoljára láttam azóta fogalmam sincs hol tartunk, mintha egy TV sorozatban kihagytam volna egy részt annyira tudatlanul mentem le a nappaliba, ahol mindenki néma csendben volt. Érkezésemre többen is felkapták a fejüket, de Calum és Ashton még mindig farkasszemet néztek. Tehát nem nagyon maradtam le semmiről. Tökéletes. Ránéztem az órára és még csak 4 óra volt. Augusztus 25-e.

- Jobban vagy? -kérdezte egyszerre Bence és Luke. Mosolyogva bólintottam és leültem egy babzsákra.

- Akkor jó, mert nem sokára kezdődik az iskola és nem úszod meg ezt az egy évet sem! -állt fel örömteli vigyorral bátyám.

- És hova fogunk járni? -kérdezte Viki.

- Ahova a srácok. Ide a Norwest Katolikus gimibe. Most megyünk és beiratunk aztán bevásárolunk mert útba van.

- Már ma? -dőltem előre.

- Igen miért szerinted mikor? Augusztus 30.án?

- Nem de hát egy napra elég csak, hogy beiratkozzunk nem? -akadtam ki.

- És akkor mikor fogod bekötni a könyveket meg a füzeteket? És ismerlek tuti hétszentség, hogy egy nap alatt nem tudsz összeszedni mindent, szóval megvesszük amit tudunk és biztos, hogy még lesz valami amit a kis drága húgocskám elfelejt és még be kell szereznünk az utolsó napokon.
- Ne máár, nem akarok suliba menni! -nyavalyogtam Vikivel együtt.
*3 óra múlva*
- Rendben, akkor szeptember elsején találkozunk, Miss. Lawson -fogott velem kezet az igazgató. Hát ez csodás. Megint elbuktam. Muszáj lesz iskolába járnom szeptembertől. És most mehetünk is beszerezni a füzeteket meg még egy csomó hülyeséget ami a listára volt írva. Ricsiék is jelentkeztek, hogy elkísérnek vásárolni, mert nekik már megvannak a cuccok otthon. Furcsa lesz nélkülük menni, már úgy megszoktam, hogy órákon hülyéskedünk és dolgozatkor segítünk egymásnak, de most csak Viki lesz ott. Calum bedacolt Ashton-ra és ő nem jött velünk, viszont Viki már megbocsájtott neki és úgy látszik Ashton meggondolta magát. Boldognak láttam Vikit ahogy egymás mellett mosolyogva sétáltak,és ennek nagyon örültem. Tudtam, hogy rendben lesz minden egyszer. Bár még nem teljesen van béka, mivel ma a srácoknak fellépésük van délután és nem lenne jó, ha Cal és Ashton még mindig haragban lennének Bence felsorolta milyen füzetek kellenek, én pedig elszaladtam értük. Mindenből kettőt vettünk Vikinek is aki most nem nagyon volt aktív a vásárlásban, mert mással foglalkozott de ezért nem is haragudtam. :) Michael választott nekem egy szép tolltartót, Luke meg egy csodás táskát és egy matek füzetet. -.- Megmondom őszintén a táskának jobban örültem, vajon miért? :D
*Este*
Elkísértük a fiúkat a koncertjükre ami mint mindig tökéletes volt, de azért lehetett látni, hogy Calum-mal és Ashton-nal van valami, amit lehet, hogy csak mi vettünk észre, de többször is kötöszködtek egymással. A rajongók ezen csak nevettek, és ők is úgy csináltak mintha viccből szórakoznának de az ál nevetés után egyből lehervadt a mosolyuk.
Otthon pedig vagy éjfélig vacakoltunk Vikivel a csomagolással. Szinte félig aludtunk, amikor felállt és úgy döntött holnap folytatja. Én is így akartam tenni, de ekkor kinyílt az ajtó és Luke lépett be rajta.
- Hát te? -kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Jöttem segíteni, mert holnap megint koncert lesz és szeretném ha eljönnél velem -ült le mellém és a kezébe vette a csomagoló papírt és a sima füzetet. Mosolyogva néztem, hogy csinálja. Az egyiket alá is írta egy szivecskével. Azóta az a kedvenc füzetem...
Miután kész lettek a füzeteim, eszembe jutott, hogy vonalzót nem vettünk. Utálom ha Bencének igaza van... Na mindegy elmentünk átöltözni és mivel nem volt kedvem egyedül aludni, megkértem, hogy maradjon. Egyből igent mondott, így lefeküdtünk egymás mellé és egy hosszú csók után a mellkasára hajtottam a fejem.
Egy óra múlva már lassabban vette a levegőt, tehát elaludt. Nekem viszont még kattogott az agyam az iskoláról. Vajon milyen lesz az? Lesznek-e igazi barátaim akik azért szeretnek amilyen vagyok, nem azért mert Luke a barátom és a többi 5SOS tag a legjobb haverjaim egyike? Vagy éppen utálni fognak ezért? A hasam görcsbe rándult a hasam az idegességtől, ezért kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába ahol nem is voltam egyedül. Még mielőtt odaértem volna a pulthoz beszélgetést halottam. Viki és Ashton volt. Gyorsan visszabújtam a lépcső elé ahonnan nem láttak, de én tisztán hallottam őket, Azért nem akartam őket megzavarni mert nem láttam jónak, ugyanis Ashton éppen ezt mondta Vikinek:
- Csodás lány vagy, akivel nem szabadott volna így viselkednem. Nem is értettem én sem magam. Hónapok óta szerelmes vagyok beléd, de amikor találkoztam Gemmával az olyan más volt. Azt hittem, hogy ez a "másság" amit éreztem iránta az tetszés, de nem. Nem volt az, de erre későn jöttem rá mikor téged már eldobtalak. És most bármit megadnék azért, hogy vissza kapjalak. Tudom, hogy ez így rohadtul nyálas de térden állva esedezem neked. Mond lenne még remény, hogy köztünk legyen valami? -mondta Ash. Ezután csönd telepedett köztük. Nem értettem, hogy Viki miért nem vágja rá az igent hiszen erre várt nyár elejétől. Bár én nem láttam őket, de biztos vagyok benne, hogy Ashton igazat mondott. Idegtépő másodpercek voltak, amíg Viki meg nem szólalt.
- Ashton én nem is tudom... Nem hiszem...

29. rész

Sziasztok! Ez egy kicsit rövid lett, de a nem voltam itthon ezért nézzétek el.
Reni szemszöge*

- Már csak te hiányoztál... -forgatta a szemét Zén - Mennyit hallottál?

- Tudom nem lett volna szabad, de mivel Reni a barátnőm jogom van tudni mit csinál vele egy barom. Tehát bevallom, hogy az egészet hallottam -nézett rá megvetve Luke. Kicsit féltem.

- Akkor szerintem nincs is több mondani valóm -rántotta meg a vállát Zén és elment. Szomorúan néztem utána, de inkább Luke-ra kaptam a tekintetem.

- Luke én... -kezdtem volna magyarázkodni majdnem könnyezve, de tartottam azért magam.

- Felejtsük el... -rázta meg a fejét és megfogta a kezem, majd visszavezetett a többiekhez. Hirtelen olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem mindjárt leáll. Mit jelent ez a felejtsük el? Felejtsük el a kapcsolatunkat vagy ami itt Zénnel történt? Legszívesebben síró görcsöt kaptam volna, de inkább későbbre tartogattam.

Mindenki érdeklődve fordult felénk, de mi mintha észre sem vettük volna ültünk le. Láttam, hogy mindenki megkérdezné, hogy mi történt és hol van Zén, de szerintem nem merték. Majd úgy is megtudják. Viki megsimította a karom, de én csak a táskámat piszkáltam, és hogy senki se lássa a szememben álló könnyeket lenéztem és amíg fel nem álltunk fel sem néztem. A hasam görcsben állt és mardosott a bűntudat. Nem tudtam, hogy most mi van Luke-kal, mit gondol. Pedig olyan jól indult ez a nap, azt hittem, hogy tényleg lesz egy jó nap, de úgy látszik nekünk sosem jön össze. Beszélni szerettem volna valakivel, de nem Vikivel vagy a többi lánnyal. Viszont a srácokkal sem nagyon. Nem szeretném megmondani, hogy ezt az egész csodás dolog amit szerveztek, ezt is elrontotta Zén, ezért ők kiestek. Max-al vagy Ricsivel jó lenne, de ők nem ismerik Zént. De más meg nincs. Ahh...

A hátralévő időben, amikor már sötétedett volt még egy felvonulás. Nagyon jó lehetett, de még mindig hatalmas űrt éreztem magamban. Luke-kal azóta nem beszéltünk és én hátul kullogtam Ricsivel és Alízzal, ő meg elől ment Diával és Calum-mal. Már kín szenvedés volt számomra ott lenni és úgy csinálni mintha semmi baj sem lenne. Szerettem volna haza menni, este kisírni magam és másnap megbeszélni mindent. De sajnos még nem látszott úgy, hogy indulni készülnek ezért még mentünk egyfolytában körbe-körbe. Legalább is nekem úgy tűnt. Bence többször is kérdezte, hogy biztos jól vagyok-e, de én mindig csak annyit mondtam, hogy igen. Persze nem hitte el, de azért mégis békén hagyott. Majd megálltunk fagyit venni. A fagyi volt az utolsó dolog amit most hiányoltam, ezért én nem álltam be a sorba, pedig nagyon jók voltak, (még raffaello-s is ami ritka, de nekem az a kedvencem) de nem bírtam volna megenni. Így hát leültem az egyik asztalra és vártam. A telefonomat nyomogattam, mikor egy magas valaki takarta el a napot. Felnéztem és ismét nagyot dobbant a szívem és a hasam újra életre kelt. Nem értettem miért. Olyan volt mintha az a srác intene neked akiért rég óta oda vagy, de eddig még észre sem vett. Na most ugyan ilyen érzés vett hatalmába, pedig én elég sokat beszéltem vele. Oké, ha még nem találtátok volna ki igen Luke állt ott, két szép kék szemével nézett le rám.

- Nem kérsz fagyit? -kérdezte meglepően nyugodt hangon. Annyira örültem neki, hogy szóba állt velem, hogy nem tudtam megszólalni, mintha csomót kötöttek volna a nyelvemre. Ezért csak megráztam a fejem és ismét a telefonommal foglalkoztam. - Hát oké, akkor majd én kérek neked -állt fel és ott hagyott. Felkaptam a fejem és egy "mi?" kiáltással rohantam utána.

- Jó napot! Egy raffaello-s fagyit kérnék -mondta mikor odaértem mellé és ámulva néztem rá.

- Mit csinálsz? Luke tényleg nem kérek -fogtam meg a karját. De már alig bírtam nevetés nélkül. Valamiért ilyen helyzetekben mindig nevetnem kell.

- Egy gombócot kérsz vagy kettőt vagy hármat? -nézett rám.

- Egyet sem, tényleg nem kell.

- Reni ismerlek. Imádod a fagyit, főleg a raffaello-t. Nem hagynád ki.

- Jó igaz -sóhajtottam. - Akkor egy raffaello -néztem az árusra aki szegény egyszer már tett egy gombócot a tölcsérbe, aztán kiöntötte majd ismét tett bele kettőt, de utána megint kiszedte amíg mi össze-vissza beszéltünk.

- Biztos? -kérdezte mosolyogva.

- Igen, bocsánat ezért -vettem elő a pénztárcám. Majd oda is adta, amikor odaakartam volna adni a pénzt. De Luke-nak megint előjött az akaratos oldala és arrébb lökte a kezem és természetesen ő fizette ki. Arrébb mentünk, mert ekkor megint éreztem, hogy mérges leszek.

- Luke! Tényleg nem kellett volna, tessék itt van a pénz -nyomtam a kezébe.

- De kellett volna -nyújtotta vissza.

- Luke tényleg nem szeretném, hogy rám költsd a saját pénzed.

- Mondtam már, hogy ha rád költhetem az nem összeg -mondta unottan.

- Igen, de ez nem azt jelenti hogy még egy kis fagyit is neked kell venni. Tényleg, Luke én... köszönöm -adtam meg magam és elmosolyodtam aztán megöleltem. Ő is visszaölelt, de utána elment Calum-hoz. Na tessék, újra a has fájás. Előbb azt hittem minden, rendben de most meg elmegy, pedig egy ölelés után minimum egy puszit szokott adni. Ahj, tök hülye vagyok. Megint elment az étvágyam de azért elnyalogattam.

Utána megint sétálgatni kezdtünk, de nekem már rohadtul fájt a lábam. Ám most ezzel kicsit sem foglalkoztam a mardosó érzés még mindig nem múlt kicsit sem. Mikor megismertem Luke-ot sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom, és ennyire fájni fog ha össze veszünk. Az esély, hogy szakít velem a szemem előtt lebegett akár mennyire is próbáltam elhesegetni a gondolatot nem tudtam. Kellett nekem visszahívom Zént. Miért nem hagytam, hogy elmenjen? Így is úgy is elviharzott.

- Oké szerintem, nézzük meg a szökőkútat aztán húzzunk haza mert mindjárt össze esek -mondta Michael. Köszönöm végre valaki! Tehát elbattyogtunk a szökőkútig ahol pont akkor kezdődött a show. Vagyis zenére mozogtak és átváltott más színre. Tényleg szép volt, párok nézték összebújva/kézen fogva/ átkarolva egymást és megint könny szökött a szemembe. Luke előttem ácsorgott zsebre tett kézzel és semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdeklem. Annyira szerettem volna elásni magam és a világot átkozni de ekkor Michael meglökött, és nekiütköztem Luke-nak. Mérgesen néztem rá, de ő csak vigyorgott. Imádkoztam, hogy Luke-ot ne érdekelje az sem, hogy valaki neki ment, de most komolyan ki az aki legalább azt nem nézi meg ki volt a tettes. Szóval Luke felémfordult én meg mint egy kislány félve néztem a szemébe. Nagyon hülyén éreztem magam, de ahogy tartott a kezeibe (mivel majdnem el is estem ahogy ránéztem) elragadott a hév és a kezemet átkulcsoltam a nyaka körül és megcsókoltam. Éreztem, hogy kezével megfogja a derekam és közelebb húzott.

- Szeretlek -suttogtam mosolyogva.

- Én is!

Később*

Mivel nem tudtuk befogadni a vendégeinket ők elmentek hotelbe, és mi meg indultunk haza. Út közben már nagyon álmosak és fáradtak voltunk Vikivel, ezért én Luke vállára hajtottam a fejem, mire ő átölelt és így pihentem tovább. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, úgy éreztem, hogy minden rendben. De azért persze még megszeretném beszélni vele, hogy nekem ő jelenti a világot, de kicsit féltem tőle ezért holnapra halasztottam. Mikor Bence megállt a ház előtt kiszálltunk és szinte egyből bedőltem az ágyba és el is aludtam.

Reggel mégis szinte hajnalok hajnalán kelltem, vagyis 5 órakkor. Próbáltam visszaaludni de nem tudtam ezért felöltöztem és próbáltam elviselhetővé tenni magam. Majd éhes lettem így ásítozva lekullogtam a konyhába és megkentem egy kalácsot és közben fél kézzel a laptop-ot nyomogattam. Jött egy csomó értesítésem YouTube-on, hogy a XY feltöltött egy új videót amit persze nem volt kedve megnézni, de addig idegesített az a kis piros kocka a jobb oldali felső sarokban, hogy rákattintottam és megnéztem. Mert úgy sem hagy nyugton amíg meg nem nézem. Szóval előhúztam a kardigánom zsebéből a fülhallgatót. Igen a fülhallgatót. Ami egyfolytában összegabalyodik! Miért? Mondja meg már valaki, hogy miért nem lehet azt, hogy előkapom és egyből beteszem és jöhet a party hard, de nem még vagy fél óráig bogóznom kell, hogy egy nyomorult zenét meghallgassak  amikor már rohadtul elmegy a kedvem mindentől???!! Hmmm? Miért????!! Oké, oké reggel van, bocsánat. Hagytam is az egészet ezért lehalkítottam és úgy hallgattam, nehogy felébredjenek. Amúgy amikor korán kelek mindig ilyen vagyok, minden bajom van főleg ha azzal kezdem, hogy beütöm a könyököm az ajtóba, majdnem leestem a lépcsőn és még egy hülye joghurt sincs amit megegyek a kalács után!!!

Éppen bámultam ki az ablakon, amikor egy ember tűnt fel. Azon gondolkodtam, hogy ki az az abnormális aki ilyenkor már úton van? Jó persze lehet, hogyha dolgozik akkor menni kell, de nem tűnt olyan idősnek és hát az istenért nyár van! Biztos tudna még aludni, de nem ő felkell és elindul. Majd jobban megnéztem és hirtelen kiesett a számból a kaja is. Igen elég undorító lehettem, de ez ő! Tényleg! Felpattantam és persze, hogy még ennek a széknek is felkell dőlnie, wáááá! Felállítottam és felhúztam a papucsom, és kirongyoltam az ajtón.

- Reni? Hát te, hogyhogy fent vagy? -látott meg Ashton és széttárta a karját, hogy megöleljen.

- Te szemét! Hogy merészelsz úgy viselkedni, mintha az ég világon semmi sem történt volna, hm? -fogtam meg a kardigánom és azzal kezdtem püfölni.

- Á, Reni! Ne! Hagyj már! -kiáltott nevetve. Abbahagytam, de mérgesen néztem rá,

- Ha nem lenne hajnali 5, akkor véged lenne, Irwin, érted?! Amúgy sem vagyok jó kedvemben, ezért ajánlom, hogy értelmes választ adj, hogy mit keresel itt!!!

- Oké, Reni nyugodj meg. Szépen menjünk be és mindent elmondok -fogta meg a karom és a ház felé vezetett.

- Attól, hogy azt mondod, hogy nyugodjak meg még jobban ideges leszek! -fújtattam.

- Oké, bocsi. Na de gyere -nyitotta ki az ajtót és bementünk. Letette a táskáját és felém fordult.

- Visszajöttem, tudom hülye voltam. És azt is tudom, hogy mindig ezt mondják, de tényleg! És mielőtt

leüvöltenéd a fejem Vikitől is bocsánatot kérek, mindent jóvá teszek, ígérem.
- Nem maradtál sokáig -nevettem.
- Hát igen. Gemma jó fej, meg minden de veletek sokkal jobb. És kedves volt mert ő mondta, hogy nyugodtan jöjjek vissza.
- De a találkozás a One Direction-nel az még áll, ügye? -húztam össze a szemem.
- Persze -mosolyodott el majd megöleltük egymást.
- Hiányoztál már, és nagyon jó lenne ha beszélhetnénk egy kicsit.
- Nekem is hiányoztál, de miért mi a baj? Ügye nem Luke?
- Hát ö... De, de megint Zén. És én is benne voltam...
Így hát leültünk a kanapéra és elmeséltem mindent töviről hegyire.
- Hűha. Hát nem unatkoztatok. Nos szerintem, Luke nem haragszik. Hát ha hallotta mit mondtál, nem haragudhat, te megvédted őt. Igen tényleg bunkóság volt amit Luke csinált de te akkor is kitartottál mellette. És csak majdnem történt meg. Szóval szerintem ne izgulj -simította meg a karom együtt érzően.    

28. rész

Hi everyone! Nagyon nagyon köszönöm! Egyik nap még 26 feliratkozó volt aztán másnap már 33! Fantasztikusak vagyok! Egy megjegyzés: soha sem voltam még Disneyland-be, szóval csak videók alapján tudom kikövetkeztetni (na meg fantázia alapján), hogy milyen is lehet ezért bocsi ha nem pontosan ilyen.

Reni szemszöge*

Gondolom Zén nem véletlen jött ugyan ezen a napon ugyan erre a helyre, hanem valaki szólt neki. Ezért is feltételezem, hogy ebben is Michael és Calum keze van. Mérgesen mentem oda hozzájuk, de egyáltalán nem ijedtek vissza, hanem félre hívtak. Arrébb mentünk pár métert egy terebélyes rózsaszín barack fához ahol csípőre tett kézzel vártam a válaszukat.

- Tehát tudtuk, hogy ki fogsz bukni, de ha meghallod az érvünket nem biztos, hogy ugyan így vélekedsz róla -kezdte Michael.

- Szóval gondolom emlékszel még mit csinált Zén. És remélem még mérges vagy mert így, hogy Luke-kal vagy vissza vághatsz neki -magyarázta el Calum. Nem nagyon értettem az összefüggést.

- És? A két dolognak mi köze van egymáshoz?

- Az, hogy Zén már több ideje szerelmes beléd, de te összejöttél Luke-kal az örök ellenségével így féltékennyé tehetitek -válaszolt. Pár percig gondolkodtam a dolgon, de végül megráztam a fejem.

- Nem én ebbe nem megyek bele. Akármennyire is utálom Zént ez bunkóság. Nem fogok miatta Luke nyakán lógni meg rózsaszín vattacukorral etetni ahogy a filmekben.

- Luke mondta, hogy így fogsz reagálni... -sóhajtott Michael lemondóan.

- De mit hittetek? Nem vagyok cica baba! -kértem ki magamnak.

- Tudjuk, Reni! Nem is hittük azt, hogy ilyen mézes mázosan viselkedjetek csak úgy ahogy szoktatok.

- De akkor ezt miért mondtátok el? Ha nem tudok róla biztos ugyan úgy viselkedünk egymással ahogy eddig -nevettem el magam ezen a helyzeten.

- Ez igaz, de valamit mondanunk kellett. Na szóval te ne is foglalkozz vele majd mi jót nevetünk rajta ahogy szétrobban a feje és nem tehet ellene semmit -képzelték már el előre. Nevetve megráztam a fejem és vissza mentem barátaimhoz. Nagyon rég nem láttam őket, legalább is nekem sok időnek tűnik úgyhogy picit beszéltünk ki, hogy van de mivel nem beszélgetni jöttünk ide el indultunk és közben osztottuk meg egymással azokat az időket amik akkor történtek amikor én már Ausztráliában voltam. Kérdeztem a többiekről akik most nem tudtak eljönni, köztük Dávidról. Azt mesélték, hogy a suliban nagyon kiakadtak, hogy ilyen híres lettem de aki a legjobban kiverte a hisztit Kíra volt. Ő a másik osztályba jár tehát a B-be és ő méhkirálynőnek hiszi magát amit én erősen lenézek és ennek hangot is adok úgyhogy nem vagyunk túlságosan jóban szépen szólva.

- Hallanotok kellett volna amikor ép reggeli volt és a telefonján facebookozott ahol meglátta azt a cikket amiben írták, hogy összejöttetek -fuldoklott a röhögéstől Ricsi.

- Ja igen, pedig mi a saját termünkben voltunk és onnan hallottuk a kiabálását -csatlakozott a meséléshez Lea.

- "Luke-nak teljesen elment az esze, hogy ezt a kis haszontalan csitrit választja az olyan lányok helyett mint én? Ez a csaj egyáltalán nem vigyáz magára! Azzal a négy kerekű guruló deszkával ugrándozik egyfolytában és nem érdekli ha lehorzsolja a térdét! És a sminkje is uncsiii" -utánozta Alíz, Kíra nyávogó hangját ami nagyon vicces volt.

- Isten ments az olyan lányoktól mint ő -forgatta Luke a szemét és átkarolva a derekam magához húzott, majd egy puszit adott a fejemre.

- Nézzétek ott van Alíz csodaországban című mese labirintusa! Menjünk be! -mutatott az egyik irányba Alíz. Arra fordítottuk fejünket és megpillantottunk valóban egy labirintust. Nem vitatkoztunk sokáig egyből beszabadultunk a két ösvény közé. Mivel több bejárat volt több felől mentünk be. Volt pár ember a labirintusban rajtunk kívűl de nem olyan sokan ezért könnyebben tudtam gondolkodni. Egy ideig csak mentem előre aztán láttam, hogy ott egy  zsákutca lesz, így elfordultam jobbra ott nem találtam senkit, ami kicsit megijesztett. Nem tudom miért talán sokat olvastam a Harry Potter Tűz Serlegét, de akaratom ellenére is eszembe jutott róla. Na jó Reni ne magyarázz már be hülyeségeket! Ez normális, hogy magamnak beszélek? Jesszus! Na szóval azért is mentem tovább, mikor újra egy kereszteződéshez értem. Körülnéztem és már messzebb láttam alakokat, de mivel valahol elrejtettek egy füst gépet a hatás kedvéért nem tudtam pontosan kivenni ki is volt. De mikor vissza fordultam egy magas srác állt előttem és kicsit nagyon megijedtem. Ennek láttán még ki is nevetett majd megölelt és egy puszit nyomott a hajamra.

- Ne nevess ki, Luke! Akkora vagy mint egy hegy, de ossonni úgy tudsz, hogy még egy hangya sem hallja meg! -csaptam felkaron, de a mosoly ott bújkált az én arcomon is.

- Rendben, máskor szólok ha jövök -szórakozott tovább rajtam, de végül összekulcsolta ujjainkat és elindultunk. Pár perc múlva amikor szerintem már egyre csak körbe-körbe sétáltunk - vagyis nekem úgy tűnt- megláttuk a fényt. Nem azt a fényt (:D) hanem a labirintus végét jelző fényt. Nagyon megörültünk, de ekkor sikítást hallottam. Visszakaptam a fejem és körülnéztem.

- Te is hallottad? -kérdeztem Luke-tól.

- Igen és olyan volt, mint Viki.

- Vissza kell mennünk -jelentettem ki és már indultam is volna el, de visszahúzott. Kérdőn néztem rá, mire kibökte a választ.

- Túl sok Harry Pottert olvastál, baba. Biztos meglátott egy pókot vagy valami ilyesmi -emlékeztetett, hogy éppen nem vagyok sem filmben és még csak varázsló sem vagyok ami kicsit letörte a kedvem. Pedig olyan jó lenne... Oké vissza a valóságban azért még is rávettem Luke-ot, hogy jöjjön vissza velem megkeresni Vikit ami sikerült is mert már a közelben voltak. Nem volt egyedül mert vele volt Ricsi és Max is. Mikor észrevettem, hogy Viki egy kis jelét sem mutatta a rosszullétének, Luke olyan "na mit mondtam?" fejjel nézett rám, amire oldalba böktem.

- Te sikítottál Viki? -kérdeztem.

- Igen, mert ez a két marharépa kitalálta, hogy milyen poén, ha megijesztenek engem. Megyek egyedül szépen nyugodtan és beakartam fordulni jobbra, de ott volt Ricsi egy hülye bohóc maszkkal akit nem láttam, így váratlanul ért és megijedtem. Azzal a lendülettel visszafordultam, de ott meg Max volt akin végülis nem volt maszk de ő alapból ijesztő!!!

- Miért van nálad bohóc maszk? -kérdezte Luke

- Ez mindig nálam van -rántotta meg a vállát és felmutatta azt, majd vissza tette a táskájába. Én Vikivel mentem elől szemforgatva a többi fiú pedig mögöttünk baktattak és valamiről sustorogtak. És megmernék rá fogadni, hogy a hátunk mögött Luke összepacsizott Ricsivel a maszk miatt.

Hála Istennek hamar kitaláltunk újra a labirintusból, ahol már Alíz, Zén, Barbi, Dia, Lia és Alex is ott volt. Michael és Calum-ra vártunk, akikről mint kiderült találkoztak egy lánycsoporttal akik egyből letámadták.

A következő állomáson megérkezett a nyúl Alízzal együtt (mármint a mesében szereplő Alízzal) akik teát osztogattak a piknikező asztaluknál ami totál olyan volt mint a mesébe. Ezután egy nagyobb terület fogadott minket ahol egy csíkos padlón (ami forgott) óriás csészék voltak elhelyezve amiben 2-2 ember ült. Nekünk nem kellett több megvártuk, hogy véget érjen az a kör, majd beszabadultunk mi és párosával beültünk egy-egy pohárba. Természetesen Luke-kal ültem, de ezt sosem találtátok volna ki. :D Amikor elindultunk megfogtuk a középen lévő kis kormányt és körkörös mozdulatokkal mentünk egymásnak. Amiből nagy csata is lett már meg sem próbáltuk kikerülni a másikat, hanem jelezve, hogy itt vagyunk jól nekimentünk. Ez mind szép és jó volt csak mivel egy irányba mentünk mindig, egy idő után szédülést váltott ki belőlünk. Egyikőnknek sem jutott eszébe, hogyha talán  irányt is váltunk akkor nem lesz az ami végül is megtörtént.

 A vége felé már éreztem, hogy a hasamban a reggeli kezd feléledni, ami nem jelent jót, de végül lassulni kezdtünk amitől nagyon megkönnyebbültem.  Nem voltam ezzel egyedül mint a szédült birkák úgy kászálódtunk ki a csészékből és kerestünk egy biztos pontot amiben megtudunk kapaszkodni.

- Forog a világ! - hallottam meg Max hangját aki még keresett magának kapaszkodót amit meg is talált, csak egy baj volt vele. Hogy az Michael volt aki még szintén nem állt biztos lábakon, ezért amikor Max belékapaszkodott, elestek. Utána hangos nevetésben törtek ki. Addigra már visszatért a látásom, így megláttam egy srácot még a csészében szenvedni és a kezét a szájára tapasztva zöld fejjel próbálta kiszabadítani a lábát. Mikor kitisztult a kép Calum-ot véltem felfedezni benne, de ekkor már a vécé felé sietett. Alex, Luke és Ricsi siettek utána a férfi vécébe megnézni, hogy van. Mi lányok csak a vécé előtt várakoztunk, és közben elmagyaráztam mi történt mert a többiek nem látták. Mike és Max csak most segítették fel egymást, Zén pedig csatlakozott hozzánk. Igen, akár mennyire is dühös vagyok rá nem akartam, hogy csak úgy legyen velünk és magába roskadva egy szót sem szólva üljön mint egy kuka, ezért próbáltam mindent félre téve ugyan úgy viselkedni mint a többiekkel.

- Mi a probléma? -csimpaszkodott belém Max.

- Calum-ból szerintem kijött minden ami benne volt -húztam el a számat  és tovább hallgatóztunk ahonnan nem jött túl biztató hang.

- Uhh... Az nem jó. Még csak most jöttünk.

- Ne izguljatok, mindjárt rendbe jön. Ez volt egyszer koncert előtt is, hogy a gurulós széken pörgött egyfolytában aztán ugyan így rosszul lett, de miután kihányta a belét már jól volt. Nem bírja a pörgést mégis csinálja -nevetett fel Michael. Remélem igaza van.

- Reni!!! -kiabált ki Luke.

- Igen? -kiabáltam vissza.

- Van nálatok víz vagy valami amitől nem lesz újra hányingere mint itt? -kérdezte ezúttal Alex.

- Hát ö... -keresgéltem a táskámban ahogy az összes többi lány, de sajnos nálam nem volt semmi inni való. Barbinál sem volt, Liánál sem, Viki nem hozott táskát de Diánál volt. Csak az a baj, hogy az már a végét járta.

- Diánál van, de az semmire sem jó -mondta Barbi.

- De várjatok! Megyek és akkor veszek -mondtam ismét a táskámba kutatva a pénztárcám után. Ekkor kinyílódott az ajtó és Luke nyomott a kezembe pénzt.

- Nem kell, kifizetem egy víz semmi -nyújtottam vissza neki. Luke nem is kezdett vitatkozni csak mélyen a szemembe nézett. - Jól vanna'. Köszi, mindjárt jövök -mentem is ki a kijáraton. Velem szemben volt Mici Mackó kuckója ahol Tigris integetett nekem. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, ezért gyorsan odarohantam hozzá és csináltam vele egy képet, vagy ahogy mostanság mondják "selfie"-t. Megköszöntem neki és futásnak eredtem, mert nem akartam, hogy sokáig szenvedjen még Calum. Mentem, mentem már nem is tudom merre csak egy standot kerestem ahol árulnak vizet. Pár perccel később meg is találtam gyorsan kifizettem és eltettem a vizet. Majd körülnéztem és rá kellett döbbennem, hogy egyáltalán nem Alíz és a Csodaország ház közelében vagyok, de még csak a környékén sem. Oó. Megpróbáltam ugyan azon az úton menni amerre jöttem, de akkor nem néztem merre megyek csak a standos kocsikat. Ah, ez nem igaz. Eltévedtem. Kerestem egy térképet, de azt sem tudtam, hogy most hol vagyok. Ha felhívnám a többieket ők sem tudnának engem eligazítani, mivel ők is ugyan annyira ismerik Disneyland-et mint én. Semennyire. Utolsó esélyként néztem ujjfent körül, amíg meg nem akadt a szemem Minie egeren. Lehet, hogy hülye vagyok de nem akarok itt éjszakázni. Odamentem hát a vidáman integető egérhez.

- Szia Minie! Tudom, hogy nem ez a dolgod, de eltévedtem. Nem tudnád esetleg megmondani merre van Alíz és a Csodaország? nagyon fontos lenne, ott van az egyik barátom aki rosszul van és eljöttem vizet venni neki, de fogalmam sincs hol vagyok. Kérlek, Minie! -könyörögtem. Minie a két kezét a szája elé tette és úgy csinált mintha nevetne, majd elindult és egy intéssel mutatta, hogy menjek vele.

- Köszönöm -eredtem a nyomába. Próbáltam beszélgetést invitálni vele, de nem nagyon beszélt helyette mutogatott. Hogy ez miért jó? Na mindegy, Minie gondolom már rég óta járkál fel alá Disneyland-be ezért tudja kívülről mi hol van, ezért hamar vissza is értünk. Csak, hogy előbb átkellett mennem újra a labirintuson.

- Köszönöm ismét, Minie. Most mennem kell, szia! Remélem még találkozunk mert a barátnőimmel le akarunk fotózkodni veled -jegyeztem meg nevetve. Minie feltartotta a hüvelyk ujját majd integetve elment. Szitkózodva elindultam megint a labirintusba, de már kicsit idegesebb voltam. Biztos már egy csomó ideje várnak rám én meg itt bírkózok egy kiálló faággal ami a pofámba lóg.

- Reni! Végre azt hittük elvesztél! -örültek meg nekem mikor már ismét a vécénél voltam. Ők a padon üldögéltek és Calum-ot nyugtatták aki már sokkal jobban nézett ki mint legutóbb. Átnyújtottam azt a hülye vizet amiért ilyen sokáig elvoltam, közben elmeséltem kis történetemet. Nagyot nevettek rajtam, majd mikor Calum kijelentette, hogy már egészséges mint a makk, megcéloztuk Mici Mackót és kuckóját. Én mint régi barát köszöntöttem Mackót akivel már találkoztam ezért én inkább bementem a kuckóba amíg a többiek fotózkodtak. Itt sem tudtam mást mondani, csak azt, hogy olyan mint a mesében és, hogy fantasztikus. Volt mézkostoló amitől tökéletesen összeragadt a szám. A lányok csak ekkor végeztek ezért érdeklődve nézték mitől cuppogok egyfolytában, majd mikor ők is megkostolták Mici Mackó kedvenc ételét egyből megértették. A fiúk pedig azzal baromkodtak, hogy a szájukra kenik mint a rúzst és azzal adnak az arcunkra egy jó cuppanós puszit. Ricsi már elkapta Alízt, calum pedig Vikit de Barbi, Dia, Lea és én még idejében kitudtunk menekülni a kuckóból és egy vizes zsebkendővel a kezünkbe készültünk fel arra, hogy lemossuk róluk, de persze Luke elkapta a derekam és egy hatalmas puszit adott az arcomra összemézezve engem. Na ez csodálatos.

- Köszönöm, most, hogy már megtetted amire vágytál mosakodj meg -adtam neki oda a zsepit röhögve. El is vette és miután a szájáról letörölte az arcomról is leszedte a ragadós mézt.

 Tovább ballagtunk, de nekem azért félig Calum-on volt a szemem és láttam, hogy tényleg teljesen jól van. Nagyban beszélgetett Vikivel. A 5SOS-os fiúk és a magyar fiúk, mármint a mi régi barátaink teljesen összehaverkodtak, amiről tudtam, hogy így lesz mivel hasonló karakterűek.

Már túl voltunk 4 állomáson és már 3 óra volt. Tehát eddig voltunk Alíz Csodaországában, Mici Mackó Kuckójában, szerepeltünk a Toy Story-ból ismert játékok csatájában, és Tarzan jungeles házában.

A Toy Story-s háború arról szólt, hogy be kellett elsőnek ülnünk (ismét kettesével) egy-egy "kocsiba" ami elvitt egy sötét alagútba. Hozzá kaptunk egy lézer fényes pisztolyt amivel az alagútban lévő felugró ábrákat kellett lelőni, csak, hogy ennél nehezebb volt. Nehezítés képp a kocsi forgott össze vissza. De, most nem csak egy irányba ezért Calum nem lett rosszul. A második "küldetésen" pedig ismét beültünk ilyen kis székekbe, de most hosszabb volt akárcsak egy hullámvasutas kocsi. Be kellett csatolnunk magunkat egy övvel, és magunk elé kellett hajtani egy kart ami megvédett a kieséstől. Igen a kieséstől, mivel szintén sötétben voltunk csak most nem kellett semmit csinálnunk, azon kívül, hogy csukott szemmel ordibálni a háromszázhatvan fokos köröktől amit megtettünk az út során. Ettől még nekem is felfordult a hasam, pedig a reggelit már rég megemésztettem. Na mindegy elvileg valamiféle babát kellett megkeresni amit nem hiszem, hogy megtaláltunk mert nem láttam sehol semmilyen babát.  Végül az űrbeli kalandozásunk után szerencsére senkinek sem lett semmi baja. Így nyugodtan sétálhattunk tovább Tarzanhoz házához ahova egy nagy lépcső vezetett fel. Természetesen minden fából volt, még a ház körül és nagy szép tölgyfák ácsorogtak amik nagyon jól szolgáltak árnyék adás céljából ebben a meleg nyári napon. Ami különösen tetszett nekünk az egy híd volt ami eléggé rugalmas volt, ezért kiélhettük rajta ismét a bennünk élő nagy gyereket. Jajj majdnem elfelejtettem! Az én másik nagy kedvencem egy inda volt amin keresztül átlehetett lendülni a másik oldalra. Persze ezt csak 15 éven felüliek használhatták, akik az alatt voltak vagy éppen nem akarták kipróbálni a mellette lévő falépcsőn átsétálhattak. Én félrelökve ugrottam rá és suhantam át az indán, és már értem Tarzan miért szeret egyfolytában a levegőben röpködni ilyeneken. Mert elkap a szabadság érzet és az, hogy bármit meg tudsz csinálni. Tényleg nagy élmény mert előtte kicsit félsz az ismeretlentől, de ha kipróbálod fantasztikus érzés. Vikinek is nagyon tetszett, Barbi és Dia inkább lépcsőztek, Lea bár kicsit félve de leküzdötte, Alíz természetesen nagy örömmel hussant át hozzánk a másik oldalra. Ő hasonló karakterű mint mi. Luke egy Tarzanos kiáltással érkezett meg elém, amin sokan elmosolyodtak még a turisták közül is. Calum viccesnek tartotta, hogy leessen az óriás szivacsra ami alá volt kitéve a balesetek megelőzése miatt, Michael bár sokáig tartott amíg megállt a lábán, de sikerült neki is, Ricsi pörgött az indán énekelve a Szívem vigyázz rád! című dalt, Max mintha egy legyet próbált volna elhessegetni úgy rángatózott, Alex és Zén viszont vissza mentek nyomiba és a lépcsőt választottál. Mikor ezzel is végeztünk éhesek lettünk, de közben még megnéztünk egy felvonulást a kastély előtt ami abból állt, hogy dalra a Disney szereplők Mickey vezetésével táncoltak és a végén behívtak minket, közönséget is táncolni. Nagyon jól szórakoztunk bár Luke-nak nem nagyon tetszett, hogy az Aranyhajból a Flynn Rider-t alakító ember megfogta a kezem és táncolt velem egy kicsit, de utána megnyugtattam.

Szóval mikor egy Mickey egeres hideg ice teát ittam, hátulról valaki megfogta a vállam pont akkor amikor ittam és majdnem Max arcán landolt az egész. Felnéztem támadómra és boldogan öleltem meg bátyámat. Ő is leült hozzánk, közben elmeséltünk mindent eddig mit láttunk/csináltunk.

- Ez mind szuper, de valaki megmutatja hol van a mosdó? -szólalt meg Bence.

- Igen én megyek, amúgy is kell -állt fel Michael.

- Én is megyek -csatlakozott szinte egyszerre Calum és Ricsi. Tehát a fiúk nagy része, elment keresni egy vécét addig mi kicsit lógtunk az ingyen wifin ami az étterem előtt volt. Egyszer csak egy hang szakította meg a csöndet.

- Reni? - szólt kicsit vékony hangon Zén - Beszélhetnénk? -bökte ki végül kicsit félve. Meglepetten néztem fel a telefonomról és meredtem rá. Körül néztem, hogy lássam a többiek reakcióját, de ettől nem lett jobb. Én kíváncsi voltam mivel rukkol elő, hogy mennyire sajnálja, de Viki, Alíz, Max, és Luke arcáról is feszültséget olvastam le. A szőkeség különösen csúnyán nézett a fiúra, de végül bólintottam és felálltam. Nem mertem Luke-ra nézni, de mielőtt elmentem volna Zénnel egy olyan helyre ahol tudnánk beszélni négyszemközt, visszanéztem a vállam fölött és egy "nem lesz semmi, nyugi" pillantással követtem tovább Zént. Nem is tudom hol állt meg, de szép hely volt az már biztos. Virágok, fa és egy kis patak díszítették a környéket. Nekitámaszkodtam egy kőoszlopnak és kérdőn figyeltem Zénre.

- Tudom, sokszor mondtam már... -sóhajtott -... de én tényleg sajnálom. Igen igaz minden amit megtudtak akkor a srácok és Alex is igazat mondott. Megértem, hogy már elege volt belőlem, nekem is. Kihasználtalak titeket, de hidd el már megszenvedtem a bűnömért. Te is tudod, miért. Nem is tudom mióta nem láttalak, de nekem éveknek tűnt. Térden állva könyörgök, hogy bocsájts meg én vagyok a világ legnagyobb bunkója és ezt nem egyszer bizonyítottam tudom -nézett a szemeimbe és egy lépéssel közelebb jött hozzám.

- És most mit vársz? Azt, hogy a nyakadba borulok és el van felejtve minden? Csak mert tévedtél! -itt közbe akart szólni, de nem engedtem - Nézd nekem elegem van az ilyen beszélgetésekből. Oké, persze beszéljük meg, de mióta itt vagyok az életem kész szappanopera. Most, hogy végre Luke-val minden szép és jó itt vagy megint aki minden bizonnyal bosszút akarsz állni rajta. De ezt nem hagyom. Értem, hogy tetszem neked, de erőszakkal nem érhetsz el semmit!

- Tudom, tudom, tudom. De egyenlőre csak egy "megbocsájtok"-ot szeretnék hallani tőled -szögezte le.

- Tegyük fel, hogy igen megbocsájtok. De mi lesz? Újra átversz és újra beadod ezt a mesét, hogy nem úgy akartad blablabla?

- Nem. Szóval oké, tegyük fel. Újra barátok vagyunk és mint barátok én a legjobbat akarom neked. És az nem Luke. Hidd el régebb óta ismerem őt, mint te. -tért a lényegre. Dühösen felszisszentem. Már vártam mikor akadunk ki itt, gondoltam magamban és megforgattam szemeimet. - Igen, tudod, hogy egy iskolába jártunk. Lehet, hogy most úgy néz ki mint egy ártatlan bárány, de ez csak egy álarc. Semmit nem változott, de ezt senki sem látja rajtam kívül.

- Mégis te csinálsz állandóan botrányt -tettem keresztbe a kezem unottan.

- Mert vissza szeretnék vágni neki, a kis kori emlékekért! -kelt ki magából.

- Ne csináld már! Olyan vagy mint egy gyerek. Oké, én nem mondom, hogy nem lehetett rossz elnyomva lenni, de rég volt. Kicsik voltatok és buták.

- Könnyű mondani. De te nem voltál ott. Nem láttad és nem tudod milyen volt mikor... -csuklott el a hangja.

- Mikor? -vettem vissza hangomból, látva Zén arcát. Így még nem nagyon láttam. Ilyen sebezhetőnek.

- Amikor... Amikor ő és a haverjai hetedikben azzal szórakoztak, hogy engem dobálnak alufólia labdákkal, mint az osztály legnagyobb strébere. Minden mozdulatomat kiröhögték és egyszer mikor felelni mentem le...le-lehúzták a gatyámat az osztály előtt, akik szakadtak a röhögéstől. Köztük Leila aki nekem tetszett. Kicsi kocsi alsónak neveztek, és Leila még jobban kiábrándult belőlem, végül összejött Luke-kal. 3 hónap múlva azt hiszem szakítottak, de akkor már magyar országon voltam és egy újabb életen dolgoztam. De kérlek ne mond el senkinek -mondta fátyolos szemmel. Az ütő megállt bennem. Olyan szégyen töltött el, hogy elbújtam volna legszívesebben. Azt hittem, hogy Zén tökre gyerekes mert egy kis összetűzés miatt akarja tönkre tenni Luke-ot, de ez azért tényleg elég nagy gonoszság. Fogalmam sem volt, hogy mit mondja, így csak ezt feleltem.

- Erről nem tudtam.

- Hát igen, egyikőnk sem emlegeti, mivel őt akkor már majdnem kicsapták. Sok intője volt, de utána elvileg benőtt a feje lágya. Ezt is egy régi barátomtól tudtam akivel egy ideig tartottam a kapcsolatot és ő számolt be a sulis dolgokról. Mindegy, hagyjuk ezt. Most már érted, hogy nem én vagyok a rossz ember?

- Figyelj, tényleg sajnálom, hülye voltam. Értem milyen rossz lehetett neked és még mindig rossz, de ha logikusan gondolkodsz akkor gondolhatod, hogy nem fogok melléd állni. Luke a barátom.

- Értem én. Persze higgy neki akkor is ha nincs igaza, csak azért mert a barátod! - csapott mérgesen a combjára és lenézően nézett rám - Te is nagyon megváltoztál! Azóta amióta idejöttél. Ennek Luke és a hülye barátai az oka. Eddig egy okos szép és igazságos lány voltál, de most... -nézett újra a szemembe. Meg is szakítottam a kontaktust, mert nem bírtam elviselni a csalódott fényt a szemében. Rég óta most érzem úgy, hogy Zén nem egy kígyó. Hanem én vagyok.

- Nem. Én nem azért állok Luke mellett. Ha felnőttként viselkednél akkor nem játszanád ezt a gyerekes játékot. El kell felejteni ezeket. Luke tényleg megváltozott, és nem ő a rossz ember.

- Akkor talán én vagyok? -tárta ki a kezét.

- Hát... Nem. De... Luke sem. Megértem, hogy még dühös vagy érte, de elfelejthetnétek a régi problémákat. Hidd el nekem Luke megbánta azt. Beszéljétek meg, biztos megmondja.

- Szerintem meg hagyjuk ezt a beszélgetést. Azt hittem végre hiszel nekem, de... Áhh- legyintett és hátat fordított. Valamiért ahogy néztem távolodó alakját a hasamban szorongató érzés támadt. Bűntudat és ezt nem szeretem.

- Ne Zén! Várj... -szóltam utána, de mintha nem is én mondtam volna. Ugyan azzal a csalódott képpel nézett vissza. - Kérlek ne menj el! Most már mindent értek. Hogy miért voltál ilyen, de nem gondolod, hogy ennek az ellenségeskedésnek nincs semmi értelme? Én... Szeretném, ha tényleg a barátom maradnál! Kellesz nekem! -mondtam, de ismét mintha másik testből jött volna a hang. Zén visszajött és vészesen közel jött hozzám. Oly annyira hogy a falnak szorított és izzó tekintetével nézett a szemembe.

- Hogy érted, hogy kellek neked? -dörmögte mély hangján.

- Barátként... -mondtam ki, mire ismét csalódottan, de kicsit hátrált.

- Gondoltam. Luke ismét legyőzött...

- De Zén! Ne legyél rám mérges, én nem tehetek róla.

- De ha hinnél nekem, hogy Hemmings egy szemét, akkor talán tényleg nem lennék dühös rád!

- Zén, ő a barátom és igenis ismerem és szeretem! -ismételtem.

- Hát persze! Azt viszont nem veszed észre, hogy én téged szeretlek! Igen tényleg igaz minden! Sajnos elkövettem egy hibát, pedig már majdnem az enyém voltál! Azóta is bánom, hogy meghunyászkodtam!

- Ezt hogy érted?

- Most már úgy is mindegy, mert Hemmings embere vagy -vonta meg a vállát, de a tekintetemet egyre csak kerülte.

- De akkor is érdekel!

- Jó tessék elmondom! Amikor én visszautasítottalak, azt nem én akartam. Megfenyegettek, hogyha összejövök veled akkor minden erejét beveti az a valaki, hogy pokollá tegye az életed! Szerinted ezek után, hogy lehettem volna veled nyugodt szívvel?

- Hogy mi? Ki tenne ilyet és, hogy tehetné az életem pokollá? -értetlenkedtem.

- Te is ismered, de már mindegy. Megtaláltad életed szerelmét. Pedig mellettem sokkal jobban éreznéd magad. Te is tudod. Gondolom észrevetted, hogy mostanában ismét úgy viselkedek mint egy nyomorék. Ez is miattad van. Tudod, hogy régen én is olyan jó fej voltam mint ők, talán még viccesebb is. És most nem akarom fényezni magam ezt nem nagyképűségből mondom.

- Zén... én... -dadogtam össze vissza és zavaromban a földet pásztáztam. Azonban mikor felnéztem Zén arcával találtam szembe magam.

- Szeretlek! -mondta suttogva és ajkaink már csak miliméterekre voltak egymástól.

- Edwards! Tudtam, hogy nagy a képed, de hogy ekkora! -szólalt meg hirtelen egy másik hang. Egyből elváltunk és ijedten néztünk mind ketten a szőkeség felé.

27. rész

Sziasztok! Tudom nagyon nagyon de nagyon rég írtam már de a betegség még engem is legyőz! Iszonyatosan fájt a fejem felállni alig tudtam szédülés nélkül szóval remélem megértitek. De gondoljatok bele az még rosszabb lenne ha megírtam volna ezt a részt betegen de akkor még rosszabbul lennék akkor meg több időt kéne várnotok. Na mindegy nem fecsegek feleslegesen, remélem nem hagytatok el. Nézzétek el nem lett olyan jó, de még mindig toppon aluli vagyok. Jó olvasást!
Ui.: Eleje tudom nagyon csöpögős lett, de ilyen is kell. :D

Reni szemszöge*

Megsemmisülve ültünk mozdulatlanul miután Ashton dühösen beült a kocsiba és Gemmával elhajtott. Pár percig még csönd volt a nappaliban amikor zokogást hallottunk meg fentről. Egyből tudtam, hogy csak Viki lehet. Felpattantam és felrohantam az emeletre és egyenesen betörtem az ajtót Viki szobájába. (Persze nem szó szerint ahhoz még pici vagyok.) Megláttam barátnőmet az ágyra roskadva sírni. Haja kócos volt és nagyon reszketett a bőgéstől. Arcát a párna huzatba temette ami már elég nedves volt. Hirtelen nekem is könny szökött a szemembe és Viki mellé ültem, szorosan átölelve. Nem mondtam semmit, nem faggattam. Tudom, hogy ilyenkor nem kell más csak egy baráti ölelés. Szavak nélkül is tudtam nagyjából mi történt. Az egész házban csönd volt csak a mi zokogásunk hallatszott. Hirtelen annyira más lett minden. Régebben Vikinek semmi baja sem volt, és engem vigasztalt Luke miatt. Most meg mintha a feje tetejére fordult volna a világ. Viki sír Ashton miatt és én nyugtatom meg, amíg boldog párkapcsolatban vagyok Luke-kal. Ilyenkor az embernek a felhők fölött kéne járnia, de én mindig kivétel voltam. 

Nincs az a pénz ami miatt Vikit egyedül hagynám főleg ilyenkor. Luke-kal tudjuk, hogy kicsit félre kell tennünk a mi dolgainkat és a barátainkét elő térbe helyezni, mert nagyon sokat köszönhetünk nekik. 

Nem tudom mennyi ideje ülhettünk már a földön, de biztos volt fél óra. Ezt már csak onnan is tudom, hogy a lábamat nem érzem annyira elzsibbadt. Viki hátát simogatva vártam, hogy kicsit apadjon a sírása ami be is jött. Már nem bőgött annyira mint mikor bejöttem. Az brutális volt. Mintha a szívemet tépnék ki. 

- Köszönöm. Te vagy a világ legjobb barátnője. Nálad jobbat elképzelni sem tudnék -emelte fel fejét és erősen megölelt. Amennyire csak tudott. 

- Ugyan már. Ezt nem kell megköszönni. Te is mindig mellettem voltál -mosolyodtam el a könnyekkel küszködve. Nézzétek meg! Én Renáta Lewis Ashton hülyesége ilyen érzelmeket vált ki belőlem (!!!) hogy még sírok is. Fú, csak kapjalak el Irwin! 

- Figyi, most inkább lefekszem, ha nem baj -törölte meg felduzzadt szemeit. 

- Dehogy baj. Szólj ha bármiben segíthetek -nyújtottam ki kezemet felajánlva, hogy segítek felállni is. 

- Köszönöm. Ha szépen megkérlek behívod Calum-ot? -nézett rám könnyektől csillogó szemmel. 

- Persze -szipogtam majd kimentem a folyosóra. Normál esetben megkérdeztem volna, hogy miért pont Calum-ot, de hagytam. Ilyenkor nincs kérdés. Lenéztem a nappaliba a korlát mögül, de a srácok már nem voltak ott. Így bekopogtam Calum szobájába. 

- Gyere! -mondta kicsit halk hangerőn, de még így is tökéletesen értettem. Benyitottam és csak bedugtam a fejem. 

- Viki szeretne beszélni veled. 

- Rendben - állt fel ő is a földről, majd felnézett rám - Te sírtál? -kérdezte aggódva. Bólintottam amitől csak újra nagy gombóc lett a torkomban. Calum elmosolyodott bár az ő mosolya sem volt olyan igazi. Megöleltük egymást majd mind ketten kimentünk. Megvártam míg Calum eltűnik az ajtó mögött, aztán fejjel neki dőltem a falnak és gondolkodtam. Mivel érdemelte ezt ki Viki? Ő mindig jó kislány volt. Nem bántott senkit, mindenkinek a jobbat akarta. És mit kap cserébe? 

Annyira elmerengtem magamba, hogy észre sem vettem, hogy Luke lopódzott mögém és hátulról szorosan megölelt. Megfordultam és szép kék szemébe nézve egy pillanatra elszállt minden gondom. De sajnos csak egy pillanatra.  Luke ahogy meglátott tekintetében aggodalmat véltem felfedezni. Egyből megsimította az arcom. Gyűrűje a kisujján bőrömhöz érve elsőnek hideg volt, de megszoktam. Érintései most különösen jól estek. Mint olyan sokszor most is éreztem törődését. 

- Sírtál? -kérdezte kicsit rekedtes hangon. Halványan elmosolyodtam, majd hirtelen olyan érdekes lett a szőnyeg, hogy azt kémleltem. Tudtam, hogy nem szeret így látni és én sem. De mutató ujjával gyengéden felbillentette az állam, hogy a szemébe nézzek. Újra fátyolos lett a tekintetem. Luke lesütötte a szemét majd lassan megcsókolt. Keze derekamról lejjebb vándorolt, majd felemelt. Lábaimmal átkulcsoltam derekát de egy pillanatra sem váltunk el. Bevitt a szobájába és letett az ágyra. becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra. Az oldalunkra feküdtünk egymással szemben.
- Hogy vagy? -kérdezte miközben ujjaival letörölte a könnyeimet az arcomról.
- Utálom így látni Vikit... De nem tudok mit csinálni -küszködtem az újra előbukkanó sírással. Luke nyelt egy nagyot és ismét magához húzva megölelt. Odabújtam mellkasához, ezzel összekönnyezve pólóját.
- Így látni téged olyan mintha kést forgatnának bennem. Szívem szakad meg amikor sírsz -mondta elcsukló hangon - Úgy imádom azt a jó lelkű szívedet -szorított magához még jobban.
- Amit elloptál? -néztem fel rá mosolyogva. Kijelentésemre nagy vigyor húzódott száján, amire adtam is egy puszit. Aztán mikor megint mélyen a szemébe néztem láttam, hogy a megszokottnál jobban csillog. Összehúztam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.
- Mi az? -kérdezte.
- Neked könnyes a szemed? -néztem meg még jobban.
- Mondtam már, hogy te vagy nekem az életem és ha az életem sír én is sírok -jelentette ki nagy egyszerűséggel. Majd mind a ketten elnevettük magunkat. Visszabújtam ölelésébe és így szóltam:
- Luke?
- Igen?
- Ügye tudod, hogy én nagyon szeretlek? Annyira, hogy azt el mondani sem tudom. Mindig vigyázol rám, megvigasztalsz, érezteted velem, hogy szeretsz és én ezért nagyon hálás vagyok. És én is szeretném mutatni mindig, mennyire fontos vagy nekem, de te ezt mindig jobban csinálod. És nem tudom, hogy te tudod-e, hogy nekem te vagy a világ legeslegjobb kincse... -motyogtam össze vissza. Nem tudom, hogy jött ez nekem, de fontos volt ezt elmondanom neki.
- Persze, hogy tudom. Te vagy a világ, sőt a  galaxis legjobb barátnője. Nálad jobbat elképzelni sem tudnék. És nagyon cuki vagy. A fiúknak ez kutya kötelességük. Nem kell megköszönni -simogatta meg a hajam.
- Figyi, nem direkt volt, de azt hiszem összekönnyeztem a pólód -nevettem el a végét Luke-kal együtt.
- Csak nyugodtan -simogatta hátam. Majd szépen lassan álomba merültünk.

Másnap*
Mikor még nyugodtan aludtam Luke karjai közt, hirtelen kicsapódott az ajtó és Michael rontott be Calum-mal együtt.
- Ébresztő fiatalok! -kiáltotta el magát Mike és széthúzta a függönyöket így éles fény világított a szemünkbe ami miatt még jobban bebújtunk a takaró alá. Zavarta a szememet a fény.
- Nem játszunk vámpírosat kell a B vitamin vagy nem tudom melyik de kell - tapsolt Calum miután kinyitotta az ablakokat is. Megfogtam Luke egyik párnáját és hozzájuk vágtam.
- Nagyon nőies cselekedett volt Reni, de sajnos nem talált, hehe - pimaszkodott Michael.

Ez a fej xD

Erre felültem kisöpörtem a szememből a hajam megfogtam ismét egy párnát és kicsit erősebben Michael felé hajítottam.
- Na ez sem talált? -húztam fel a szemöldököm. Erre csak grimaszolt nekem, amit viszonoztam ezért elkezdődött egy kisebb "ki tud hülyébb fejet vágni" csata.
- Bocs, hogy megzavarom a... Nem is tudom mit, de mi a francért ébresztettetek minket... -nézett az órára Luke - ... Fél 8-kor? - értetlenkedett. Na igen ez engem is érdekelne.
- Úgy döntöttünk minek szomorkodjunk? Oké rossz, hogy nincs itt Ashton, de azzal mit érünk ha lógatjuk az orrunkat? Mutassuk meg Ash-nek, hogy velünk sokkal jobb és izgalmasabb az élet mint Gemmával. ezért elmegyünk egy szuper titkos helyre ahol nagyon jól fogjátok érezni magatokat-magyarázta Michael.
- Sok sikert ahhoz, hogy Vikit kivigyétek innen -nevettem el magam.
- Kételkedsz bennünk, Reni? -ültek le szorosan mellém és rám meredtek. Mint az ikrek komolyan. :D
- Elmegyek veled befesteni a hajamat, hogyha legalább a bejárati ajtó küszöbéig elviszitek -mondtam szórakozottan. Kizárt, hogy Viki kimozduljon innen maximum 2 hónapig.
- Fogadjunk! -nyújtották ki felém a kezüket. Elvigyorodtam és mind a kettőnek megráztam a kezét.
- Oké akkor mond milyenre szeretnéd. Én most lilára szeretném már meguntam ezt a zöldet -borzolta össze.
- Egyszer olyan kopasz leszel, hogy megfogunk vakulni a csillogó fejedtől -gondoltam bele. Erre egy édes nevetés hangzott fel a hátam mögül.
- Adj egy pacsit! -emelte fel a kezét Luke amibe bele is csaptam.
- Hajbeültetés -vágott vissza szerinte frappánsan.
- Azt megnézem -húztuk el a szánkat majd Calum felpattan és kiment a szobából egyenesen Vikihez.
- Szóval? Kék, rózsaszín, szőke? Esetleg lila? -tette fel újra a kérdést.
- Honnan veszed, hogy sikerülni is fog?
- Biztos vagyok benne -mondta őszintén. Kicsit kezdek félni! Miért ilyen határozottak?
- Sötét piros -húztam mosolyra a számat.
- Jó választás. Luke? Te mit mondasz? -fordultunk hátra.
- Hm... -simogatta meg az állát és  engem kémlelt. Gondolom elképzelte. - Szexi lennél -vigyorgott.
- Igen? Nem bánnád? -csodálkoztam.
- Dehogyis. Nem a hajad miatt szeretlek. Még ilyen hülye ijesztő zöld hajjal is mint Maykee-nak gyönyörű lennél -ölelt meg, miután felnéztem rá és adtam egy puszit szájára.
- Oké gyerekek, ne feledjétek hogy én még szingli vagyok! -tette fel a kezét Michael.
- És ezzel mit akarsz mondani? -kérdeztünk szinte egyszerre.
- Azt, hogy ne ilyen.... Ahh tudjátok mit? Nyugodtan -adta meg magát és odanyomott Luke-hoz. Elröhögtük magunkat majd ismét megszólalt:
- Tudjátok nagyon jó pár vagytok. Örülök, hogy Luke végre talált egy ilyen fantasztikus lányt mint te aki helyettünk is figyel rá és ennyire szereti -Tudtam, hogy Michael szeret, de így kimondva sokkal jobban örültem neki. És nagyon jól esett. Mike nyakába borultam és amennyire csak tudtam jó szorosan öleltem.
- Nagyon szeretlek Michael! Olyan mintha a második bátyám lennél!
- Én is szeretlek, és nekem meg olyan vagy mint a húgom.
- Tényleg Bence is felkelt már? -jutott eszembe.
- Nem ő korán elment valami állás interjúra.
- Ja igen tényleg mondta. Akkor ő nem jön arra a szuper titkos helyre?
- Hát... Azt mondta, hogy lehet, hogy majd utánunk jön mert minden kép találkozni akar valami Ric....Íjjjjjj. Nem mondtam semmit -húzta el a mondatot amivel nagyon felszokott bosszantani. Azzal felállt és kiment az ajtón. Luke-kal egymásra néztünk, majd én szakítottam meg a csendet.
- Hát akkor én felöltözök -álltam fel és úgy tettem mint Mike. Bementem a szobámba és a ruhák között keresgéltem. De konkrétan nem tudtam semmit, hogy hova megyünk ezért a tökéletes ruhát sem tudtam kiválasztani. Mert ha mondjuk egy étterembe megyünk vagy más olyan helyre ahol elegánsnak kell lennünk oda nem fogok felvenni egy kopott converse-t és egy szakadt csőgatyát trikóval. Viszont egy állatkertbe nem fogok felvenni földig érő báli ruhát. Tehát kibaktattam a folyosóra remélve, hogy ott lesz az egyik jó madár, de tévedtem. Lenéztem a korlát mögül a nappaliba de ott senki sem volt. Benyitottam a brokkoli fejű (ez tetszik xD)  szobájába ahol az ágyon kuporogva telefonált. Ahogy benyitottam egyből abbahagyta a beszédet és egy párnát dobott az ajtóra. Lehet, hogy engem célzott csak nem talált el. Értetlenül néztem rá, mire sietősen felállt és kituszkolt a szobából.
- De csak azt akartam kérdezni, hogy... -kezdtem volna magyarázkodni de a szavamba vágott.
- Reni, tudod, hogy mindig szívesen látlak, de most nem alkalmas. Éppen egy fontos dolgot intézek, amit majd te is megtudsz! -csukta be előttem az ajtót. Na kösz. Utolsó reményként benyitottam Vikihez, mivel Calum még mindig győzködte őt. Ismét kinyitottam az ajtót és igen ismét egy párna repült felém.
- Bocsi, Reni Calum-nak ment volna. Elakar rángatni valami hülye helyre. Tiszta idióta! Valami olyat motyog, hogy nem érdemes búsulni mert egyszer úgy is minden rendbe jön -szipogott Viki.
- Öhm... Na ja. Calum azt akartam kérdezni, hogy ha mennénk... -mondtam direkt úgy, hogy Vikinek is jó legyen - akkor milyen ruhát kellene felvennünk?
- Valami nyáriasat mert iszonyatosan meleg van kint. Tehát lazát... Amilyet szoktál -legyintett. Bólintottam és magukra is hagytam. Ezúttal a gardróbomat céloztam meg ahonnan kirángattam egy sima farmer rövid nadrágot, fekete trikót, kék kockás inget amit a derekamra kötöttem majd felhúztam a szürke Vans cipőmet. De mielőtt felvettem volna ezeket lezuhanyoztam, mert tegnap este nagyon elaludtam Luke-nál. Ezek után egy kis sminket nyomtam a fejemre ami simán csak egy kis korrektorból, szemceruzából és egy tusvonalból állt. Mikor kész lettem magammal, elterültem hason az ágyamon és magam elé húztam a laptop-om. Megnéztem a twitterem, bár én annyira nem vagyok oda ezekért de mégis van minden fajta közösségi oldalam. :D Visszakövettem pár rajongót, gondoltam kicsit jó fej leszek velük. Benéztem facebook-ra is amit szintén elhanyagoltam amióta együtt vagyok Luke-kal. Hát volt egy jó pár ismerős felkérés. A suliból is egy csomó meg úgy az egész világból. Nem tudtam mit csináljak. A rajongókat is vissza akartam jelölni mivel már annyi a magán életemnek amúgy is szóval tök mindegy, hogy ismerem-e őket vagy nem. Másrészt a másik felem azt mondta, hogy jobb lenne azokat visszajelölni előbb akiket tényleg ismerek. Amúgy ezzel nem is lett volna semmi baj, ha már nem lenne eredetileg sok ismerősöm ezért félő, hogy nem enged többet. Aztán azon kezdtem elgondolkodni, hogy a híres barátnőknek nem szoktak facebook-jai lenni, vagyis előtte biztos volt nekik. Gondolatmenetemből, az ajtó nyitódása zavart meg. Megláttam Mike zöld fejét (vagyis haját) és így szólt.
- Gyere csajszi, mi előbb megyünk -kacsintott.
- Hova? -értetlenkedtem mivel tudtommal Viki nagyban ellenzi az ötletet.
- Hát a fodrászhoz. Viki már öltözködik -vigyorgott győztes mosollyal.
- Komolyan? -dülledt ki a szemem és egyből lehajtottam a laptop tetejét, felpattantam majd berontottam Vikihez aki a haját fésülte a tükör előtt. Szemei még karikásak voltak és a sírástól még pirosak is, de amennyire csak tudta sminkkel elhalványította.
- Na jó! ez már a második, hogy Calum csodát csinált veled! Tudni akarom, hogy miket mond amitől egy kettőre jó kedved lesz! -támaszkodtam a szekrénynek.
- Hát azért nem egy kettőre, de igen sikerült neki. Igazából elmondja ezt az egészet fiú szemszögből, hogy a srácok hogy reagálnak ilyenkor, meg mondta, hogy Gemma mellett nem fog sokáig maradni és rájön, hogy milyen hülye volt, de az fog neki a legjobban fájni, hogyha meglátja milyen jól vagyok. És hát ismersz, gondolkodás nélkül megragadom azt az alkalmat, ha vissza a adhatom amit tett -húzta a száját gonosz vigyorra. - De neked is nagyon köszönöm a próbálkozást!
- Ugyan, szóra sem érdemes.
- És te tudsz valamit, hova megyünk? -kérdezte miközben letette a fésűt és lehuppant a babzsákra.
- Hát azt nem, de én előtte Michael-el megyek hajat festeni -forgattam a szemeimet.
- Minek?
- Megígértem, hogyha jobb kedvre derítenek téged akkor isten bizony befestetem a hajamat. Tudod Mike már rég vágyik erre -nevettem el magam.
- Ú az nagyon jó! Milyen színű lesz? -csillant fel a szeme az érdekes téma miatt.
- Piros.
- Tényleg régebben mondtad, hogy kiakarod próbálni a pirosat! -emlékezett vissza. Igen így volt még suli időben határoztam el amikor sokat néztem a v, mint Viktóriát ahol Cat-nek piros volt a haja. Tetszett mert olyan furcsa volt, de nagyon jól nézett ki.
- Rencsiii! Indulni kellene mert lekéssük az időpontot! -kiabált kint a folyosón Michael.
- Mikor kértél te időpontot? -húztam fel a szemöldököm.
- Tegnap -jelentette ki egyszerű nyugalommal. Már meg sem lepődtem, biztosra vette gondolom, hogy Calum megold mindent. Elköszöntem Vikitől és miután elköszöntem Luke-tól is és Calum-tól is a kocsi felé vettük az irányt. Beültem az anyós ülésre, mire Michael beindította a motort és kigurultunk az útra. Mikor már vagy 5 perce mentünk nem bírtam magammal és kérdésekkel bombáztam.
- Nem hiszem, hogy csak nekem találtatok ki ilyen kis meglepit külön -néztem rá szúrós szemmel.
- Okos... Nagyon okos... Viki Calum-mal megy egy találkozóra a kedvenc szóló énekesével.
- Hogy mi? Komolyan Ross Lynch-el találkozik? De ezt hogy? Ő Amerikai és honnan tudtok ti erről?
- Éppen Ausztráliában turnéznak az R5-el és hát egyszer találkoztunk vele a koncertjén és megadtuk egymás telefonszámát. Ja és legyen annyi elég, hogy jó kapcsolataink vannak -titokzatoskodott amitől ismét felment bennem a pumpa.
- Fájna, ha egyszer elmondanátok mindent érthetően és nem úgy, hogy legyen elég. mert nem elég!
- Majd meglátod, ne feszülj!
- És mond ezeket mikor szerveztétek meg, mert az biztos, hogy nem ma!
- Tegnap este unatkoztunk és akkor mindent megszerveztünk.
- De  ma és én  mondtam, hogy befestem a hajam akkor, hogy kértél tegnap időpontot? -tettem fel a kérdést.
- Gondolkozz, Reni! Tudod te. Miért mondtad, hogy befested a hajad ha sikerül a dolog? Pont nekem.
- Mert egy csomó ideje ezzel nyaggattál. És... -gondolkodtam el.
- És arra számítottál, hogy nem sikerül ezért olyat mondtál amivel felcsigázhatsz és ha tényleg nem sikerült volna akkor te nyertél VOLNA. -emelte ki az utolsó szót. Na igen. teljesen igaza van.
- És tudtam, hogy ezzel fogsz jönni ezért már tegnap intézkedtem, hogy még a meglepetés előtt el tudjunk titeket hozni. Na meg tudom, hogy rég akartad csak valahogy el lett felejtve -erre közbe akartam vágni, de leintett - Ne kérdezd honnan, mert nem mondom meg.
- Ah...Oké, nem kérdezgetek semmit -emeltem fel a kezem - És amúgy mennyibe fog kerülni? -turkáltam a táskámba a pénztárcám után kutatva.
- Neked semennyibe. Nem azért hozlak el a tudtod nélkül, hogy majd aztán te is fizess -vette ki a kezem.
- De te biztos egy ilyen hiper szuper fodrászhoz jársz és gondolom nem egy font-ba kerül.
- Reni! Én fizetek -mondta lágy hangon de határozottan. Ha akartam se tudtam volna nemet mondani. Rámosolyogtam amit csak a szeme sarkából látott mivel a utat figyelte.
- Köszönöm -mondtam hálásan.
- Igazán nincs mit. Szívesem teszem -nézett rám mosolyogva majd vissza az útra.
- Na és Luke tudott erről az egészről? -kérdeztem mikor pár percre csönd telepedett a kocsiban.
- Hát mivel tegnap este ketten voltatok, nem de Calum most értesíti őt mindenről. Neki is adtunk feladatot.
- Mit?
- Sajnálom, de ez is titok -vigyorgott.
- Rendben. Amúgy mikor érünk oda? -érdeklődtem.
- Ott is van -mutatott egy szalonra a sarkon. Leparkolt a kijelölt helyen, kikapcsoltuk magunkat és kiszálltunk. Michael elindult az ajtó felé így én is követtem. Mikor beléptünk a terem két végében 3-3 kis asztal szerűség volt elhelyezve óriási tükrökkel. Előttük magas székek voltak. tehát mint egy rendes fodrászat. A szoba közepén pedig ott volt egy kanapé sok újsággal egy üveg asztalon. Ahogy beléptünk mindenki felénk fordult.
- Szia Michael! -köszöntek a fodrászok akik gondolom már régóta ismerik őt.
- Sziasztok! Friss húst hoztam! Ő itt Reni! -mutatott be.
- Hello! -intettem.
- Szia Reni! -köszöntek nekem is, majd egy szőke fiatal nő lépett hozzám.
- Szia, Laura vagyok, én fogom megcsinálni a hajad! -nyújtotta ki a kezét. Mosolyogva megráztam és utána mentem. Bevezetett egy kis szobába ahol egy szék volt és mögötte egy kisebb mosdó kagyló meg egy zuhany rózsa.
- Ülj le -szólt kedves hangon. Leültem a hátra döntött székbe és Laura a hajamat a kagylóba tette majd megmosta a hajam. Közben beszélgettünk elég sokat. Mondta, hogy imádja Michael haját festeni mindig merész színeket választ. Meg megkérdezte, hogy honnan ismerem őket így hosszú mesélésbe kezdtem, beleértve a Luke-os sztorit. Sokat nevetett rajtunk ahogy mondtam milyen élményeket éltünk át. Elmondtam,. hogy a srácok elvisznek minket valahova amihez jó szórakozást kívánt, majd ő is beszélt arról milyen vendégei voltak már. Például volt egy olyan aki a vállig érő hajából akart csináltatni olyat, hogy elől rövidebb hátul meg hosszabb legyen de mint megtudtam olyat nem lehet csak hosszú hajjal. És amikor elmagyarázta neki elkezdett dühöngeni, hogy akkor kér póthajat, de Laura mondta, hogy itt nem lehet csináltatni. Erre felállt és kiviharzott a szalonból. Meg még volt pár ilyen vendége csak, hogy közben kész lett a hajam ezért adott egy törülközőt. Betekertem a hajam és a vezetésével helyet foglaltam egy széknél. Adott nekem egy fekete köpeny szerűséget amit elém terített és kibontotta a hajam. Hátrapillantottam egy kicsit és láttam, hogy Michael most meg szintén hajat mosatni egy másik fodrásszal. Még mielőtt bement volna ő is rám nézett és összemosolyogtunk.
- Rendben akkor piros hajat szeretnél, ügye? -kutakodott a szekrényben ahol egy csomó kis dobozka volt.
- Igen valami sötétebbet.
Kivett nekem három fajta árnyalatot amiből választottam egyet. Kibontotta beleöntötte egy kis tálba, húzott magának egy széket és tincsenként festegetni kezdte a hajam. Közben Mike is kijött és leült mellém így a szemem sarkából láttam, hogy lilás rózsaszínes színt választott. Vagy valami ilyesmit.
Fél óra múlva Michael kész lett már csak meg kellett száradni a hajának ezért felállhatott. Addig engem nézett, hogy az én hajam milyen lesz.
- Már így nagyon jól néz ki! -ámuldozott. Aztán nem sokkal később nekem is meglett csak száradnia kellett. De nekem hosszabb és több hajam volt mind Mike-nak ezért ő előbb végzett így feltudta hívni Luke-ot úgy, hogy ne legyen festékes a telefonja.
- Szia, már elindultál? -szólt bele - Okés, én kész lettem. Reni még szárad. Nagyon jól néz ki, nekem tetszik, de biztos neked is fog. Rendben, megmondom neki, egy pillanat! -tartotta el a fülétől és felém fordult - Azt üzeni nagyon szeret és nem sokára találkoztok ja meg, hogy bár még nem látott de már tetszel neki így is bla bla bla bla...
- Azt üzenem, hogy remélem is és, hogy én is szeretem!
- Oké -bólintott és elismételte ezt Luke-nak, de ekkor Laura ismét hozzám lépett és mondta, hogy mossuk meg újra. Visszamentem a szobába megmostuk a hajam, aztán hajszárítóval megszárítottuk és én is készen lettem. Belenéztem a tükörbe és elakadt a szavam. Nagyon tetszett és annyira jó ez a szín.
- Hűha. Ez óriási! -vigyorodtam el Laurára és Michael-re nézve.
- Tényleg szép munka, Laura! Mennyi lesz? -húzta elő pénztárcáját. Laura megmondta az összeget amit Michael oda is adott. Szedelőcködni kezdtünk, majd  elköszöntünk tőlük.
- Sziasztok! -mondtuk egyszerre.
- Köszönöm Laura nagyon jó lett -öleltem meg. Laura boldogan vissza ölelt és így válaszolt:
- Ez a dolgom, örülök, hogy tetszik -simogatta meg karomat majd elengedtük egymást. Michael is megköszönte Rebecának a munkáját aztán beszálltunk a kocsiba. Nem győztem az úton hálálkodni neki, hogy mennyire jó lett és annyira köszönöm, hogy elhozott.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Régi álmom vált valóra- nevettünk.
- Na és most hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian.
- Most a szuper titkos helyre. Luke gondolom már ott van és végzi a munkáját és Vikiéket meg most fogom felhívni -nyúlt a telefonjáért. Feloldotta azt, de ekkor kikaptam a kezéből, amiért furcsálva is nézett rám.
- Vezetés közben nem szabad telefonálni, felhívom neked én -nyújtottam ki a nyelvem.
- Mondja a kis minta gyerek -nevetett rajtam, de nem ellenkezett. Beléptem a névjegyekbe és megkerestem Calum-ot. Már majdnem rányomtam amikor megláttam Harry, Niall, Louis és Zayn nevét is.
- Úristen!!!!! Ezek az igazi számuk? -dülledt ki a szemem.
- Igen, de fel ne hívd őket mert náluk most este van és nem hiszem, hogy nagyon örülnének ha egy fárasztó koncert után felkeltenénk őket.
- Rendben, nem állt szándékomba csak tudod előjött belőlem a fan girl -magyarázkodtam, pedig már majdnem "véletlen" rákoppintottam a hívás gombra. Végül tárcsáztam Calum-ot és kihangosítottam.
- Hello, már elindultunk -szólt bele.
- Rendben mi is. Akkor az előtérnél vagy nem tudom minél találkozunk és Luke meg ott vár a szökőkútnál azon belül a padoknál.
- Értettem. Akkor sziasztok!
- Sziasztok! -tettem le és visszaadtam gazdájának. Ezután kicsivel hosszabb utazás következett, de megérte várni rá. Ugyanis amikor Michael megállt és kiszálltunk mintha másik földön lettünk volna. És ez még csak a kezdet volt. Volt egy széles járda vagy út -ahol nem kevés ember sétálgatott- ami mellett két oldalon boltok voltak, de nem egyszerű szokásos, hanem mint a mesében. Egyik színesebb volt mint a másik és a kirakatban disney figurák voltak, édességek és minden ami szem szájnak ingere. Egy öreg bácsi nagyon szép lufikat adogatott, nem sokkal messzebb egy mosolygós nő vattacukrot árult, de voltak ott pattogtatott kukoricák is meg fagyi minden ízben. Az állam tátva maradt mikor megláttam Minie egért és Mickey egért kézen fogva elsétálni mellettem 2 méterrel. Mögöttük Goofie ugrándozott vidáman Pluto-val egyetemben. Egyből tudtam hol vagyunk, bár még egyszer sem voltam itt de ez majdnem minden ember álma és vágya.
- Michael! Ez most komoly? -tértem magamhoz 6 perccel később.
- Igen ez Disneyland -tárta szét a karját vigyorogva. Nyakába ugrottam kiabálva mint egy őrült, ugyanis magyar lányként nem sok esély volt rá, hogy eljussak ilyen helyre. Majd Mike válla felett megláttam Viki lefagyott arcát és Calum elégedett fejét. Elengedtem Michaelt és Vikihez rohantam. Ahogy meglátott kizökkent tudatlan bambulásából és ugrálni kezdett mint egy négy éves.
- Azta de jól áll ez a haj! De tényleg, olyan kitűnő és olyan hűűű -vette szemügyre. Ezek után Calum-nak is nagyon megköszöntem hiszen az ő keze is benne volt. Mikor Vikivel kiőrjöngtük magunkat elindultunk, ahol több kisebb kocsi gurult el látogatókkal és mesébe illő kalauzokkal. Persze ez nem volt ingyen ezért már a belépőt meg is vettük így nyugodtan sétálhattunk a szökőkúthoz ahol Luke várt ránk. De nem egyedül. Persze elsőnek neki köszöntem egy hosszú csókkal, majd megdicsérte milyen gyönyörű vagyok és, hogy tényleg nagyon tetszik neki az új hajam nem is számított, hogy ennyire de ennyire jó lesz.

 Ezután a vendégek felé néztem és a szavam is elakadt. 8 ember állt még Luke mögött. Kiszökött belőlem a nevetés és a parkban megismert barátomat, Max-et húztam magamhoz.
- Szia, Max! Úristen, hogy kerültök ide? -szorítottam magamhoz.
- Szia, Rencsii! Majd szerintem a srácok elmondanak mindent, de meg kell jegyeznem nagyon csini lett a hajad. Már te is pávián fejű lettél! -emlékeztetett a sétánkra amikor megkérdeztünk  egy embert, hogy merre van a Starbucks de ahelyett, hogy válaszolt volna azt mondta Max-nek, hogy úgy néz ki a haja mint a pávián hátsója. A nevetéstől könnyezve vágtam vissza neki.
- Dehogyis! Az enyém sötét piros a tied meg olyan amit 1 km-ről is látok -kócoltam össze majd elengedtük

egymást és tovább léptem a következő vendéghez. Barbi és Dia volt a két testvér akiket elköltözésem óta egyszer már láttam. Őket is megölelgettem, és ők is mondták milyen szép vagyok.  Utánuk ismét két testvér pár ácsorgott. Ricsi és Alíz. Őket még régebb óta nem láttam, mivel mikor elmentem ők éppen Californiában voltak nyaralni. Ezért is szántam rájuk kicsit több időt. Ricsi egyik legjobb fiú barátom volt a gimiben. Nagy mókamester mindent kitalál annak érdekében, hogy bosszantsa a tanárokat vagy, hogy éppen kimehessen óráról. Imádom, a húgával együtt. Alíz egy évfolyammal fiatalabb nálunk de Ricsinek hála jó barátnők lettünk. Szóvá tették, hogy szólhattam volna, hogy nem vagyok az országba mert mikor hazaértek egyből átakartak jönni hozzánk, de mivel nem nyitottam ajtót átmásztak a kerítésen és úgy néztek be az ablakon. Ekkor éppen jött Dávid és mondta, hogy elmentem Ausztráliába élni a nagyok életét.
Lia is ott gubbasztott Alex mellett, de ekkor a tekintetem az Alex melletti személyre siklott. A mosoly egyből lefagyott az arcomról és értetlenül néztem rá.
- Michael, Calum! -emeltem fel a hangom dühösen. Ugyanis Zén állt ott bús képpel meredve rám.